Kecskeméti Lapok, 1872. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1872-01-06 / 1. szám
Pedig higgyék el: nem Selmeczen és Körmöczön vannak a legdúsabb aranybányákhanem itt; csak a bányászt várják. Schoszberger, Félegyháza, 1872. jan. 1. Boldog újesztendőt kivon ma mindenki — a felelős minisztertől le az utolsó vízhordóig, mintha ma jobbak volnának az emberek, hogy ezt a kis jó kivonatot rebegik egymásnak, — s talán jobbak is, — vagy csak szokásból, a szív minden megindulása nélkül teszik ezt, s mihelyt elhangzik ajkaikon az üdv kivánat, széles folyóján úsznak tovább a mindennapiságnak, s ismét úgy ismerjük őket, mint önző tömeget — a meghatározás nem nehéz... Mi ráfogjuk, hogy valóban jobbak ma az emberek, vagy legalább azoknak látszani iparkodnak, mint a részeg, ki a józant játsza. .. Nem igy Y dandy, ki hósvaj-szivvel lép imádottja elé s füléig visitteelő szájjal mondja neki: Boldog új évet kívánok! — Köszönöm! foglaljon helyet... — Bocsánat, — nem tehetem, mert még sok járni valóm van: nagybácsi, nagynéni, Lujza, Tini s a sógor mind hátra vannak még. — A mint tetszik.. . Mire aztán megindul a lovag s baktat, mint a széthajtott katáng... Én pedig már-már elmerültem athletánk lépései nézésében, midőn eszembe jut, hogy újév van, s tartozásomat — nem ugyan a szabó-s az uzsorás zsidónál, — hanem olvasóim előtt le kell türlesztenem. Mert, amint emlékezni méltóztatnak, újévi levelet ígértem a múltkor, mit sietek e sorokban beváltani. Kezdjük tehát előröl, mint az egyszeri barát a rovást... s először is kiáltsunk üdvöt a járásbirói kinevezéseknek, mely ma már bevégzett tény — Ring Sándor és Fejes Márton urak kineveztetésével. A munka, mely rájuk vár, nem lesz könynyü, de annak sikeres megoldását tőlük várni okunk van, s mi meg vagyunk győződve, hogy e várakozásunkban nem csalódunk. Üdvözöljük városunk e derék fiait, s az újév napján sok szerencsét kívánunk nekik új pályájukhoz! Hej , ez a kinevezésbeh, sok embernek rosz karácsont csinált itt — már t. i. azoknak, a kik előrt ittn/U- a-un o Wir' «, ttt úgy úgy is ők lesznek a járásbirák, mert hát ők „a kezdet nehézségein“ túl vannak, — s most? foly az orra vére mindannyinak, s mellőztetésüket ha fölemlíted nekik , azt mondják: — Nem is azért folyamodtam én, hanem csak hogy többen legyünk folyamodók. Értem, — hiszen bukott már el más is igy karácson napján, (ekkor tudták meg a bukást) például az a csizmadia legény, ki az újonnan született kis Jézus véréből többet vett magába negyven cseppnél, s a szent János kútjának az ostorfáját hihetőleg szégérnek nézvén, — oda botorkált égő szomját oltani, s a jégkéreggel boritott kút széléről belebukott, s úgy járt, mint hajdani collegája, kiről azt írja valahol Jókai: Kútba legény csizma, lebukott dia mélybe magába, Fújt neki víz kasokat, — kell neki semmi se több! .. Nem értjük a rendőrséget, midőn ilyen silam- s lós időben oly kevéssé ügyel föl a kútakra, hol ily szerencsétlenségek nappal is megtörténhetnek. Több erélyt várunk! . .. Hogy levelem lánczszemét tovább fűzzem, kénytelen vagyok azon napot is fölemlíteni, melyen e sorok napvilágot látnak. Vizkereszt napja ez, várva várt napja a bálázóknak, mert más napon megszólal a zene s tánczolhatunk a szegények számára, emlékszobrok javára stb. Nálunk azonban egész ádventben bálázták a vasútnál, nem ugyan Tanges szivgyújtó hegedűje mellett, hanem csak úgy — szárazon folyt a mulatság azok részéről, kiknek több száz bál-dohányuk volt bemdzsálni való; az ilyen bálák legjobban kifizetik magukat, még akkor is, midőn a beváltás nem felel meg a termelők várakozásának, mint az idén; jobb ugyan a tavaknál, de a gabona jelenlegi magas árához képest nem mondhatjuk kielégítőnek. Vasútról lévén szó, nem hagyhatom megrovás nélkül az itteni vasúti pénztárnak azon eljárását, hogy midőn a vonat megérkezik , rögtön bezárja a pénztárt, s noha még 7—8, sőt ha késedelem van, 10—15 perczig is itt vesztegel a vonat, az ez idő alatt a pályához érkező utasoknak jegyet nem ad, így jártunk mi legközelebb harmadmagunkkal. Kecskemétre menvén, jegy nem volt kapható, noha 6 perczet állt még a vonat, midőn fölültünk, s igy Kecskemétig a 2-ik helyen 2 frt. 40 krt. fizettünk fejenkint. A pénztárnok úrtól több méltányosságot várunk, mivel úgy tudjuk, hogy nem az ő kedvéért van a közönség, hanem megfordítva, aztán meg nem szép dolog az, ha a magunk hanyagságával a más zsebén ejtünk csorbát. A váróterem fűtőjét pedig így nyomtatott betűkben arra kérjük, hogy a 2-ik osztályú várótermet legyen kegyes annak idejében, éjjel úgy mint nappal, befűteni, hogy a vonatra váró közönség ne legyen kénytelen dideregni ebben a nagy ablakú teremben, mely mindig oly hideg, mint a farkasorditó. Ezt nem csak a méltányosság, de a kötelesség is igy hozza magával. R. L. TÁLCZA: A boldogságról álmodám ... A boldogságról álmodám. Szivem egy tündérkert vala, Zengett benne öröm , remény , Az élet e két madara. Oh mi fenséges volt daluk, S mi szép volt itt a látomány! Virág nyílott lépten-nyomon, S égi kéjt lehelt a korány . .. Az örömnek madara szólt: „Dalomban égi üdv honol, Boldog — ki hallja dalomat — Andalító bájaitól.“ A reménynek madara szólt: „Elszáll édével a jelen, — Én a szivet fölhevítem, S lesz boldogsága végtelen.“ Dalversenyük oly szép vala, — Oly szűzies, mesés, csodás, Mint a lángra gyűlt ajkakon A legelső csókcsattanás. S amit én még nem élveztem , S nem élvezek talán soha: Álmomban a boldogságtól Gazdag örömkönyem folya___ Mit ér mindez? álom csupán. — Eltűnt, gyorsan, mint támadott... S hol az Örömküny aláfolyt, Most a bánat künye van ott. Pásztor Ferencz: Színház. Szombaton, deczember 30-án Biróné asszony jutalmára adatott a „Hamupipőke“ czimre 4 felvonásos szinmű, irta Benedix, fordította Follinusné. Az előadás jól ment, miközben Völgyiné asszony a szimszerepben tüntette ki magát. Közönség- középszámmal volt jelen. Vasárnap, deczember 31-én bérlet szünetben Árpád Jenő „Póruljárt fináncz komisarius“-át hozták színre. A darab alig bir valami vonzerővel, mégis a színház ma is megtellett. Az előadás rendesen ment végbe. Az egyes szereplők közül Borsos urat Czafranek szerepében elismerés illeti, valamint Kovácsné asszonyt, ki az agg szüzet sok ügyességgel személyesítette. Hétfőn, január 1-én bérletben adatott Szigeti József „Kisértet“ czímű színműve, melyben Völgyi György (Sas uram szerepében), Borsos (mint Fodrák Mihály) sok ügyességet s természetességet párosító, helyes felfogáson épült játékukkal mulattaták a nagy számmal begyűlt közönséget, mely a színházat zsúfolásig megtöltötte. Ligeti Ida k. a. Zsuzsi szerepében, akár énekét, akár játékát tekintsük, egészen megállta helyét. Tárczalevél. 1. Farsang első Vasárnapjára. Üdv! — Tánczra nagysád! — tánczra! — Az utolsó nőegyleti bál óta már csak kipihenhették magukat piczi lábai, s igy holnapután már újra süröghetforoghat a tarka tömegben. Remélem, a farsang meghozta az ugrándozási kedvet, mert mi tagadás benne, régen tervezgették a gondos jogász urak a gondűző tánczvigalmat; jól tudták, hol kezdték; jól tudták, hogy a kipihent ifjúság csak úgy tódulni fog a 9-kére hirdetett jogászbálra. — Tánczra hát szép nagysadkám ! —Voilá le carnaval, dansez ! — Rajta úrfi! El ne mulaszd a szép alkalmat, a midőn pusztán udvarias testtartással — üres bár a zsebed — könnyen szép hitestársra szert tehetsz. — „Kereszt az élet, jó feleség a gyémánt, mely rajta tündöklik.“ — Csak lelkesen buzdulj ez eszmének; e kereszt megszerzése nem kerül költségbe , csak nyakunkon okoz kiadást; — de könnyű födözni ezt a költséget, hol egy szép gazdag menyasszony gazdag hozománya szétoszlatja az anyag gond súlyos fellegeit. — Menj házasodjál! — Voilá le carnaval, marions nous! — És te tilinkós — vagy ha jól értesültem — opticus tánczprofessor! — kövesd tanitványidat oda, hol a fényes egybegyült világ szeme láttára fényesen kivilágított termekben, fényes öltözékben fényes bizonyítványt adnak ügyességed s önnönmaguk ügyességéről. — Rejtsd gubád belzsebébe tilinkódat és fegyverzett szemmel tekints végig a szökdelő gerlepárok sorain , s ha egyik-másik kificzamitott lábbal dől ki a sorból, ülj föl Merkur szekerére s hajtass Vittorioba Dal Cin asszonysághoz; — tilinkód varázs hangjaira fölbuzdul a nemes asszonyság s tapintatos ügyességét tanitványidon praxisba hozza. — Heureuse voyage! — És ti öreg uraim és asszonyságaim! — Letűnt bár számotokra a tánczestélyek szende holdja, — feledve öreg napokat, lelkesüljetek a fiatalok táncz-viszketegségén, — kik fagyos lábaiknak viszketését sokszor a csendes otthoni magányban füttyszó mellett iparkodnak lecsillapítani! — vegyüljetek a lejtők közé, mert öt hét a farsang, s azután újra busonghatunk. — Gais jours! De mit ér a bálok egész sora, mit a jóakarat s mit a táncz-vágy, ha czipészünk nem tart pontos rendez voust, ha szabónk karácson helyett újévkor, farsang helyett hamvazó szerdán hozza az öltözetet. Nem ártana egy kissé fölfrissiteni ezen urakat, — de hiába, kifogytam a szerekből s még a patkány méreg sem fog rajtuk. — Különben: Bon travail! Egy előfizető, s ha szorgalma és igyekezete kitartással párosul, jövője sikert ígér, azért csak bátorság és újra csak bátorság. Völgyi Gyula zsidója ma nem sikerült, s ezen annyival inkább csodálkozunk, mert az ő alakjai saját szerepkörében nem szoktak elmállani. Az újévi üdvözletül előadott allegóriás képletek, dicséretére legyen mondva a szerző- és kivivőnek, a lehető legjobban sikerültek s átalános meglepetésben részesíték a közönséget, mely Borsos urat és Makait elő is tapsolá. Meg is érdemelték. Kedden, január 2-án nem volt előadás. Szerdán, január 3-án a színház szinte zárva volt. Csütörtökön, január 4-én Hetényi Béla jutalmára adatott „Görgei vagy a világosvári gyásznapok.“ Eredeti történeti dráma 5 felvonásban, írta Dalnoki Gaál Gyula. Az előadás egyike volt a legroszabbaknak, miket e társulattól láttunk. Hogy miért? Ki tudná azt megmondani! Annyi bizonyos, hogy már jutalom-előadásnál megkívánná az egymás iránti viszonosság is a jobb igyekezetét, ha nem parancsolná is a közönség iránti méltányosság. Közönség nagy számmal volt jelen s folytonos zúgásban adott kifejezést a rész előadás fölötti boszankodásának. Még egy pár ilyen előadás, aztán elő lehet venni a „Férj vétkét“ üres ház előtt. oo Vasúti hivatalos órák a gyors- és teherjavak fel- és kiadására nézve. A közönség tájékozása tekintetéből ime közöljük a cs. kir. szab. osztrák államvasúti társaság szabályait, melyekkel a hivatalos órákat megállapította a gyors- és teherjalvak fel- és kiadására nézve, a kecskeméti, félegyházi, kikindai, zsombolyai, temesvári és verseczi állomásokon. Gyorsjavak. A gyorsjavakat felvevő és kiadó irodák reggeli 8 óránál későbben nem nyittatnak meg, és este 5 óránál korábban nem záratnak. Délben 12-től 2 óráig zárva vannak. Vasárnap és ünnepnapokon az irodák zárva vannak, a megromlásnak alávetett gyorsjavak azonban délelőtti 8 órától 10 óráig kiszolgáltatnak. Teherjavak. Ápril hó 1-től bezárólag Szeptember hó 30-ig a teherjavakat felvevő és kiadó irodák reggeli 7 óránál későbben nem nyittatnak meg, és este 6 óránál korábban nem záratnak. Délben 12 órától 2 óráig zárva vannak. A raktárak ellenben reggeli 6 óránál későbben nem nyittatnak meg, és este 7 óránál korábban nem záratnak. Délben 12 órától 1 óráig zárva vannak. October hó 1-től bezárólag Márczius hó 31-ig a teherjavakat felvevő és kiadó irodák reggeli 7 óránál későbben nem nyittatnak meg, és este 5 óránál korábban nem záratnak. Délben 12-től 2 óráig zárva vannak. A raktárak ellenben reggeli 7 óránál későbben nem nyittatnak meg, és este 5 óránál korábban nem záratnak. Délben 12 órától 1 óráig zárva vannak. Vasárnap és ünnepnapokon a teherjavakat felvevő és kiadó irodák és raktárak is zárva vannak. Bécsben, 1871. Deczember hóban. A főigazgatóság.