Kecskeméti Lapok, 1876. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1876-03-26 / 13. szám

mi meghasonlottunk, viszálkodásunk miatt e város menthetlenül oda van. Hajdan egy haldokló fejedelem számos fiainak csomóba kötve annyi pálczát adott kezükbe, bányán ők voltak, parancsolván, hogy törjék el; azok fe­­jenkint megkisérlették, de nem boldogultak vele, nem bírták eltörni, ekkor az atya szétszedi a pál­­czákat s mindenik fiának egyet ad, kik most az átvett egyes pálczákat erő­ttetés nélkül széttördelik. Lássátok — igy szól a bölcs fejedelem — ha ti mindnyájan egyetértők és összetartók lesztek, mint egybekötött pálczáitok voltak, soha senki sem fog legyőzni titeket; de ha egyenetlenkedtek, háborog­­tok, egymástól különválva békétlenkedtek, akkor bárki, a nálatok sokkal gyengébb is erőt vészén raj­tatok — s mint szél a pozdorját elszór titeket!! Tanuljunk e régi, de soha el nem évülő példá­ból, szeretett polgártársak! tanuljunk derék őseink­től. Tiszteljük a véleménykülönbséget, őrizzük meg saját meggyőződésünket, de meddő viták miatt fel ne áldozzuk városi közönségünk legszentebb érde­keit. E város nekünk nem saját tulajdonunk, hogy azzal öntetszésünk szerint rendelkezhessünk: e város őseinkről ránk szállott hitbizomány, melynek közjava fölött őrködni tartozunk; e város jólétéért felelősek vagyunk a történelem birószéke s az utó­kor megvesztegethetetlen ítélete előtt. — Legyünk egyetértők, összetartók, hogy e várost, melyet őse­ink nekünk megtartottak s folyvást gyarapítva ránk bocsátottak, mi is megnyugtató önérzettel bocsássuk az utánunk következő nemzedékre s unokáink leg­alább annyi jót mondhassanak rólunk, mennyi ál­dással tartozunk mi őseink dicső emlékének.11 (Folytatjuk.) Kecskemét városának jog-, birtok- és gaz­dasági viszonyai, az úrbér behozatala idején 1768. évben. — A Pestvármegye levéltárában létező eredeti példányról — az akkori írásmód megtartásával — közli: Tóth Lajos ügyvéd. — Puncta interrogatoria. — Responsa. (Kérdőpontok. — Feleletek). (Vége.) 4) (Kérdés.) Minden helységnek micsoda? és minémü haszonvételei, úgy ellenben mitsoda kárára szolgáló állapoti határiban vannak? 4) (Felelet.) Határunkbeli földnek térségin bőven gyümölcs fáink és feles szöllőink vannak, azokból penig homokos földihez képest némelly esztendőkben ugyan bőven, de mindenkor gyenge és más esztendőre nem tartható borokat szűrünk. Földi mindennemű terméseinkből, bárányinkból kilenczedet ez ideig nem adtunk, hanem a tized­­részszel (melyet az ő helyin exarendálni szoktunk) együtt magános hasznunkra fordítunk. Közönséges szükségnek enyhítésére városbéli korcsmáknak, mészárszéknek jövedelmét vesszük. Esztendőnként nevezetes négy vásárjaink vannak, városi piaczun­­kon pedig vidékieknek szabad minden nap megál­lapodni , és a­mit hoznak eladni. Lisztre és kása csinálásra alkalmaztatott két száraz malmaink, az városi lakosoknak penig , hat­van száraz malmai önnön használásunkra vannak. Városunk számára való réten hat ökra harmincz szekér szénát kaszáltatunk. Vannak az városnak öt boltjai, kiket az kereskedők árendában bírnak, városbéli lakosok közül heten találkoznak, kiknek magános boltjai vannak, városunkban közönséges haszonra, és az lakosoknak is javára kereskedők s mesteremberek bőven tartózkodnak, és többnyire polgárságban laknak; az görög kereskedők egyes társaságban lévén, 350 fioknt, hasonlóképpen né­melly zsidók egyedül bérvásárlásokért tartózkodván, 90 ftokat árendában a városnak esztendőnként fizetnek. Kevés erdőink két helyeken vannak, de azokat egyedül az hadi rendnek számára és városunkon némely vizes esztendőkben eláradni szokott posvá­­nyoknak töltésére tartjuk. Igás, fejős karmaink és hámos lovaink hatá­runkban legelődnek. A tiszához 3, dunához penig 6 mérföldre vagyon az városunk. Kárunkra marha legelő földeinknek huszadré­szét haszontalan homokosnak mondhattyuk. Városi lakosunk számához képest határbeli földünk igen kevés; ugyan azért szomszéd és távul lévő pusztákat nyomos és igen nagy árendákba kéntelenittetünk tartani; magános szükségünk enyhítésére erdőnk határunkban nincsen. 5) (Kérdés.) Hány és mitsodás szántóföldeket és réteket egész házhelyes jobbágy bir ? egy hold föld hány pozsonyi mérőre való, és a réteken maga idejében sarjút kaszálni lehet-e ? 5) (Felelet.) Városunkban kik legyenek egész vagy félhelyet biró lakosok, ez ideig nem tudhaty­­tyuk, mivel sem városunk, sem határunkbeli föl­deink felosztva nincsenek, a lakosoknak is több hogy sem két része minden szántóföld s kaszáló rét nélkül vagyon, a kik pedig határunkban szántó- s földeket és kaszáló réteket bírnak, szabad lévén mindenkor az adás s vétel, azokat vagy készpénzen szerzették, vagy eb­jektül reájok maradtak, vagy előbbi gazdájok maradék nélkül elhalván, földes­úri adományok mellett vették, és már most szállások és kerthelyek neve alatt használják, melyeken, nagyobb és kisebb voltokhoz képest mennyit bizo­nyosan vethetnek és hány szekér szénát kaszálhat­nak, ha csak személy szerént azokat biró gazdákat nem kérdezzük , a legnagyobb, középszerű és leg­kisebb szállásokat egyébképpen meg nem mond­hattjuk. Ugyan azért ezen kérdésre igenesen nem felelhetünk. Sarjut nem lehet kaszálni, mivel a földnek hevessége és homokos szárazsága miatt a fa máso­dik kaszára nem nyú­lhet. 6) (Kérdés.) Egy egy jobbágy által hány napi és minémü robota? mennyi számú vonyó marhával eddigien az uraságnak tétetödött ? és az menetelek az jobbágyoknak visszajövetelekkel számláltatott-e a robotokba vagy sem? 6) (Felelet.) Földes urainknak semminemű ro­botot vagyis szolgálatot nem teszünk, egyedül ha városunkba jönnek, vagy általmenések történik, vontató lovakkal, midőn kivánnyák szolgálunk; de akkor is nem tartozásképpen, hanem engedelmes jóakaratbul, nem is a városbéliek lovaival, hanem a mellyeket különös költségen közönséges lónak elölmozditására szokott a város egyéb aránt is látt­­zatos számmal tartani. 7) (Kérdés.) A kilentzed eddigien, és mitsoda időtül fogvást, m­ikbül adatott? és azon kilentzednek ! kiadása azon vármegyebéli más domíniumokban szokásban vagyon-e? és miket még a jobbágyság más adó feiben esztendőnként maga földes uraságá­­­­nak adott, és jelessen az adók és ajándékok a föl­des úr által akar kész pénzben, akar naturalékban mibül állók? 7) (f­elelet.) Földi akarminémü terméseinkből, úgy más akarmelly jószágunkból kilenczedet ez ideig nem attunk; más helységekben lakosok penig ga­bonáikból hányadrészt adnak földes uraiknak, bi­zonyosan nem mondhattjuk. Elöl számláltuk földes urainknak tartozó áren­­dabéli cencusunkat, azokon kívül, vagy kész­pénzül, vagy konyhára valókban, tartozás vagy ajándék név alatt semmit nem attunk, sőt nem is kíván­nak tőlünk. 8) (Kérdés.) Hány puszta házhelyek vagynak minden helységben, mely időtül fogyást? és mi­­ okból pusztultak el? és ki által birattatnak ? 8) (Felelet.) Említettük hogy határunk földei , és városunk felosztva nintsenek, a lakosok azért kik minémü részt bírnak, a szerént azt lakják és , és használlyák, olly hely azonban, mellyet valamelly lakos elhagyott volna pusztán és üressen, nem ta­­­­­álkozik. 9) (Kérdés.) Az jobbágyok szabadok-e vagy örükössek ? 9) (Felelet.) Házaknak , kerteknek , szállások­nak, szőlőknek szabad eladása, vétele ez ideig folyamatban volt, és valamint ezt, úgy az városbéli lakosnak elmenetelét, vagy változását az földes uraság soha nem ellenzette, de egyébiránt is árendás sorsunkra nézve szabadosoknak magunkat nevezzük és tartyuk. Datum in oppido Ketskemét die 18­ a mensis április 1768. (Azaz: kelt Kecskemét városában , 1768. ápril­ió 18-ik napján.) Csaba Mátyás város Fő­bírája s. k. Ferenczy Gergely esküt s. k. K­ajagos Józseph esküt s. k. Deák Mihály esküt s. k. Csáktornyai Ferencz Város Nótáriussá s. k. P. H. Stephanus Vida Processus Ketskemétiensis Ordinarius Judex Nobilium m. pr. L. S. Paulus Szent Királyi ejusdem Processus adjunctus Jurassor m. pr. L. S. (Magyarul: Vida István , a kecskeméti járás főszolgabirája s. k. P. H. Szent Királyi Pál ugyanazon járás segéd­esküdtje s. k.) Jegyzet: A város pecséte kisebb alakú viasz­lenyomat. Rajta ágaskodó kecske, a fölött pedig ily felirat: Kecskemet. TÁRCZA. Emlékkönyvébe. Hervadt vidék, puszta táj .... • Beteg vagyok, szivem fáj, Beteggé tett a bánat, Fáj a szivem utánad. Őszszel hull a falevél, Szivem többet nem remél, Minek nekem a remény?! Le a sirba vágyom én. Csendes sirba visz vágyam , Melyet a hant fed lágyan, S hol megszűnt a földi baj. — De él szemben egy óhaj. Haza tavasz visszajö És síromon virág nő: Jöjj síromhoz kis leány, Szakíts egyet s gondolj rám! Hevessy József. Két árva. — Beszély. — Irta: Hornyik József. Egyik kis város igénytelen színpadán a „Betyár kendője“ adatott. Egy kóbor társaság működött ekkor itt, melynek tagjai közöl az egész közönség­­ előtt csak egy volt az érdekes, egy volt a vonzó, mely a színházat elhagyatottá lenni nem engedét­­ a társaság dísze és éltető lelke — Sirfy Jenő. Sok darabban — melyekben mindig csak a sorsüldözött, halni­ vágyó stb. szomorú végzetű egyéneket személyesítő — megtapsolta már a közön­ség, de annyi koszorút és dicsőséget még nem­­ aratott soha, mint a ma előadott jutalomjátékában „Bandi“ szerepében. Megérdemelte. — Ne irigyel­­j­jétek koszorúit, kik tán nagy tetteitek daczára sem nyerhettétek el azt. . . hiszen az ő dicsőségét a csekély számú közönségen kívül senki nem tudja, sőt nem sokára majd ez is elfeledi s csupán a koszorúk hervadó virágai emlékeztetik még azon napra, melyen keserve kiöntéséért tapsokkal jutal­maztatott. — Hadjátok őt koszorús párnáin édesen aludni, a virágok kellemes illati majd elűzik ágyá­tól a rémképeket talán, mik álmai közt oly rémesen gyötrik. Nézzétek Siriyt a szinpadon, oly­anteljes,­­ oly megható­­, mintha eltűnt szomorú múltja még egyszer a jelenbe lépett volna! — Magas, gyönyörű termetét betyár­ruha födi, nőies lábára oly párat­lanul illik az a sarkantyús csizma, pisztolytartó öve oly feltűnővé teszi karcsú derekát s barna,­­ kaszált fürtéit oly igézően födi el félig a szemére vágott pörge kalap! — Kalapját még jobban szemére­­ vágva éppen most énekli kedvencz dalát. „Szomorú fűz hervadt lombja Ráhajlik a sirhalomra, Kis madárka zeng az ágon . . . Temetőbe , sirba vágyom, Temetőbe, sirba vágyom , Sirba vágyom.“ A közönség tetszése tapsviharban tört ki, de ő nem figyelve erre folytatá tovább ismét a néma csendben: „Szomorúan zúg-búg a szél, Csendről, nyugalomról beszél ; Édes lesz ott megpihenni, Oda lent majd nem fáj semmi, Oda lent majd nem fáj semmi Nem fáj semmi!“ Hangja oly megható bús, fájó és rezgő, min­den mozdulata kimondott szavának tökéletesen megfelelő s bánatos halvány arcza oly szánást, részvétet gerjesztő volt... de szemeit csak mozdu­latai közben lehetett látni, midőn kalapja karimája alól elö-elé villant. A dal — úgy látszik — nagyon kimerítő, mert az „újra“ és „éljen“ kiáltozásokra csak néma meg­hajlással válaszolt — hanem mivel a közönség tet­szésének és kívánaténak zajos nyilatkozata szűnni nem akart... a színpadi falak közé r­ ejtözött, hol a tapsviharban, — könyeit törölgeté. Szinész és köny­v! hiszen ez csaknem összefér­­hetlen két fogalom! s különösen Siriynél, ki érett jobbatlan mulatságokra, szórakozásokra szenteli, nemkülönben napjai nagyobb részét is ! .. . s kinek panaszkodnia semmiért nem lehetett, hiszen ő irigyelt, első kóbor színész?! Mindezekből ne ítéljetek. Vannak szivek, melyekben a legmélyebb keserv dúl s a tett mégis ellenkező .. . s talán ép e miatt? ! — Ki tudja, Sirfy is talán egy az ilyenek közöl! Azonban kövessük őt tovább s a való majd feltárul előttünk. Kecskemét, 1876. márczius 20. A „Kecskemét" lap f. é. márcz. 19-iki számá­ban megjelent, a községi iskola tanító urak által közlött czikkre, mely figyelmen kívül egyltalában nem hagyható, e következő megjegyzéseket teszem: u. i. Az mondatik a t. tanítótestület által, hogy már két hó óta nem kaptak a várostól fizetést, ez való igaz, sőt mikor e sorok a sajtóból kikerülnek, akkor már néhány nap talán három havi követelésük is lehet; de erre megjegyzem, hogy nemcsak ők, hanem a szolgaszemélyzet és a tisztikar is ily hely­zetbe jutott; — ennek nagyon egyszerű oka van , nevezetesen az , hogy a város kiadásai nagyon bizo­nyosak , bevételei pedig ellenkezőleg éppen oly bi­zonytalanok, vagyis őszinte kimondva az igazat, úgy áll a napi bevétel a kiadáshoz, mint­­ a 100-hoz.

Next