Testvériség, 1884 (2. évfolyam, 1-39. szám)

1884-01-06 / 1. szám

éviS4. január () magunk is el tudunk készíteni, ne lepje­nek el bennünket. Oly' törvényt kellene alkotni, mely ki­mondja, hogy az ily tárgyak beszállítása ■eltiltatik. Ha most olcsóbb is valamivel, az egy cseppet sem előny Magyarországra nézve, mert kiviszik pénzünket külföldre és igy pénzalapunk napról napra fogy. Ha pedig valamivel emelkedik is a­­tárgyak ára, a pénz bennmarad, a mun­ka szaporodik s így több a pénz, na­gyobb a keresetforrás. Régi dolog, hogy ha nagyobb mennyi­ségben készítenek valamit, az sokkal ol­csóbban előállítható. Addig, míg külföld­ről szállítanák Magyarországra áruczik­­keket, ott olcsóbban kaphatók, de ha megszüntetnénk ezt, a külföldön is emel­kedne az áruczikkek ára s nemsokára odajutandnánk, hogy egy áron lennénk ké­pesek adni az áruczikkeket a külfölddel. Képtelenség azt gondolni is, hogy va­laha ily körülmények között Magyaror­szág ipara fölemelkedhessen, hogy ez a kis Magyarország képes legyen a nagy Franczia-, vagy Angolországgal verse­nyezni. Oly országokkal, hol az ipar­gyár­telepek nagy alaptőkékkel rendelkeznek ,s hol a munkások sokkal nagyobb kép­zettséggel bírnak, mint itt. Tehát úgy­­anyagi, mint szellemi tekintetben sokkal előbb állanak. Hanem — ismétlem — zárjuk ki mind­azon áruczikkeket, melyek Magyarország­ban készíthetők és kaphatók. Együnk чЛуап ételt, a milyent főzni tudunk, viseljünk olyan ruhákat, a milyeneket készíteni tudunk s hozzunk olyan csiz­mákat és czipőket, milyent Magyarország czipésze előállítani tud stb. Iparkodjunk azonban mindezt, mind­­■amazt tökéletesbitem. Műveljük magunkat, hogy ízlésünk és ■ügyességünk is művelődjék, hogy föl tudjunk mutatni mi is a külföldnek ugyanolyan tárgyakat, milyeneket a kül­földön bármely ország készíteni tud. Ha az itt elmondottakat megteszszük, akkor boldog és dicső leszen ismét Ma­gyarország, mint hajdanában volt. Ugróczi Ernő: Mi újság? — Képviselő-választás. Tassy Béla függetlenségi párti képviselőnek ár­vaszéki elnökké lett megválasztása foly­tán megüresedvén a rácz­almási kerület, ■ott mielőbb új választást eszközölnek. Mint lapunkat értesítik, ottani független­ségi és antisemita érzelmű derék elvba­rátaink Szalay Károly kaposvári ügyvé­djét, a „Népjog“ jeles szerkesztőjét, a bátor fakter-vádlót szándékoznak föllép­tetni jelöltül. Üdvözöljük rácz­almási elv­társainkat a szerencsés választásért, s kí­vánjuk, de sőt elvárjuk tőlük, hogy pár­tunk e kitűnő tagja érdekében kövesse­nek el mindent, hogy megválasztassék,­­mert ig­en kívánatos, hogy az ily kitűnő­­erők mielőbb bejussanak a parlamentbe, hogy ott folytathassák hathatós és ok­vetlenül sikerre vezetendő működésüket. Éljen Szalay Károly a rácz­almási kerü­let országgyűlési képviselője ! Éljenek de­rék választói! — Városunkban az a hír van el­terjedve, hogy alsókerületünk képviselője Kada Elek úr beadta lemondását, mivel Gödöllőre kineveztetett valami hivatal­nokká, s már vannak olyanok, a­kik tudni is akarják a választás napját, s azt beszélik, hogy az még e hóban megtör­ténik, sőt már képviselőjelöltek nevei is jöttek kombináczióba, még­pedig minde­­nik párt részéről. Hát e légből kapott hírek u­tán űzött manőverrel szemben a lehető legautentikusabb forrásból vett ér­tesülésünk után kijelentjük, hogy az egész dologban csak annyi a valóság, hogy al­sókerületünk képviselője, Kada Elek úr igenis ki lett nevezve Gödöllőre ál­lamhivatalnokká, ő azonban nem szán­dékozik képviselői állásáról lemondani, mivel nem akarja kitenni a válasz­tókat egy előre látható izgalmas választás esélyeinek. A dolgok ilyetén állása mel­lett tehát tudomásul vehetik a hírterjesz­­tők, hogy ezúttal még­ minden alapot nél­külöz azon hír, hogy nálunk képviselő­választás lesz, s ennél fogva a jelölt-kom­­binácziók is teljesen fölöslegesek. Az or­szággyűlés megnyílta után azonban vég­legesen meg fogjuk tudni, hogy váljon sikerülend­ e Kada Elek úrnak azon terve, hogy a lemondást elhúzza a cziklus vé­géig, vagy nem, s így akarva, nem akarva le kell mondania? Erre ma még senki sem tud felelni, azért hát várjuk be nyugodtan a következményeket. Ha csakugyan be találna következni egy új választás az alsókerületben, akkor pár­tunk, az antisemita függetlenségi párt, mely itt a felsőkerületben diadalra vezé­relte lobogóját: ki fogja adni a jelszót az első pillanatban és tudni fogja elodáz­­hatlan kötelességét. — Az antisemiták szervez­kednek. Alig múlik el nap a nélkül, hogy hazánk egyik vagy másik vidékéről ne kapnánk értesítést elvbarátaink tömö­rüléséről, pártunk szervezkedéséről. Mo­zog az egész ország, készülődnek min­denütt a bekövetkező országos képviselő választásokra, hogy pártunk diadalát or­szágszerte biztosítsák elvtársaink. Most veszszük a hírt Bereg megyéből is, mely tudatja velünk, hogy e hó 9-én Bereg­szászon, a nagyvendéglő helyiségében me­gyei értekezletet tartanak ottani elvbará­taink a párt szervezése czéljából. A füg­getlenségi párt, egyesülve az antisemita párttal, s jövőre mint „ függetlenségi an­­tisemita­ párt” fog akczióba lépni, s mi­után a párt magába foglalja Bereg me­­gye igazán független elemeit majdnem kivétel nélkül, oly erős és hatalmassá fejlődött, hogy biztosra veszik az ottani viszonyokkal ismerős és bennünket érte-­­­sítő vezérférfiak, hogy a legközelebbi or­­­­szágos választások alkalmával a megyé­ben levő összes kerületek függetlenségi antisemita párti képviselőket fognak vá­lasztani. Nagyon helyesen van, csak tö­mörüljenek elvtársaink mindenfelé. Ha a szervezkedésnél szükség van a központ támogatására, forduljanak elvbarátaink teljes bizalommal az „országgyűlési anti­semita pártkör“ elnökségéhez, ott nem­csak jóakaratú buzdításra, hanem tényle­­ges támogatásra és tanácsokra is fognak találni. Itt az ideje, hogy a párt orszá­gosan szervezkedjék, mert ha beköszönt a tavaszi munkaidő, a nép nem ér reá gyülésezni, tanácskozni, most még azon­ban ezt szívesen teszi, mert ideje engedi, s nemes szivének minden érlüktetése ügyünkért dobog, mert tisztán látja és tudja a nép, hogy ez az ügy a haza és kereszténység boldogulásának, megváltá­sának és jövőjének igaz ügye. Legyenek tehát a vezetők éberek, eszélyesek, tapin­tatosak és mindenek felett legyenek igaz barátjai a népnek. Egyetlenegy pillanatot se szalaszszanak el fejük fölött a­nélkül, hogy magasztos eszméinket ne terjeszte­nék. A központtal lépjenek direkte ösz­­szt­­üttetésbe a vidéki elvtársak, hogy az egyöntetű cselekvés lehetővé válván, országos diadalunk biztosíttassák.! Föl tehát a munkára szeretett, kedves elv­barátok ! Kezdődjék meg a mozgalom és szervezkedés minden vonalon! Tartsatok választói értekezleteket és világosítsátok föl a sötétben tapogatódzókat elveink szentsége felől, s járjatok annak folyton örök lánggal égő szövetnekével a nép előtt, hogy a keresztényi szeretet és a hazafiság fáklyájának világitó lángja egygyé olvadva lobogjon hazánk keresz­tény népének testvéri szivében, a büszke Kárpátoktól le a hatalmas Adriáig! — Megkeresztelkedés. A na­pokban egy Verbauer Karolina nevű veszprémi, szegény sorsú zsidó leány tért át a zsidó vallásról a róm. kath. vallásra. Megkeresztelése nagy számú közönség je­lenlétében történt meg a veszprémi nagy­templomban. Ez az egyedüli és elképzel­hető módja a zsidókérdés megoldásának, mely czélra vezet. — Bizalmi nyilatkozat. Kör­mend és vidékének keresztény lakossága bizalmi nyilatkozatot meneszt a főrendi­házhoz azon alkalomból, hogy a zsidó és keresztény párosodásról szóló törvényja­vaslatot elvetette. Már eddig is több ezer keresztény lélek írta alá a bizalmi nyi­latkozatot. A Balassa-Gyarmaton, mint lapunknak írják, egy felbérelt keresztény indítványa folytán a casinóból ki akar­ták tiltani a „Függetlenség”-et, s da­czára, hogy az összes zsidóság és a zsi­­dóbérenczek elkövettek minden lehetőt, hogy tervüket keresztül vigyék, nem si­került az nekik, mivel a független, de­rék antisemita érzelmű tagok szintén csoportosultak a zsidó áramlattal szem­ben és megmentették a , Függetlenség “-et és vele együtt a casinó jó hírét. Most a zsidók egy másik casinót akarnak alakí­tani, a­melybe persze csak született zsi­dók és tizenhárom próbás járomban nyögő zsidó uszályhordozók vezetnek be. Az lehet ám majd gyönyörű kompánia! — Pálmai Ilkáról, a budapesti népszínház egyik kedvelt énekesnőjéről, a­ki városunknak, még Szigligetiné korá­ban, szintén kedvencze volt, — az a hír szállingózik nálunk, hogy meg akar válni a népszínháztól, mivel egy dúsgazdag ,zsidó dendy annyira belebolondult a ,Rip van Winkler előadásán, hogy másnap fölajánlotta neki szivét és v erszényét. S most a rosz nyelvek azt suttogják, hogy a diva a fényes ajánlatnak megadta magát s igy megválik a színpadtól. — Semmi közünk az egész dologhoz, de mi e hírnek nem merünk hitelt adni. Nem pedig azért, mert Pálmai Ilka asszony, a­ki maga sem hitte volna, hogy csillaga ennyire föltűnjék, sokkal tapintatosabb és eszélyesebb, de még sokkal hiúbb nő is, semhogy attól a pályától, mely neki már eddig is oly szép nevet adott, s me­lyen most aratja vakító sikereit, s me­lyen most vívja a borostyánok és babé­rok özönét, s mely neki teljes független­séget biztosit, s megvalljon egy férj kedvéért! De sokkal nemesebb szivü hon­leány hírében is áll­t, semhogy egy csám­­pás zsidó karjaiba dobná magát bármily dúsgazdag legyen is az. Bizony szomorú dolog is volna, ha ép a magyar múzsa dalnoka, a magyar nemzeti népéletnek és erkölcsiségnek nálunk előnyösen is­mert személyesítője, — beleélve magát az erkölcsrontó, lascivitást terjesztő és prostituáló operettek kétes jellemeibe, b­elől menve, példát mutatna ahhoz a nagy részhoz, ahhoz az átkoshoz, melyet a fő­rendiház oly nemes haraggal, oly ünne­pélyes méltósággal utasított vissza sötét odújába, s a melytől a magyar nemzet, a keresztény világ utálattal fordul el A zsidó-keresztény párosodáshoz. — Lapunk mai számát még megküldtük minden eddigi előfize­tőnknek, de a jövő 2-ik számot ma csak azoknak fogjuk megküldeni, kik e hét folyamán lapunkra előfi­zetnek, vagy tudtunkra adják, hog azt megtartani óhajtják. Tisztelette kérjük fel ennélfogva olvasóink, hogy legyenek szívesek előfizetései­ket mielőbb megújítani, nehogy szétküldésben akadály támadhassan Mellékelve veszik olvasóink a lapun érdekében kiadott felhívást és gyű­rőivet az utalványnyal együtt, kér­jük azoknak szíves figyelembe véte­lét és kérjük lapunknak barátai kik eddig is elkövettek minden hogy az lehetőleg terjedjék, hog ezen jóakaratukat a jelen alkalom­mai se vonják meg lapunktól, hane mozdítsák elő annak ügyét az árt, hogy szerezzenek ismerőseik, bará­taik, rokonaik körében minél töl előfizetőt és az eredményt mielől beküldeni kegyeskedjenek lapui főpénztárához. — Heten vannak, mint a g­noszok, mondja egy élelmes köre máros, már tudniillik a kecskemé javad­almi hivatalban, s van fej­vés tett kipkedés, kapkodás nem kev* A minap bement egy korcs­mát mos­t jelenteni az általa csapra vert he­dót, a­mi 163 literes volt. Neki h­­alt a „hét fináncz“ és épen más óra alatt számították ki a türelme­lenkedésében bossankodó korcsm­rosnak, hogy mi hát tulajdonképet „taksa“! A javadalmi hivatal mást hozó“ műveleteiről majd e kedvező pillanatban elmondó egyetmást, most csak annyit vég­zünk meg, hogy az ezen hivatalb kötött előnyökből már élvező annyit, hogy a „Prófétában“ az e­digi „8 vas“ helyett kilencz krajc­ a sör, persze ez valamivel még si­nyább is ráadásul. No de hát­­ szokott az lenni a városnál,­­ mondja a példabeszéd, hogy „szán az ki város dolgába szakad m bolond az,ki spórol a közösbe“! ” a példaszó, de ép most nagyon fáló! — Az érdem jutalma. Ör, nézni ezeket az „úri finánczoka vagy jobban mondva a „kereszti zsidókat“, mikor nyakig húzott ki­kula sipkában, didergő, vaczogó gakkal lentetnek az utczán, úr görcsös hónaik alatt a „méter“ s­arát. Csak egy hiba van bennük, rakták a nagy ebadta seprűtollat a mit Vámos dicsőségére dly­­ venkedő grandessával hurczoltá választás nagy napján. A manó s telte, hogy miért oly kényesek e a nagy tollú kis emberek, hát azért, mert a seprütoll-viselés­é­ben már a zsebben volt a „finánc kinevezés. Furcsa is az a czipó! ] dühös mokra hirében álló ex, v jobban mondva „ügyetlen* próki is pályázott valami magasabb nánczság“-ért és szolgálatát is ajánlotta jó eleve a csuszád­ kik az ipsét iziben ki is küld pusztákra, hogy mutassa hát meg tud. Ki is tett magáért emberül, a két bürgéből csak a lábszárakat­­ haza. A hivatalt azonban a se tollal együtt elvitte a forgószél Felelős szerkesztő: Nagy Imre. Lapkiadó-tulajdonos: id. SzÜCS Győr TESTVÉRISÉGE Kecskemét, 1883. Nyomatott Kéry Károly könyvnyomdájában I. szám.

Next