Testvériség, 1888 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-01 / 1. szám

­ Egy képviselő, a­ki beáll rágalmazónak. Ha választási zűr­zavarok között, itt vagy ott, léte­tik nyilatkozat, mely más körülmények között sértő volna, azt fel sem veszi az ember, mert hát akkor az a „TESTVÉRISÉG* egyház pénztárából számlára kivett 25 írt néhány krajczár­­nak zsoltárokra és egyébb vallásos könyvek beszerzésére leendő fordítására beleegyezésemet adtam és pedig olyképp, hogy ezen könyvek a félegyházi egyház részére küldessenek meg. Hát én azt mondtam a Nt. ixrnak, hogy nem emlékezem ilynemű meg­­állapodásra, de ha történt, helyesen történt, s ha az egyszerű erkölcsi támogatás mellett a leányegyházzal szemben egy lé­péssel tovább megy egyháztanácsunk, csak vallásos kötelmét teljesíti, tehát megadtam volna a kívánt nyilatkozatot mondom, még akkor is, ha erre nem emlékezem, föltéve, hogy a köny­vek csakugyan beszereztettek és rendeltetési czéljuknak átadat­tak. De én időközben kérdést intéztem Félegyházára Felméri Albert tanár úrhoz az ottani leányegyház jegyzőjéhez, s ime itt van levele, a­melyben tudatja velem, hogy Kecskemétről oda semmiféle könyv és zsoltár nem nem érkezett. Ily körülmények között én a kívánt, nyilatkozatot Nt. úrnak meg nem adhattam. Ez az a­mit a dologra nézve elmondhatok annak kijelentésével, hogy e vallomás megtevésénél semmiféle gyűlölet nem vezetett, noha oly körülmények között váltunk meg egymástól, hogy talán más könnyen bosszút ipardlodnék állni, de én tiltakozom az ellen, hogy e vallomásomat bárki másként magyarázza, mint egyedül a tiszta és való igazságnak elmondását. A jegyzőköny­vet aláírja. Péter D. tanácsbíró: Mihó László ének vezér úr, kérem legyen szíves elmondani mit tud ezen ügyről ? Mi­kó László tanú: A félegyházi leányegyház megnyi­tásának ünnepélyesebbé tétele végett átmentem én is 11 deák­kal Nt. úr felszólítására annyival is inkább, mert Nt. úr azt mondá, hogy az egyháztanács a fölmerülő költségeket megfi­zeti. Át is mentünk. Ott létünk alatt azonban meghalt egy gépész és megkértek bennünket, hogy maradjunk ott a teme­tésen. Én haza­jöttem ugyan 4 deákkal, hog­y hátha itthon is les­z reánk szükség, de a temetésre visszamentem a deákokkal és fungáltunk ott. Kaptam összesen 40 físot. Nt. úr azt mondá, hogy ő semmit sem kapott, tehát hihetőleg az a díja is bent foglaltatik a 40 írtban, s azt mondá, hogy ha már itt ily tisz­tességes stólát kaptunk, a­melyre nem is számítottunk, hát ne terheljük az egyházat az útiköltség megfizettetésével, hanem fedezzük a 40 írtból, ő a maga részét szívesen fölajánlja. Bele­egyeztem és ki is fizettem a fölmerült úti költséget és a deá­kokat, maradt pár firt, s azt beletettük a vallástanítás alapra a perselybe. Később azonban tudomásomra jött, hogy az úti­költséget Nt. úr fölszámította 25 írt 70 krt és azt egy általa kiállított és aláírt nyugtára az egyház pénztárából fel is vette tudtom nélkül. Nt. úr azt állítja, hogy a pénzen a félegyházi egyház részére zsoltárokat vett. Ennyit tudok vallani ez ügy­ben. Vallomását tanú aláírja. Péter D.­­-biró: Szigeti Zoltán segédlelkész úr! Szigeti Z.: Méltóztassék. Péter D. Ön szokott-e átjárni Félegyházára ? Szigeti Z.: Egyszer voltam ott. Péter Dénes: Van-e ott a papi székben zsoltár vagy az imaházban? Szigeti Z.: Van ott zsoltár, de hogy kié, nem tudom. Péter D.: Mióta van ön Kecskeméten? Szigeti Z : Másfél év óta. Péter D.: Hát itt vannak-e letéve énekes könyvek a papi székben ? Szigeti: Van négy darab. Péter D.: Mindig ennyi szokott lenni? Szigeti: Igen! (A hallgatóság közül és a vádlók bele kiabálnak, azok már régiek!) Péter D.: Régi, viseltek már e könyvek ? Szigeti: Nem nagyon régiek, lehetnek pár évesek. Péter D.: Fördős László úr, ön már rég itt van? Fördős L.: 1883. óta. Péter D.: Ön mint vallástanító ott ül a papi székben ? Fördős D.: Igen, többször. Péter D.: Hány énekes könyv lehet ott? Fördős: Lehet négy, de úgy emlékezem, hogy ezek már a III. úr idejövetele óta ott vannak, ha jól tudom az ő idejö­vetele utánni első karácsonykor vették őket és azóta én sem­miféle szaporulatot nem vettem észre. Ezek közül 3 az egyházé, mert annak a pecsétje is aligha bele nincs ütve. Péter D.: Kemény János! Ön régóta van­ az egyház szolgálatában ? Kemény J.: Tíz év óta. Péter D.: A templom tisztogatás kinek a dolga ? Kemé­n­y J.: Az enyém. Péter D.: Tehát sűrűn megfordult ott? Kemény J.: Igen. Péter D.: A papi székben tartanak-e zsoltárt ? Kemény J.: Igen. Most is van ott négy darab. Ebből 3 a NIt. úré, egy az egyházé. Itt vittem be őket. Péter D.: Mi a czélja ezeknek a zsoltároknak ? Kemény J.: Az, hogy a­ki nem hoz magával zsoltárt, annak oda adjuk. Hatot vittem egyszerre be, de esküvők alkal­mával becsődül mindenféle ember és ellopják. Péter D.: Mikor vitték be azokat a zsoltárokat a tem­plomba ? Kemény J.: A IIt. úr idejövetele után 4—5 hétre. Péter D.: Van-e tudomása arról, hogy ki vette azokat a zsoltárokat? Kemény J.: Nekem a NIt. úr adta az irodában, hogy vigyem be a templomba, többet nem tudok róla. Péter D.: Végre előadják Szeless Albert és társai vád­jaik utolsó pontjában, hogy* Czelder Márton lelkész úr Kócsó Juliánná Polgár Józsefn­éval, a ki az ő papi szőlejében mint­ kapásné lakik és a ki hazánál mint napszámos asszony dolgozni szokott, hogy azzal illetlen magaviseletet tanúsított. Tanúul bejelentetett maga Kócsó Juliánná, különben a vádfeljelentési iratokhoz van csatolva egy beadvány Kócsó Juliánná keze ke­resztvonásával ellátva, melyben részletesen előadja a vádbeli állítólagos cselekményt. Miért is felesleges részletezni, ezen a nélkül is kényes természetű dolgot, hanem azt kérdezem ma­gától Kócsó Juliánná, ismeri-e ez írást (felmutat egy írást.) Kocsó Juliánná: (távolból) Igenis ismerem kérem a lássan! S­Z­á­n­t­h­ó Elek : Figyelmeztetem, hogy igazat beszéljen, mert vallomására meg is kell esküdnie. Ha netán valaki reá bíztatta e vallomás­tételre, még most visszavonhatja, ha netán az való nem volna. Figyelmeztetem, hogy a hamis esküvőt az Isten is megveri. De ha igaz a­mit itt Szeless Albert beadott, akkor álljon mellette. Kócsó Juliánná: Azt az Aless Albrent urat kérem alás­san nem ösmerem, ott csak Kovács István ügyvéd úr volt, mi­kor én azt bediktáltam és az irta azt az írást. Péter D.: Tehát való e vád és meg mer arra esküdni? Kócsó Juliánna: Meg én kérem egész alássan, kerösz­­tény katholikus hitemre megesküszök, hogy igaz. Ezután meg­tartatott a helyszíni szemle a paplakon, s ezzel a tanúk kihall­gatása véget ért, s kezdetét vette a vádlott­at. lelkész úr kihallgatása és védelme. (Folyt, köv.) Clarissime. 1. szám­

Next