Kecskeméti Ellenőr, 1904 (3. évfolyam, 79-155. szám)

1904-01-03 / 79. szám

1904. január 3. KECSKEMÉTI ELLENŐR 3. oldal­­ juk csaknem kizárólag a földmives nép helyzetének javítását célozza. A másik, a budapesti párt nemzetközi párt me­reven ragaszkodik Marx elméletéhez, mely szóba sem áll a polgári társa­dalommal, a burzsoákkal. Hasonló két árnyalat van a német szocialisták kö­zött, akiknek 83 képviselője ül benn a birodalmi gyűlésben. Az egyik a ré­giek, a Marxisták árnyalata, az int­­ransigensek, s Bebel az ő vezérük, a másik az assimilálódóké, akik szívesen paroláznak a polgári társadalommal, még az új hadihajókat is megszavaz­zák, ha jó munkás törvényeket kapnak értük; ezeknek Bernstein a vezérük. Amik odakünn Bebelék, azok nálunk a nemzetköziek, s az újjászervezettek a Bernsteinék. De mindkét párt egy­behangzóan követeli az általános tit­kos választói jogot, amelynek elérésére egy hatalmas lépés történt most, mi­dőn az illetékes magyar intéző körök kötelezték magukat a parlamenti béke fejében a választói jog kiterjesztésére. Ha az megtörténik, akkor néhány szocialista képviselő okvetlenül be fog jutni a képviselőházba, amivel nagyon megváltozik majd a mi törvényhozá­sunk képe. Öregszik a mi királyunk. Túl­lépte hetvenkettedik életévét s bár még jó erőben, szellemi erejének teljes ép­ségében van, aggódva gondolunk arra, mi lesz, ha ő már nem lesz. Isten óvja a mi hazánkat és a királyi házat! A magyar fővárosnak szeptember havában egy rettenetes eseménye volt: a Párisi Nagy Áruház égése. Aki nem látta ezt a négyemeletes lángoló pok­lot, a szédületes magasságú lángten­gerből érett gyümölcsként potyogó félmeztelen nőket , az nem tud fo­galmat alkotni magának erről a minden képzeletet fölülmúló irtóztató katasztró­fáról. Százezernyi tömeg nézte végig ezt a hihetetlenül borzalmas katasztró­fát, százezer embert fog el a borzongás, ha arra az eseményre visszagondol. Ne lásson olyant az ember soha éle­tében, az ilyen látvány felér egy sze­rencsétlenséggel. Szerettük volna, ha a Párisi Nagy Áruház égését végignéz­ték volna az összes polgármester és rendőrkapitány urak, hogy lássák mi­csoda következményei lehetnek a ha­nyagságnak és mulasztásnak. A botrányokért és pikantériákért, lelkesülőknek is volt most mulatni ebben az esztendőben. A szász trón­örökösné egy gyermekkel a szíve alatt megszökött az urától, a trónjától egy nyelvmesterével, aki bizony nem volt méltó erre a szerelemre. Érdekes, hogy újabban dühöng a botrányos szerelem a legmagasabb körökben, nyelvmestereket, kocsisokat és inaso­kat szeretnek a hercegnők . . . Ak­kor még jobb ízlése volt Chimay her­cegnőnek, aki egy cigányprímással szegte meg hitvesi hűségét. Odakünn a nagyvilágban neveze­tesebb esemény kevés történt. Társa­dalmi és osztályharc minden művelt országban fokozott mértékben folyik s hogy ezek a harcok hogyan fognak kialakulni azt emberi elme előre nem sejtheti. Erőteljesen nyúl e harcokba az egyház, mely a pozícióját és a vagyonát félti s eregből mindenütt a világon mozgósítja avatott harcosait, a jezsuitákat. Rossz világ jár a jezsu­itákra Franciaországban, de szíves vendégszeretettel fogadják egyebütt a kiköltözötteket, v­agy Magyarorszá­gon is. Súlyos veszteség érte az egyhá­zat Leo pápa halálával, aki egyike volt a legjobb és legnemesebb embe­reknek. Utóda X­ik Pius azonban méltónak mutatkozik Krisztus hely­tartójának székébe. Örvendetes dolog, hogy az egyház hivatását nem az anyagi és politikai érvényesülésben látja, hanem a papi hivatás telje­sítésében. Az új pápától várjuk a egyház által indított vagy az ellene folyó harcok megszüntetését. A tudomány terén nevezetes ese­mény alig történt. Két nagy probléma izgatja most a tudós világot: az egyik a kormányozható léghajós, a másik a tüdővész gyógyítása. Mindkét téren számos kísérlet, próbálkozás történt, nem egyszer azt hittük már, hogy megvan , de mindannyiszor csalódtunk. Nem tudunk még repülni és nem tu­dunk szert a halál legerősebb segít­sége a tüdővész ellen. Pedig akik ezeket a problémákat meg fogják oldani, azok nagyobb szol­gálatot tesznek az emberiségnek, mint a Caesarok, Napóleonok, mint a legnagyobb erők és művészek. Színház. Csütörtökön tekintve, hogy Ka­rácsony előtt való nap volt, csak délután tartottak előadást. Gyermek előadásul a „Tót legény Amerikában“ című darabot adták félhelyárakkal sok-sok apró em­berke örömére és gyönyörűségére. Pénteken Karácsony napján dél­után félhelyárakkal szép számú közönség előtt a „Postásfiú és a huga­“t adták. Este a „Drótostót“-ot hozták színre, melyet majdnem telt ház nézett és élve­zett végig. Szombaton Karácsony második napján délután félhelyáras előadásul a „Peleskei nótárius“ került színre. Este Gárdonyi, „Bor“ című pom­pás népszínművét nézte végig nagyszámú közönség. Vasárnap a régi jó népszínmű­vek közül a „Piros bugyelláris“-t eleve­nítették föl. Jó előadásban élvezte a kö­zönség és sokat tapsolt a szereplőknek. Hétfőn ünnepi díszelőadásul, II. Rákóczy Ferenc emlékére, nagyszabású műsort hirdettek a színlapok. A színház egészen megtelt előkelő szép közönséggel, hogy a változatos tartalmú színházi estét végigélvezze és áldozzon a dicső fejedelem halhatatlan emlékének. A műsort Kéler Béla „Rákóczi nyitánya“ kifogástalan előadásával kezdte meg a színházi zene­kar. Következett a legszebb szám, Gál Ferenc „Szent hamvak“ című darabja, melyet a Városi Dalárda adott elő pom­pásan és kifogástalan szabatossággal. Harmadiknak Almássy szavalata. Negye­diknek Mikó Ernő szép éneke Bátky Margit zongora kísérete mellett. Ötödiknek Farkas Jenő tárogatón előadott Rákóczi nótái következtek sorban. Ezek után a színtársulat adta elő „II. Rákóczi Ferenc fogságát“ három képben, melynek előa­dása keretében Aitner Ilka Zrínyi Ilonája érte el a legnagyobb hatást. Megható közvetlenséggel és természetességgel ala­kított, melyért nyílt szinen is megérde­melt tapsokban részesült. De tapsokban részesítették még a felvonások végén Almássyt és Nagy Dezsőt is, amit szintén meg kell említenünk. Hetedik pontját képezte a műsornak Koller Ferencnek, a kecskeméti közönség közkedvelt hegedűs tanárának biztos tudású játéka, melyet Bátki Margitka jól alkalmazkodó zongora­­játéka kísért. Rollernek meg kellett ismé­telnie remek játékát. Hála fejében La­­votta kesergőjét játszotta el és sok hall­gatójának könnyeket csalt a szemébe mélységes hatású játékával. „Rákóczi zászlója“ című melodrámát, melyet Prónai Antal írt és Szent­gály Gyula zenedei igazgató zenésített meg, Gőzön Béla adta elő a színházi zene és énekkar kísérete mellett szintén nagy hatással. Rózsa Sán­dor baritonista énekelt kuruc nótákat a színházi zenekar kísérete mellett. Az ün­nepség befejezése egy apotheozissal zá­ródott, melyet a színházi személyzet adott elő nagy tetszésre. Kedden Rákosy-Guthy kitűnő vígjátékát a „Sasok”-at adták páratlan bérletben. A zamatos humorú, ötleteinél fogva mind­végig érdekes és lekötő darab tetszett a szép számban megjelent közön­ségnek és jókat mulatott a benne finoman szerkesztett és művésziesen kidolgozott kac­agtató helyzeteken és mondásokon. Elég jó előadásban is adták és a szere­p­lők is jók voltak az alakításaikban, csupán a szerepváltozás folytán létrejött sántítás volt rajta látható és érezhető. A hősnő, Makó Aida szerepét ugyanis ennek be­tegsége miatt, hirtelenében Hevessy Gusz­­tika csicsergő kedves naivánk vette át. Ideje sem lévén a szerep betanulására, igy hát szinte küzdött a szerep nem tu­dással és különösen az első felvonásban többet ismétlésekbe esett. Máskülömben csodálatos volt egyéniségének és művészi­ességének ereje, hogy a hősnő szerepét tiszteletreméltóan kiállta. Egy szó gáncs nem érheti az alakítását. Mert ő azt adja ami legjobb tellik az erejéből s képessé­géből. És elismerjük a tehetségét, kö­zömben igazságtalanság volna tőlünk az ellenkező. És a­ mai előadás sántításáért sem ő volt a felelős, hanem a vezetőség, mely nem gondoskodott, hogy ha már a nai­­vával helyettesíti a hősnő szerepét, ami ugyan más naivával talán képtelenség lett volna, legalább kellő időben tette volna meg a gondoskodását, hogy a kö­zönség elé bocsáthassa a hősnő betegsége folytán létrejött kénytelen helyettesítést. Legalább akkor a mai sántítás, a naivá­val való kénytelen helyettesítés folytán, nem jött volna létre. Külömben levehette volna a műsorról a darabot addig és várt volna, mig a hősnő fölgyógyul. A címszeg önálló magyar nemzeti bankért küzd minden magyar.

Next