Kecskeméti Közlöny, 1920. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1920-02-25 / 45. szám

Kecskemét, 1320. február 25.__________Szerda________ II. évfolyam, 45. szám. KECSKEMÉTI KÖZLÜNK­­:­­* ELŐFIZETÉSI ÁRA: :: :: :: Felelős szerk.: Dr. KISS ENDRE. Szerkesztőség: III. ker., Szabad­ság-tt ~ Egész évre...................................120 korona. Egyes szám ára 50 fillér. I. szám, II. emelet, 3 ajtó. Telefon ISO. Fél évre .......................................60 korona. Megjelenik minden nap. Kiadóhivatal : Széchenyi­ tér 5. (udvar]). Vallás a politikában. Magyarázzák, magyarázzák és ravasz­sággal csűrik-csavarják a liberalizmus bá­ránybőrbe bújt farkasai Rubinek Gyula föld­­mivelésügyi miniszternek, városunk egyik képviselőjének nyilatkozatát. Béke, egyetér­tés , béke, egyetértés: zengi a díszes kó­rus és szemforgató barátsággal kelleti ma­gát egyszerre kétfelé. Mit veszekedtek? szól jobbra is, balra is. Ne felekezetiesked­­jetek ! Hagyjátok azt az idejemúlt, banális jelszót: kereszténység, — könyörög jobbra és baljában már hozza is a vörösből hirte­len nemzetiszinűvé vált radikális — zsidó­­magyarokat. Nem, nem, uraim. Sajnáljuk, de nem lehet. A kereszténység ezer éven át igen hozzánőtt a lelkünkhöz és tudjuk, hogy nemzeti létünk szempontjából nagy szük­ségünk van most is rá. Eszméljenek! Lás­sák be, hogy megváltozott a világ a ma­gyar rónákon! Átalakult a magyarság, ki­vetkőzött a zsidóliberális babonákból; sem testének, sem lelkének nem kell már többé a szavak mákonya. Új belátások vezetik, új és nagyszerű célok felé. Körötte szomorú romok meredeznek, de belülről hatalmas erők feszítik munkára izmait és a hites ma­gyarság gondolata lendíti folyton-folyvást előre. Ezt a hitet nem lehet tőle elravasz­­kodni, elsáfárkodni, aki pedig ebben dol­gozik, az ellensége a magyarságnak és nem kisebb célok vezetik, minthogy újra térdre buktassa a magyarságot és a zsidó igába fogja. Azok az urak, akiket ilyen cél vezet, ne vegyék tollukra Rubinek Gyula nevét. Tiszta vizet a pohárba! Rubinek Gyula nem mondott egyebet, minthogy az „Országos Kisgazdapárt a vallás eszközei­vel küzdeni nem fog soha, mert a vallás eszközeit politikai célok elérésére felhasz­nálni nem is lehet, de nem is szabad.“ Ez nem jelent semmi olyast, mintha a Kisgaz­dapárt kivetette volna maga alól a keresz­tény világnézet egyedül biztos alapját. A politika nem lehet többé az egyéni érdekek mocsara. Politika csak erkölcsös lehet. Minden más politikát el fog söpörni a keresztény magyarság egészséges ereje. Krisztust nem lehet kitolni a históriából. Azokat a nagy elveket, amelyek 2000 év óta mozgatják az emberiség történetét, Krisztus vetette bele a történelem rohanó áradatába. Megpróbálták már ezeket az el­veket kisajátítani és félremagyarázni. Azon­ban a múlt század alapelvei, a szabadság, egyenlőség és testvériség új értelmezésük­ben ellentmondásba kerültek egymással. Ezt a nagy igazságot hirdette Eötvös „A XIX. század alapelvei“ c. művében. A szabadság, egyenlőség, testvériség szavait csak a ke­reszténység tudja megtölteni tartalommal. Ez a tartalom a Krisztus gondolata szerint való ember kialakítása, az egész emberiség fokozatos fejlesztése a keresztény erkölcs útjain. A magyar politikai élet irányítását is a keresztény erkölcsöknek kell megszerezni. Erre nincs alku. Ha nem akarunk szétmál­lani, konok keresztény magyar öntudattal kell betelnünk és nem szabad visszariad­nunk attól, hogy a politikát is a keresztény erkölcs alapjaira hozzuk. Jel. — Rokkantak ! Akik a golyófogónál és a Csalánosban bérlők, február 27-én, pénteken délelőtt 11 órakor Rákóczi-út, vá­rosi bérház, I. em. nagytermében, földügyben jelentkezzenek. Szekeres. ű­nésztelep kérdéséhez. A városi pénzügyi bizottság legutóbbi határozata folytán a művésztelep szakszerű és célirányos megoldásának ügye, vélemény­­adás végett, a múzeumi bizottsághoz utal­tatott. Ha kulturális és egyéb szempontok figyelembe vételével a művésztelepet to­vábbra is meg akarjuk hivatásának tartani, a bizottságon kívül állók között többen le­hetnek olyanok, kik részint a művészet lel­kes támogatói, részint a köz ilynemű kér­déseiben,­­ ha nem is irányító, de leg­alább is véleményező szavaikkal, vagy ak­tuális soraikkal a legszebb ügynek előmoz­dítói lehetnek. Ezek részéről a hozzászólás az egész kérdést azon oldalról is világí­tásba hozhatja, melyről megfeledkeznünk nem szabad, mely tisztítja azt a ködképet, mi már évek óta bénává tette, sivár jövő elé állította művésztelepünket. A kecskeméti művésztelepnek születé­sétől annak vajúdásáig, sőt mondhatni bu­kásáig — négy évi harctéri szolgálatomat leszámítva — tagja voltam addig, míg bi­zonyos okoknál fogva onnan el nem tá­voztam. A telep köztudomás szerint Grünwald Béla, Falus Elek és Janszky alapítása volt, majd később e két utóbbi eltávozásával, illetve kiválásával Grünwald Béla maradt az egyedüli vezető s igy érthető, hogy teljhatalmánál fogva, csakis az ő barátai voltak ott az urak, kik egyidejűleg inten­ciójának is letéteményesei és képviselői vol­tak. Ők döntöttek megfellebbezhetetlenül afelett is, ki az igazi művész, ki hivatott ott működhetni, kifelé pedig a hangot meg­adni, a hangulatot felkeltve állandóan éb­ren tartani. Akadály nélkül tehették ezt annál nagyobb határozottsággal és követ­kezetességgel, mert hiszen a sajtó teljesen rokonszenvezett velük és távolabbi céljaik­kal is egyek voltak érzelmi és faji szem­pontból is, mely szempontok éveken át uralták ebben a kérdésben a hangadó vé­leményeket s némává tették az ellenkező megnyilvánulásokat. Már 1913. évben bizonyos kiválások voltak, ami részben a művésztelep rossz szervezésére, de különösen a fenti szem­pontokra vezethető vissza. Már ekkor kez­dődött az a procedura, mely az ő egyed­uralmuk alatt lassanként az agóniához vezetett; azt a kulturális célt pedig, melyet a lelkes alapítók, a város közönsége, a mű­vészbarátok és önzetlen pártolók a telep elé tűztek, s ma már csak radikális újjászer­vezéssel lehet elérni. A művésztelepet igazi hivatásának, a „magyar“ festőművészeinek kell átadni. A művésztelep Kecskemét város adó­filléreiből épült avval a céllal, hogy ott a magyar festőművészet uralkodjék és arra érdemes kecskeméti fiúk is otthonra talál­janak, nem úgy, mint eddig, hogy azokat az oda összegyűjtött idegen fajú, nemzet­közi érzésű egyének kinézték, majd kitessé­kelték. Adófillérekből épült azért is, hogy magyarok és keresztények lakják, mert magyar művészetet Magyarországon csak magyar és keresztény érzésű művészek csi­nálhatnak és fejleszthetnek. A szunnyadó tehetségek felébresztése, az arra hivatott, erős művészi hajlamú ifjú­ság, majd a kiforrott, nemes tulajdonságok­kal, magas képességekkel megáldott művé­szek hajléka legyen az újjászervezendő mű­vésztelep, a legnemesebb értelemben vett családi otthon, az iskola mellett tovább­képző kör legyen a telep s végül, mint mester, zavartalan hajlékot nyerjen ott az, ki odatelepittetni érdemesittetik, kit egy szűkebb körű szakbizottság odatelepiteni f Atüntetésképen javasol. Ne engedjük, hogy pillanatokra is kilengések történjenek abból a művészeti irányból, melyért a művésztelep létesíttetett s mely egyedüli célja lehet. A művészet karakterét, nemzeti, keresztény, oktató, lé­­leknemesítő, gyönyörködtető jellegét ki­emelni, általánossá, mindenkihez hozzáfér­hetővé tenni, erre az ifjúságot nevelni, a nagyközönséget figyelmessé tenni, ez legyen első és legsürgősebb feladatunk. Ennek irá­nyítása, a társadalmi életbe való bevitele, ott a lelkekben való megalapozása, állan­dóan ébren tartása a művész feladata. E feladatok keresztülviteléhez igen helyesnek tartom a szűkebb körű bizottság felállítását, melyről e lap 37. számában Marton Sándor is említést tett, mely erkölcsi ellenőrzője és támogatója legyen annak a célnak, melyért Kecskemét város lelkes kö­zönsége már annyi áldozatot hozott. Szabó Antal az „Uj Nemzedi“ Orossyné Koritsánszky Rózsi felléptéről. Az „Uj Nemzedékiből vesszük át a­z alábbiakat, amelyek Koritsánszky János, a Kecskeméti Gazdasági Egyesület tb. elnöke leányának, mint dalénekesnőnek hatal­mas sikeréről szól: Oroszyné Koritsánszky Rózsit, aki vasár­nap este mutatkozott be a Zeneakadémia termében, szigorú nemzetközi mértékkel mérve is, az elsőrangú dalénekesnők közé kell sorolnunk. Különös, hogy míg a magyar operai színpadon évtizedek óta egyik ra­gyogó név követte a másikat, a hangver­senytermek dobogóján alig találkoztunk egy két igazi tehetséggel. Oroszynét hangja talentuma, készültsége, egész egyénisége egyenesen és kizárólag a dalénekre pre­desztinálja. Meleg, hajlékony hangjának ki­fejezőképessége megérzékíti a dal minden színét, minden árnyalatát, énektudása és érzése a zenei vonalakat rajzolja meg lárgy és sima, de plasztikus kontúrokban. S ami a lényeg: lírai mélység, bensőség csendül meg minden szavában, frázisában, egy poétalélek szólaltatja meg a dalt, szövegé­ben és melódiájában egyaránt. A sok közép­­szerűség után, melyet a mai koncertáradat­ban végigszenvedünk, jól esik egyszer egy igazi nagy talentum felcsillanását látnunk. Bevalljuk, jobban örvendtünk volna, ha Oroszyné bemutatkozó estélyén Brahms és Strauss mellett a többi nagy dalköltőt s főképp a magyar komponistákat is meg­szólaltatja, de a német irodalomnak ez a kultusza egész zenei felfogásunknak, köz­véleményünknek egy érthetetlen elfogult­sága, melynek a fiatal művésznő is áldo­zatul esett, ízléses, józan ítélete fogja rá­bírni arra, hogy műsoraiban az egyetemes­séget keresse s ha majd megérzi, hogy vezetőszerep vár reá a magyar daléneklés­ben, tudni fogja azt is, mivel tartozik a magyar dalirodalomnak. A közönség lelke­sen ünnepelte a művésznőt, talán leghan­­gosabban zúgott a taps Kacsóh Pongrác „Őszirózsa“ című dala után. Brahms dalait szépen énekelni művészet, de magyar dalt szépen énekelni, hivatás. ­ A pénzügyi bizottság holnap, f. hó 25-én délelőtt 11 órakor ülést tart.

Next