Kecskeméti Lapok, 1870. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)

1870-11-19 / 47. szám

Harmadik évfolyam. 47. szám. November 19.1870. Előfizetési díj: if Hirdetési dijak: vidékre,postán T/1]flHT/^ 1 f|]|T|| T A IIN­T7 helyben, házhoz hordva: mg ■ ■ I wk mg K e|| |■ HI I MII I I I vagy terjedelmes hirdetések­ Negyedévre. . 1 írt. 50 kr. H U H % R |$|| § ||| || HÍR R 14 W* N I H nél árleengedés adatik. IV M111 IV i,i fi Pi I I |il| I 11IV lluUUillUllU 11 mii UUi _ Hirdetések elfogadtatnak Gal-JpgT“* Előfizetési pénzek el-­lia Fü­löp könyvkereskedésében XSÄÄ­ EÄ Ismeretterjesztő hetilap. SSsSSBS kemeten. 4 ■ uteza 60. sz.) Nehány szó a rom kath. autonómiáról. Az 1848. 20. t. sz. a bevett vallásfe­lekezetek tökéletes egyenlőségét, és viszo­nosságát kimondván, természetesen és jo­gosultan a vallásfelekezetek kü­lső szerve­­zetében és kormányzatában is változásnak kellett beállania. E változás szükségéről a hazai vallás­felekezetek már akkor, többé-kevésbé, ösz­­tönszerí­leg meg lettek győződve. A­mely h­itfelekezet, miként a protes­táns hitfelekezet a többieknek már száza­dok óta mintaképül szolgálható autonó­miával, vagyis saját egyházi, vallási és iskolai ügyeiben teljes függetlenséggel bírt, az intézményein legfölebb korszerűen javitha­­­tott, s az új politicai institutiókkal szem­közt is, törvényes önállása és függetlensé­gének tényleges alkalmazásán bizalommal törekedett. De a mely hitfelekezetnek, mint a kath. hitfelekezetnek, a kormányhatalommal és papsággal szemközt a valóságban autonó­miája még nem volt, annak az új orszá­gos viszonyok közt, az autonómiát szük­ségképen megteremtenie kellett. 1848. előtt a róm­. kath. hitvallás a magyar szent korona összes birodalmában uralkodó vallás lévén, az adott hely­zetből némileg kimagyarázható, hogy a r. kath. hitfelekezet egyházi és iskolai ügyei, a kath. hiveknek úgy szólván teljes mel­lőzésével , az apostoli magyar király és papság által, némiekben a római szent­szék befolyása fentartásával intéztettek el. Az 1848-iki törvényhozással azon hely­zet változván, egyháznak és hiveknek azon­­­nal érezniök kellett, hogy az egyházi és iskolai ügyekben szükségképen más, teljesen szabadelvű és korszerű szervezetnek, intéz­­l­kedésnek kell történnie. A reményteljes mozgalmak e téren nem is hiányzottak. A fő- és alpapság azonnal gyüléseztek, s a főpapság részéről a szervezendő r. kath. autonómiára egy átgondolt tervezet dol­goztatván ki, ezen szabadelvű javaslat az akkori főpapságnak máig becsületére válik. De az ország leigáztatásánál a kath. autonómiára vonatkozó remények és törek­vések is meghiúsultak, ,s a nyolcz millió kath. népességnek egyházfelekezeti és isko­lai ügyei továbbra is a régi áldatlan álla­potban maradtak, s levonva vidénkenkint fölmerülő némi kis egyházközségi befolyá­solást — a vallásfelekezeti, egyházi és is­kolai ügyek, továbbá is a hívek mellőzé­sével , a kormányhatalom és papság által intéztettek. A magyar alkotmány és parl­amenti felelős kormányzat, visszaállítása után ez áldatlan állapot így sokáig többé nem ma­radhatott. Azóta a görög kelen szertartású és iz­raelita hitfelekezet, egyházközségi és iskolai tekintetben, teljes autonómiával lett tör­­vényhozásilag felruházva, és az ország leg­tekintélyesebb h­itfelekezetét tevő hívek a nyolc­ millió lelket számláló kath­olikusok, egyházi, vallási és iskolai önállással és függetlenséggel máig sem bírnak. És ennek érvényesítése mindezideig, most már csakis önmagán, a hitfelekezeten múlt el. A többi hitfelekezetnek egyházi és isko­­­­lai ügyeit a kormányhatalom csak ellenőrzi, azokat közvetve és közvetlenül, önmaguk a vallásközönséget a papságával együtt ké­pező és együttérző hívek kormányozzák. Nálunk róm. katholikusoknál sok tekin­tetben még mindig megfordítva áll. Nálunk átalánosságban az egyházközönsé­get képező hiveknek mindezekbe alig van befolyásuk. Az alpapság a patronátus és püspökség által választatik, s illetőleg neveztetik ki, a főpapság ismét századok óta egyedül az apostoli magyar király kinevezésének folyo­mánya. Az országos r. kath. egyházi vagyon sehol sem kezeltetik és ellenőriztetik önma­guk a hívek által; de vagy kezeltetik a kormányhatalom által, mint a vallás és ta­nulmányi alap; •­ vagy a hívek teljes mel­lőzésével kezeltetik a főpapság által, mint az úgynevezett papi vagyon, s a püspöksé­gek­ és káptalanoknál létező alapítványok. Hogy ily vegyes kezelés és élveztetés mel­lett ezen tisztán egyházi javak, eredeti ren­deltetésüktől nagyobb részben eltérő útra­­ teremtettek, s hogy kellő ellenőrség hiányá­ban nem teljesen az eredetileg kitűzött és hivatásszerű czélra fordíttatnak, az termé­szetes és köztudomású. Míg a többi hitfelekezetek iskoláik füg­getlenségét ma már teljesen megőrizték, s azokba a kormány ellenőrségén kívül befo­lyást csakis a hívek gyakorolnak, addig a r. kath. hitfelekezet iskolai kormányzatába, átalánosságban szólva, a hivek egyeteme jelentéktelen befolyással bir, s az ország nagy részében azokra nézve a papság tény­leg exclusiv szabadalmat vél még mindig fentarthatni. TÁRCZA. Egy rózsa-csokor. Egy nagy mesés könyv a hajdan, Melyet olvasni nem tudunk, Régen meghaltak a kik írták, Megfejthetetlen általunk. S mi maradt ránk a mesés korból, Egy-egy emlék, egy-egy rege, Hogy bámulhassuk a csodákat És álmodjunk vele! Thaly Kálmán. Ha a művész alkotásaiban vannak remekek, miért ne volnának az istenében, ha jó, ha bölcs emberi jelzőkkel ruházzuk fel?. . . A hamvas rózsabimbó, mely fejét lehajtva az enyhe szellő hullámos redőin ring, az egyszerű, cse­­nevész szarkaláb ellenében, a gömbölyű arczú ifjú lányka, ki egész hittel és ragyogó mosollyal néz szerelme jövőjébe, a szögletes kétkedő férfiúval szemben, oly merész felhívással kérdeznek, oly ha­tározott igennel felelnek. Ki nem hajlik meg feleletük előtt? Ki nem hisz nyilatkozatuknak? Tegyen megc­áfolására kísérletet az a férfi, ha a kudarc­ot szereti. A nő szemeinek bűbájos sugarával mélyen rátekint, és ő azon perezben egyszerre fel­magasul és megsemmisül; felmagasul, hogy képén a boldogabb lét varázsos fénye ver tükröt, megsem­misül , hogy mint a holdas a kimondott szóra, arra a nézésre lerogyik és őrületes áhitattal karolja át a mámoros csókok között az égi lesújtó térdeit. Lelke­­ belevész csókjaiba, s ő önfeledten feküszi a boldog port, melyet az imádott lenge uszálya megsepert. 8 a rózsa? A rózsa még fenségesb diadalt ül a virágok körében. Vele nem is versenyez egy sem. Neki a teljes elismervényt megszerző az, kinek életét, bá­ját, illatát köszöni, a szerelem gyönyörű istennője, Aphrodite. A bizony. Szerelem istennője. A rózsa még azon korból való, melyben a virányos görög Olym­­pon istenek és istennők dics­csarnokait hitte pom­pázni a hellén theológia. Valami nagyszerű gondolat vonul át e hiten minden keresztyénietlensége mellett is , mely az ég lakóinak családi életet ad, és méz­édes aszút itat velük. „Serleg a kézben, asszony az ölben!“ lengeti magasan zászlaját. Csak czigány kel­lett volna még nekik, Orpheus helyett — Patikárius Ferkét . . . Hanem ez nagyon megkésett. Szép theológia volt ez, aranyak a napok, me­lyek folyamán át virult, melyek mindegyike egy-egy hímes pillangó, himes rege szülőanyja. Csodálatos. Míg a völgy, mely az Olymp lábá­nál terül el, csöndes, hallgatag, néptelen vala, ad­dig az ormon örökös élet, vigazság, ünnep honolt; mikor a völgy benépesült, akkor az ormó kipusztult, nem hagyva maga után a regéknél egyebet, hanem ez is elég dús hagyomány annak, a kire­­ több nem jut. Üssük fel ezen hagyomány könyvét S olvas­sunk belőle! ... A pezsgő örömre, mely a mennyei lak csúcsait besugározó, zajjal megtelő, hosszabb időn keresztül árnyat vető Aphrodite, az atyaisten legkedvesebb leányának, búja. Valami alaktalan borongó fájdalom borult kedélyére, melynek okát mindhiába fürkészte. Arcza, mely előbb fényözönlőn ragyogott, mint a nap, most alig fénylett; hasonlított a holdhoz, mi­dőn ez ködös őszi este a sűrűsödött jégen át csupán bágyatag, rezge sugárokat bocsáthat a földre. A köd helyét nála a búbánat pótolta. Szorongó érzettel tölte el Zeu­sz kebelét lánya sorsa, s hogy felvidítsa, kérve kérdezte, mi baja? Nem kapott egyenes választ, mely rámutatott volna a sebre, s ezzel együtt az irra, mely behegesztendő. Felajánlotta neki, hogy kívánjon tőle bármit, szíve­sen megadja! De hasztalan. A lánynak szava min­détig egy és ugyanaz maradt: — Nem tudom, jó atyám, mi bánthat, s mit kérjek felvidulásomra, adj, a­mit kegyelmed akar. — Jól van hát — viszonzá Zeusz —­ eredj a völgybe, s mivel úgy sincs még jelképed ezen a vi­lágon , teremtsd meg azt, miként neked tetszik, s miként erőd enged. És úgy jön. A völgyben teremvén Aphrodite, megteremté az egyszerű fehér rózsabimbót, a görögök szerint, a szépség, ifjúság, öröm és kellem képviselőjéül, meg a boldogtalan lemondó szerelem jelvényéül. Vagy talán épen kedély­ állapota nyert abban megtestesí­tést, az az érzet, mely a földön az első szerelem

Next