Kecskeméti Lapok, 1878. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1878-01-06 / 1. szám

Péchy Manó által tolmácsolt újévi üdvözlete a leg­jobb igyekezet daczára sem bírta elpalástolni a le­vertség és bizalmatlanság azon érzelmeit, melylyel ma — el merjük mondani — az egész nemzet vi­seltetik a Tisza-minisztérium iránt mind a bel-, mind a külpolitikát tekintve.“ A „Pesti Napló“: „Tisza Kálmán Buda várá­ból kihirdeti Magyarországnak, hogy ő elszánta magát a reactióra és et semmiféle megtámadás ettől elriasztani nem fogja s felhívja a parlament több­ségét, a „szabadelvű“ pártot, hogy ne engedje magát megfélemlíteni s támogassa őt a reactióban.“ Saját belügyeink mellett kiválólag Anglia maga­tartása hívja fel figyelmünket. — Combinatiók, ta­lálgatások egész özöne kiséri a brit kabinet fellépte által teremtett új helyzetet. S e zűrben bajos nyit­jára lelni a valónak. Sokan úgy üdvözlik Anglia közvetítő lépését mint a békés megoldás előhírnö­két; mások a beköszöntött újévben a háború, az eddiginél nagyobb s vérengzőbb háború esztendejét rettegik. Némelyek állítják , hogy Anglia csak a „levél­hordó“ szerepét viszi a czár és szultán között s igy az ő becsülete nincs a közvetítési kísérlet bu­kása által érintve.­­ Másfelől viszont Anglia részé­ről még mindig igen komoly actiót helyeznek kilá­tásba. Egy párisi távirat szerint maga Viktória királynő ragadta meg ez ügyben a kezdeményezést. E királyi kezdeményezés alapján történt a múlt héten a mediatio, melynek sikertelensége esetén Anglia a leghathatósabb módon fog érdekei védel­mére kelni. Míg a diplomatiai világ élénk mozgalomban van, az orosz hadak a harczmezőn sem pihennek , sőt a rosz idő daczára a Balkán körül óriási a ka­tonai mozgalom. Mihelyt ez be lesz fejezve, az orosz főhadiszállás Tirnovába tétetik át. A harcztér legújabb és legfontosabb eseménye az, hogy Gurkó tábornok csapatai egy jan. 3-tól kelt pétervári hivatalos sürgöny szerint: „Fagy, hó és zivatarok ellen vivott 8 napi harcz után áthatoltak a Balkánon s leszálltak a sofiai síkságra. Decz. 31-én este, hat óráig tartó makacs küzdelem után megszállotta Gurkó tábornok a tüskésel meg­erősített positiókat. Bűnügyi krónika. A helybeli kir. fény­­törvényszék a múlt év deczember havának első és második hetében a következő ügyekben tartott végtárgyalást: 1) Bertl Andor kis-szállási tanyáján aratás végeztével a munkások áldomást tartván, szokás szerint megittasodtak, és garázdálkodni kezdtek, s midőn a józanabbak a veszekedést megakadályozni törekedtek, Gyánti Sándor beszaladt a konyhába bicskájáért s azzal a neki ellenálló Kis Antal Mátyást úgy megszúrta, hogy az pár óra alatt meghalt. Vádlott e szándékos emberölési bűntény miatt befogatásától számítva 4 évi börtönre ítéltetett s az Ítélet vádlott és a kir. ügyész által — kinek részéről 6 évi börtön hozatott indítványba — fel­lebbeztetek. 2) Antal Péter gazdafiú 2 lovat tolvajolván el Száraz Jánostól, a lovakat a rendőrségnek sikerült felkutatni és a tulajdonosnak visszaszolgáltatni, és vádlott a kir. ügyész indítványa szerint befogatá­sától számítva egy évi börtönre ítéltetett, mely ítélet ellen csak vádlott jelentett be fellebbezést. 3) Povácz János, Pácz Gusztáv, Tomaskó János és Steyen Károly mult évi deczember hóban a pávához czimzett kolicsmából távozván, a kis­­vásári­ útezán Varga József, Kalocsai Antal és Kalo­csai Gusztáv iparos-segédekkel összetalálkoztak s midőn ezek velők minden ok nélkül czivakodni kezd­tek , közelben volt negyedik társuk, Benkő László a nagy zajra oda sietett és azt vélvén, hogy barátai veszélyben vannak, ólmos botjával Steven Károlyt úgy fejbe vágta, hogy az súlyos sérülést szenvedett. Benkö László a súlyos sértési bűntényért 3 havi börtönre és Varga József, Kalocsai Antal, Kalocsai Gusztáv a veszekedési kihágásért 8—8 napi fog­ságra ítéltetvén, az ítélet ellen csak Benkő László és Varga József jelentettek be fellebbezést. 4) Udvari János 1867-ben szülővárosa Kun- Szt.­Miklósról minden bejelentés nélkül elköltözköd­vén , hadkötelezettségét mindeddig nem teljesítette, tavai pedig a sorozó bizottság előtt önkényt jelent­kezvén, a hadi szolgálatra alkalmatlannak talál­tatott. A törvényszék öt hadkötelezettség elmulasz­tása miatt a törvények értelmében 8 napi fogságra ítélte el. 5) Plavecz György vadkerti lakos­ Berta Kovács István szabadszállási lakostól 2 lovat tolvajolván el, befogatásától számitva 9 havi börtönre ítéltetett s az ítélet jogerőre emelkedett. Káros fél a 2 lovat a rendőrség útján visszakapta. 6) Sárközy Mátyás benei lakostól szept. hóban ismeretlen tettesek 3 kost és 7 bárányt tolvaj­oltak el. Káros leginkább gyanakodott a szomszédos vágójárásban legeltető Gubacsi Pálra, és midőn­­ ez a rendőrség által kérdőre vonatott, a birkák lekötözésénél használt és a helyszínen feladott madzagdarab a vágás minősége szerint teljesen hozzáillett vádlottnak gatyamadzagához. Minthogy ezen gyanúokon kívül a tagadásban levő vádlott­­ ellen más bizonyíték nem merült fel, a tolvajlási vád alól bizonyítékok elégtelenségéből felmentetett. 7) Freund Lipótnét azzal vádolván cselédje Gál Mária, hogy forró tejjel arc­át szándékosan leöntötte azért, mert a tej forralás közben össze­ment, vádlott véletlenséggel menti magát, mert szerinte az is mutat, hogy gyermekét is leöntötte, , a kir. ügyész pedig a szándékosságot megállapít­­hatónak találja, mert a vádlottnál jóval magasabb testalkattal bíró Gál Máriának arczára felfelé a tej véletlenségből nem omolhatott, és Gál Andrásné igazolja, hogy vádlott többször fenyegeti Gál Máriát leforrázással. A tszék vádlottat bizonyítékok elégtelenségéből menté­k fel,­ mely ítélet ellen a kir. ügyész fellebbezést jelentett be. 8) Sitkei Juliánna, Tóth Gábor szabadszállási lelkész 2 éves fiacskájának dajkája m. évi január 16-án éjjel meg akarván a kis gyermeket itatni, vízért a konyhába ment és nem vévén figyelembe, hogy a konyhában viz, tömény kénsav és édes pálinka egymás mellé volt elhelyezve, a kis­gyer­meket töménykénsavval itatta meg , ki ennek követ­keztében 3 havi szenvedés után meg is halt. Vádlott a vétkes vigyázatlanságból okozott ember­ölési bűntényért 6 havi börtönre ítéltetett s az ítéletet úgy a vádlott, mint a kir. ügyész felleb­bezte. 9) Richl József volt czeglédi kereskedő a nála Hoffmann és Kovács budapesti czég javára lefoglalt 425 frt. értékű bolti czikkeket eladván, minthogy felperest csakhamar az eladás után teljesen kielé­gítette , bírói r­egdorgálásra ítéltetett. 10) Kasza István, Deák István és Szabó János összeverekedvén, Kasza István és Deák István súlyos, Szabó János pedig könnyű sértést szenve­dett és a törvényszék, annak figyelembe vételével, hogy Kasza István volt a támadó, két társa pedig inkább csak az önvédelemre szorítkozott, Kasza Istvánt 4 havi börtönre ítélte, társait pedig fölmen­tette. Az ítélet ellen csak a kir. ügyész jelentett be fellebbezést, mert Kasza Istvánra 6 havi, tár­saira pedig az önvédelem határának áthágása miatt 6—6 heti börtönt indítványozott. 11) Kasza László és Tercsi Mihály Csillag Józsefnétől 2 kenyeret és egy tyúkot, Prohászka Imre, Kis János és Tercsi Mihály Horváth József­től 18 véka rozsot, végre Tercsi Mihály Witz Salamontól 2 zsákot tolvajolván el, Kasza László 3 havi, Prohászka Imre 9 havi, Kis János 9 havi és Tercsi Mihály 1 évi börtönre ítéltetett. Az ítélet ellenében csak vádlottak fellebbeztek. ( 12) Bódi Ferencz és Harkai János Major Györgynek 2 malaczát a vásárállásról eltolvajolván, azonfelül Harkai János Baráth József 2 db. disz­najának eltolvajlását megkísérelvén, Bódi Ferencz 3 havi, Harkai János 8 havi börtönre ítéltetett s az ítéletet úgy vádlottak, mint a kir. ügyész, ki nagyobb büntetést indítványozott, fellebbezték. — Kecskemét, 1877. decz. 24. — — TÁRCZA. Esthajnalkor . . . Esthajnalkor a csalogány szépen szól, Csókot loptam százharmatos ajkadról. Gyönyör volt az, tiltott gyönyör énnekem, Lelkes lányka lesz-e érte kegyelem? . . . Szelíd galamb ne neheztelj te azért, Hogy szomjas szám gyöngyajkádhoz odaért, Hisz’ vétkemnek nem én voltam az oka, Égő szemed volt vezérlő csillaga. Rablóvá tön a mosolygó két csillag, S nyilt rózsája mézzel áradt ajkadnak. Rablóvá tett téged is e pillanat: Szivet loptál az elcsattant csók alatt. Pásthi József: Ramazan. Ez a­ keletieknek böjti- és egyszersmind oly hónapjok , melyben föltalálhatjuk a mi „carneval“­­unkat elite-báljaival, tanzkränzchenjeivel, „bolon­­dok-estélyei“-vel, és a nálunk utána következő nagy ellentétet, — midőn a tánczban és a sok farsango­lásban kifáradt hölgyek böjti predikácziókat hall­gatni járnak, — itt váltakozva, egymásba olvadva naponkint föltaláljuk. Tehát a Ramazan egy hónapi böjt, és egy hónapi carneval, nappal böjt, éjjel carneval. A­mint a napot üdvözlő ágyúlövés eldördült,­­ kezdődik a szigorú böjt. Egy falat nem érinti az ajkat, egy csepp víz a száraz nyelvet, még meg­szokott czigarette bodor füstjében sem gyönyör­ködhetik a jámbor mozlim. És míg a buzgó izrae­lita a templomban imádkozva tölti a „hosszúnap“-ot, addig a muzulmán rendes napi foglalkozásait végzi, csakis estefelé kezd egy kissé türelmetlenkedni. De hangosan panaszkodni nem szabad, mert a „Ramazan“ meg volna sértve, és üdvöl nagy­­ csorbát szenvedne. Türelmesen várnak öt óráig, midőn a nap már a láthatár széléhez közéig. Ekkor a hamálok *) alig várják a perczet, hogy a kezökben tartott szivarkára gyújthassanak. A gazdag terített asztala előtt ül, midőn pá­rolgó illatos kávéval, finom szivarral kínálták , meg kellett tagadnia magától, most bőven kárpótoltatik. A nap leáldozott, a megszabadító lövés eldör­dült. Mint egy varázsütésre tarka tömeg lepi el az utczákat, a barnás égő szivarjával szájában siet szerény vacsorájához, a gazdag merészen neki ront az asztali élveknek. . A sötétből a minaretek lámpái, egyiktől a másikig összefűzve, világló Korán-mondatokat ké­­r­peznek. Itt egy kivilágított kávéház előtt figyelmes hallgatóság lesi a szót egy mesélő ajkairól; ott egy bohócz gyönyörködteti a közönséget erős életeivel, melyeken az elfátyolozott szépek vígan nevetnek, míg a mi erkölcsös nőink pirulnának. Amott egy banda játszik, hivatalok nyitva, boltok, kávé­házak, vendéglők fényözönben úszva, egyszóval az éj nappallá változott. Habár maszkokat nem látni is, mint a mi carneváljainkon, de a tömeg tarkasága, keleti szín­­pompája bőven kárpótol érte. Látunk itt rózsaszín selyem ruhában, aranynyal áttörve, büszkélkedő török hölgyet, rongyos koldust, cserép- vagy ércz­­edényét alamizsnáért nyújtva, előkelő törököt, egy­szerű hosszú rokkban, mely valamivel hosszabb a francziánál, mellette fekete czigány nőt, cserép­pipával szájában; ott egy chodscha (tanító) ezüst­fehér szakállal, fehér turbánnal fején, hosszú kaf­tánban, mellette egy vastag bimbaschi (őrnagy), ki kézművesek, iparosok közt egy bolt küszöbén szívja nargilehjét. Egy erős demokratikus jelleg vonul végig az egész keleti életen. Mert ugyan mit szólnánk hozzá, ha a kávéházban feketénket szörpölve szivaroznánk, és egyszerre egy koldusféle minden szó nélkül venné el szivarunkat szájunkból, hogy rágyújtson, vagy kávézni egész méltósággal mellénk telepednék. Ha a közkatona tisztjébe ütődve, szó és kö­szöntés nélkül tovább megy, itt az senkinek sem tűnik föl. De ime kezdődik egy színi előadás, ide uraim, vigan legyünk! Ma Ramazan van, nemsokára vége lesz az éjnek és holnap — ismét elölről kezdjük. Németből: Juhász J. *) Roppant testi erejű örmény hordárok, kik nagyrészt­­ meggazdagodva térnek vissza hazájukba Ford. Mi történt a színházban? Színházi krónikánkat kiegészítendők, felemlít­jük, hogy szombaton Lecocq Károly operette-je, „Angot“, vasárnapon ugyanannak „Kisasszony fele­ségem“ czímű operette-je adatott elő. Kedden, újév napján Balogh István színműve „Mátyás diák“. Szerdán Rosen Gyula három felvonásos víg­­játéka „IX-ik parancsolat“ adatott elő. A darab nem sokat ér, de vannak benne nevetésre ösztönző jelenetek, melyek a németet jellemző kedélyességgel előadva, mulattatók. A fordító a pinezér szójárását „a Bissel“ magyarra ekként fordítja: „egy kevéssé“. A németben van ennek jelentősége, a magyarban nincsen, vagy más, az eredetit jobban adó kifeje­zésről kell gondoskodni, vagy több helyen ki kell hagyni, mert a magyarban fonák és értelmetlen a folytonos „egy kevéssé“. Csütörtökön Hugo Victor minden fény- és árny­oldalaival teljes regénye „A nyomorultakéból ké­szített öt szakaszos színmű: „Gályarab“ adatott elő. Színre alkalmazta Némethy György. A színmű igé­nyeihez képest lehetőleg tekintettel volt szerző arra, hogy a regényből a cselekvényeket válogassa össze. De a midőn Scyllát kerülni akarta Charybdisba került, mert darabja nem képez egyöntetű, önma­gából megérthető egészet. A­ki a regényt nem ol­vasta , a színművet nem érti meg, s azért nézetünk szerint szerző jobban járt volna el, ha Birchpfei­­ffernek „A tücsök“ vagy „A lowoodi árva“ czímű darabjaiban követett eljárását utánozza, mellékes­nek tartja a cselekvényt, de a jellemzőt elmondatja. Darabja kitűnő tán így sem lesz, de egyöntetű és önmagából megérthetővé válik. Maguk a színészek tán épen e hibánál fogva nem voltak képesek fel­adatuknak teljesen megfelelni. Valjean (Némethy) kivételével csak Thenardier (Bokodi) és Fantime

Next