Kecskeméti Lapok, 1870. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)
1870-11-19 / 47. szám
Harmadik évfolyam. 47. szám. November 19.1870. Előfizetési díj: if Hirdetési dijak: vidékre,postán T/1]flHT/^ 1 f|]|T|| T A IINT7 helyben, házhoz hordva: mg ■ ■ I wk mg K e|| |■ HI I MII I I I vagy terjedelmes hirdetések Negyedévre. . 1 írt. 50 kr. H U H % R |$|| § ||| || HÍR R 14 W* N I H nél árleengedés adatik. IV M111 IV i,i fi Pi I I |il| I 11IV lluUUillUllU 11 mii UUi _ Hirdetések elfogadtatnak Gal-JpgT“* Előfizetési pénzek el-lia Fülöp könyvkereskedésében XSÄÄ EÄ Ismeretterjesztő hetilap. SSsSSBS kemeten. 4 ■ uteza 60. sz.) Nehány szó a rom kath. autonómiáról. Az 1848. 20. t. sz. a bevett vallásfelekezetek tökéletes egyenlőségét, és viszonosságát kimondván, természetesen és jogosultan a vallásfelekezetek külső szervezetében és kormányzatában is változásnak kellett beállania. E változás szükségéről a hazai vallásfelekezetek már akkor, többé-kevésbé, ösztönszeríleg meg lettek győződve. Amely hitfelekezet, miként a protestáns hitfelekezet a többieknek már századok óta mintaképül szolgálható autonómiával, vagyis saját egyházi, vallási és iskolai ügyeiben teljes függetlenséggel bírt, az intézményein legfölebb korszerűen javithatott, s az új politicai institutiókkal szemközt is, törvényes önállása és függetlenségének tényleges alkalmazásán bizalommal törekedett. De a mely hitfelekezetnek, mint a kath. hitfelekezetnek, a kormányhatalommal és papsággal szemközt a valóságban autonómiája még nem volt, annak az új országos viszonyok közt, az autonómiát szükségképen megteremtenie kellett. 1848. előtt a róm. kath. hitvallás a magyar szent korona összes birodalmában uralkodó vallás lévén, az adott helyzetből némileg kimagyarázható, hogy a r. kath. hitfelekezet egyházi és iskolai ügyei, a kath. hiveknek úgy szólván teljes mellőzésével , az apostoli magyar király és papság által, némiekben a római szentszék befolyása fentartásával intéztettek el. Az 1848-iki törvényhozással azon helyzet változván, egyháznak és hiveknek azonnal érezniök kellett, hogy az egyházi és iskolai ügyekben szükségképen más, teljesen szabadelvű és korszerű szervezetnek, intézlkedésnek kell történnie. A reményteljes mozgalmak e téren nem is hiányzottak. A fő- és alpapság azonnal gyüléseztek, s a főpapság részéről a szervezendő r. kath. autonómiára egy átgondolt tervezet dolgoztatván ki, ezen szabadelvű javaslat az akkori főpapságnak máig becsületére válik. De az ország leigáztatásánál a kath. autonómiára vonatkozó remények és törekvések is meghiúsultak, ,s a nyolcz millió kath. népességnek egyházfelekezeti és iskolai ügyei továbbra is a régi áldatlan állapotban maradtak, s levonva vidénkenkint fölmerülő némi kis egyházközségi befolyásolást — a vallásfelekezeti, egyházi és iskolai ügyek, továbbá is a hívek mellőzésével , a kormányhatalom és papság által intéztettek. A magyar alkotmány és parlamenti felelős kormányzat, visszaállítása után ez áldatlan állapot így sokáig többé nem maradhatott. Azóta a görög kelen szertartású és izraelita hitfelekezet, egyházközségi és iskolai tekintetben, teljes autonómiával lett törvényhozásilag felruházva, és az ország legtekintélyesebb hitfelekezetét tevő hívek a nyolc millió lelket számláló katholikusok, egyházi, vallási és iskolai önállással és függetlenséggel máig sem bírnak. És ennek érvényesítése mindezideig, most már csakis önmagán, a hitfelekezeten múlt el. A többi hitfelekezetnek egyházi és iskolai ügyeit a kormányhatalom csak ellenőrzi, azokat közvetve és közvetlenül, önmaguk a vallásközönséget a papságával együtt képező és együttérző hívek kormányozzák. Nálunk róm. katholikusoknál sok tekintetben még mindig megfordítva áll. Nálunk átalánosságban az egyházközönséget képező hiveknek mindezekbe alig van befolyásuk. Az alpapság a patronátus és püspökség által választatik, s illetőleg neveztetik ki, a főpapság ismét századok óta egyedül az apostoli magyar király kinevezésének folyománya. Az országos r. kath. egyházi vagyon sehol sem kezeltetik és ellenőriztetik önmaguk a hívek által; de vagy kezeltetik a kormányhatalom által, mint a vallás és tanulmányi alap; • vagy a hívek teljes mellőzésével kezeltetik a főpapság által, mint az úgynevezett papi vagyon, s a püspökségek és káptalanoknál létező alapítványok. Hogy ily vegyes kezelés és élveztetés mellett ezen tisztán egyházi javak, eredeti rendeltetésüktől nagyobb részben eltérő útra teremtettek, s hogy kellő ellenőrség hiányában nem teljesen az eredetileg kitűzött és hivatásszerű czélra fordíttatnak, az természetes és köztudomású. Míg a többi hitfelekezetek iskoláik függetlenségét ma már teljesen megőrizték, s azokba a kormány ellenőrségén kívül befolyást csakis a hívek gyakorolnak, addig a r. kath. hitfelekezet iskolai kormányzatába, átalánosságban szólva, a hivek egyeteme jelentéktelen befolyással bir, s az ország nagy részében azokra nézve a papság tényleg exclusiv szabadalmat vél még mindig fentarthatni. TÁRCZA. Egy rózsa-csokor. Egy nagy mesés könyv a hajdan, Melyet olvasni nem tudunk, Régen meghaltak a kik írták, Megfejthetetlen általunk. S mi maradt ránk a mesés korból, Egy-egy emlék, egy-egy rege, Hogy bámulhassuk a csodákat És álmodjunk vele! Thaly Kálmán. Ha a művész alkotásaiban vannak remekek, miért ne volnának az istenében, ha jó, ha bölcs emberi jelzőkkel ruházzuk fel?. . . A hamvas rózsabimbó, mely fejét lehajtva az enyhe szellő hullámos redőin ring, az egyszerű, csenevész szarkaláb ellenében, a gömbölyű arczú ifjú lányka, ki egész hittel és ragyogó mosollyal néz szerelme jövőjébe, a szögletes kétkedő férfiúval szemben, oly merész felhívással kérdeznek, oly határozott igennel felelnek. Ki nem hajlik meg feleletük előtt? Ki nem hisz nyilatkozatuknak? Tegyen megcáfolására kísérletet az a férfi, ha a kudarcot szereti. A nő szemeinek bűbájos sugarával mélyen rátekint, és ő azon perezben egyszerre felmagasul és megsemmisül; felmagasul, hogy képén a boldogabb lét varázsos fénye ver tükröt, megsemmisül , hogy mint a holdas a kimondott szóra, arra a nézésre lerogyik és őrületes áhitattal karolja át a mámoros csókok között az égi lesújtó térdeit. Lelke belevész csókjaiba, s ő önfeledten feküszi a boldog port, melyet az imádott lenge uszálya megsepert. 8 a rózsa? A rózsa még fenségesb diadalt ül a virágok körében. Vele nem is versenyez egy sem. Neki a teljes elismervényt megszerző az, kinek életét, báját, illatát köszöni, a szerelem gyönyörű istennője, Aphrodite. A bizony. Szerelem istennője. A rózsa még azon korból való, melyben a virányos görög Olympon istenek és istennők dicscsarnokait hitte pompázni a hellén theológia. Valami nagyszerű gondolat vonul át e hiten minden keresztyénietlensége mellett is , mely az ég lakóinak családi életet ad, és mézédes aszút itat velük. „Serleg a kézben, asszony az ölben!“ lengeti magasan zászlaját. Csak czigány kellett volna még nekik, Orpheus helyett — Patikárius Ferkét . . . Hanem ez nagyon megkésett. Szép theológia volt ez, aranyak a napok, melyek folyamán át virult, melyek mindegyike egy-egy hímes pillangó, himes rege szülőanyja. Csodálatos. Míg a völgy, mely az Olymp lábánál terül el, csöndes, hallgatag, néptelen vala, addig az ormon örökös élet, vigazság, ünnep honolt; mikor a völgy benépesült, akkor az ormó kipusztult, nem hagyva maga után a regéknél egyebet, hanem ez is elég dús hagyomány annak, a kire több nem jut. Üssük fel ezen hagyomány könyvét S olvassunk belőle! ... A pezsgő örömre, mely a mennyei lak csúcsait besugározó, zajjal megtelő, hosszabb időn keresztül árnyat vető Aphrodite, az atyaisten legkedvesebb leányának, búja. Valami alaktalan borongó fájdalom borult kedélyére, melynek okát mindhiába fürkészte. Arcza, mely előbb fényözönlőn ragyogott, mint a nap, most alig fénylett; hasonlított a holdhoz, midőn ez ködös őszi este a sűrűsödött jégen át csupán bágyatag, rezge sugárokat bocsáthat a földre. A köd helyét nála a búbánat pótolta. Szorongó érzettel tölte el Zeusz kebelét lánya sorsa, s hogy felvidítsa, kérve kérdezte, mi baja? Nem kapott egyenes választ, mely rámutatott volna a sebre, s ezzel együtt az irra, mely behegesztendő. Felajánlotta neki, hogy kívánjon tőle bármit, szívesen megadja! De hasztalan. A lánynak szava mindétig egy és ugyanaz maradt: — Nem tudom, jó atyám, mi bánthat, s mit kérjek felvidulásomra, adj, amit kegyelmed akar. — Jól van hát — viszonzá Zeusz — eredj a völgybe, s mivel úgy sincs még jelképed ezen a világon , teremtsd meg azt, miként neked tetszik, s miként erőd enged. És úgy jön. A völgyben teremvén Aphrodite, megteremté az egyszerű fehér rózsabimbót, a görögök szerint, a szépség, ifjúság, öröm és kellem képviselőjéül, meg a boldogtalan lemondó szerelem jelvényéül. Vagy talán épen kedély állapota nyert abban megtestesítést, az az érzet, mely a földön az első szerelem