Kecskeméti Friss Ujsag, 1901. december (2. évfolyam, 238-256. szám)
1901-12-03 / 238. szám
2. oldal könnyű feladat leereszkedni a nép felfogásához és értelmi képességéhez viszonyítani az előadást. De meg kell ezt tennünk, mert az intelligenciának e részben kötelességei vannak. Külföldön nagy eredménynyel tudnak e tekintetben a hivatottak eljárni, Magyarországon e részben eddig az értelmiség alig tett valamit. Éppen ezért dr. Kiss Albert felfogásában osztozni nem tud, mert itt egészen másról van szó, nem szórakoztatásról, hanem kötelességteljesítésről. Ajánlja is az elnök javaslatának elfogadását, azzal a megjegyzéssel, hogy szívesen átengedi másnak az első előadások megtartási jogát. Dr. Balázs Istvánnak az eddig felhozottaktól eltérő nézete van ennek a fontos ügynek keresztülvitelének. Azt ajánlja, hogy a különböző körökben rendeztessenek más más tárgyról rövid előadások és annak végeztével, meghatározott időben, vonuljon a közönség a Vigadóba, ott aztán lehet ismét általános érdekű tárgyról megint kimerítő előadást tartani. Kotzó Sándor hivatkozik arra, hogy a 70-es években kísérlet létetett már ilyen népies előadások tartására. Nem igen nagy eredménynyel, mert a mi közönségünk nem igen látogatja ezeket az előadásokat. Mégis azt tapasztalta, hogy amikor ő a természettudomány köréből kísérletezéssel egybekötött előadást tartott, annak mindig nagyobb közönsége volt. Ajánlja tehát, hogy most is ezzel kezdjük az előadások sorozatát, a nép érdeklődését jobban megnyerhetjük. Dr. Móritz Károly hosszabb beszédben Pogány István indítványához csatlakozik. Dr. Szigethy Lehel ugyancsak hoszszabb beszédben az akadályokról, a nehézségekről beszélt és a tárgy megválasztását is különösen figyelmébe ajánlotta a Katona-kör választmányának. Dr. Jászi Viktor válaszolt és egy találó hasonlatra hivatkozva, azt mondta, hogy most a népies előadások rendezéséről van szó, ne beszéljünk hát arról, hogy lehet-e azt rendezni, igen vagy nem, ha nem ismerjük kötelességünknek, hogy a fölvetett eszmét megvalósításhoz előkészítsük. Szalontay Sándor nem tartott beszédet, csak ennyit mondott: próbáljuk meg! Ez az odavetett megjegyzés adta meg tulajdonképpen a vita karakterét. Anynyira elágazók voltak a vélemények és mert mindenki más-más módot ajánlott, az értekezlet tagjai egyenként ott hagyták a tanácskozást. Pásthy Károly nem sokat remél a városi előadásoktól, mert a közönség itt indolens, hanem ajánlja, hogy a tanyák között rendeztessenek ezek az előadások. Bagi László kívánatosnak tartja, hogy ha már előadások tartatnak, azoknak anyaga sokszorosíttassék, füzet alakjában megjelentessék, hogy ez képezze kiindulási pontját a létesítendő városi népkönyvtáraknak, mint amilyenek már vannak a külterületen. Dr. Kovács Pál elnök összegezte a vita során felhozottakat és alig néhány értekezleti tag jelenlétében mondta ki, hogy a Katona Kör választmányának figyelmébe fognak ajánltatni az itt elhangzott javaslatok. Hogy mikor és hol lesznek és mily tárgyról tartatnak az előadások, azt a Katona Kör elnöksége annak idején köztudomásra fogja adni. TÁRCZA: A hordár és családja. Az én nagybátyám igen okos, tanult, tapasztalt ember. Ezt onnan tudom, hogy szörnyen érti a módját, hogy miféle bölcs tanácsokkal kell ellátni az élet tengerére kilépő ifjút. Én is szent áhítattal hallgattam, mikor azon nagy horderejű, egész életemre kiható utasításokat adta, melyek nélkül sajkám okvetlen megfeneklik az élet tengerén. Mikor egy bölcs tanácscsal telített mondatot befejezett, ő nagyot nyelt, én pedig bambán pislogtam, a mi nagybátyám szerint nem jelenthetett mást, mint hogy értem és ahhoz fogom magamat tartani. Pedig hát nagy tévedésben ringatta magát, mert én nem is értettem.. . mi több, tényleg is működő szerelőlyuk a szobán. Én, nem is gondolva nagybátyámra, ki mindenféle körülmények között a bölcs körültekintést kötötte legjobban a lelkemre, beleugrottam az alkuba, és megeggyeztünk, semmiféle különösebb jelentőséget nem tulajdonítva annak, hogy a szoba tulajdonosa maga a hordár. Elindultunk hazafelé. Otthon az anyjuk, egy terjedelmes perszóna, meglehetős hűvösen fogadott bennünket. De mikor meggyőződött, hogy holmi foglalási szándékaim nincsenek, egészen megváltozott. — Méltóztassék, kérem a lássan ' jebb sétálni ! Érezze magát a**’ szén otthon. És én. m" Leá „Azt mondom én máma, Hogy az apád dáma!“ KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG 1901. deczember 3. Kedvező fordulat. Kezdjük a jobbik eszünket elővenni és kezdjük belátni, hogy míg mi folytonosan közjogi sérelmek fölsorolásával és tizedrangú politikai kérdésekkel fecséreljük a drága időt, addig körülöttünk a különben is erősebb államok kitartóan gazdasági ügyeiknek keresnek oltalmat. Széll Kálmán kormányralépése óta az ellenzék is kezdi belátni, hogy fontosabb feladata is van a képviselőnek, mint dörgedelmes beszédeket mondani. Az ellenzéki sajtó is elsőrendű kötelességnek tartja az anyagi helyzet javítását. A vasárnap megjelent Magyarországban olvassuk a következő sorokat: A politikai civakodás most hidegen hagyja az országot. Az anyagi helyzet javítása annyira előtérbe nyomul, hogy emellett eltörpül mindenféle aprócseprő feleselés. Az ország közönsége kezd nekifeküdni a gazdasági kérdéseknek. Szövetkezetek, a termelés fokozása, az ipar megteremtése elsőrangú kérdésekké válnak. Egy szőlőbetegség orvoslása, vagy egy rézgomb előállítása jobban érdekli ma már a közönséget, mint a fővárosi élet léhasága, vagy pl. az egész király utcai tingli-tangli. A falusi kúriákon nagyon primitív élet folyik. Nem szeretik a könyvet és igy az emberek értelmi ereje visszafejlődik. Pedig micsoda aranyos jellem és józan gondolkodás rejlik azokban az egyszerűbb vidéki urakban ! Némelyik meg is őrzi tüzét, lelki ruganyosságát. Csak a szellemi tornát kellene gyakoriabbá tenni számukra. Mégis magától a közönségtől lehet várni a fordulatot. Ott lent a vidéki gyűléseken, kaszinókban, megyéknél és a magyar közélet más fókusain kezdik kiadni a jelszót : regenerálni kell az országot ! Véget kell vetni a hagyományos magyar nemtörődésnek. Munkához kell látni minden téren, okosnak, erélyesnek, elszántnak kell lenni. Meg kell teremteni az új Magyarországot. Megeshetik, hogy a parlament is utána ballag majd a hazafias társadalomnak.* Az Egyetértés hasábjain maga a függetlenségi pártvezér, Kossuth Ferenc is új húrokat penget ugyancsak vasárnap. A maga ellenzéki álláspontját megőrzi, elveinek érvényesülését sürgeti, de nem a kitaposott nyomokon „igyekszik vezetni az ellenzéki politikát. Ő is hirdeti, hogy a magyar parlamentnek az általános jólét kérdésével behatóan kell foglalkozni. A többek között aztán ezt írja: „ . . . de rá fogunk térni a közgazdasági kérdésre is, mely kell, hogy most minden kérdést domináljon, minthogy egyrészt az ország a tönk szélére jutott nemtörődömségünk miatt, másánya a színésznői pályára készül, akkor menten kell, hogy tisztában legyenek az én iszonyatos helyzetemmel. Oh, mert mit szólnak hozzá ! Ez a hölgy, ez képes hajnaltól estig folytonosan trillázni. Botrányos torka van. A rettenetes áriákat néha egy-egy hatásos szavalattal szakítja félbe, melyekről fogalmat alkothatnak maguknak, ha ezt a mutatványul fölhozott példányt alaposan áttanulmányozzák.