Kecskeméti Lapok, 1873. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1873-07-06 / 27. szám

Előfizetési felhívás a „KECSKEMÉTI LAPOK“ című vegyestartalmú hetilap 1873. július—septemberi évnegyedére. Előfizetési ára: postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva: Negyedévre . . 1 fi t. 25 ki*. Félévre . . . 2 „ 50 „ Egész évre . . 5 „ — „ A hirdetések s nyílttéri közlemények dija e lap mindenik számának homlokán ol­vasható; mind az előfizetési, mind pedig a hirdetési dijakat közvetlenül hozzám , nagy- piacon levő könyvkereskedésembe kérem beküldetni. Kecskemét, július 4. 1873. Gallia Fül'óp, lapkiadó. Egy kevés politika. A fényes portának nagyon roszul men­tek dolgai, nem volt pénz, nem hitel, de annál nagyobb, pazarabb a háztartása és a nép is kezdett zúgolódni; az okosabbjai kezdtek tehát tanácskozni, hogy kelljen a bajon segíteni, mert a fényes porta közel áll a szétbomláshoz. Kutatták a baj okait s azt találták, hogy legnagyobb baj a há­rem , mert ez emészti a jövedelmek legna­gyobb részét, itt kell 'tehát takarításokat csinálni; hozzá is fogtak azonnal; minek az a sok fogat? beleülhet 10 hárem hölgy is egy omnibuszba, az a sok drága papucs is sokba kerül, érje be 3—4 is egypárral és igy tovább. Meg is gazdálkodtak igy szép összeget, de egy öreg basa, kinek a sza­vára azonban a többiek nem hallgattak, azt mormogta: „nem ér ez igy semmit, hanem el kell törülni az egész háremet!“ láz a tö- rökös história jutott eszünkbe, midőn „Kecs­kemét“ laptársunk múlt heti politikai ve­zércikkét olvastuk , melyben a cikkező keser­ves panaszát nyújtja és vastag könyeket hullat a baloldal súlyos vereségei és a két árnyalata közt kitört, át nem hidalható szét­válása fölött; sehogysem tudja politikusunk megérteni, hogy a baloldal két árnyalata nem tudott eddig soha egy erős párttá egybeolvadni, nem volt képes az ország­ban többségre vergődni és miután elmélke­déseit megható elegikus hangon bevégzi, azon eredményre jut, hogy már most nincs egyéb út, nincs egyéb mentség, mintha a baloldal az egyedül üdvözítő Simonyi Ernő hazafias zászlója alá seregük, aztán meg­lesz a többség, meglesz minden, persze előbb még a hitszegő Tisza, Ghyczy szű­rét ki kell tenni. Engedje meg „Kecske­mét,“ tisztelt politikusa, i mi e tekintetben, talán másban is egyet nem érthetünk vele, mi egy véleményben vágyunk a fönemlitett öreg török basával, ki a háremet, a syste- mát vélte eltörlendőnek, mert rósz volt; mi a volt baloldal életképtelenségét abban találjuk, hogy hibás volt politikája. Most persze másként állnak a dolgok és éppen ez nem tetszik „Kecskemét“-nek. Egyébiránt mi ezt csak úgy mellesleg érintjük, nekünk baloldali laptársunk po­litikai nézetéhez semmi közünk, nem lehet célunk azt megtámadni, vagy megcáfolni, an­nál kevésbé, mert a „Kecskeméti Lapok“ nem lévén politikai lap, mi nem bocsájt- kozhatunk politikai vitatkozásba; de szíve­sen bevalljuk, hogy az emlitett, cikk min­ket kecskemétiekül nagy mértékben érde­kelt és kellett hogy érdekeljen, mert tisz­tába jöttünk általa némely dolgokra nézve, mikben azelőtt csak gyanítottunk és sejtel­meink voltak. Nagyérdekű előttünk e cikk , mert ben­ne a kecskeméti baloldal — nem tehetünk róla, de lapja nyilatkozatát az ő nyilat­kozataként kell vennünk — valahára szint- vallott; kimondta, hogy neki nem kell Ti­sza, Ghyczy, ezek menjenek át a jobbol­dalhoz , ő szélsőbal és követni akarja és fogja Simonyi Ernőt. Most már tisztában vagyunk és tisztában lesznek a választók is. Ez pedig nem közönyös dolog; alkotmá­nyos országban, hol a polgárok választási jogára méltán oly nagy súly fektettetik, kell, hogy a választók politikai nézeteikre és meggyőződéseikre nézve magokkal tisz­tába jöttek legyen. Nálunk a választók po­litikai nézeteikről nemcsak hogy tisztult fo­galmakkal nem bírtak, de még csak tájé­kozottsággal sem. A jobboldal állása egy­szerű volt, bevallotta, hogy ő jobboldali ezzel mindent mondott, aztán szidhatták érte, a mennyit tetszett, de a baloldalnál nagy volt a confuzio, akarva nem akarva, tudva nem tudva egymás mellett emleget­ték Ghyczyt Madarászszal, Tiszát Csanády- val, a nélkül, hogy fogalmuk lett volna azon mély űrről, mely e két nevet, e két politikai fogalmat egymástól elválasztja, ami józan gon­dolkozásé vagyonos baloldali polgártársaink, halálig állították, miszerint ők szintúgy,mint a deákpártiak a nemzet békés fejlődését óhajt­ják és minden zavargástól mentek akarnak maradni, de azért teli torokból éljenezték Simonyit, Tóvölgyi Tituszt, Áldort stb. En­nél zavartabb fogalmakat a politikában kép­zelni nem lehet. A népkörben készült pro­gramúi, melyet az alsókerületi követjelöltnek elfogadni kellett, túlságaiban és féktelensé­gében messze földön kereshette párját és ugyanabban a népkörben, ugyanazok a pártvezérek felsőkerületi képviselőjelöltül felállították Kiss Miklóst, ki mint egyik legmérsékeltebb baloldali képviselő, ama programmot a leghatározottabban visszauta- sitotta volna és kinek maradandó érdemül rójjuk föl azon szilárd állhatatosságát, me­lyet a választások ideje alatt is, környezete heveskedései ellenében meg tudott tartani. Sajátságos és valóban mulatságos jelen- s ég volt az, hogy az úgynevezett 48-as párt, mikor választáskor zászlója alá sorakozott, alig tudott 100 szavazatot összehozni, pedig tudhatta és mondta mindenki, hiszen Kecs­keméten a középbalt csak egy maroknyi kis sereg képezi, a többi, kik a népkörbe járnak imádkozni, és kik a választók nagy zömét képezik, mind szélbali. Ilyen viszás- ság, ily kétszínű játék utóvégre is megza­varta a népet politikai gondolkodásában, megingatta hitét, bizalmát, meggyőződését; nem mert hinni bármit beszéltek neki, mert a mit látott, az ellenkezett azzal a mit hallott, csodálkozik-e aztán még „Kecskemét“ politi­kusa , hogy a baloldal nem tudott több­ségre vergődni, sőt hogy tért veszteit or­szágszerte? mi ugyan nem csodálkozunk rajta, sőt természetesnek találjuk, mert csak az igazság, a valódi meggyőződés hó­dit maradandóan, a káprázat pedig pillanat­nyi hatás után eltűnik. A mondottak mind csak a múltakra vonatkozik, most, tudjuk, egész másként ál­nak a dolgok, új pártalakulások processu- sát érjük és a kecskeméti baloldali tanok hirdetői most már határozottan és nem tit­kon, Simonyi Ernő nevét tűzik zászlójuk élére, vagyis a szélsőbal, ezen leghevesebb, legszenvedélyesebb szereplőjében vélik azt az igézetet feltalálni, melylyel az annyira áhítozott többséget meg lehet teremteni. Ez egyébiránt az Ő dolguk, ahhoz semmi kö­zünk nincs, mi ez alkalommal csak őszinte elismerésünket akarjuk kifejezni politikai nyíltságukért, mit eddig eljárásukban nem tapasztaltunk. Minek is titkolódzani, födött játékot űzni? mondja ki mindenik bátran meggyőződését, ez edzi az öntudatot és bá­torságot a meggyőződésben. A kecskeméti baloldal ez újabb fordulatára csak az a megjegyzésünk van, hogy Simonyi Ernőéit veszedelmes, válsághajhászó, romboló po­litikájuknak nem nyílik tér a mi higgadt, munkás polgárságunk közepette és jól esik hinnünk, hogy e föltevésünkben nem fo­gunk csalatkozni. Mi deákpárti létünkre is üdvözöljük a hazafias , mérsékelt és őszin­tén loyalis ellenzéket, mint nélkülözhetlent a haza üdvének előmozdítására, de a za­vargás, szenvedélyes elemektől megóva sze­retjük látni társadalmunkat és nemzetünket.- _ „ .., i ’ J' /7c) otií r* j/ft ** ű f t v i^^zetési dij: ^' mr Szerkesztői szállás : Hirdetések elfogadtatnak G a 1­Hnl-inflí' 9150 <7 lmvíí a mr . . _ - li a Fül 5 p könyvkereskedésében, ^ 1 \\ . t ' \ ... \f fa fű If A 4 O li I n I It A 4* ■ I a n hova az előfizetési pénzek, hirde­lap szellemi részét illető V6QV0STcÍrT3lETILI íl fí 1 II rl fi tési diJak é* minden a lap anyagi közlemények küldendők. J ^ " részét illető közlemény ek kül­______ dendök. Hatodik évfolyam. _______________ 27. szám. Július 6. 1873.

Next

/
Thumbnails
Contents