Kecskeméti Hirlap, 1924. július-november (1. évfolyam, 1-16. szám)
1924-07-20 / 1. szám
w A KISEMBEREK ÉRDEKEIT VÉDŐ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SSn^nTfSt FlIGGETLEn POLItiKU HeTILAP J SZECHENYI-TER„ II. EM. 6. SZÁM. Minden cikkért az irója fejet. SZERKESZTŐ: DR. BODÓCS GYULA negyed évre . so.ooo K I. évfolyam Kecskemét, 1924. julius 20. 1. (uj) szám. 0—›^«ca›3H.›—ELŐFIZETÉSI ÁR : A mi hivatásunk. A mai nappal elindult diadalmas útiéra a „Kecskeméti Hírlap“ hogy fáklyatartója legyen a Duna- Tisza köze fővároséban a szebb magyar jövendőnek. Nagyon jól tudjuk, hogy fájdalmasan nehéz lesz a mi küldetésünk. Nagyon jól tudjuk, hogy az igazság, a tudás, egy nemzet nagyszerű jövendéiért való küzdelem, egy város nívójának, fejlődésének elősegítése tövises és rögös utat ad minden önzetlen, a közért tisztult érzéssel harcoló harcosnak. Nagyon jól tudjuk azt, hogy ezerféle gáncs, erőszak, vádaskodás kíséri mindazoknak küzdését, akik a világ legszörnyűségesebb álka — a tudatlanság ellen veszik fel a harcot. Mások progranmot adnak adnak ilyenkor. Nekünk nincsen önös dicsőségünket szolgáló külön program munk: nekünk hivatásunk van, mint az igazság papjának, nekünk küldetésünk van, mint a szebb jövő prófétáinak, mint a harcmezők hősi katonájának. Minket oda dobott a magyarsors, hogy a szegények kenyerén vívjunk küzdelmet minek, ami akadálya a magyar feltámadásnak, ami kerékkötője a győzelmet hozó megújhodásnak. De a másik oldalon épen olyan szent hivatásunk istápolni a tudást, a nemes akarásokat, felemelni, erőssé tenni az elhagyatottakat, a gyöngéket, az esendőket . Kétezeréves igazság hirdeti, hogy a megváltók az istállókban születnek. Egy nemzet, egy város megváltói, felemelői abból a kiapadhatatlan és erős forrásból születnek, amelyet a romlatlan magyar nép bőséges tárházai örök tartalékként gyűjtenek a jelenre és a jövendőre. Hirdetjük és valljuk, hogy egy ország ereje, erős támasza csak a kispolgárság milliói lehetnek, akik közé egyenlő magyar szeretettel ölelünk bele munkást, iparost, kereskedőt, kishivatalnokot s a föld népét. Csak ezeknek boldogulása lehet hamisítatlan iránytűje egy ország fölvirágozásának, csak a legnagyobb szám jóléte lehet a földi igazság, a földi erkölcs legszebb és legszentebb parancsa. A „Keckeméti Hírlap“ harcosa lesz a magyar nép legnagyobb tömegeinek a legnagyobb boldogságának. Harcosa lesz Kecskemét város naggyá tételének, hogy megvalósuljon az a nagyszerű álom, amely ott vibrált Lestár Péter, Kada Elek, Hornyik János, Bagi László, Szegedi György lelkében. a „Kecskeméti Hírlap“ csak az igazság és a tudás fegyvereivel fog küzdeni. A mi hátunk mögött nem áll semmiféle párt, klikk vagy érdekcsoport. Mögöttünk csak Kecskemét dolgozó népének nagy szeretete áll, amely előlegezett bizalmával lehetővé tette semmiből a mai nyomorúságos viszonyok között is, megjelenhetésünket. Vissza akarjuk állítani az országos politikában a becsületes munka érdemszerű jutalmát szemben a spekulációnak azzal az ötesztendős tobzódásával, mely sírba tette a magyar gazdasági életet, megcsúfolta a munkát s nevetségessé tette a front hőseinek vitézségét. E tekintetben feltétlen ellenzékiek vagyunk, mert a jelenlegi kormányrendszerben nem találjuk semmiféle reális ígéretét annak a nemzeti demokráciának, amely egyedül lehet egy ország jólétének, boldogulásának alapja. Ellenzékiek vagyunk, mert nem akarjuk, hogy visszatérjen a forradalom előtti idők , munkapártjának az a politikája, melynek iránytűje a nagybirtok, nagybankok életkérdései voltak. " Mi azt akarjuk, hogy a kisemberek, a verejtékkel dolgozók, iparosok, kereskedők, munkások, kis hivatalnokok s a föld népe, illetve sezek egyetemes magyar és nemzeti érdekei legyenek kizárólagos iránynyelvei a magyar politikának. Ezt a mai rendszer nem adhatja, mert egészen más a szíve, a lelke, a mentalitást. Tisztult közéletet akarunk, , ahol megszűnik a nagyúrnak, a pénznek és a szennyes egyéni érdeknek egyeduralma. Csak a nemzet jóléte, a nép széles rétegeinek boldogulása a legfőbb hitvallás. Éber szemmel, kritikai szemüveggel fogjuk kísérni a várospolitikát azon leszünk, hogy mindazon kérdésekben, melyek Kecskemét városának ügyeit érintik, igaz tárgyilagos, de személyekkel nem törődő kritikát mondjunk épen városunk és annak lakossága érdekében, hogy egészséges, le nem kenyerezhető, meg nem félemlíthető közvéleményt teremtsünk. A „Kecskeméti Hírlap“-ot becsületes emberek írják, becsületes embereknek. Gondosan kiépített hírszolgálatunk rá fog mutatni minden sebre, amelyet gyógyítani kell. A mi lapunk azé az öntudatos magyar polgárságé lesz, amely őszinte magyarságát a tiszta szándékú s tudással párosult munkában látja és az őszinteségen keresztül szembehelyezkedik mindennel, ami a közélet tisztaságát akarja jó vagy rosszhiszeműen beárnyékolni. Felette fogunk állani a párt és klikk-harcok kicsnyes villongásainak, csak az ország egyetemes céljai lesznek szentek előttünk. A társadalmi béke a termelő munka, a széthúzó magyarország eggyéforrása az az egyenes út, amelyről soha le nem térünk. Ezért nem teszünk különbséget osztályok, felekezetek között, csak a becsülettel dolgozó magyar hazafiakat ismerünk. Hisszük és tudjuk — hiszen megindulhatásunk ténye maga is igazolja — hogy Kecskemét város közönségének ezrei zárt sorokban, megértő szeretettel fognak mögénk csatlakozni és soha el nem múló szeretetébe fogadja azt a lapot, amely épen az ő boldogságának, ideáljának és igazainak elszánt, bátor és meg nem félemlíthető harcosa, Dr. Bodócs Gyula. 6000 koronáért adták el a város borát A korcsmárosok 8-9 ezret adnak a jobb minőségűért Megdöbbenéssel olvastuk a híradást, hogy a város körülbelül 1300 hl. borkészletet eladott valami Zerkovitz nevű budapesti, mások szerint nagykanizsai borkereskedőnek, mégpedig literenkint 6000 koronás áron. A város borai közismerten olyan országosan, sőt külföld előtt is híres prima minőségű borok, melyeknek ára nemhogy alatta lett volna bármikor is az átlagos kecskeméti áraknak, hanem legtöbször 30-40 százalékkal magasabb áron kelt el mindig amazoknál. Igaz, hogy a meghirdetett két árverés eredménytelen maradt, mert hiszen a Fruktussal is épen akkor történt az incidens. Ha a városnak olyan égetően szükséges volt is a pénz, két hét alatt lehetett volna módot találni arra, hogy ha kevesebb menyiséget is, de jobb áron értékesíthettek volna. Hiszen a kecskeméti vendéglősök és korcsmárosok cigánykereket hánytak volna örömükben, ha végre olcsó áron ők is hozzájuthattak volna a nagyhírű szikrai borokhoz. Lett volna olyan vállakozó is, aki szívesen megvett volna egy-két vagonnal is. Természetesen erre azt mondják az illetékesek a torony alatt, hogy kérem a lássan nem lehet a város borát aprózni. Mi pedig azt mondjuk, hogy pár száz millióért a mai világban mégis csak érdemes aprózni is. Az egészhez nem kellett volna sok. Néhány ügyes és megbízható javadalmista pár napszámossal lelkiismeretesen kiaprózhatta volna 1-2 nap alatt az odarendelt kisebb vevőknek, akik azután közös vagonokban boldogan szálllították volna haza. Egyelőre anyit kellett volna aludni, amnenyi a legszükségesebb összegre kell s a többivel várni egy kissé. Azt hisszük hogy helyes üzleti szellemű propagandával még a fővárosi, szegedi vendéglősökből is lehetett volna szépszámú vásárlótábort összehozni. Ha csak 7000 koronáért — mert annyiért biztosan — kelt volna is el a készlet - 1300 hl. nél az már 130 millió korona különbség. És ha hozzászámítjuk azt, hogy a bor nagy részét helyben fogyasztották volna el, akkor attól a javadalmi hivatal literenként 2400 korona fogyasztási adót szedett volna, ami maga igen nagy összeget jelentett volna a városnak. A boreladást — mint hírlik Kecskeméti Mihály közvetítette — a vásárló céggel állítólag érdekeltségben van Kecskeméti Adolf is. Mindenesetre a közgyűlés tagjainak hivatása meginterpelláni a város vezetőségét, hogy miért nem találtak jobb módot a város borainak értékesítésére.