Kecskeméti Hiradó, 1914. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-05 / 1. szám

2. oldal, 1. szám, Kecskeméti Híradó 1914 január 5. Miskolcon, Dicső-Szt-Mártonban és Bada­csonyban; azonkívül már épülőfélben vannak és a folyó évben elkészülnek a beregszászi, a pécsi, a ménesi és a bihardiószegi, tehát a tízből már nyolcnak van helye. Láthatjuk ezekből, hogy a vádak, me­lyekkel a városi vezetőséget illettük, nem voltak teljesen alaptalanok, mert míg mi ke­véssé élelmes szőlősgazdáinkkal tátott szá­jakkal vártuk azt a bizonyos sült galambot, addig más kisebb, de okosabb városok és helységek céljukat elérték, és már közel va­gyunk ahhoz, hogy a tizes létszám kimerül és mi valósággal hoppon maradunk. Tanulság pedig mindebből az, hogy a megkezdett munkát folytatnunk kell minden erőnkkel a győzelemig. Első­sorban pedig a szőlősgazdák maguk tegyék meg azokat a lépéseket, amelyeket a f. hó 11-iki gyűlés kijelöl, mert a legáldásosabb mindig az, mit az ember maga a saját erejével ér el. — Hiszen maga a Gazdasági Egyesület is csak a mi korholásunkra látta be eddigi mulasztását és intézett feliratot a miniszté­riumhoz a borközraktár ügyében. De még jóváteheti hibáját, ha velünk együtt mun­kálkodva, szőlősgazda tagjait buzdítja, hogy mennél nagyobb számban vegyenek részt az értekezleten, a küldöttségben s általában a borközraktár ügyének diadalra juttatásában. Felhívás Kecskemét és A törvényhozás már évekkel ezelőtt elhatározta az ország különböző részein hét állami borközraktárnak a felállítását. Hármat ezek közül már fel is állított időköz­ben a kormány. A most felállítandó negyediket nekünk, kecskemétieknek, kell megszereznünk a magunk számára. Jogunk van ehhez azon fontosságnál fogva, melyet váro­sunk az ország bortermelésében jelent és képvisel. A kormány kiküldöttje pár év előtt már járt is nálunk, s ez alkalommal már a hely is kijelöltetett a borközraktár számára, de az intézmény felállítása mégis kátyúba került. Hogy mily fontos a borközraktár létesítése a vidéke szőlősgazdáihoz! kecskeméti szőlősgazdák érdekeire, annak ezen felhívás keretében való fejtegetése szükségtelen , de annál szük­ségesebb, hogy ezen intézmény mielőbbi felállítását nagy számú küldöttség kérelmezze a kormánynál, mert más­ként ezen rendkívül fontos ügy nehezen jut dűlőre. Ennek a megbeszélésére hívják meg alulírott szőlő­­birtokosok Kecskemét összes szőlősgazdáit a január hó 11-én délelőtt 10­/2 órakor az Otthon vendéglő összes termeiben tartandó értekezletre. Jöjjön el mindenki, aki jól felfogott érdekében tenni akar! Pacsu Mihály Dömötör Sándor Révész István Bagi László Dr. Kiss János bankigazgató kir. közjegyző praelatus ny. h. polgármester töroszki elnök Dr. Fodor Sándor Kovács Sándor Györffy Balázs Katona József Kiss Antal ügyvéd bankigazgató ügyvéd szőlőszöv. igazgató ny. alezredes Sárközy Mihály Mizsey Péter Baktay Albert Kerekes Dezső Karácsonyi Antal ügyvéd földbirokos bankigazgató gazd. intéző építész Dr. Lengyel Bertalan Dr. Zombory László Muraközy Pál Mayerffy Zoltán Dr. Virányi Lajos orvos ügyvéd városgazda gyáros ügyvéd Dr. Szabó Iván Kiss Elemér Dr. Dr. Szabó László Héjjas István Farkas József ügyvéd gazd. egy. titkár ügyvéd földbirtokos építész Sándor Miklós S. Kovács Gábor Dékány Pál Pólyák János Héjjas József Kelő József Balogh János Petrovics István Orbán László Poór István Daróczi István Ifj. Szappanos Elek Losonczi László Id. Somodi János Hankovszky Zsigmond szőlőbirtokosok. A Hét. — Politikai karcolatok. — Dr. Horváth Mihály képviselő úr karácsonyi elmélkedésé­ben még mindig nagyon sötétnek látja nemzetünk jövendőjét, sivárnak jelenét, de már szelidebb és lágyabb hango­kat penget a régi erőteljes akkor­doknál. Jézus Krisztus születéséhez fűződő emlékek, az ezek nyomán fakadó de­rűsebb hangulatok, az igazság, a béke és az emberszeretet érzései felébresz­tették lelkében a kiengesztelődést és megérlelték a békülékenységet. Belátja már, hogy mi magyarok mily kevesen vagyunk és az „apa gyilkosának is hajlandó megbocsátani. Amint mi tudjuk a lobogó faj­szeretetnek, ez a minden hibát elnéző és a legelvetemültebb bűnt is meg­bocsátó nagy gondolata nem „a költő“ agyában született, amint azt a képvi­selő úr írja, hanem a „legnagyobb magyar“ lelkéből pattant ki, aki tudo­másunk szerint költői művek alkotá­sával nem igen foglalkozott. A karácsonyi megnyilatkozásban azonban nem ez a botlás a lényeges, nem ez a fontos, hanem a kiengesz­­telődés gondolata, a megbékülés utáni vágyakozás, úgy látszik az ellenzék is torkig lakott már az úgynevezett irtó­­háborúval, a gyűlölködéssel, a kés­hegyig menő fenekedéssel és a nevet­ségesség határán álló társadalmi boj­kottal, mert ha nem is az egész ellenzéken, de meggondoltabb és jobb érzésű elemeiben egészen más felfo­gás, más meggyőződés kezd kialakulni a magyar közélet békéjét illetőleg. Úti figura docet. * Tudvalévőig a többségi jogok helyreállítása és erélyes megvédelme­­zése miatt indult meg a küzdelem, amely később olyannyira elfajult. Senki előtt sem mondunk újságot, amikor ennél a pontnál azt a „vak­merő“ állítást merjük megkockáztatni, hogy a magyar politikai élet egyen­súlyát, a normális parlamenti állapo­tokat, az ellenzék türelmetlen és intran­­zigens részének tűrhetetlen viselkedése és a többségre oktrojált zsarnoki ön­kénykedése borította föl. Nincs a kerek világon olyan par­lamenti többség, amely a kisebbség szünet nélküli erőszakoskodását, oktalan bakafántoskodását, a többségi akarat érvényesülésének megakadályozását a végtelenségig eltűrné. Igaz ugyan, hogy minél erősebb, minél hatalma­sabb, minél öntudatosabb valamely parlamenti többség, annál tovább tart az erőt és hatalmat, az öntudatot és nyugalmat rendszerint jellemző elné­zése és türelme. De ennek is, mint mindennek ezeken a földi tereken, meg­van a maga határa. Ez is elpattan, mint a húr, amely túlfeszíttetik. A magyar parlamenti többség tü­relme is csak véget ért. Az az acél erejű kéz, amely ma oly hatalmas erővel kormányozza az országot, meg­fojtotta a parlamenti anarkiát és jön erre siralom, kétségbeesés, elszörnye­­dés, átkozódás az ellenzék berkeiben — és rend a parlamentben. Arcpirító, de igaz, hogy ebben a küzdelemben orgyilkos fegyver is dör­dült el, a képviselőház mitsem sejtő, védtelen elnökére. Szégyenletes, de az is igaz, hogy az emberi lélek legsötétebb rejtekén lapuló minden rosszindulatnak és ka­ján gyűlölködésnek összes ördögei el­­szabadultak és végig­gázoltak a par­lamenti életünk egész területén. Hogy ezek még mai napig sem bújtak vissza sötét odúikba, az már

Next