Kecskeméti Lapok, 1870. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1870-03-26 / 13. szám

Harmadik évfolyam. 13. szám. Martius 26.1870. Előfizetési dij : Hirdetési dijak : l FEPPFIJMIITT T A DflF ss % a» kfiLoAMlJj 11 Lilim. P T Előfizetési pénzek el- N­irdetések ,af .vadtata*k G.i­. in n* n-i- li a Fti lop könyvkereskedésében fogadtatnak CxalliaruJop | __ _ fl fl ■ fl f* | fl* | Kecskeméten. — Hirdetések ezen­kemétek neveskedésében Kecsk Ismeretterjesztő hetilap. 1 utcza 60. sz.) Előfizetési fölhívás. Folyó év első évnegyede lejárván, tisz­telettel kérjük előfizetőinket, hogy lejárt előfizetéseiket megújítani s azok mellé úja­kat szerezni szíveskedjenek, figyelmeztetvén egyszersmind, hogy megrendeléseiket la­punk további folyamára mielőbb megtenni méltóztassanak, nehogy a lap szétküldésé­ben fenakadás történjék. Előfizetési díj: postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva. Negyedévre . . 1 frt. 50 ki*. Félévre . . . 3 „ — „ Egész évre . . . „ — „ Kecskemét, Mártius 24. 1870. Kassandra kisasszony előre megjósolta Trója pusztulását, de nem hitte senki. E lapok legeslegelső számában hangsú­lyozva volt az elodázhatlan kötelezettség, hogy a népet oktassuk, miveljü­k, tanítsuk és szorgalomra, takarékosságra gerjesszük , de mások jobban akarták tudni s megtaní­tották a népet politizálni. Másfél év alatt aztán el is jutottunk odáig, hogy most, midőn a tavasz rajtunk ütött, a kecskeméti szőllőkapás ugyanazon oldalak szerint jár kapálni, melyek szerint szőllő­s gazdája szokott politizálni. És ez nem tréfa, nem szójáték, — naponkinti példára hivatkozhatunk, — tessék bárkinek megfigyelni. De vájjon miféle nagyhatalmasság az a szőllőkapás a kecskeméti társadalomban, — hogy most már e lap is azzal bíbelődik? Hjáh uraim, a kecskeméti kaszás-kapás néposztály valódi nagyhatalmasság, mert ha jó idő jár, kielégíthetetlen; dolgozik ha kedve van, de legtöbbnyire itt hagy minket a faképnél s megyen boldogabb vidékre; — ha pedig szükség s éhnyomor van, meg­várja, hogy a község tartsa ki. Ez az a néposztály, melyet 20 év előtt országvilág előtt, és csakugyan igazán e szavakkal jellemeztünk: „A kecskeméti lakosság igen becsületes jellemű, emberség­tudó , szorgalmas, vallásos, mértékletes, józan értelmű s vidám kedélyű. — Szorgal­mának párja nincs; igaz, hogy a legutolsó napszámos is jó bért s tisztességes élelme­zést kap; de nyári munkában, vagy a legnehezebb tavaszi szőlőmunkában bámu­latos erőfeszítéssel jár el. — Innen van, hogy egy szorgalmas részes ember öreg korában tisztességes állapotra jut, — elébb szolga, azután megnősülvén részes lesz, évenkint 100,—150,—200 véka vegyes gabonát kap, aratáson kívül napszámban dolgozik s vénségében házacskára, e mel­lett nem ritkán jó szőllőcskére teszen szert. — Ezen körülmény okozza, hogy idő előtti elnyomorodás, vagy elkorhelyedés esetein kívül itt proletariátus nincs, mert a munkás­embernek egész éven át becsületes élelmi keresete van.“ Ez akkor betti szerint így állott: másfél év előtt e lap hasábain jósoltuk, hogy ebből maholnap egy szó sem lesz igaz,­­ és nem volna e kedvem a templom és tornya tetejére felmenni, örömmel csatlakoztam hozzá. A toronyba vezető lépcsőzet ajtajánál 25 centesimit kell lefizetni, mely összeg a templomépítési alaphoz csatoltatik. Az öreg úr figyelmeztetett, hogy a lépcsők olvasásával ne fárasszam magamat, mivel minden fordulatnál fel van jegyezve azok száma. Egyszer azt mondja, hogy nemde én magyar vagyok, mondom, hogy igen, na — azt mondja magyarul — én is az vagyok. Kellemesen voltam meglepve; elmondá, hogy ő még 1842-ben mint osztrák katona maradt itt Mailandban, s azóta itt a székesegyháznál szolga, meglátván, hogy én magyar vagyok, vezető és szolgatársaival tudata azonnal, hogy engemet, mint honfitársát ő akar a toronyban körül vezetni. Temesvári fi. 158 lépcső vezet a templom fehér márvány te­tejére; nagy tájékozási érzékkel kell bírnia az em­bernek , hogy e torony erdőben, a fel- és levezető lépcsőzetek közt el ne tévelyedjék; a torony tetejéig 512 lépcső van. E pontról a tetőzet igen nagyszerű látványt nyújt. A kilátás szabad, messze kiterjedett; a város minden temploma látható (mintegy 80), nyugatra a láthatáron emelkednek a Monte Rosa hatalmas hegy­alakjai ; keletre az Adda termékeny síkja terül el; látható a franczia és Olaszország határán emelkedő Mont Cenis , jobbra a Montblanc; a déli síkon messze távol látszanak Pavia tornyai, s a legvégső háttért az Apenninek képezik. A Dómmal átellenben van a Palazzo di Corte, a királyi palota. A templom torony felöli részén kezdődik a Corso Vittorio Emanuele folytatását képezi ! Mailand legszebb utczája, a széles és egyenes Corso most, a másfél év eltelte után határozottan ki merjük mondani, hogy abból csakugyan egyetlen szó sem igaz. Uramfia! húsz év alatt ily roppant vál­tozás !! Elég sajnos, de úgy van. Ugyanakkor és ugyanott elmondottuk e képzelhetetlen demoralizáltatás okait, most is csak azokat ismételhetnénk, — de minek ? — elég annak kínzó tudata, hogy mindez így van. Most már rajtunk a tavasz, naponkint több száz napszámos áll ki, kezdődik a szellőmunka, — tessék hajnalban a piaczra kisétálni napszámosok fogadása végett,­­ ott majd ilyetén épületes dolgokat fogunk tapasztalni. Természetesen első kérdés a napszám­fizetés mennyisége. Ennek megállapítása vé­gett a munkások közül kiválik kettő-három s fenhangon elkiáltja magát: „ide hozzám emberek, 15 vagy 20 kapásra van szüksé­gem ki jó hozzám ennyi vagy ennyiért?“ — a másik hasonló felhívás kiséretében egypár garassal többet igér; — a harmadik pedig már öt-hat garassal többet, — s mikorra a gazdák napszámost akarnak fo­gadni, már egyik kapás sem megyen alább, mint a saját társaik által kikiáltott legma­­gasb árért, d­elannyira, hogy midőn már kinappalodott is, készebb napszám nélkül maradva, otthon koplalni, mint olcsóbbért munkára menni. Ha egy tisztességes gazda egy csapattal alkuba bocsátkozik, vas feje legyen, hogy kiállhassa ez elvetemedett emberek garázda­ságait. di Porta Venezia gyönyyörű palotáival, melyek közt leginkább kitűnik a Palazzo Ciani érczka­­puján Victor Emanuel, Garibaldi, Napoleon dombormű alakjaival. Ez utczából balra van a bejárás a Giardini Public­i (nép­kert) nagyszerű árnyas sétányaihoz, melyek egy része állatkert. A város északnyugati részén terül el a Piazza d’ Armi katonai gyakorlatokra szánt tér, melynek a város felöli részét a Cast­ello foglalja el, hajdan a Sforzák erős residenciájuk, jelenleg Mailand Citadellája. Jobbra egy nagy oval épület áll, az I. Napoleon által épített Arena, hossza 750, szélessége 350, s 30,000 né­zőnek ad helyet; itt tartatnak a futtatások. A Piazza d’ Armi-ról a Simplon útra, — mely a Rhone völgyet köti össze felső Olaszországgal — az Arco­dei la Pace— a béke kapuján átjutunk, melyet 1804. I. Napoleon építtetett; gyönyörű diadal­kapu fehérmárványból. E három ivezetes nagyszerű csarnok felette gazdag domborművekben és szobrokban; fent az egész alkotmány tetején áll a győzelmi szekér a béke istennőjével; csupán ez érczöntvény súlya 330 mázsa; — az egész diadalkapu építési költsége 4'/a milió francba került. Említésre méltó Majland templomai közül még a San Ambro­gio nevet viselő , itt koronáztattak meg a lombard királyok a vaskoronával. Mindenek felett az óriási kórház, az Ospedale Maggiore érdemel említést, mely egyike egész Európa legnagyobbb kórházainak, Francesco Sforza herczeg által alapíttatott 1456-ban; benne 3000 beteg számára van hely, rendesen azonban nincsenek többen 2000-nél. Az épület belseje alig észrevehetőleg hosz­­szas négyszöget mutat, hosszában 22, szélességében TÁECZA. Napló töredékek schweizi utazásomról. (Folytatás.) A város kis térképe kezemben lévén, minden vezető nélkül bátran indultam el a székesegyház fel­keresésére. Oda találtam egyenesen a „Duomo“-hoz, a világ nyolczadik csudájához, mely még 1386. kez­detett építtetni; nagyságra harmadik templom Euró­pában (nagyobbak a Péter templom Rómában és a sevillai főtemplom) hossza 476 láb, szélessége 282 láb, magassága a boltozatig (belölről) 149 láb, kí­vülről a torony csúcsáig, mely egy óriási szoborban végződik 350 láb; bélkiterjedése harmadfélszer na­gyobb , mint a bécsi Sz. István templomé. Kétségkí­vül a legnagyobb szer­t goth építészetű szentegyház. Reggeli 5 órától az éj beálláig folyvást nyitva van. E templom óriás belsejét 52 hatalmas oszlop, — melyek mindegyike 32 láb területű — osztja fel öt részre. Mint minden olasz templom belseje, úgy ezé is üres tér, nincsenek benne szorosan egymás mellé helyezett padok, hanem a tér egészen szabad, a templomba menők vagy széket visznek magukkal, vagy pedig térdelve végzik ájtatosságukat. A bolto­zat oly rendkívül csalékonyan van festve, hogy az ember azt a legfinomabb szobrász műnek hajlandó tartani. A bámulat temérdek tárgyait nézegetve egy jó kinézésű őszes ember szólított meg németül, hogy

Next