Üzenet, 1940 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1940-01-14 / 1. szám
Lelki meghatorolás következménye ez. Mert lelki válság okozná azt, hogy nemzetek, sőt keresztyén egyházak sincsenek egymással békességben. Válságban van a család is. Hány otthonban mély lelki szakadék van az együttélők között. Szíves elszorító kérdés, hogy milyen gyermekek kendnek ki az ilyen otthonokból. Az ilyen gyermekeken a leggondosabb iskolai nevelés sem segíthet, mert a családi otthon megromlott levegője újból és újból elpusztítja a jó magvetést. Éppen azért, mert ilyen nehéz és komoly válság van, volna igazi szükség a keresztyénség nevelő és mentő erejére. A keresztyénség Istentől való hivatását ilyen nehéz időkben kellene igazán kifejteni. De a keresztyénség is válságban van. Nem egyes nemzetek körében felburjánzott jelszavakra és szempontokra, keresztyénségellenes irányzatokra gondolok — ezek aberrációk. Hanem arra, hogy a keresztyénség a mai világban eddig nem tudott elegendő gyógyítóérót nyújtani. A keresztyénség mint egész, elnézi a pusztulást, mely most elönti a világot. A testvériségről szóló nagy beszédek nem elegendők, a világ cselekedeteket akar látni a keresztyénségtől! Mi ma is változatlanul hirdetjük, hogy az evangéliumi öntudat kifejtése és megváltása a szükséges dolog. Ebben ne csüggessze el az evangéliumi egyházakat kisebbségi helyre-Újesztendő küszöbért gyűjtsük össze Istennek nyáját és számláljuk meg a lelkeket, akiket Isten gondjainkra bízott. Életem eme parancsát teljesítve, én is összegyűjtöttem gyülekezetemet. Bizonyságot tettem előttük Isten gondviselő kegyelméről, aki már Mózes szívén keresztül erre tanított bennünket. Csak vigyázz magadra és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne feledkezzél azokról, amelyeket láttak a te szemeid és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival. Ennek az igének az alapján, beszámoltunk gyülekezetünk múlt évi sáfárkodásáról. Minden felülről jött áldásért bűnbánó, hálatelt szívvel imádságot mondottunk. Mielőtt elszéledtünk volna a kisebb nyájakhoz, a családi tűzhelyek köré, hogy szeretteinknek elhirleljük Isten újesztendei üzenetét, boldog újesztült. A világtörténelem minden nagy fordulatát kisebbség hozta létre. Jézus csak 12 tanítványt csoportosított maga mellé, mert tudta, hogy ezrek és ezrek szíve ritkán dobban össze. Az evangélium tiszta útmutatása Isten kegyelméből mindenki által világosan megismerhető. Az evangélikus öntudat szolgálatban jegecesedik ki. Itt elsősorban a presbitériumokra gondolok. A presbitériumok munkája és szolgálata legyen komoly és felelőségteljes. Melegen üdvözli az egyetemes felügyelőt, mint az egyházszolgálat példáját. És az egyházkerületi felügyelőt is, mert mindkettőjükben az egyházszolgálat belső lelki kényszerűség. Jó ilyen munkatársakkal együtt dolgozni. Ezután a budapesti egyházmegye missziói egyházakat fenntartó munkájáról és a testvériségnek ebben megnyilvánuló szeretettről beszélt. Majd a fővárosi evangélikusság helyzetéről, új lelkészi körök szervezéséről beszélt és kiemelte, hogy a főváros lelkészei állásaiba öt tálentumos embereket kell állítani. Végül a nőügylelek egyházépítő munkájáról szólva azzal fejezte be beszédét, hogy közeledve az egyházban való munkájának öt évéhez, sok jó és kevésbé jó tapasztalatainak alapján szívből kéri mindazokat, akiknek Isten hitet, erőt és szeretetet adott hozzá, dolgozzanak az egyházért és segítsék a dolgozókat. temdőt kívánva egyenként kezet szorítottunk egymással. A szemek füzében, a testvéri összefogás őszinteségében, az ajkak meleg szavaiban a hithűség új fogadalmát éreztem. Tudtam, éreztem, hogy ez a gyülekezet a maga hithű tagjainak szolgálatával az új esztendőben még közelebb jut az Istenhez. Uram, köszönöm a boldog megtapasztalást, hogy ezekért már nem kell aggódnom, de köszönöm lelkem boldog meglátását is, hogy még vannak, csok nyugtalansájgot okoznak, akik miatt sohsem szabad tétlenkedni, akik ma sem voltak közöttünk, akik hetek, évek óta hiányoznak, akik mindenütt járnak, csak a Te sátorodban nem, akiknek ma sem foghattuk meg a kezét, akikért minden alkalommal imádkoztunk, akik talán még sohasem imádkozók velünk együtt, íme, hiába volt olyan forró a kézfogásunk, a szeretet lánc nem ért össze, mert hiányoztak belőle azok a szemek, lelkek, akiknek helyét Isten közöttünk jelölte ki. Segíts hát Uram! A kérdés csak néhány órán át égetett. Felülről üzenet jött. Azt mondotta, a patópáloskodás tragédiákhoz vezethetne, minden perc drága, hát indulj és cselekedj! Én elindultam. Pusztánk egy harmad részén felkerestem minden egyes hittestvér családot. Ahol zárt ajtókra találtam, oda kétszer, háromszor mentem. Felkerestem a sokszor hiányzókat, azokat is, akik régen a mieink voltak, de hűtlenekké váltak. Azokat is, akik Isten jogaiba avatkozva, az amaszentegyház jövendő nemzetségét megrabolva, egyszer előre eladták gyermekeiknek hitét. Én nem vittem sehova sem »ördöghozzádot«, mindenütt szeretetet igyekeztem szólni és az Ő szentlelke parancsa szerint egy méltatlan és bűnös szolgálónak a lelkével sorra vettem a miérteket. A testvéri szív vallomásra bírta a szíveket... Nagyon messze van tőlünk a templom. Nincsen ünneplé ruhánk. Mi fáradt, pihenésre vágyó öregek vagyunk. Nincs időnk, a jószágok körül még vasárnap is sok a dolgunk: egész héten napszámba járunk, vasárnap a magunk kis birtokán teszünk-veszünk, így vallottak a mi nyájunk ritkán látott tagjai . . . Én egyszer a harctéren egy szörnyű ütközetből való megmenekülésem után, álmomban egy titokzatos kezet láttam, az égből hozzám hajolt, egy feszületet tartott elém és valaki azt mondta: csókold meg! Megcsókoltam. Ez az álomlátás áttérésre késztetett. Én már húszéves leánykoromban áttértem. Rájöttem, hogy a Máriaszobor előttígy kipanaszkodhatjuk magunkat, úgy lerakhatjuk ott a bűneinket, mint sehol másutt... Engem soha nem tanított senki evangélikus énekre és imádságra. Engem soha senki templomba nem hívott. Engem soha senki nem irányított rá az öntudatos lutheránusok útjára. Én szegény, nyomorgó ember voltam, akit nem szánt meg senki és egyszer állást, kenyeret, ruhát, tejet kaptam, el kellett adnom a hitemet. Engem eddig mindenki bántott és gyalázott, de nem szeretett senki, nem törődött velem senki. Ezeket mondották a hűtlenek. Testvérem, sokat tudnék neked beszélni a templomba vivő utak hosszáról, az ünneplő ruháról, a vasárnap méltó megszenteléséről, most azonban ezek a fenti, sokatmondó szavak csak két dologra tar t étekszámlálás. &влче* 2