Üzenet, 1939 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1939-01-01 / 1. szám
vösséget szerezzünk lelkünknek. Azt akarja tehát Isten, hogy az új esztendőben az övé legyünk. Nem dédelgetett, kiskorú gyermekek, hanem érett férfiúságra jutott hívő emberek. Eszközök az ö örök teremtő) kezében. Ebben az egy követelésben benne rejlik minden követelés. Az egyetlen követelés elfogadásában benne rejlik minden követelés teljesítésének lehetősége. Ha mi Istennek adjuk ott magunkat az új esztendőben, akkor hű, kötelességtudó, becsületes munkások leszünk hivatáskörünkben. Hitünk által lesz erkölcsünk, bátorságunk, meggyőződésünk és kitartásunk. Családunkban meglesz a lelkek közössége. Isten igéjének örök kenyere, a Krisztussal való közösség boldogsága Gyülekezetünkben és egy házunkban élő tagok leszünk, imádkozó, hívő, bátorlelket bizonyságtevők. Nemzetünk közösségében szóval, cselekedettel és élettel oltári szolgálatot teljesítünk. Mi tehát az újrakezdés? Visszatérés az egyedül igaz régihez. Új elindulás Krisztussal és vele egy úton vándorlás. És mi az újrakezdés bölcsesége? Magadat Néki maradéktalanul odaadni és ezzel megmenteni az újesztendőt magadnak és téged az új esztendőnek! Naplótöredékek egy finnországi útról ii. Esti sétára mentünk az egyik tengeri kilátó pontra, ahol a finn szobrászat egyik legszebb alkotása R. Szigeti: »Hajótöröttek szobra áll. Tíz óra volt, a nap fent volt még az égen. Igen. Suomi nagyon derűs és világos — nyáron! A nap anynyira északon kél és annyira északon nyugszik, alig tűnik el a láthatár alatt. Helsinkitől 700 km-re van körülbelül az északi sarkkör. Ott már egyáltalán nem nyuszik le a nap nyáron! Az utcákon nem ég a világítás, nincs rá szükség. Inkább az ablakon találunk fekete rolót, hogy akinek a szeme világosban nem tud lecsukódni, könynyebben el tudjon aludni. Olyan jó az a világosság! léjén természetesen fordítva áll a dolog. A nap annyira délen kel és annyira délen nyugszik, hogy alig лап nappal. Az északi sarkkörön túl a tél közepén (dec. 23.) egyáltalán nem kel fel a nap! Helsinkiben ilyenkor 2 órás a nappal! Akkor bezzeg égnek a lámpák és csak délben oltódnak el, akkor is csak, ha nem felhős, borult az ég! Megyünk haza az esti tenger tükrének ragyogásával a szemünkben, amikor énekszó üti meg fülünket. A hang egy kopott, szürke épületből jön. Ha nem látnék is be az ablakán, akkor sem volna nehéz megállapítani, hogy kaszárnya! Bent a termekben kettős sorokban állnak a katonák. Koráit énekelnek, esti áhítatot tartanak! Imádkoznak és úgy hajtják álomra fejüket! — Én Istenem ... haza gondolok ... boldog ország, ahol ilyen a kaszárnyas élet! Itt mondom el, hogy Suomiban mindenki katona! Kicsiny a nép és az ellensége hatalmas! 500 km határa van a vörös Oroszországgal! Tudja, hogy nem állhat meg a vörös hengerrel szemben másként, mint gerilla harcban! A férfiak mind katonák. Nincsen mentessége a lelkészeknek sem. Meg is látszik rajtuk. Még karpaszományos« előjog sincsen. Északi testvéreink ledöntöttek minden korlátot és nem engednek képződni korlátot a nép »osztályai között. Nincsen osztály. Csak finn van! A leszerelt finn férfi egy a mi Movénkhoz hasonló szervezetnek a tagja lesz és teljes ruházatát, mely elüt a sorkatonaságétól és fegyverzetét otthon őrzi. Egy óra alatt fegyverben áll az egész nemzet! Az asszonyok is meg vannak szervezve a »Lotta« szolgálatban. Itt betegápolási, légvédelmi és egyéb) nők számára teljesíthető szolgálatra képezik ki az asszonyokat. Ez a szolgálat önkéntes. íre a köztársaság elnökének a felesége is Lottás! Sokszor az anya szolgálatát a leánya veszi át! Sokszor láttunk szürke zubbonyba öltözött botlásokat, amint vonultak a kaszárnyák felé... és akkor megint eszembe jut a mi asszonyaink (tisztelet a kevés kivételnek ...) magatartása a háborús veszély idején ... Menynyire más a finn lélek és mennyire másképen ítéli meg a hazája sorsát és mi mennyit tanulhatunk tőlük. Milyen jó volna látni a mi asszonyainkat szürke egyenruhában, készen arra, hogy míg férjük a tengernyi ellenséggel szemben áll, átvegyék a közüzemeket, kórházakat, közigazgatást... a finn asszonyok készek erre a szolgálatra és ki vannak képezve. Suomiban nincsen osztály, mondottam! Mindenki egész értékű polgára a hazájának. Nincsenek címei! Még tisztelendő megszólítás sincs. Apaj) lelkész úr, az orvos orvos úr, a köztársasági elnök elnök úr! Senki meg nem ütközik azon, ha a reggeli sétájára induló elnököt az utcaseprő megszólítja, jól kibeszélgetik mamikat. Valahogyan nekünk ez kissé furcsa. A finneknek természetes. Azt mondják: tehet róla az utcaseprő, hogy neki csak ennyi talentum adatott? Hivatását elvégzi becsületesen. Tehet arról az elnök, hogy neki erre a tisztre alkalmassá tevő tálentumokat adott a Teremtő? Tiszteletreméltó, ha becsületesen tölti be tisztét. Tehát a finnek nem a hivatalt becsülik, vagyis aki magasabb hivatalt tölt be, annak töbje a becsülete, hanem a hivatásbetöltés hűségét, vagyis a szolgálati hűséget! Ilyen gondolkodáshoz természetesen nagy lelki intelligenciára van szükség. A finn népnek meg van ez a lelki intelligenciája. Majd kiviláglik még, hogy honnan ered. Ide tartozik az a tapasztalatunk, amelyre már első napokon szert tettünk! Nem fogadnak el borravalót! A soffer természetesnek veszi, hogy ha a taxamérő 1.20 P-t mutat, akkor annyit is kap; aki a kabátot feladja, az nem vár jutalmat, mert neki az a szolgálata, hogy a kabátot felsegítse. Megsértődik az a szobalány, akinek borravalót akarsz adni, de elvárja, hogy kezet fogj vele! Mikor kirándulásra mentünk, a soffőr együtt kávézott velünk, együtt vetkőztütenk, együtt fürödtünk, derék finn soffőr, de furcsa sorsod lenne minálunk!... Innen van az hogy nem voltunk még három napja Suomiban, már otthon voltunk! Ismerős volt a főváros, a villamoson, az autóbuszon a kalauz kisasszony, az utcaneveket kellett csak kibetűzni és mindenfelé eligazodtunk az otthonlevő ember jóérzésével ... Már épen megmelegedtünk Helsinkiben, mikor menni kellett tovább, Viipuri városba, mely az orosz határ felé, talán 100 km-re van Leningradtól ez a város régi várával és püspöki székhellyel. (Folyt. köv.) Kósa Pál (jxtUsB*2