Kecskeméti Lapok, 1870. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1870-01-01 / 1. szám
Városunk jövője. Ez új év hajnalára kellemes álomból ébredek föl. Egész éjjel a jövő könyvéből olvasok, s a jövő panorámája támadt föl előttem. A legföltűnőbb volt az, hogy szép, kies városnak láttam Kecskemétet! Azt mondják: az álmok teljesülnek. Oh bár igaz volna! Álmodom, hogy az 1870-iki év már rég elmúlt s az emberek 1880-at írtak. Vasúton valók. Hosszú távollét után messze vidékről érkezem haza s valóban még álmomban is kíváncsian vártam azon perczet, melyben megláthatom, hogy tiz év alatt mi változások történtek városunkban? A vonat a kecskeméti határba ért, kinézek a vagyon ablakaiból, s ime, csodák csodája! közvetlen a határtól kezdve a városig gazdag gyümölcsös-kerteket látnak szemeim, mindenik telve csupa sárgabaraczk- és almafákkal! Mit nem tesz tíz év alatt az emberek szorgalma ? ! Megérkezem, kilépek a vagyonból, s míg számozott hordárok segítik le podgyászomat, körülnézek a pályaudvarban: köröskörül óriási raktárak, padlásig rakva gyümölcs- és gabonával minden félórában három tehervonat megy és érkezik. — Az indóházból kilépve, kellemesen lep meg, hogy bérkocsik hosszú sora várakozik az utazókra ; lám, ezelőtt tíz évvel alig volt egy! Jobbról a sétány ritka ákáczfák helyett csupa rózsalugas és szebbnél szebb virágágyakkal terül el, egész a kaszabkútig; balról két óriási épület: az egyik vendéglő, mulatókerttel, a másik fürdőház. A Kőrösiutcza szintén megváltozott: tizenkét öl széles mindenütt s egyenes vonalban nyúlik a piaczig, két oldalt kövezett járda, emellett akáczfasor, a kocsiút ki van kavicsozva, a házak pedig mind emeletesek, földszint boltok és szebbnél szebb kirakatokkal. A piaczra érve, tapasztalom, hogy többé az sem a régi. Háromszor akkora, mint ezelőtt volt! A régi városház nincs többé, valamint azon két alacson négyszög épület sem, melynek egyike a róm. cath. egyházé, másika egy tisztességes polgárcsaládé volt, s igy a katholikus nagy-templom egyik oldalán egészen szabad tér nyílik. A piacz mindenütt ki van kövezve s ritkásan beültetve magasra felnyesett ákáczfákkal, melyek árnyékában kényelmesen vonják meg magukat a zöldség-árulók s a hetivásárok buzgó látogatói. Hát a városház számos hivatalaival hova lett? A volt katonakórház és halpiacz terén egy colossalis épület áll apró tornyocskáival, abba költözött át a városi elöljáróság s az egész közigazgatási tisztikar. Es a másik régi városház, az úgynevezett „Cserepes“? . Az át van alakítva nagy két emeletes épületté s a kerületi törvényszék tartja elfoglalva. És a Ladányi-ház? Annak helyén a kálvária szobráig a magyar kormány építtetett egy nagyszerű jegy- és dologházat; ehhez hozzákapcsolta városunk a „Síp“ vendéglőt, mely most szegények háza s igy Kecskeméten a koldulás végleg meg van szüntetve. Régi ismerőssel találkozom egy négy utczára dűlő nagy két emeletes ház előtt. Miféle ház ez? kérdém. Hogyan? meg sem ismered a volt collegiumot? válaszold. Szépen fölépült — szólok — mióta nem láttam, s ez mind a reformált egyház érdeme? Annyiban igen — válaszolt amennyiben iskoláit illetőleg, melyeket közöseknek nyilvánított , szerződésre lépett úgy a magyar kormány- mint a várossal, s ezek minden iskolai alapítványait és adományait lassanként magához ragadta; most gazdag és virágzó iskolává lett! Ismerősöm épen el akart távozni, midőn szemembe ötlöttek a városban több helyen felnyúló kémények, megkérdem tehát, mondaná meg, miért építették azokat oly magasra? Csak nem gőzmalmok kéményei? Ön rég nem volt úgy e városunkban? — mondá, — mert különben tudnia kellene, mint gazdálkodás-, ipar- és kereskedelemmel foglalkozó embernek, hogy azok gyárak kéményei ! És miféle gyárak létezhetnek itt e hajdan improductív városban? Gazdasági gépgyár, kenderáztató-gyár, kocsi-gyár, asztalosok és esztergályosok gyára, gyümölcsaszalók, lekvár és candirozó-gyár, kovácsok, lakatosok gyára, sat. Hát az olvasó- és népkörök megvannak-e még? Nincsenek! Lassan-lassan beleolvadtak a casinóba. Végül még egyet: Ki van-e téve a nép jelenleg is gyakori katonabeszállásolások kellemetlenségeinek? Legkevésbé sem, — válaszold ismerősöm, — a vásártér mellett három laktanyát építettünk, kettőt a honvédeknek , egyet a rendes katonaságnak. — Azóta soha nem kell egyet is elszállásolni. Ha tíz év múlván ezt mind valóban így találnánk, bátran hirdethetnénk, hogy Kecskemét nagy, kies és kellemes város! Pedig nem nagyon sok kellene hozzá! Egyedül a polgárok józan igyekezete! Azt mondják: az álmok teljesülnek. — Oh bár igaz volna. M. TÁECZA: Ceylon vagy Singhala szigete. (Vége.) A táj, mely különben az elhagyatottság és szomorúságnak képét mutatja, mely rendesen iszonyú helye a kiállhatatlan hőségnek, boszantó legyeknek, piszoknak és rosz bűznek, a gyöngyészet időtartama alatt ezernyi ladikkal és százezernyi emberrel népesül, kiket a nagy és gyors nyeremény csalóka kilátása és a jelenet sajátsága, az indiai szárazföld legtávolabb részeiről ide vonz. Mintegy varázsütéssel támad egyszerre egy egész város sátrakból és bambus- vagy areka gerendákból készült kunyhókból, melyek pálmalevelekkel, rizsszalmával, vagy szifra gyapot-szövettel vannak fedve; az árúbódék mintegy a földből nőnek ki éjjelen át, hogy az összecsődült tömeget a szárazföldön és a tengerészeket s búvárokat a hajórajon mindennemű szükséglettel ellássanak. Kalandorok és kártyavetők merülnek fel, ügyes tolvajok vegyülnek a nép közé, az indiai szokások és öltözékek együtt találhatók itt, minden osztály képviselve van, a papok sem hiányzanak, és mindennemű bűvészek és tánczosnők csekély fizetésért mulattatják a zajongó tömeget. Soknemű kísérlet után arra a meggyőződésre jutottak, hogy akármily búvárkészület sem képes az emberi gépet helyettesíteni, mely különben is nem okoz egyéb költséget, mint a halászott gyöngyosztrigák negyedrészét, az úgynevezett búvárrészt. Mindenik ladikban tíz búvár és ugyanannyi segéd van. Mielőtt a búvárok a mélységbe alászállnának, úgynevezett tengeri szörny-bűvölők a dereglyékben és a parton különféle szertartásokat végeznek, és ígéreteket mormognak , és a búvárok ebbeli előítéleteik oly nagyok, hogy senki közülök, legyen az bálványimádó avagy keresztény, nem fogna a munkához ilynemű igéző közbenjárása nélkül, sőt a kormány maga kénytelennek látja magát e csalókat fizetni, minden dereglye után 10 osztrigát kapnak. Szerencsétlenségi esetek czápák által különben is ritkán fordulnak elő, s úgy látszik, hogy az ezernél több búvár által okozott zaj a vízben ez állatokat megfélénkítik. Azt tartják, hogy az indusok barna bőrszemök is némi védelmet nyújt nekik, úgy hogy többen lábszáraikat még feketébbre festik, hogy a czápokat annál jobban elrémítsék. Ezen előkészületek után a búvárok egy kosárszerü hálóval, melybe a talált osztrigákat rakják, a mélységbe ereszkednek, s hogy annál gyorsabban feneket érjenek, testökhöz egy 15—20 fontnyi súlyt erősítenek. Mintegy 30 lábnyi mélységre érvén a búvár, a súlyt leoldja, mely azonnal felvonatik, ő maga pedig arczra fekszik, a fenékbe fogódzik, és sebesen összeszed mindent, mivel kosarát megtöltheti. Egy perczig tartó bukdácsolás alatt 40, egész 50 lábnyi térségen elszalad; mihelyt a kosarához kötött madzagot megrázza, az azonnal felhúzatik, s ő maga is rögtön követi fölfelé. A búvárok nagyrészt éhesebb férfiak, erőteljes, egészséges kinézéssel, s külsejökkel meghazudtolják azon átalánosan elterjedt nézetet, hogy ez életmód a testet gyengíti és az életet rövidíti. úgy látszik, hogy a víz alá búvásnak lehető legszélsőbb határa 40 láb mélységig terjed, ekkor kevés vér terul ki a búvás orrából és füleiből. Csak ritkán maradnak 50—60 másodpercznél tovább a víz alatt, bár akadnak olyanok is, kik 80, sőt 84 másodperczig is kibírják az alámerülést. E bukdácsolás egyfolytában eltart 5—6 óra hosszig, úgy, hogy mindenik dereglye búvárjai egyenként egy nap folytában 1000, egész 4000 osztrigát felhoznak. Kedvező esetben egy kosárban 150 osztriga hozathatik fel, míg a soványabb fogás csak öt vagy tíz osztrigát ad. Mihelyt az osztrigák felszínre hozattak, négy egyenlő részre osztatnak, mely közül egyik a búvárok osztályrészéül esik, a többi három pedig ezer darabot számító lakásokban a legtöbbet ígérőnek eladatik. Most kezdődik a speculatio. A véletlen itt épen úgy űzi csodálatos szeszélyeit, mint egy sors- vagy egyéb szerencsejátéknál. Olykor egyetlen egy osztriga tartalmaz 30—40, sőt ennél is több gyöngyöt, melyek közül egyesek a helyszínen is tíz forintot ér, s megesik gyakran az is, hogy több száz osztrigában egyetlen egy gyöngy sem találtatik. Az igen csekély, haszonvehetetlen gyöngyök, gazdag malayak számára gyöngymész égetésre fordithtatnak, kiknek fényüzésök abban áll, hogy ez értékes meszet betellel és arekadióval gyurmává vegyítve rágszerül használják. A fénytelen gyöngyöket más magokkal elegy a ceyloniak tyúkokkal elnyeletik, melyeknek begyében kevés perczek után fényt nyernek. Azonban ez eljárás, mit egyéb indiai népek is gyakorolnak, sohsem mutatkozik valódi nyereménynek, minthogy a gyöngy a madárbegy erős savaiban súlyának egyharmadát elveszti. A gyöngyosztrigák, melyek Ceylon partjain találtatnak, valamennyien egy fajhoz tartoznak, tojásdad alakúak, és 9*4 hüvelyk területűek. Évenként halászott mennyiségük több millió darabra rúg. Ott létünk alkalmával a gyöngyészet 24,000 font sterlinget jövedelmezett. A legújabb adatok szerint 1859-ben, 18 napon át 1352 dereglye volt a halászattal elfoglalva, melyek 9,500,000 osztrigát hoztak felszínre, és 48,216 font sterlingért adattak el. A búvárok osztályrészéül összesen 1,126,000 osztriga esett. A gyöngyosztrigán kívül a sziget északi partjain nagy mennyiségben találtatnak még a Chankcsiga, melyet nagy mértékben kedvelnek az indusok. E csigák a Hinduk által kisebb-nagyobb gyűrűkre elfűrészelve díszként viseltetnek a karon, lábon és ujjakon. A buddhasták hangszerül használják a templomokban, hol naponta, ajtatás szertartásaik közben háromszor fújnak rajtuk, templomaikat azokkal díszítik, és előkelőbb halottjaik hullái mellé néhányat el szoktak temetni. A drágakövek, melyek a szigeten találtatnak, nem annyira mennyiségük, mint inkább különbféleségek által tűnnek fel. Az itt előjövő kövek: rubinok, saphirok, tapazok, amethystek, gránátok és turmalinok. Sok ember a drágakövek izgató és bizonytalan üzletével foglalkozik, és találmányaikat ruhákra és sóra cserélik fel a mohamedanusoknál. A benszülöttek maguk is nagyra becsülik a drágaköveket, mivel azokat könnyen elrejthetik és magoknál hordozhatják, s ez oka, hogy a finomabbak és értékesebbek ott helyben gyorsan és nagy áron elkelnek, s nem ritkán történik, hogy a drágakövek Galle-ban és Colomba-ban drágábban adatnak el mint az európai piacsokon. Kecskemét város közgyűlése 1869. decz. 18. (A régi városház termében. Kezd. 1. 9 ev.) Elnök: Nagy Lajos, polgármester; jegyzők stornyik, Szalkay, Boóciás, Erdélyi; képviselők nagy számmal. A jegyzőkönyv hitelesítése után a kitűzött ügyek tárgyalása megkezdetvén, a tiszti mérnök indítványára elhatároztatott, hogy jövő 1870-ik évi május hónap 1. napjára, a város területének s összes pusz-