Kecskeméti Lapok, 1869. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1869-09-11 / 37. szám
Második évfolyam. 37. szám. September 11. 1809. KECSKEMÉTI LAPOK Előfizetési díj: gy, Előfizetési pénzek és hirdetmények elfogadtatnak Hirdetési díjak: Ismeretterjesztő hetilap. Negedévre..........................................................1 frt 50 kr. Gallia FÜIöp könyvkereskedésében Kecskeméten. - Hír- 5 hasáboS petit Sörért’ egyszeri hirdetésnél 5 kr.; -több-Félévre.......................................................................3„ — „szeri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik. airdetések ezenkívül fölvétetnek még M. Zeisler hirdetésit.gész évre..........................................................6 „ „ A nyílttérben való közlemény 3 hasábos soráért 10 kr IKff” Megjelenik e lap hetenként egyszer, Szombaton, irodájában. (Pest, Király utcza 60. sz.) számittatik. Haladjunk! A hason czimű sorokat, amelyek a városi közügyek iránt kiváló közönyünket és hidegségünket, a város külalakjának kicsinosítása körüli mulasztásainkat, a szép és díszes rend iránti fogékonytalanságunkat és zsugoriságunkat elég lehangolólag említik bár fel, — én mégis örömmel olvastam. Örömmel, mondom, mert abban, hogy az idézett sorok felemlítik a csak a maga czéljait s hasznát szemmel tartott volt rendszer alól felszabadult tágas önállóságunkat, mely most már városunk csinosodására is enged — sőt szerintem ösztönöz is — költekeznünk, — továbbá abban, hogy midőn Kecskemétnek díszes várossá leendőségéről szól, ez úttal felejtve városunk régiségét és rendetlenségét, a lakosságnak nemcsak szükségét,de kényelme igényeit is felemlíti tényezőül, — én mint egy kezességet látok arra, hogy a város utcza vonalainak szabályozása mégis csak nem kicsinyeskedő, áldozni mit sem akaró fukarsággal fog megtörténni! A díszes és üdítő fasorokat egy ízben én is felemlítem volt a budai nagy utcza mértéke elemzésénél, de az utcza szélességének lehető legcsekélyebbre szállíthatása miatt akkor úgy, hogy felejtsük el őket. — Most azonban kétszeres örömmel üdvözlöm azok ültetésének javaslatba hozatalát! Ámde a felszálló fojtó por, a rekkenő nyári hőség, nemcsak a tévéken, nemcsak a szélesebb utczákon, de a keskeny közepén is egyformán gyakorolja lankasztó hatását. — A keskeny utczákra szorult telkek szegényebb lakói pedig ép oly joggal igényelhetik a tiszta üde levegőt, — mint a tereken, a széles utczákon lakó tehetősebbek. Igen is! — beültetni a tereket, a szélesebb utczákat, — de azután az utczavonalak szabályozásánál lelkiismeretesen gondoskodni arról, hogy a legkeskenyebb utcáa is képesíttessék a gyalog és kocsi forgalomra kellő téresség mellett, a két oldalon beültetésre. És ehez, szerintem a legkisebb szélességű ölet igényel. Ámde, nehogy ismét félreértessem, mondanom kell, hogy ez szerintem sem annyit teszen, miszerint hát rögtön essünk neki a most útban álló épületeknek, rontsuk-bontsuk azokat s ültessük be helyüket fasorokkal. Nem! — csak annyit teszen, hogy vegyük be a megbonthatlanná hitelesítendő szabályozási tervezetbe az éles mértéket mindenütt; — mert egyedül csak is így lehet remény ahoz, hogy ha nem épen mi is, de az utódok kivétel nélkül mindannyian élvezhessék a lakásaik előtti üdítő, és sok tekintetből tűz ellen biztosító fasorokat! De menjünk odább, — haladjunk! A nyári por- és hőségnél nem kevésbbé boszantó, dísztelen, s hátrányos az őszi s tavaszi sártenger is. Segítsünk a bajon. Kövezzük ki tereinket és utczáinkat! Belátom, miszerint szerencsétlenségem nekem az, hogy a város csinosítására, kényelmesítésére eddig mindig olyanokat pendítettem meg, melyekért sokaktól idiótának, levegőbe járónak tartatom. Hát még most már városunk kikövezése! ? Ámde, váljon el annyira a mesék, a lehetlenségek országába tartoznék-e ez!? Nem tartozik, s kereken tagadom, hogy oda tartoznék! A közelmúlt napokban tartatott egy értekezleten már szóba jött, s meg is tárgyalt lóvonatú vasutat kiépíteni a Tiszáig minél előbb! — és állítani bátorkodom, hogy tereink és főbb utczáink — hogy nagyon keveset ne mondjak — 10—15 év alatt kövezettek leendnek; sőt erősen hiszem, hogy majdan idővel városunk valamennyi utczája is kövezett leend. Egy lóvonatú vasútnak a Tiszáig leendő kiépítése előtt pedig semmi technikai akadály, annál kevésbbé lehetlenség nem áll, hacsak mit sem tevő közöny, avagy vállalkozási félénkség nem. Továbbá városunk kikövezése mellett vannak még egyéb erős érdekeink is, melyek a felemlített vasút kiépítését nagyon is hangosan követelik, — és melyek a vasút építési költségeit, a mint én hiszem, és a mint az érintett értekezlet derék tagjai majdani kimutatása be is fogja bizonyítani, — ki fogják jövedelmezni, és pedig nyereségesen. De ha mindjárt nem volnának is ez egyéb érdekeink, városunk kikövezketése már magába véve is oly nyomós érdek, mely az áldozatot bizonnyára megérdemli. Építsünk tehát magunknak egy legfölebb 4 mértföldnyi vonalat a Tiszáig, a 8 mértföldnyi czegléd-szolnoki vonal helyett, — és ez által szabadítsuk fel a Tiszáról, — s a Tiszántúlról jövő szállítmányainkat egy idegen társaság nyerészkedése alól, — tegyük továbbá ezáltal lehetővé azt, mi egyébként lehetetlen: városunk kikövezését. Sz. L. A tankerületbeli összes községi népoktatási intézetek ügyeit az oktatásügyi miniszter által kinevezett tanfelügyelő és az elnöklete alatt álló iskolai tanács kezeli, a hitfelekezeti iskolák felett pedig a tanfelügyelő közbejöttével gyakoroltatik a főfelügyelet. A tankerületi iskolatanács következőleg alakul: 1- e1. Minden vallásfelekezet, melynek a vármegye területén egyházközségei vannak, választ saját kebeléből egy-egy tagot; 2- ot. A tanmegye területén levő összes községi nyilvános tanítók maguk közül négy tagot választanak; 3- ot. A többi tagokat a vármegyei bizottság választja saját kebeléből, ezek száma legalább 14, legfölebb 34, 4- et. A mely megyében királyi városok vannak, a 3-dik pontban meghatározott tagoknak egy részét ők választják, azon arányban, melyben lakosságuk létszáma a vármegye összes lakosságának létszámához van. A szó szerint idézett föntebbi törvénynek foganatot szerzendő, a közoktatási miniszter úr ő nagyméltósága folyó évi ápril első napjáról 491. elnöki szám alatt kelt közintézményével utasítani méltóztatott az ország törvényhatóságait , hogy a megyei iskolatanács szerveztethessék, abba saját illetményüket válaszszák meg, s a megválasztott tagok névjegyzékének megküldésével, arról a minisztériumot értesítsék. Megérkezett e közintézménynek Kecskemét szabad királyi város közönségéhez intézett példánya hozzánk is, s a községi tanügyi bizottság azonnal utasíttatott a közgyűlés által, hogy az iskolatanács e város részéről megválasztandó tagjainak számáról adjon javaslatot, egyszersmind iskolatanácsosokul megválasztandó alkalmas egyéneket is név szerint hozzon javaslatba.Most azon kérdés merül fel, hogy az idézett törvény által kitűzött legmagasb számú 34 tag közül Pestvármegyében szervezendő iskolatanács tagjaivá hányat választ Pestvármegye bizottsága , és népességi arány szerint hány esik Kecskemét szabad királyi város közönségére? Felfogásunk szerint, amelylyel nem is késtünk a városi bizottságnál föllépni — irányadónak jelenben az 1857-ik évi utósó országos népösszeirás eredménye vétethetik, mely „a magyar birodalom nemzetiségei és ezek száma vármegyék és járások szerint“ czimü, Fényes Elek által összeállított és a magyar tudományos akadémia által kibocsátott könyvecske szerint (Pest 1867. 42. lap.) Pestvármegye területére nézve 564,331 lélekszámot mutat. Ebből azonban levonandó Buda szab. kir. főváros 43,980 és Pest szab. kir. város 81,483 s összesen 125,463 lélekszámot tevő lakossága, minthogy e két város külön tankerületet képez. A pesti tankerület iskolatanácsa. A népiskolai közoktatás tárgyában alkotott nagy horderejű törvény — az 1868: XXXVIII. tcz. — VIII. fejezete a népiskolai hatóságokról, a 123—127. §§-ok tüzetesen a tankerületi iskolatanácsról szólanak. Ezekhez képest az egész ország vármegyék szerint azoknak megfelelő számú tankerületekre osztatik fel; a királyi városok közül csupán Buda-Pest együtt képez külön tankerületet.