Testvériség, 1888 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1888-01-01 / 1. szám
1. szám. „TESTVÉRISÉG 3 telmi képesség és fejlettség nélkül céltudatos haladás nem képzelhető, miért is mi ezeken a mezőkön fogunk szorgalmas kezekkel munkálkodni. A pártviszályok és az ebből folyó szenvedélyes küzdelmek, mint gyom a hasznos növényzetet, elnyomnak minden jóravaló törekvést, kiölik az emberek szívéből az egymás iránti szeretetnek és tiszteletnek még csiráját is, pedig a rideg lélek és sivár kebel a szép és jó befogadására ép úgy képtelen, amint elrejtve marad a sötét elme előtt az igazság tiszta fogalma. Mi azon munkálunk, hogy a pártok meddő harcsát egészséges társadalmi tevékenység váltsa fel. Nem akarjuk kiölni az alkotmányos élet iránti érdeklődést, de azon leszünk, hogy a homályos fogalmak végre megtisztuljanak, és az ember, mint önelhatározásra képes lény, fölemelkedjék azon magaslatra, mely őt Isten és ember törvénye szerint megilleti. És tesszük ezt keresztényi elvekből kiindulva azon az alapon, hogy „szeresd felebarátodat, mint önnön magadat!“ Ha ez a tétel mások által bennünk megtámadtatnék, s a mi szeretetünk szeretetlenséggel lenne viszonozva, fogunk módot és alkalmat találni arra, hogy szembeszállva az ellenkező véleményekkel, értékére szállítsuk a velünk ellentétes tanokat hirdetők munkáját és apostolait. Tudjuk nagyon jól, hogy erős áramlattal lesz dolgunk, mert vannak a jelenkornak sok olyan Cicerói, akik nemcsak maguk hiszik, de másokkal is el akarják hitetni, hogy csak az való és igaz, és csak az hoz üdvöt, amit ők prédikálnak, pedig ha megméretnek ők is és tanaik az igazság mérlegén, sokszor igen könnyűnek találtatnak. De hát a próféta csak akkor próféta, ha vannak hívei, s így azoknak az önmagukat dicsőítő és az ócska dicsőség sugaraiban kéjelgő prófétáknak hívők kellenek, mert eklézsia nélkül a pap nem élhet meg. Gondunk lessz reá, hogy ezek a papok hamis Istennek oltárain ne gyújtsák meg az áldozati tüzet, mert az ilyen tűz világítás helyett elvakít. Lapunk a lehető legváltozatosabb tartalmú lessz. Szerződésszerűleg lapunkhoz kötöttük a jelenkor legjobb íróit, s így abban a helyzetben vagyunk, hogy a lehető legmagasabb irodalmi és publicistikai színvonalon álló lapot adhatunk olvasóinknak. Lapunk első oldalán mindig egy-egy komoly képet és annak leírását közöljük, különös gondot fordítva itt a hazai és helyi közélet azon munkás tagjaira, akik magukat valamely téren kitüntetve, méltókká lettek arra, hogy mint példányképei és tetteik által kimagasló, kiváló tagjai a mindennapi közéletnek, bemutatva legyenek a magyar társadalomnak. Lapunk utolsó oldalán humoros és mulattató képeket közlünk megfelelő szöveggel. Megemlékezünk a világi eseményekről, a hazai és helyi eseményekről, általában a társadalmi, közgazdasági, közművelődési és egyébb közhasznú dolgokról, mindig demokratikus, keresztyén szellemtől vezéreltetve. Nagy áldozatokat kívánt tőlünk ez újítás, de meghoztuk azon reményben, hogy úgy a hazai, valamint a helyi t. közönség méltányolni fogja törekvésünket és nem késik hézagpótló ügyünket becses támogatásával kitüntetni. Mit kérve, vagyunk kiváló tisztelettel a „Testvériség“ szerkesztősége. Fegyelmi vizsgálat. (Folytatás.) Péter D. tanácsain: Pótlólag adatott be Szappanos János és társai által azon vád, hogy Nt. Czelder Márton lelkész úr Csetényi Juliánnát Ress Jánossal és Szappanos Eleknek egy Túri József nevű cselédjét menyasszonyával két hirdetés után adta össze és ezért az utóbbi pártól 5 irtot vett. Ez állítás igazolására tanúul bemondatott Baán János, a másik esetre Szappanos Elek. Bán János nem jelenvén meg, kérem önt Szappanos Elek úr, mondja meg, mint tud ez ügyben ? Szappanos Elek tanú: Ez ügyben annyit tudok, hogy a cselédem elvett egy katholisus leányt és beiratkoztak, de mikor a harmadik hirdetésre került volna a sor, már akkor ő nálluk nem lehetett megesküdni, s viszont nállunk is a Nagytiszteletű úr álítása szerint penitenciális hét következett, ennélfogva siettetni kellett az eskkvést. Ügybe, daczára annak, hogy idejében be lett jelentve az iratkozás, a hirdetés első ízben elmaradt, emiatt zavar történt, mert az egyik fél is, a másik fél is azt hitte, hogy valami baj, vagy válás adta magát elő, azért nem hirdetik ki őket. Bementek aztán a Nagytiszteletű úrhoz és ő azt mondta, hogy tévedésből maradt el, de nem baj, és csakugyan a rákövetkező vasárnap másodszor hirdették ki anélkül, hogy először ki lettek volna hirdetve, és ezért a Nt. úr a polgármesterhez küldötte őket valami engedélyért, mert már a harmadik hirdetésre idő nem volt és ezért hét frtot kellett a cselédemnek fizetni. Mást nem tudok. Péter D. tanácsbiró: Jól van, tessék a jegyzőkönyvet aláírni. Megtörténik. Péter D. tanácsbiró: Ezzel befejeztetett a tanúkihallgatás azon vádakra, amelyeket Szappanos J. és társai beadtak. Most tehát átmegyünk a Szeless Albert és társai által beadott vádak igazolására bemondott tanúk kihallgatására azokon kívül, akik az eddigiekkel összefüggésben kihallgattatóak. A Dékány Lajos-féle ügyben és a Farkas Anna anyakönyvére vonatkozó vádra már a tanúk kihallgattattak, tehát átmegyünk a Nagy Lajos gyermekének keresztelési anyakönyvének ügyére. Miután Nagy Lajos nem jelent meg, meg fog vizsgáltatni az anyakönyv és a följegyzési napló. Szeless Albert vádló azt adja elő, hogy Nt. Czelder Márton úr az egyházat kapzsiságból 25 főt 70 krban megkárosította, s ennek igazolására Mádi János akkori főgondnokra és Mikó László kántorra hivatkozott. Ennélfogva fölkérem az itt jelenlevő Mádi János urat, szíveskedjék megmondani, miben áll e dolog és mit tud arról ? Mádi János tanú: Leszek bátor ennek a dolognak a históriáját röviden elmondani, s méltóztassék azt akként konkludálni, a mint röviden a jegyzőkönyvbe vezetni helyesnek vélt tekintetességed. Nt. Czelder Márton lelkész úr 1884-dik év végén tudatta velem, hogy Félegyházán leányegyházat akarnak alakítani, tehát ami lehetséges, tegyük meg az alakuló egyház érdekében. Én örömmel vettem a hírt és fontosnak tartottam, hogy abban a nagy katholikus fészekben legyen egyházunk, a amelynek a kecskeméti mintegy gyámola, keresztapja legyen. Elközeledett a megnyitás, mert dicséretére legyen mondva Nt. úrnak, buzgalommal látott annak léteséséhez.. — jelentette Nt. úr, hogy annak ünnepélyessé tétele végett tegyünk valamit, s én készséggel egyeztem bele, hogy az egyháztanács jóváhagyásával a fölmerülő utazási költségeket az egyház fedezze. De hogy történt-e közöttünk valami konkrét megállapodás, arra nem emlékezem, de ha történt volna, úgy én akként jártam volna el, hogy bejelentem azt az egyháztanácsnak és jóváhagyását kértem volna ki. Később, most nemrég felkeresett Nt. úr a czélból, hogy adjak neki egy nyilatkozatot, mely szerint a félegyházi egyház megnyitásánál fölmerült s általa az