Kecskeméti Ellenőr, 1937. október (1. évfolyam, 1-26. szám)

1937-10-01 / 1. szám

fÜCCETICN romiKAI NAEILAt Beköszöntő Irta: Eckhardt Tibor Meleg szeretettel ügvözlöm megindulása alkalmából a „Kecskeméti Ellenőr“-i. Ez a független és hazafias újság hivatva van arra, hogy a közvélemény helyes irányításával és tárgyilagos bírálatával a politikai felvilá­gosítás hathatós eszköze és fegyvere legyen. De más hasonlóan fontos szerep is vár erre az orgánumra. Kecskemét népe sok évtizedes munkával bebizonyította, mit tud ez a nép akaraterejével, szorgalmával, leleményességé­vel és igénytelenségével a sivár homokon, vi­lágégés és válságok£közepette valósággal elő­varázsolni. Azok a gazdasági eredmények, amelyeket Kecskemét népe az egész ország számára példaadó módon már eddig is meg­valósított : a kormány és parlament kötelessé­gévé teszik, hogy az eddiginél fokozottabb mértékben gondoskodjanak azoknak a gazda­ságpolitikai érdekeknek módozatáról, melyek­től Kecskemét boldogulása és a további fej­lődése függ. Beköszöntőül erről a kérdésről szeretnék néhány tájékoztató gondolatot el­mondani. Az ország nagy többségét alkotó agrár népességünk megélhetése hazánk különböző vidékein más és más termelési ágak jövedel­mezőségétől és fejlődésétől függ: a Dunántúl főleg állattenyésztésből él, a Tiszántúl sorsa a szemesgabona árától és termés eredményei­től, a Duna—Tisza köze azonban elsősorban szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelésre van hi­vatva már homokos talaja miatt is, de annál a tájékozottságánál fogva is, amelyet e vidék népe ezeknek a terményeknek előállítása terén szerzett. Nagy országos érdek is kapcsolódik ahhoz, hogy a szőlő-, gyümölcs- és zöldség- termelés minél jobban elterjedjen az ország­ban, mert az agrár munkanélküliség leküzdé­sét, meggyőződésem szerint, csak a mezőgaz­dasági termelés intenzivebbé tételével érhet­jük el. A legintenzivebb mezőgazdaság azon­ban Magyarországon éppen azokból a kultúr- terményekből áll, amelyeket a Duna-—Tisza köze, elsősorban Kecskemét népe honosított meg. A jövő fejlődési iránya, mezőgazdasági terme­lésünk és exportpolitikánk sikere, valamint a mezőgazgasági munkanélküliség leküzdése mind azt követeli, hogy a Kecskeméten és vidékén foly­tatott kertészkedés és kisparaszti gazdálkodás minél eredményesebb legyen, példaadásul szol­gáljon más vidékeknek is, s egy uj mezőgaz­dasági fejlődésnek váljék kiinduló pontjává. Ezt az igazságot a magyar exportpolitika kellő módon még nem ismerte fel. Bolettától kezdve mindenféle, sokszor nem is hasznos segítséget kapott a búzatermelés. Meglehetős gondot fordítanak exportot irányitó hatósága­ink, igen helyesen, az állatkivitelre is. Kül­kereskedelmi szerződéseink mostohagyermeke azonban a bor, szőlő, gyümölcs, hagyma, pap­rika és általában a kisember szorgalmas mun­kájának minden mellékterménynek minősített eredménye. De ez a melléktermény egyes vi­dékek föterménye, sőt egyetlen megélhetési forrása is. Külkereskedelmi szerződéseinkben a búzával és marhával egyenrangú helyet kellene ezeknek a cikkeknek biztosítanunk, s ez eset­ben nem fordulna elő a mostani helyzet, mi­dőn a német piacra kivitt szőlőért nevetsé­gesen alacsony árat kapunk, de az a helyzet sem volna fenntartható, amely tavaly keserí­tette el a szőlősgazgákat, amikor szüretkor megfelelő mustárak mellett, zárolt pengők el­lenében jelentékeny mennyiségű bort lehetett volna külföldre vinni, a Nemzeti Bank azon­ban nem járult hozzá, s a bor ára katasztro­fális mélyre zuhant. Hasonló fontossággal bir a hűtöházak és vasúti hűtőkocsik berendezése és kellő szám­ban való beszerzése. Az örvendetesen elterjedő szőlő- és gyümölcskultúra néhány éven belül valóságos katasztrófával fenyeget, ha a kor­mány és elsősorban a MÁV nem készül fel az eddigi szőlő- és gyümölcstermelést jelenté­kenyen meghaladó új mennyiségek konzervá­lására és exportunk lebonyolítására. Már az utóbbi években is jelentékeny hiányként volt észlelhető a hűtökocsik hiánya. Pedig a külföld esak ép gyümölcsöt tud használni, s egy—két romlott szállítmány a magyar exportot hosszú időkre lehetetlenné teszi. Éppen Kecskemétet közelről érdeklő kajszibarack kivitelénél ta­pasztaltam személyesen Ausztriában panaszo­kat a gondatlan vasúti szállítás miatt. Ennek a körülmépynek következményeit azonban a kecskeméti szorgalmas gazdák és. munkások szenvedik. Itt is sürgős befektetésre és intéz­kedésre van szükség. Komoly néhézség a gyümölcstermelésnél a gyümölcs-védőszerek aránylagos magas ára. Ez a baj már beletartozik a kartelek nyo­masztó problémájába. Meg kell azonban ál­lapítanom, hogy a magyar nemzetgazdaság szempontjából nincsen károsabb kartel, mint az, amely egy kívánatos mezőgazdasági üzemág termelési költségét felesleges módon drágítja meg és főleg az elsőrendű minőségek terme­lését nehezíti mesterségesen. A féregmentes, egészséges gyümölcs korlátlan mennyiségben helyezhető el a külföldi piacokon, s a magyar gyümölcstermelés versenyképességét elsősor­ban a növényvédelmi szerek olcsóbbá tételé­vel lehetne biztosítani. Ha a hazai piac nem képes a vele szemben támasztott kívánságnak eleget tenni olcsó növényvédelmi szerek szol­gáltatása terén, a növényvédelmi szerek vám­jának teljes megszüntetését és a külföldi be­Új napilap kopogtat az ajtókon. Kéri, fogadják szívesen. Ha kell, eleinte elnézéssel, ha majd rászolgál, szeretettel, hűséggel. Már megszületése is teljesebbé teszi Kecskemét életét, kultúráját. Mert itt a helyi napilapok megszületésétől kezdve állandóan legalább két, különböző felfogású napilap szol­gálta a közönség érdeklődését, tette lehetővé városemelő, egészséges közvélemény kialaku­lását. Most volt egy rövid időszak, melyben a közvélemény egyik szeme állandóan csukva állt. lm kinyílik az is: látni lehet ismét az eseményeket, a dolgokat kétoldalú, teljes meg­világításban, teljes valóságukban. Hisszük: ez hasznára válik a közügyek iránt újabban lanyhult közérdeklődésnek is, helyes és erő­teljes közvélemény kialakulásának és igy vá­rosunk fejlődésének is. A Kecskeméti Ellenőr is Kecskemét poli­tikai napilapja lesz. Feladata tehát kettős. Kecskemét egyik újságja. Igyekszik te­hát a lakosságot a helyi eseményekről naponta tájékoztatni. Mindent megírni, ami közérdekű, akár politikai, akár gazdasági, akár kulturális eseményekről vagy tervekről van szó, legye­nek azok társadalmi vagy önkormányzati avagy egyéb közéleti jelenségek. Igyekszik azokat hozatal szabadságának biztosítását kell köve­telnünk. Mert az a pénz, ami ilyen szerekért külföldre vándorol, sokszorosan térülne meg a kivitel fokozódó értékében. Pár szóval meg kell emlékeznem, mint éppen most időszerű kérdésről, kukorica ter­melésünk értékesítéséről is. Országunkban a szegényember boldogulása, a nincstelen réte­gek elpolgárosodása a malac-tartáson keresztül történik, s ezért szociális szempontból a ku­korica fontosabb tényező' a búzánál. A gazda­sági cselédek, a harmados művelők mind ter­mészetben, kukoricában kapják meg munká­juk teljes vagy részbeni ellenértékét, s ha feletetni állat hiányában nem tudják, most kénytelenek azt csövesen eladni, mert száraz, levegős helyen tárolni hely hiányában nem tudják. A szegény embert nem az érdekli, hogy márciusban mi a kukorica ára, a szegény ember most adja el csövesen a kukoricáját, ezért szólaltam fel már a nyár elején a ta­valyi esetre utalva és követelve, hogy a kor­mány gondoskodjék a kukorica őszi felvásár­lásáról. Minden termény ára leesik, ha nagy a kínálat és nincs kereslet, s az idei őszön bebizonyosodott, hogy a kormány részéről az elhatározás maga elég ahhoz, hogy a kukorica áresését meggátolja. Nem is kerül pénzbe többnyire az őszi spekuláció letörése, mert ha a kereskedelem tudja, hogy egy bizonyos áron minden terményt felvásároltat a kormány, úgy nem is iparkodik az . árakat lejjebb szo­rítani, hanem inkább felfelé spekulál és ez következett be az idén ősszel is. Néhány példát hoztam most fel gazdaági életünkből, apró részleteknek látszanak, de népünk megélhetése ezeknek a kérdéseknek helyes szabályozásától függ. Midőn a „Kecs­keméti Ellenőr“ most komoly és hozzáméltó vezetés mellett megindul, kívánom, hogy po­litikai közleményünk helyes irányítása mellett ezeknek a gazdasági kérdéseknek az előbb- vitele terén is Kecskemét népének felvirágoz­tatása érdekében kisérje munkásságát bőséges siker és az Ur Isten áldása. felfogása szerint méltatni vagy megbírálni. Mindig és mindent a közérdek szempontjából. A közönség észrevett vagy tudomására hozott jogos panaszait, kívánságait hangoztatni. Visz- szásságokra a figyelmet ráirányitani, esetleg eszméket felvetni, nyilvános bírálatra bocsá­tani. De, mert szándéka, célja a javítás és építés: nyíltsága, őszinte szókimondása mel­lett a hangban mértéket tartani. Politikai tekintetben a Független Kis­gazdapárt elveit követi, tehát izig-vérig ma­gyar, a keresztény erkölcs alapján. Alkotmá­nyos úton népi politikát követni. Azt a poli­tikát, melynek csiráit II. Rákóczi Ferenc kez­dette elültetni, melynek látható kivirágzását Kossuth Lajos vezetése mellett a nagy re­formkorszak az 1848-iki törvényekben örökí­tette meg, jogot, szabadságot, terhek egyen­letesebb elosztását, jobb kenyérszerzési lehe­tőséget együtt nyujván millióknak. Ezt az irányt alkalmazták a megváltozott viszonyok­hoz néhai nagyatádi Szabó István, néhai Gaál Gaszton és a nagyok útját most Eckhardt Tibor kimagasló egyéniségének vezetése alatt járjuk. Ezt a politikát némelyek félremagyaráz­zák, sokan félreértik. Osztályprogrammnak rá­A Kecskemét Ellenőr Kecskemét, 1937. október 1. ára ( állér Péntek I. évf. 1. &z. KECSKEMÉTI ÉB£Si m i«*iftjfrj Eb Eb Eb Eb IhEI EP W%

Next

/
Thumbnails
Contents