Kecskeméti Hirlap, 1924. július-november (1. évfolyam, 1-16. szám)

1924-07-20 / 1. szám

I. évfolyam Kecskémét, 1924. julius 20. 1. (uj) szám. d KISEMBEREK ÉRDEKEIT VÉDŐ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SSn^nTfSt FlIGGETLEn POLIllK/U HeCILAP J SZECHEMYI-TER l„ II. EM. 6. SZÁM. TT—<^«ca>3H.>—ELŐFIZETÉSI ÁR : Minden cikkért az irója feiet. SZERKESZTŐ: DR. BODÓCS GYULA kegyed évre . so.ooo K A mi hivatásunk. A mai nappal elindult diadal­mas útiéra a „KecskemétiHírlap“ hogy fáklyatartója legyen a Duna- Tisza köze fővároséban a szebb magyar jövendőnek, Nagyon jól tudjuk, hogy fájdalmasan nehéz lesz a mi küldetésünk. Nagyon jól tudjuk, hogy az igazság, a tudás, egy nemzet nagyszerű jö­vendőéjért való küzdelem, egy város nívójának, fejlődésének elő­segítése tövises és rögös utat ad minden önzetlen, a közért tisztult érzéssel harcoló harcosnak. Nagyon jól tudjuk azt, hegy ezerféle gáncs, erőszak, vá­daskodás kiséri mindazoknak küzdését, akik a világ iegször- nyüségesebb álka — a tudatlan­ság ellen veszik fel a haicct. Mások progranmot adnak adnak ilyenkor. Nekünk nincsen önös dicsőségünket szolgáló külön program murk: nekünk hivatásunk van, mint az igazság papjának, nekünk küldetésünk van, mint a szebb jövő prófétáinak, mint a haicmezők hősi katonájának. Minket oda dobott a magyar- sors, hogy a szegények ke­nyerén vívjunk küzdelmet min- elitn, ami akadálya a magyar feltámadásnak, ami kérékköíője a győzelmet hozó megújhodásnak. De a másik oldalon épen olyan szent hivatásunk istápolni a tu­dást, a nemes akarásokat, fele­melni, erőssé tenni az elhagya­tottakat, a gyöngéket, az esen­dőket : Kétezeréves igazság hirdeti, hogy a megváltók az istállókban születnek. Egy nemzet, egy várr s megváltói, felemelői abból a ki­apadhatatlan ős erősforrásból szü­letnek, amelyet a romlatlan ma­gyar nép bőséges tárházai örök tartalékként gyűjtenek a jelenre és a jövendőre. Hirdetjük és valljuk, hogy egy ország ereje, erős lámasza csak a kis polgárság milliói le­hetnek, akik kö2é egyenlő msgyar szeretettel ölelünk bele munkást, iparost, kereskedőt, kishivatal- nokot s a föld népét. Csak ezek­nek boldogulása lehet hamisítat­lan iránytűje egy ország fölvirá- gozásának, csak a legnagyobb szám jóiéte lehet a földi igazság, a földi erkölcs legszebb es leg­szentebb parancsa. A „Keckeméti Hírlap“ har­cosa lesz a magyar nép legna­gyobb tömegeinek a legnagyobb boldogságának. Harcosa lesz Kecs­kemét város naggyátételének, hogy megvalósuljon az a nagy­szerű álom, amely ott vibrált Lestár Péter, Kada Elek, Hornyik János, Bagi László, Szegedi György lelkében. a „Kecskeméti Hirlap“ csak az igazság és a tudás fegyvere­ivel fog küzdeni. A mi hátunk mögött nem áll semmiféle párt, klikk vagy érdekcsopoit. Mögöt­tünk csax Kecskemét dolgozó népének nagy szeretete áll, amely előlegezett bizalmával lehetővé tette semmiből a mai nyomorú­ságos viszonyok között is, meg- jelenhetésünket. Vissza akarjuk állítani az országos politikában a becsületes munka érdemszeiü jutalmát szem­ben a spekulációnak azzal az ötesztendős tobzódásával, mely sírba tette a magyar gazdasági életet, megcsufolta a munkát s nevetségessé tetle a front hőse­inek vitézségét. E tekintetben fel­tétlen ellenzékiek vagyunk, mert a jelenlegi kormányrendszerben nem találjuk semmiféle reális Ígéretét annak a nemzeti demok­ráciának, amely egyedül lehet egy ország jólétének, boldogulá­sának alapja. Ellenzékiek vagyunk, mert nem akarjuk, hogy vissza­térjen a forradalom előtti idők , munkapártjának az a politikája, melynek iránytűje a nagybirtok, nagybankok életkérdései voltak. ' Mi azt akarjuk, hegy a kisem­berek, a verejtékkel dolgozók: iparosok, kereskedők, munkások, kis hivatalnokok s a föld népe, illetve iezek egyetemes magyar és nemzeti érdekei legyenek kizá­rólagos iránynyelvei a magyar politikának. Ezt a mai rendszer nem ad­hatja, mert egészen más a szive, a lelke, a mentalitást. Tisztult közéletet akarunk, , ahol megszűnik a nagyurnak, a pénznek és a szennyes egyéni érdeknek egyeduralma. Csak a nemzet jótéte, a nép széles réte­geinek boldogulása a legfőbb hitvallás. Éber szemmel, kritikai szem­üveggel fogjuk kisérni a város­politikát azon leszünk, hogy mind­azon kérdésekben, melyek Kecs­kemét városának ügyeit érintik, igaz tárgyilagos, de személyekkel nem törődő kritikát mondjunk épen városunk és annak lakossága érdekében, fcgy egészséges, le nem kenyerezhető, meg nem fö­lemlíthető közvéleményt teremt­sünk. A „Kecskeméti Hirlap“-ot becsületes emberek írják, becsü­letes embereknek. Gondosan ki­épített hírszolgálatunk rá fog mu­tatni minden sebre, amelyet gyó­gyítani kell. A mi lapunk azé az öntudatos magyar polgárságé lesz, amely őszinte magyarságát a tiszta szándékú s tudással pá­rosult munkában látja és az őszinteségen keresztül szembehe­lyezkedik mindennel, ami a köz élet tisztaságát akarja jó vagy rosszhiszeműen beárnyékolni. Felette fogunk állani a párt és klikk-harcok kicsnyes villon­gásainak, csak az ország egye­Megdöbbenéssel olvastuk a híradást, hogy a város körülbelül 1300 hl. borkészletet eladott va­lami Zerkovitz nevű buuapesti, mások szerint nagykanizsai bor- kereskedőnek, mégpedig literenkint 6000 koronás áron. A város borai közismerten olyan országosan, sőt külföld előtt is hires prima minőségű borok, melyeknek ára nemhogy alatta lett volna bármikor is az átlagos kecskeméti áraknak, hanem leg- töbször 30-40 százalékkal maga­sabb áron kelt el mindig ama­zoknál. Igaz, hogy a meghirdetett két árverés eredménytelen maradt, mert hiszen a Fruktussal is épen akkor történt az incidens. Ha a városnak olyan égetően szükséges volt is a pénz, két hét alatt lehetett volna módot találni arra, hogy ha kevesebb menyi- séget is, de jobb áron értékesít­hettek volna. Hiszen a kecske­méti vendéglősök és korcsmárosok cigánykereket hánytak volna örö­mükben, ha végre olcsó áron ők is hozzá juthattak volna a nagy­hírű szikrai borokhoz. Lett volna olyan vállakozó is, aki szívesen megvett volna egy-két wagonnal is. Természetesen erre azt mond­ják az illetékesek a torony alatt, hogy kérőm alássan nem lőhet a város borát aprózni. Mi pedig azt mondjuk, hogy pír száz millióért a mai világban mégis temes céljai lesznek szentek előt­tünk. A társadalmi béke a ter­melő munka, a széthúzó magyar- ország eggyéforrása azaz egyenes út, amelyről soha le nem térünk. Ezért nem teszünk külömbséget osztályok, felekezetek között, csak a becsülettel dolgozó magyar ha­zafiakat ismerünk. Hisszük és tudjuk — hiszen megindulhatásunk ténye maga is igazolja — hogy Kecskemét város közönségének ezrei zártsorokban, megértő szeretettel fognak mö­génk csatlakozni és soha el nem múló szeretetébe fogadja azt a lapot, amely épen az ő boldog­ságának, ideáljának és igazainak elszánt, bátor és meg nem fö­lemlíthető harcosa. Dr. Bodócs Gyula. csak érdemes aprózni is. Az egészhez nem keiíett voina sok. Néhány ügyes ée megbízható javadalmista pár napszámossal lelkiismeretesen kiaprózhatta volna 1-2 nap alatt az odarendelt ki­sebb vevőknek, akik azután közős wagonokban boldogan szálilli- tották volna haza. Egyelőre anyit kellett volna aladni, amnenyi a legszükségesebb összegre kell s a többivel várni egy kissé. Azt hisszük hogy helyes üzleti szel­lemű propagandával még a fő­városi, szegedi vendéglősökből is lehetett volna szépszámú vásárló tábort összehozni. Ha csak 7000 koronáért — mert annyiért biz­tosan — kelt volna is el a kész­let - 1300 hl. nél az már 130 millió korona különbség. £s ha hozzászámítjuk azt, hogy a bor nagyrészét helyben fogyasztották volna el, akkor attól a javadalmi hivatal literenkint 2400 korona fogyasztási adót szedett volna, ami maga igen nagy összegei jelentett volna a városnak. A boreladást — mint hírlik Kecskeméti Mihály közvetítette & a vásárló céggel állítólag érde­keltségben van Kecskeméti Adolf is. Mindenesetre a közgyűlés tag­jainak hivatása meginterpelláni a város vezetőségét, hogy miért nem találtak jobb módot a város borainak értékesítésére. 6000 koronáért adták el a város borát A korcsmárosok 8-9 ezret adnak a jobb minőségűért w

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents