Üzenet, 1936 (1. évfolyam, 1. szám)

1936-12-01 / 1. szám

Az imádkozás Csodák vesznek körül. Itt élünk egy végeláthatlan világban s úgy megyünk át rajta, mint makacs és érzéketlen gyermek, ki gyönyörű, gazdag képtáron behunyt szemmel szalad át; pedig meg kellene állania és néznie, bámulnia, belemerülnie a szépség bűvöletébe. Miért nem állunk meg a lombját vesztő sárgult erdőben, melynek fái aranyesőt hullatnak, amint aranysárga leveleit szép szelíden tépegeti az ősz tollfosztó banyája. Miért nem hallgatjuk ki a virágok sóhaját amint levetik szépséges köntösüket, melybe Isten napfénykeze felöltöztette őket? Miért nem nézünk a lefutó csillag után, amint hatalmas felkiáltó jelet ír az égbolt táblájára, melyen a Teremtő világokkal dolgozza ki a maga végtelenül nagy feladványait? Miért nem kérdezzük : mi az élet, az eszmélet, az álom, a kenyér, a vér? ... Titok hallgatnak fölöttünk, csodák rengetegében járunk. Az ember megáll e végtelen világban s keresi benne önmagát s a maga létének értelmét. Belekiáltja az éj hallgatag csendjébe, a magasságos ég végtelenségébe: „Atyám, mivégre alkottál? Látodé az én utaimat, melyeken járok? Hallód é sóhajaimat, midőn szivem megvonaglik a fájdalom karmai között.“ Kinyújtod a felém megtartó kezedet, midőn szédelegve állok egy sír felett, vagy eltűnt boldogságom üressé, kietlenné vált Édene bezáródik mögöttem? Lenyúlsz-e értem, mikor menni-menni akarok Feléd, de mint síkos lejtőn visszacsúszom a sárba, a bűnbe, a sötétségbe, a kétségbe“... Ez a csodák csodája. Az a rejtelmes kapcsolat, melyben a halandó, véges ember a végtelen és mindenható Istennel áll. A világ annyi nyelve között van egy örök és egyetemes nyelv, a lélek nyelve, melyen Atyjával beszélget, sir, örvendezik és panaszkodik, ez az imádkozás. Az első ember ezen a nyelven beszélt, midőn az örök szépség ígérete megfogta szivét, midőn az a csodás bűvös harmónia, mely erdőzsongásból, tengerzúgásból, villámcsattogásból és szellősóhajból tevődött össze, megtanította csodálkozni, hallgatni s csordultig telt szivével porba leborulni. A lét harcában, melybe Isten beleállitotta, hogy mint nemes vitéz a fejedelme pajzsát, ő is fényesen és pusztán megtartsa isteni eredete tudatát, boldog önérzetét, emberi méltóságát, mikor a terhek, a sebek, gondok alatt leroskad, az imádkozás nyit előtte üdítő forrást. Anteusz, a föld fia, mikor gyilkos bírókra kényszerítette az erős Heraklesz, mindig megcsókolta a földet, édesanyját, valahányszor hozzásújtotta rettentőellenfele. Mi az Ég fiai vagyunk. Valahányszor átnyalából a föld, a gond, a bánat, az Ínség, a fájdalom — ezek a föld bírókra szorító karjai — mi, akik imádkozunk, felnyúlunk egy csókra az Éghez, az Isten kezéhez. Mi mindent megbízunk, mig imádkozunk. Nem verhet le semmi, míg Isten felé tudunk kiáltani: Atyám, segíts! Az imádkozó lélek e végtelen teremtettség legnagyobb értéke. Elvész a föld, lehullanak a napok, holdak, de az imádkozással Istenhez fűződő lélek úgy marad meg, mint árvízkor a nagy sodrásban tölgysudárba kapaszkodó; őt nem viheti magával az áradat. Micsoda erő az imádság! Isten ereje az emberben. Lehetetlenségek válnak lehetővé, akadályok omlanak le, utak nyílnak, félelmetes árnyak eltűnnek, végzetek elfordulnak, balsorsok feladódnak, betegségek megjavulnak, ártások és mérgek hatástalanná válnak. Mindenki tapasztalja ezt, aki hittel imádkozik. Valami csodás, rejtelmes erőnek beleáradása az ember szivébe s a körülmények, a sorsok szövevényébe; ott is menedék épül, ahol minden ellenséges, ott is virág fakad, ahol sivatag kietlensége ásít, ott is derengés támad, ahol áthatolhatatlan sötétség vett birtokába mindent. Néha nehéz az imádkozó lélek küzdelme, mint a Jabbok révében Isten angyalával birkózó Jákóbé; de ilyenkor jön a segítő imádság, a testvérszivek, az együttküzdő, együttfohászkodó szivek imádsága s a már-már lankadó szárny újra neki feszül, mígnem út nyílik az Isten izgalmas szivéig. Mi együtt vagyunk, Testvér! Bárhol légy, akár sirsz, akár boldog örömben nézegeted a kegyelmet, az áldást, mit Isten adott, érezd meg a veled együtt álló, együtt imádkozó szivek, a hit közösségében veled egyesülő lelkek hozzádsi múlását. Higyj és imádkozzál s megtapasztalod: mindenek lehetségesek a hívőnek... Duszik Lajos 991 üzenetig száll ma minden evangélikus hajlék felé. Apró kis betükatonák a szeretet szavára szépen sorba álltak, hogy elvigyék minden testvéri szívbe a Lélek üzeneteit. Ezek az apró betükatonák nem politikai harcok indulójára masíroznak, nem napi szenzációk hamar fakuló zászlóit bontják ki, ezeknek a helűkatonáknak szívük van és a szeretet üzeneteit hordozzák. Olyan lelke van ennek az „Üzenet“-nek, mint egy édesanyai levélnek. A gyermek talán messze került az otthoni tűzhely fényétől és melegétől. És amíg távol van az otthonától, sokszor körülveszik az élet árnyai. Élete kemény és örök harc, a munka mindennapi robotja megviseli és kifárasztja, tévedések és kísértések útvesztőibe kerül, sokszor szomorúan ül a magánya kőpadján, az arcán ott van a ma verítéke és a holnap könnye. De egyszer üzenet érkezik otthonról. Valahonnan a messzi távolból az édesanyja elküldte feléje a szive üzenetét, hogy nem felejtették még el, hogy szeretik és imádkoznak érte. S a gyermek arca felderülerre a levélre, szivéhez szorítja az otthoni üzenetet: szeretik őt! A szeme csillogni kezd az örömtől, hiszen ettől az üzenettől egyszerre milyen szép lett közötte az élet! Ez az „Üzenet“ is ilyen otthonilevél. Benne az Isten lelke küldi feléd az ég üzeneteit és soraiban egy drága édesanya a te evangélikus egyházad üzeni, hogy hozzája tartozol, hogy számon tart téged, hogy itt szeretnek és imádkoznak érted. Fogadd el Testvérem olyan szeretettel ezt az „Üzenet“-et, amelyik Isten kegyelméből ma indul el első útjára, amilyen imádságos szeretettel megírták és elküldték néked. Nem kell érte semmit sem adnod, hiszen ezt az „ Üzenet“-et áldozatos szivek önkéntes adományai tartják fenn és küldik el néked. Csak ha úgy érzed majd, hogy a te számodra drága és értékes ez az üzenet, akkor küldjél el néhány fillért — amennyit a szived diktál —, hogy újra bekopogtasson minden hajlékba az „Üzenet". Ennek az „Üzenet“-nek nincsenek nagy tervei és