Üzenet, 1938 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
szén: igen, ma mindez olyan szép, de mi lesz holnap? Ma még minden olyan szép és csodás: a beszélő Jézus lenyűgöző jelenléte, soha nem hallott igaz és meleg szavak, az a Csodálatos világ, amelyre kapu nyílott, az életnek ez az új útja, ami ma megvilágosodott. Ma még minden olyan szép. Olyan jó megpihenni az ő lábainál, olyan kimondhatatlanul jó volt belenézni Isten meleg atyai arcába és olyan jó volt ezen a magaslaton csendben imádkozni ... De mi lesz holnap ? Mi lesz, ha egyszer ez a gyönyörű álom szertehull? Mi lesz holnap, amikor arra ébredünk, hogy földi gondjaink felsorakoznak az ágyunk mellett, ha régi sebeink kiújulnak. Mi lesz holnap, ha újra kezdődik minden a nagy küzdelem és harc sátáni erőkkel és sátániemberekkel, az ezerarcú élettel és a kíméletlen elmúlással kenyérért, a lélek álmaiért, egy apró kis örömért, boldogságért. Mi lesz, ha egyszer le kell jönni az álmok és csodák e gyönyörűséges hegyéről, szürke és szomorú valóságok völgyeibe. A tömeg remegve és reszketve áll meg a sötét holnap előtt. Szívében a, aggodalom terei vannak és az arcán végigperegnek a félelem könnyei... Jézus pedig ott áll a nép előtt és ezekkel a szavakkal csitítja el nyugtalan szívek aggodalmait: »Ne aggodalmaskodjatok... ...keressétek először Istennek országát és... mindezek megadatnak nektek....« Jézus csitító szavai: »Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől..., úgy érzem, átcsendülnek kétezer esztendőn és amikor a mi otthonunkhoz érnek, még mindig élnek, tanítanak és megnyugtatnak. Az első, amit ezek az igék mondanak: Ne aggodalmaskodjatok, mert az aggodalom megkeseríti az'•letet! Mi lenne a szántóvető emberrel, ha a barázda elején magvető kezének lendületét megállítaná az aggodalom és azt mondaná: gondold meg érdemes-e, hátha jég veri el a vetést, hátha kiégett a nap hősége, vagy halálba dermeszti a téli fagy csontkeze. Mi lenne, ha a diák mellé odaülne a padba az aggodalom árnya és azt mondaná: minek tanulsz, hiszen nem lesz erőd, hogy elérkezzél a vizsga napjáig. Minek tanulsz, minek dolgozol, miért küzdesz, hiszen lehet, hogy az életben nem találsz majd őrhelyet, vagy az is lehet, hogy sírbaszállsz, mielőtt csatasorban állanál. Az aggodalom tönkretenné az életet. Az aggodalom a legkegyetlenebb kígyóméreg, akinek szívére rácsöppen, gyógyíthatatlan beteggé lesz. Ezért van az, hogy sokan még az örömnek sem tudnak igazán örülni, mert az örömök poharában is megérzik az aggodalom keserűségét. Nem tudnak annak örülni, ami van, mert félnek attól, ami lesz, örök télben járnak a jelen viruló tavaszában is és nem élvezik virágok illatát, mert ők már a tél jégvirágainak hűvös lehelletét érzik. Szomorúak és szegények az aggodalmaskodók, mert amíg a holnapoktól félnek, elveszítik közben a mát. olyanok, mint az expressvonat utasai, akik lefüggönyözött ablakok mellett nem veszik észre, miben szélvidékek mellett rohan el vonatuk. Ne aggodalmaskodjatok! Az aggodalom vakká tesz és megöli az örömöt. Jézusnak lett volna oka aggodalmaskodni, mert ő egész életén át látta maga előtt a kereszt árnyékát és mégis megállt a Genezáreth partján és boldogan mosolygott rá a parti liliomokra. Ne aggodalmaskodjatok mondja továbbá az ige — mert az aggodalom hiábavaló! Az aggodalom nem segít és nem változtat semmit a jövő arcán. Jézus azt mondja: senki sem növelheti meg termetét egy arasszal sem. És szava mindenképpen igazság. Hiába gyötrődöm az élet rémeit és árnyait nem űzhetem el, hiába félek, a szenvedések úgyis utolérhetnek. A félelem és az aggodalom még egyetlen ember számára sem volt menedékhely, amelyik megőrizte és megvédte volna fenyegető és üldöző hatalmaktól. Sőt mindig akadály volt. Az aggodalom megbénítja az akaratot, a félelem besötétíti az értelmet, a kishitűség meggyöngíti a szívet és az aggodalmaskodók legtöbbször csatát vesztenek még mielőtt a harc megkezdődött volna. Ne aggodalmaskodjatok, mert az aggodalom bűn. Bűn Isten ellen. Mert azt jelenti, hogy nem bízok eléggé Istenben. Mert azt jelenti, hogy kevés a hitem. Az aggodalmaskodók megcsúfolják az Istent. Ugye rosszul esne, ha a gyermeked keze remegne, amikor melletted van, ha félelem fehérítené az arcát a közeledben és sírva fakadna, amikor az öledben tartod. De nem. A gyermeknek nincsenek aggodalmai, amikor az édesapja kezét megfogja, a gyermek nyugodt, amikor az anyja ölében megpihen és nem gyötrődik, sőt boldog, amikor az otthon küszöbén a szülei felé tart. A gyermek nem aggodalmaskodik, mert a gyermeknek hitetап. Ö hiszi és tudja, nem történhetik semmi baja, amíg az apai tekintet őrzi és az édesanyai csak az ajakára hull. Minden aggodalmaskodónak üzeni ez az ige: legyen hitetek az Istenben. Értsétek meg, hogy benne bízni kell és Benne lehet bízni. Ö szeret, nem hagy el soha s minden hívő gyermek állandóan vigyázó tekintete alatt áll. Hogy is mondja Jézus: nemde két verebet meg lehet venni egy fillérért és a ti Atyátoknak tudta nélkül egy veréb sem eshetik le a fáról. Ne aggodalmaskodjatok tehát... hanem: Keressétek először Istennek országát ... és mindenek megadatnak néktek. Istent keresni... Ez minden aggodalom gyógyszere, minden félelem megnyugtatása. Jézus egész életén át ebből az Istenkeresésből adott példát és tanítást az emberek. Amikor a múlt árnyéka felé hajolt, amikor a jelene besötétedett, vagy amikor a jövendő rémei riasztották, sohasem aggodalmaskodott, hanem elindult az Isten felé és csendesen odahajolt az Isten atyai kezére. Tudta, hogy Isten atya, aki minden gyermekét szereti, aki nemcsak a tóparti liliomokra vigyáz, hanem még jobban azokra a liliomokra, amelyek a teremtés óriási kertjét díszítik. Senkire a világon nem borult még az aggodalomnak olyan éjszakája, mint Oreg és mégis milyen nyugodtan mondja a kereszten hitének szavait: »Atyám a te kezeidbe ajánlom az én lelkemet.« Ha egyszer elfognak az aggodalom rémei, ne engedd át nekik magadat, ne légy sohasem a félelem és a kishitűség rabszolgája, hiszen neked Atyád van. Akinek gondja van reád. Ha egyszer remegve állanál meg az örömök hegyén és a lelked megriadna a futó időtől, amelyik megrabol és kifoszthat, siess megkeresni az Istent és nyugodt leszel: isten kezében örökké ragyognak az életed kincsei. Mert Isten országában mindenek megadatnak néktek. Friedrich Lajos. 2 UJ VIZEKEN... Újév kilincsén nyugszik a kezem S vissza a múltba néz fáradt szemem. Mögöttem tervek, be nem vált álmok... Újév küszöbén várakozva állok... A múlt kerget! A jövő egyre hív : Jöjj reménységbe te elkínzott szív ! Az ajtó kitárul, én belépek rajta ! S homlokon csókol a reménység ajka! Szívem elönti a jövő sok álma: Tudom jönni fog, jönni fog a pálma! Fáradt szemem a magasba vetem: Pálmát onnan fentről ! Ígért nekem ! Uj vizeken... — Uram semmi kétség : A szívem, a lelkem csupa reménység !... Szirti János