Kecskeméti Lapok, 1872. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1872-01-06 / 1. szám

Pedig higgyék el: nem Selmeczen és Kör­­möczön vannak a legdúsabb aranybányák­­hanem itt; csak a bányászt várják. Schoszberger, Félegyháza, 1872. jan. 1. Boldog újesztendőt kivon ma mindenki — a felelős minisztertől le az utolsó vízhordóig, mintha ma jobbak volnának az emberek, hogy ezt a kis jó kivonatot rebegik egymásnak, — s talán jobbak is, — vagy csak szokásból, a szív minden megin­dulása nélkül teszik ezt, s mihelyt elhangzik aj­kaikon az üdv kivánat, széles folyóján úsznak tovább a mindennapiságnak, s ismét úgy ismer­jük őket, mint önző tömeget — a meghatározás nem nehéz... Mi ráfogjuk, hogy valóban jobbak ma az emberek, vagy legalább azoknak látszani iparkodnak, mint a részeg, ki a józant játsza. .. Nem igy Y dandy, ki h­ósvaj-szivvel lép imá­­dottja elé s füléig visitteelő­ szájjal mondja neki: Boldog új évet kívánok! — Köszönöm! foglaljon helyet... — Bocsánat, — nem tehetem, mert még sok járni valóm van: nagybácsi, nagynéni, Lujza, Tini s a sógor mind hátra vannak még. — A mint tetszik.. . Mire aztán megindul a lovag s baktat, mint­ a széthajtott katáng... Én pedig már-már elmerültem athletánk lépé­sei nézésében, midőn eszembe jut, hogy újév van, s tartozásomat — nem ugyan a szabó-­s az uzsorás zsidónál, — hanem olvasóim előtt le kell türlesz­­tenem. Mert, a­mint emlékezni méltóztatnak, újévi levelet ígértem a múltkor, mit sietek e sorokban beváltani. Kezdjük tehát előröl, mint az egyszeri barát a rovást... s először is kiáltsunk üdvöt a járás­­birói kinevezéseknek, mely ma már bevégzett tény — Ring Sándor és Fejes Márton urak kinevezteté­­sével. A munka, mely rájuk vár, nem lesz köny­­nyü, de annak sikeres megoldását tőlük várni okunk van, s mi meg vagyunk győződve, hogy e várakozásunkban nem csalódunk. Üdvözöljük vá­rosunk e derék fiait, s az újév napján sok sze­rencsét kívánunk nekik új pályájukhoz! Hej , ez a kinevezés­beh, sok embernek rosz karácsont csinált itt — már t. i. azoknak, a kik előrt ittn/U- a-un o Wir' «, ttt úgy úgy is ők lesz­nek a járásbirák, mert hát ők „a kezdet nehézsé­gein“ túl vannak, — s most? foly az orra vére mindannyinak, s mellőztetésüket ha fölemlíted ne­kik , azt mondják: — Nem is azért folyamodtam én, hanem csak hogy többen legyünk folyamodók. Értem, — hiszen bukott már el más is igy karácson napján, (ekkor tudták meg a bukást) például az a csizmadia legény, ki az újonnan szü­letett kis Jézus véréből többet vett magába negy­ven cseppnél, s a szent János kútjának az ostorfáját hihetőleg szégérnek nézvén, — oda botorkált égő szomját oltani, s a jégkéreggel boritott kút szélé­ről belebukott, s úgy járt, mint hajdani collegája, kiről azt írja valahol Jókai: Kútba legény csizma, lebukott dia mélybe magába, Fújt neki víz kasokat, — kell neki semmi se több! .. Nem értjük a rendőrséget, midőn ilyen sil­am- s lós időben oly kevéssé ügyel föl a kútakra, hol ily szerencsétlenségek nappal is megtörténhetnek. Több erélyt várunk! . .. Hogy levelem lánczszemét tovább fűzzem, kénytelen vagyok azon napot is fölemlíteni, me­lyen e sorok napvilágot látnak. Vizkereszt napja ez, várva várt napja a bálázóknak, mert más napon megszólal a zene s tánczolhatunk a sze­gények számára, emlékszobrok javára stb. Nálunk azonban egész ádventben bálázták a vasútnál, nem ugyan Tanges szivgyújtó hegedűje mellett, hanem csak úgy — szárazon folyt a mulatság azok részéről, kiknek több száz bál-dohányuk volt bemdzsálni való;­­ az ilyen bálák legjob­ban kifizetik magukat, még akkor is, midőn a­­ beváltás nem felel meg a termelők várakozásának, mint az idén; jobb ugyan a tavak­nál, de a gabona jelenlegi magas árához képest nem mondhatjuk ki­elégítőnek. Vasútról lévén szó, nem hagyhatom megrovás nélkül az itteni vasúti pénztárnak azon eljárását, hogy midőn a vonat megérkezik , rögtön bezárja a pénztárt, s noha még 7—8, sőt ha késedelem van, 10—15 perczig is itt vesztegel a vonat, az ez idő alatt a pályához érkező utasoknak jegyet nem ad, így jártunk mi legközelebb harmadmagunkkal. Kecskemétre menvén, jegy nem volt kapható, noha 6 perczet állt még a vonat, midőn fölültünk, s igy Kecskemétig a 2-ik helyen 2 frt. 40 krt. fizettünk fejenkint. A pénztárnok úrtól több mél­tányosságot várunk, mivel úgy tudjuk, hogy nem az ő kedvéért van a közönség, hanem megfordítva, aztán meg nem szép dolog az, ha a magunk ha­nyagságával a más zsebén ejtünk csorbát.­­ A váró­terem fűtőjét pedig így nyomtatott betűkben arra kérjük, hogy a 2-ik osztályú várótermet legyen kegyes annak idejében, éjjel úgy mint nappal, befűteni, hogy a vonatra váró közönség ne legyen kénytelen dideregni ebben a nagy ablakú teremben, mely mindig oly hideg, mint a farkasorditó. Ezt nem csak a méltányosság, de a kötelesség is igy hozza magával. R. L. TÁLCZA: A boldogságról álmodám ... A boldogságról álmodám. Szivem egy tündérkert vala, Zengett benne öröm , remény , Az élet e két madara. Oh mi fenséges volt daluk, S mi szép volt itt a látomány! Virág nyílott lépten-nyomon, S égi kéjt lehelt a korány . .. Az örömnek madara szólt: „Dalomban égi üdv honol, Boldog — ki hallja dalomat — Andalító bájaitól.“ A reménynek madara szólt: „Elszáll édével a jelen, — Én a szivet fölhevítem, S lesz boldogsága végtelen.“ Dalversenyük oly szép vala, — Oly szűzies, mesés, csodás, Mint a lángra gyűlt ajkakon A legelső csókcsattanás. S amit én még nem élveztem , S nem élvezek talán soha: Álmomban a boldogságtól Gazdag örömkönyem folya___ Mit ér mindez? álom csupán. — Eltűnt, gyorsan, mint támadott... S hol az Örömküny aláfolyt, Most a bánat künye van ott. Pásztor Ferencz: Színház. Szombaton, deczember 30-án Biróné asszony jutalmára adatott a „Hamu­pipőke“ czimre 4 fel­­vonásos szinmű, irta Benedix, fordította Fol­­linusné. Az előadás jól ment, miközben Völ­gyiné asszony a szimszerepben tüntette ki magát. Közönség- közép­­számmal volt jelen.­­ Vasárnap, deczember 31-én bérlet szünetben Árpád Jenő „Póruljárt fináncz komisarius“-át hoz­ták színre. A darab alig bir valami vonzerővel, mégis a színház ma is megtellett. Az előadás ren­desen ment végbe. Az egyes szereplők közül Bor­sos urat Czafranek szerepében elismerés illeti, valamint Kovácsné asszonyt, ki az agg szüzet sok ügyességgel személyesítette. Hétfőn, január 1-én bérletben adatott Szi­geti József „Kisértet“ czímű színműve, melyben Völgyi György (Sas uram szerepében), Borsos (mint Fodrák Mihály) sok ügyességet s természe­tességet párosító, helyes felfogáson épült játékuk­kal mulattaták a nagy számmal begyűlt közönsé­get, mely a színházat zsúfolásig megtöltötte. Li­geti Ida k. a. Zsuzsi szerepében, akár énekét, akár játékát tekintsük, egészen megállta helyét. Tárczalevél. 1. Farsang első Vasárnapjára. Üdv! — Tánczra nagysád! — tánczra! — Az utolsó nőegyleti bál óta már csak kipihenhették magukat piczi lábai, s igy holnapután már újra sü­röghet­­foroghat a tarka tömegben. Remélem, a farsang meg­hozta az ugrándozási kedvet,­­ mert mi tagadás benne, régen tervezgették a gondos jogász urak a gondű­ző tánczvigalmat; jól tudták, hol kezdték; jól tudták, hogy a kipihent ifjúság csak úgy tódulni fog a 9-kére hirdetett jogászbálra. — Tánczra hát szép nagysadkám ! —Voilá le carnaval, dansez ! — Rajta úrfi! El ne mulaszd a szép alkalmat, a midőn pusztán udvarias testtartással — üres bár a zsebed — könnyen szép hitestársra szert tehetsz. — „Kereszt az élet, jó feleség a gyémánt, mely rajta tündöklik.“ — Csak lelkesen buzdulj ez eszmének; e kereszt megszerzése nem kerül költ­ségbe , csak nyakunkon okoz kiadást; — de könnyű födözni ezt a költséget, hol egy szép gazdag menyasszony gazdag hozománya szétoszlatja az anyag gond súlyos fellegeit. — Menj házasodjál! — Voilá le carnaval, marions nous! — És te tilinkós — vagy ha jól értesültem — opticus tánczprofessor! — kövesd tanitványidat oda, hol a fényes egybegyült világ szeme láttára fényesen kivilágított termekben, fényes öltözékben fényes bi­zonyítványt adnak ügyességed­ s önnönmaguk ügyes­ségéről. — Rejtsd gubád belzsebébe tilinkódat és fegyverzett szemmel tekints végig a szökdelő gerle­párok sorain , s ha egyik-másik kificzamitott lábbal dől ki a sorból, ülj föl Merkur szekerére s hajtass Vittorioba Dal Cin asszonysághoz; — tilinkód varázs hangjaira fölbuzdul a nemes asszonyság s tapintatos ügyességét tanitványidon praxisba hozza. — Heu­­reuse voyage! — És ti öreg uraim és asszonyságaim! — Letűnt bár számotokra a tánczestélyek szende holdja, — feledve öreg napokat, lelkesüljetek a fiatalok táncz-viszketegségén, — kik fagyos lábaiknak visz­ketését sokszor a csendes otthoni magányban fütty­szó mellett iparkodnak lecsillapítani! — vegyüljetek a lejtők közé, mert öt hét a farsang, s azután újra busonghatunk. — Gais jours! De mit ér a bálok egész sora, mit a jóakarat s mit a táncz-vágy, ha czipészünk nem tart pontos rendez­ voust, ha szabónk karácson helyett újévkor, farsang helyett hamvazó szerdán hozza az öltözetet. Nem ártana egy kissé fölfrissiteni ezen urakat, — de hiába, kifogytam a szerekből s még a patkány méreg sem fog rajtuk. — Különben: Bon travail! Egy előfizető, s ha szorgalma és igyekezete kitartással párosul, jövője sikert ígér, azért csak bátorság és újra csak bátorság. Völgyi Gyula zsidója ma nem sikerült, s ezen annyival inkább csodálkozunk, mert az ő alakjai saját szerepkörében nem szoktak elmállani. Az újévi üdvözletül előadott allegóriás képletek, dicséretére legyen mondva a szerző- és kivivőnek, a lehető legjobban sikerültek s átalános meglepetésben részesíték a közönséget, mely Bor­sos urat és Makait elő is tapsolá. Meg is érde­melték. Kedden, január 2-án nem volt előadás. Szerdán, január 3-án a színház szinte zárva­­ volt. Csütörtökön, január 4-én Hetényi Béla jutal­mára adatott „Görgei vagy a világosvári gyásznapok.“ Eredeti történeti dráma 5 felvo­násban, írta Dalnoki Gaál Gyula. Az előadás egyike volt a legroszabbaknak, miket e társulattól lát­tunk. Hogy miért? Ki tudná azt megmondani! Annyi bizonyos, hogy már jutalom-előadásnál meg­kívánná az egymás iránti viszonosság is a jobb igyekezetét, ha nem parancsolná is a közönség­­ iránti méltányosság. Közönség nagy számmal volt jelen s folytonos zúgásban adott kifejezést a rész előadás fölötti boszankodásának. Még egy pár ilyen előadás, aztán elő lehet venni a „Férj vétkét“ üres­­ ház előtt. oo Vasúti hivatalos órák a gyors- és teher­javak fel- és kiadására nézve. A közönség tájékozása tekintetéből ime kö­zöljük a cs. kir. szab. osztrák államvasúti társa­ság szabályait, melyekkel a hivatalos órákat meg­állapította a gyors- és teher­jalvak fel- és ki­adására nézve, a kecskeméti, félegyházi, kikindai, zsombolyai, temesvári és verseczi állomásokon. Gyorsjavak. A gyorsjavakat felvevő és kiadó irodák reggeli 8 óránál későbben nem nyit­tatnak meg, és este 5 óránál korábban nem zá­ratnak. Délben 12-től 2 óráig zárva vannak. Vasárnap és ünnepnapokon az irodák zárva vannak, a megromlásnak alávetett gyorsjavak azon­ban délelőtti 8 órától 10 óráig kiszolgáltatnak. Teherjavak. Ápril hó 1-től bezárólag Szep­tember hó 30-ig a teher­javakat felvevő és kiadó irodák reggeli 7 óránál későbben nem nyittatnak meg, és este 6 óránál korábban nem záratnak. Délben 12 órától 2 óráig zárva vannak. A raktárak ellenben reggeli 6 óránál későb­ben nem nyittatnak meg, és este 7 óránál koráb­ban nem záratnak. Délben 12 órától 1 óráig zárva vannak. October hó 1-től bezárólag Márczius hó 31-ig a teherjavakat felvevő és kiadó irodák reggeli 7 óránál későbben nem nyittatnak meg, és este 5 óránál korábban nem záratnak. Délben 12-től 2 óráig zárva vannak. A raktárak ellenben reggeli 7 óránál későb­ben nem nyittatnak meg, és este 5 óránál koráb­ban nem záratnak. Délben 12 órától 1 óráig zárva­­ vannak. Vasárnap és ünnepnapokon a teherjavakat felvevő és kiadó irodák és raktárak is zárva vannak. Bécsben, 1871. Deczember hóban. A főigazgatóság.

Next