Kecskeméti Lapok, 1878. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1878-06-30 / 26. szám
Tizenegyedik évfolyam. 26. szám. Június 30. 1878. KECSKEMÉTI LAPOK. Előfizetési dij: Megjelen hetenként egyszer. Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési dij: Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. BUJAI-NAGY- IITCZA 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadómegkezdhető. Adójának“ czimzendök. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtalásért 30 kr. &_______________________________|_________________________ . _|__________________________________|___________________|_____________8 VEGYESTARTALMÚ HETILAP. a — j , — - - -----------_ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk jelen számával a tizenegyedik évfolyam első felének utolsó számát adjuk, tisztelettel kérjük annál fogva a t. közönséget, miszerint e lap további megrendeléséről gondoskodni szíveskedjék. Előfizetési ára postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva. Egész évre . 5 frt. — kr. Fél „ . 2 „ 50 „ Negyed „ . 1 „ 50 kr. A szerkesztőség. Kecskemét, 1878. június hó 27-én. Múltkori czikkünkben a sociál-demokratáknak a vagyon felosztására vonatkozó elveiknek tarthatatlanságát iparkodtunk kimutatni , mely többek közt leginkább abban bizonyul be, hogy a felosztással elérni szándékolt czél, sohasem volna megvalósítható , mert az egyesekben nyilvánuló takarékossági vagy pazarlási hajlam , csakhamar felforgatna minden vagyonbeli egyenlőséget, s folyton folyvást új meg új felosztást tenne szükségessé. (A vállalkozónak hasznában való részesülés nem vagyonfelosztás, hanem majd a szorgalomnak, takarékosságnak adott jutalom, majd valóságos béremelés. Ez tehát e czikk keretén kívül esik.) Az sem fogadható el ellenérvül, hogy mindenkinek annyi adandó, amennyi fentartásához okvetetlenül szükséges, mert ennek mérvét senki sem képes meghatározni, s bármennyi is adatnék valakinek, az rövid idő múlva elégtelennek, kevésnek bizonyulna. Másrészt nem volna nagyobb igazságtalanság , mint a test, tétlen, tudatlan, pazarló szbinek azért, hogy kényelmesen megéljen, ugyanannyit adni, mint a szorgalmas, munkás , értelmes és takarékos embernek. Ezek oly igazságok, melyeket bővebben fejtegetni, indokolni tökéletesen felesleges. Áttérünk már most a sociáldemokratáknak másik dogmájának ismertetésére, arra, mely a jogoknak egyenlő mérvben való gyakorlását kívánja megvalósítani. Minden államnak, mely lételéről lemondani nem akar, bizonyos nélkülözhetetlen feltételekkel — sőt mondhatjuk kellékekkel kell bírnia. Itt mellőzhetjük a terület kérdését, a népességét, stb., mert nem látjuk szükségesnek ezeket, mint különben is eléggé ismerteket, bővebben fejtegetni. Csupán azt volna szükséges bonczés alá vennünk, milyen embereknek kell azoknak lenniök, akik az állam ügyeinek elintézésére befolyást gyakorolnak , s illetőleg, milyeneknek nem szabad lenniök. De minthogy ez is túlságosan messzire vezetne, e kérdést is szőkebb körre szorítjuk, s egyedül azt vizsgáljuk, vagyon a sociáldemokrata párt elveinek megvalósítása mellett számíthat-e állam hosszabb életre, sőt életre egyátalában, mert államalkotó képességét felesleges volna vizsgálni, ha az előbbi kérdésre kedvezőtlen eredményt találnánk feleletül. E feleletben pedig megvan a verdict a jogokra nézve is. S itt megint vissza kell térnünk a vagyon kérdésére. A mai sociáldemokraták nem oly együgyűek, mint a régi socialisták és különösen communisták voltak , s elismerik, hogy az állampolgároknak a vagyon és személyes biztonságon kívül egyéb jogos és igazolt czéljaik is lehetnek, melyeket az álladalomban elérni óhajtanak. Hogy mind ilyen volna, az épen nem mondható, de annál roszabb rájuk nézve; vannak kik művészetnek , vallásnak, tudománynak, stb. is hódolni óhajtanak, s mi ezeket tartjuk szem előtt, mert ez körülbelül a pártnak java; márpedig, ha látni fogjuk mi történik a zöld ággal, teljesen fölösleges lesz keresni és kutatni, hová jutnánk azzal, amely száraz. Minthogy nem minden ember olyan, mint a sociáldemokrata zöme, hogy t. i. beéri kék zubbonynyal öltözetül, s egy szobával, melyben alszik, étkezik, asztalon, ágyon, széken és szekrényen kívül egyéb bútorzat alig található, — mert hiszen őszintén szólva, ezzel maga a sociáldemokrata is csak a szükségtől kényszerítve éri be, — tényleg igen sokban megmaradna a törekvés több után, s ennek értelmében is járna el. Akadna például, aki a művészetet kedveli, képeket és szobrokat készít, vagy gyűjt, zenével és színészettel foglalkozik , verseket és más műveket ir, vagy olvas, amit hogy minél kényelmesebben tehessen, — mert az az idő, midőn azt hitték, hogy igazi poéta csak az lehet, aki szükségben szenved, lejárt, (a csalogány nem azért énekel, mert éhes, hanem habár éhes, mégis énekel) — lehetőleg független, anyagi gondoktól menti életre van szüksége. Vegyük már most, hogy ily lángelmék, vagy tehetségek, kik az élet gondjait, habár csak pillanatra , velünk feledtetik, gondolatainknak nemesebb röptöt adnak, érzelmeinket az emberi gyarlóság salakjától mintegy megtisztítják, szóval a bennünk szunnyadó nemesebb tulajdonságokat ébredésre bírják, azokat bennünk fejlesztik, s így az állatias emberből isten képére alkotott embert csinálnak, nagyobb számmal élnének köztünk, váljon ki volna képes ezeket fentartani, törekvésükben támogatni, ha senkinek kezében sem volna annyi vagyon, hogy műveiket megvegye, s őket ezáltal azon a pályán tartsa, melyre már a természettől is hivatva vannak. A sociáldemokraták ezekkel nem tudnának mit tenni, mert ezek egyéb, úgynevezett hasznos foglalatosságokra rendszerint a legkevésbé alkalmas egyének, következőleg, vagy éhen kellene veszniök, vagy kihalna a szűk élelmezésre, tán kegyelem-kenyérre szorított lángelme az emberi nemből, s ez lassanként fokról-fokra oda sülyedne, ahonnan felemelkedett, válnék belőle majom képére elfajult ember. Nem osztjuk ugyan azoknak nézetét, kik az embert a majomtól, vagy mindkettőt egy és ugyanazon ős törzsállattól származtatják, ez merő állítás, mely okoskodáson alapul és semmivel sincs bizonyítva, de valljuk és elismerjük, hogy az ember mai műveltségi fokáig évezredek során keresztül önmaga s a természet ellen folytatott harcz és küzdelem útján jutott. Ha majom volt volna, ide nem juthatandott. De senki előtt sem lehet kétséges az, hogy valamint új és új erők kifejtésével az ember mindinkább előbbre és előbbre haladt, úgy szükségképen kell mindinkább hátrább és hátrább esnie, amint ezen új erők és vívmányokból egyet-egyet, habár jelentéktelennek látszót is, felad és elhagy. A kifejtett és működő erők és képességek teszik a nemzetet nagggyá és hatalmassá, és nem a szunnyadók, vagy elhaltak. Magyarországnak több becsületet és tiszteletet szerez a külföldön és idegenek előtt Petőfi, Eötvös, Munkácsy, Zichy stb., előbbre vitte egy Széchényi, Deák, Kemény, Toldy stb., mint akármelyik földosztogató, szabadságot, egyenlőséget és testvériséget taltott torokból kiáltó szóhős. Mert a szabadság csak annak jár, aki tud vele élni, anélkül, hogy visszaélne vele; az egyenlőség abban áll, hogy mindenkivel jobban bánunk, mint megérdemli; s a testvériség az, ha a gyengébbet nem hagyjuk az erősebb martalékává lenni. A sociáldemokraták ezekről nem tudnak semmit. Ellenkezőleg ahol segíteni akarnak magukon, törvénytelenség elkövetésével és erőszak alkalmazásával kezdik, beszüntetik a munkát, mikor arra legnagyobb szükség van, elpusztítják másoknak vagyonát, s azokat érzékenyen megkárosítják, s mindezt a nyomor és a létért való küzdelem nevében. Pedig tudjuk, hogy aki akar és tud dolgozni, az nem szokott éhséget szenvedni, legalább rendszerint nem, s így annak támogatása, aki sem nem tud, sem nem akar munkálkodni, csak a tétlenségnek és dologkerülésnek adott kiváltság. Ily elvek megvalósítása tehát a legszilárdabb alapon nyugvó államot is kiemelné sarkaiból. A vagyonosok vagyona felett ennélfogva nem lehet és nem szabad azoknak határozati jogot engedni, akiknek semmijük sincsen. Minthogy pedig ez történnék , vagy történhetnék akkor, ha a hatalom a sociáldemokraták kezeibe kerülne , azon kell lenni, hogy ez semmi szín és ürügy alatt meg ne történhessék. S ezért nem lehet a sociáldemokratáknak befolyást engedni álladalmi ügyekre, ezért nem lehet nekik másokkal egyenlő szavazati jogot adni. Összefoglalva az eddigieket azt látjuk, hogy a sociáldemokraták vagyonfelosztási elve , a mellett, hogy valójában kivihetetlen, még azért sem alkalmas társadalmi reform, mert az államot egyik főtámoszlopától, vagyonos polgároktól foszthatja meg. Kinek volna kedve takarékoskodni, ha tudja, hogy annak a mit szerez, nem ő kizárólagos ura, hanem az állam, hogy amit félretett, nem gyermekei, rokonai fogják halála után él.