Kecskeméti Friss Ujsag, 1902. július (3. évfolyam, 128-150. szám)
1902-07-01 / 128. szám
1902. július 1. 2. oldal KECSKEMÉTI AI SS U J S A G Minden kézpár, amelyet a háziiparnak megnyerünk, gyarapítja gazdasági erőnket, biztosítja népünk önállóságát és megélhetését és közelebb visz ahhoz a nagyon kívánatos korszakhoz, amikor nem a felhők járása dönti el egy-egy egész esztendőre gazdasági életünket. HÍREK. — június 30. Éjszaka. Itt vagyok most kis szobádban, Miért csak igy magányosan ? Mért nem száll most úgy az óra, Mint mikor nem magam voltam? Még emlékszem, jól emlékszem, Hogy a csendes éjjeleken, Mennyit tudtunk mi beszélni, Te néked én, te énnekem. Óh emlékszem, jól emlékszem — Fülembe cseng a hangod még. ...Itt vagy, látlak, előttem állsz. — Istenem, csak ne álmodnék ! Ott voltam ma a sírodnál. Úgy szeretem e bús helyet. Úgy elnéztem a fejfádat, Azon meg a te nevedet. Velem volt az édesanyád. Zokogásba fűlt a szava, Amint égő vágygyal sírta : „Drága fiam, gyere haza!“ . . . Körülnézek kis szobádban : Minden csak rád emlékeztet. Mert is nincs itt egyéb tőled, Mint a fájó emlékezet? Elébem állsz gyászruhádban. Kiterítve, holtan látlak. Tudom, nem jösz vissza többé És én mégis visszavárlak. Csak még egyszer jönnél elém, Csak még egyszer hallanálak ! S akkor jöjjön, én nem bánom, Jöjjön újra minden bánat. Mit miattad átszenvedtem, Jöjjön mind a kínos óra ! Az a régi nagy boldogság Visszatérne igy gy szóra. ... Mégse jöjjön ide árnyad ! Nem szeretném, ha hallanád: Itt a szomszéd kis szobában, Itt zokog az édesanyád. Sírok én is, de te pihenni. Szellemed ne lássa könyem. Hogy mit szenved hű barátod, Te azt ne tudd meg sohasem! Nyúl Pál. — Oda vagy te is Gyuri, — mondja a szőke. — Én csak meg vagyok. Téged, hogy engedtek le? — kérdi a másik. — Engem ? Gyógyulok már eléggé. Nemsokára haza megyek, hírt viszek rólad. Nézik tovább egymást szótlanul, kutatva, gondolkozva, talán bizakodva, hogy a másik — betegebb. — Tartom a bankot, fenekestül ! kiáltja egy érdes hang. Szálas férfi jött a lugasba, az arca majd kicsattan a pirosságtól, csak a szeme beteg, zavaros. — Na, báró, na — mondja az érmester. Mi lesz? — Csak jegyző szegény, mint Molnár a szomszéd kislegénynek, aki bámulja a bárót. Tankó, a brádi volt jegyző, azt hiszi, báró. Bolond. — Mi lesz ? Hát csak bank, mint a kaszinóban, mind egy szálig, — mondja Tankós kezd dörömbözni az öklével az asztalon. A többiek csittítják. — Hiszen kavics ez, báró úr, nőné csak kavics, hát mire jó ? — Kavics? Vagy úgy? Nem szóltam semmit. De lesz még arany is, csak innen kimenjek. Lesz kaszinó, nagy, nagy, — maga lesz a polgármester, Péter bácsi. — Nem kell nekem ! — mondja Péter erre is, mintha egyedül képviselné a betegek lemondását. A báró int a kezével s gőgösen elsétál. A kártyázok beszéde ismét visszatér a lakatosra, aki meghalt. A halál, mint a mágnes, vonja, érdekli őket titkos erővel. — Jégen van már, — mondja az egyik. Ott i is int a kezével a halottas ház felé. — Most már boncolják. — Megnézzük ? Meg. Hirtelen összecsapják a kártyákat s vonulnak a kert másik oldalára. A szürkület már ráfeküdt a kertre, a kamara ablakán fény csillan meg s a betegek lopva, titkon húzódnak, mint az élet árnyékai az ablak elé, sorban nézegetnek be. Elfeledkezve a maguk bajáról, űzve valami kínos kíváncsiságtól, öntudatlanul, mint a beteg ösztön rabjai, mint a veszélyes vizek felett imbolygó alvajárók: tolonganak, lökdösődnek az ablak előtt, néznek, csodálkoznak s beszélgetnek halkan. — Látta ? — A fejét. A lába, ni. — Na, engedjen engem is. — Milyen ügyes ez a kis doktor. — Az? Többet ér, mint a másik kettő együtt. — Soká tart? — Hú, borzasztó mégis. — Miért? Annak mindegy. Valahonnan egy asszony került oda, az is bebámult s megborzadva rohant el. Behunyta a szemét, a fogát összeszoritva sziszegett s a kezét rázva, menekült ki a csomóból. Az egyik doktor az ablak felé nézett, mire a betegek szétrebbentek. Csendesen tárgyalták tovább a dolgot, a kapu felé haladva. A kapunál egy öreg ült, egy vén paraszt-beteg s titkon pipázott. Vászon cipőjével rugdosta a homokot, nem az övé, ha romlik is. — Nem látta, Csapó bácsi, nem nézi ? kérdezték tőle. — Mire, ti bolondok, ti. Beteg ember ne nézzen tükörbe. — Miért, Csapó bácsi ? — Mert a halált látja benne ! A sárga halált, fekete halált, ti bolondok, ti, magatokat bámultátok ott, magatokat ! — kiáltotta az öreg s hangja rikácsolva, ijesztően csapkodott szét a beteg emberek között. A betegek hirtelen meglapulva öszszezsugorodva, szótlanul mentek ki a kapun, egyszerre magukra gondoltak mind s megtudták, hogy a halált nézték meg s maguk Ikat látták a homályos, rácsos ablakon keresztül. — Tisztítás Czegléden. Hetek óta tartó pártoskodás és személyeskedéssé fajult hírlapi vita után ma délelőtt tartotta meg Czegléd városa általános tisztújító közgyűlését Benicky Lajos alispán elnöklésével. A helyszínre kiküldött tudósítónk a délutáni gyorsvonattal érkezett vissza és a választás eredményét a következőkben ismerteti. Polgármester lett Gubody Ferenc 116 szavazattal B. Molnár Albert 95 szavazata ellenében. Tiszti ügyésznek Zámbó Jánost választották meg 97 szavazattal dr. Molnár Albert volt tiszti ügyész 95 szavazatával szemben. Elnöki tanácsnok Dely Károly. Adóügyi tanácsnok Orozváry Endre. Gazdatanácsnok Várócy István. (Füle János visszalépett.) Pénztárnok Banay Benő lett, Bara László ellenében. Számvevő : Marossy János. Ellenőr Kiss Dénes. Levéltárnok : Dobos János. Rendőr alkapitányok: Merziczky Lajos és Szalai László. Tiszteletbeli tanácsnokok lettek : Dobos Mihály, B. Molnár János, Várady Dávid, Antal Antal, ■ Lendár Mihály, Fabienek Vilmos, Antal Ferenc, Gombos Károly, Farkas Pál, Szeleczky János, B Molnár Sámuel, Szokai Mihály. A választás eredménye általános megnyugvást keltett s kilátás van rá, hogy a mesterségesen felkorbácsolt kedélyek rövid idő múlva ismét lecsillapulnak, amire bizony a ■ lefolyt hetek izgalmai után szükségük lesz szomszédainknak. — Személyi hirek. Beniczky Ferenc főispán julius hó elsején egy havi szabadságra megy.— Vámos Béla rendőrfőkapitány, mint minden évben, ezúttal is július elsején kezdi meg hat heti szabadságidejét, amelyet külföldi tanulmány után fog tölteni Távolléte alatt a főkapitányi teendőket Vágó László rendőrkapitány végzi el. — Költözködés a városházán. Holnaptól kezdve az ujjonnan választott tisztviselők hivatalos helyiségeiben változás áll be. Ugyanis Bagi László h. polgármester megtartja eddigi hivatalos helyiségét új állásában is. Sándor István főjegyző a mostani főügyészi hivatal szobáit foglalja el, ez tehát lesz a főjegyzői hivatal. Dr Horváth Ádám városi főügyész a helyettes polgármester hivatalos helyiségében fog működni. A hivatalberendezések átszállítása ma megtörtént s igy már holnaptól kezdve ki ki elfoglalja uj hivatalos helyiségét. — Patika ügynök. Egy ismeretlen vidéki gyógyszerész minden áron patikajogot szeretne megszerezni Kecskeméten. E végből vigécet szerződtetett, aki neki aláírásokat gyűjt a lakosságtól. Az aláírók nem kapnak semmit, a vigéc kap minden megszerzett aláírásért egy koronát a gyógyszerésztől. Az aláírások gyűjteménye arra szolgálna, hogy annak mellékelésével és indokolásával patikajogért folyamodnék. Helyesen teszi mindenki, ha nem írja nevét semmiféle ívre, van minekünk elég. Bár ne szorulnánk azokra se soha! — Sertészárlat. Félegyházán sertésvész ütött ki, miért is a sertéspiacra elrendelték a zárlatot a betegség kiharcolásának megakadályozása céljából. Úgy értesülünk, hogy hasonló veszély fenyegeti a kecskeméti sertéspiacot is. — Behratásuk a főreáliskolánál július 1—5. napjaira van elrendelve. Ez az intézkedés kivált azelső osztályba lépőkre nézve fontos, mert ha augusztus végén meglepik az intézetet az ismétlő tanulók, éppen a java maradhat ki. Az iskola helyisége korlátolt, 2 első ostály be nem rendezhető; a most lefolyt tanév elején is kiszorult vagy 15 jó tanuló, akik be- f illeszthető szám lezárása után jelentkeztek fölvételre. — Új hetilap. „Kecskeméti Ellenőr” címen egy új társadalmi, szépirodalmi és politikai hetilap indult meg Kecskeméten. Szerkesztője Somogyi János, kiadó tulajdonos Fekete Mihály.