Kecskeméti Lapok, 1880. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1880-01-04 / 1. szám

K .----------------- ■ ; -------------u Előfizetési dij: Megjelen hetenként egyszer, Szerkesztő- és kiadó-hivatal: Hirdetési díj: Egész <jivre 5 írt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. 3 D D AI - N A & Y • Ó TC Z A 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., | negyedévre 1 frt. 50 kr. ------- . ‘ | — többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár­As előfizetési pénzek , E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- miuden küldemény a szerkesztő- és kiadó- :-----­megkezdhető. \ dójának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. *----------------------------------------------—------ -------.----------- — — ---------1________________________,_a ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk jelen számával a tizenhárma dik évfolyamának első számát adjuk, tisz­telettel kérjük annál fogva a t. közönséget, miszerint e lap további megrendeléséről gondoskodni szíveskedjék. Előfizetési ára postán vidékre, vagy helyben házhoz hordva : Egész évre . 5 frt. — kr. Fél „ . 2 „ 50 „ ' Negyed „ 1 „ 50 kr. A szerkesztőség. Az olvasó közönséghez. Midőn a „Kecskeméti Lapok“ jelen szá­mával ismételten egy új szerkesztőség áll e lap élére, teszi ezt azért, hogy e lapot minden rendelkezése körébe vonható anyagi és szellemi erőeszközökkel eléje vigye azon czélzatának, melynélfogva az a közérdek híí és részrehajlatlan képviselőjévé akar iőniii.— Síi kvprroclGjvVü' akar lenn:amt *x törvényhatóság életmíívezetét minden nyi­latkozásában figyelemmel kisérni, a társa­dalmi és pártéletet minden mozzanatában az igaz és őszinte érdekeltség jogosult ál­láspontjából mérlegelni és bírálni, szellem- és eszmemozgalmat ébreszteni óhajt mind­azon a téren, melyen a fejlődést és fejlesz­tést várja és követeli a józan elem a kor igényei és sugallata folytán. E lap tizenkét éves pályafutásában igaz mindig ide törekedett, de elszigetelve lévén több ízben azon erőktől és tényezőktől, melyek a helyhatósági ügyek a társas és politikai élet irányt adó intézői voltak, már ez által is megbénítva volt feladatá­nak megoldására ezélzó törekvésében. Lapunk mai számával eljutott azon forduló pontra, a hol az irányt adó körök vezérei csoportosulva tényleges közreműkö­déssel fogják támogatni működésünket, és mi e működésünkben arra fogunk szorít­kozni, mit feladatunkul a tényleges viszo­nyok kijelölnek. Tisztában vagyunk azzal, hogy lapunk helyi lap, mely nem vonhatja észszertíleg tárgykörébe a világesemények, de még az országos események megbeszélését sem, hanem ha feladatát jól megválasztja s an­nak meg akar felelni: úgy a helyi ügyek, események és érdekek ismertetője, feljegy­zője és birálója kell, hogy legyen. Hozzon tudósítást arról, mi a nagy közönséget ér­dekli , és értesítsen arról, a mi városunk­ban történik, vagy történni készül. A törvényhatósági ügyek lévén azok, melyek minden kecskeméti polgárt legelső sorban érdekelnek, igy lapunk czélja lesz a jövőben azon fontosabb ügyeket, melyek a közgyűlés elé kerülnek, megvilágítani, hogy minden törvényhatósági bizottsági tag már eleve tájékozást szerezhessen s véle­ményt alkothassou, magának a szőnyegre kerülendő ügyről. Pontcs tudósítást hozunk mindenkor a közgyűlésen történtekről, mert jól tudjuk, liögy azok nem csupán a tör­vényhatósági bizottsági tagokat, de az egész nagy közönséget érdekek. Közölni fogjuk a különleges mtíkodésr utalt bizottságok kebelében történteket, hogy igy a községi élet minden mozzanatából értesülést nyer­jenek az érdeklődők. ' folytonos figyelem­mel kisérjük az egyletek működésit, tért engedve lapunkban az egyleteket érdeklő eszmecseréknek is. A- tan- és nevelésügy őszinte szószólójává les^ lapunk, melynek támogatását hivatás- és kötelességszerüleg belevonjuk lapunk tárgvkeretébe. Nem fogja figyelmünket kikerülni a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok belélete sem s miután ígéretet bírunk ez irányban, úgy mi is ígérhetjük, hogy el­fogulatlan tollal irt tudósításokat hozhatunk ezekről is. A mi a politikát illeti, miután lapunk nem politikai lap, nem is vonhatja feladata körébe az ors/.ágos politika hul- lámzatainak ecsetelését de visszatükröző- jévé- lesz a helyi pé .mozgalmaknak is, a:*-..' i—z— ~»y.s%i« oiioonoiUja V i*i io r on <Aiád , . put uima y 7-11 -J - j M békés s fokozatos előrehaladás biztosítékait kívánja magának megszerezni azon az ala­pon , melyen az alkotmányos aera az el­múlt évtizedben újra megnyílt. Midőn városunk érdekeit hűen képviselő s a felett őrködő helyi lapot kívánunk adni a közönség kezébe, mely czélul tűzi ki magának a közérdekű ügyek ecsetelésé­vel az érdekeltséget éberségben tartani, tar­tozunk azzal a kijelentéssel, hogy óvakodni fogunk minden személyeskedő támadások­tól, de nem vonulunk vissza szemben azok­kal , kik bennünket s működésünket igaz- talanul megtámadják s meg fogjuk mondani az igazságot minden irányban mindenkinek meztelenül. Hogy lapunk változatos s kedélyvidá- mitó tartalommal is bírjon, különös gondot fogunk fordítani az újdonsági rovatra és a tárczára, melyben a helyi társas életben előforduló események nyernek tréfás modor­ban ecsetelést, felelevenítjük újra a „Mo­zaik“ czimű rovatot is, melyben szellemes apróságok foglaltatnak össze. Hogy mennyiben lesz lapunk érdemes a közönség támogatására: ítélje meg az ol­vasó közönség a jelen mutatványszámból ; mi azon reményt tápláljuk, hogy a kit Kecskemét város ügye s a helyi események érdekelnek, támogatni fogja azon orgánumot, mely egy egészséges feladatot tűzött maga elé, melynek megfelelni őszinte törekvése. Kecskemét, 1880.' január 1-én. A szerkesztőség. I l(oc l _____ | Law» LMÉBftl Visszapillantás a lefolyt évre. Csúnya, sivár, kegyetlen esztendő volt az, melyet háromszázhatvanöt hosszú napon át igy irtunk le: 1879. Pedig ma egy éve milyen szépnek, jónak, áldásthozónak gondoltuk ! A gazda, az iparos s a többi néposz­tályok mind, feltevék és joggal hihették , hogy annyi rósz után az ég ura rájuk te­kint , áldás száll a föld népire, melyről költője, a milyen szépen, oly igazán Írja : megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt! Hiú remény ! hiú áhitozás. Belvizek és árvíz, elvitte a gazda reményét, a mi kevés maradt volna, azt aratás előtt elsü­tötte a forró naphév, s kit annyi teher nyom, a gazda, aratás végével nem tudta felosztani szűkén termett gabonáját és egyéb gyümölcsét évi munkájának, hogy abból megélhetésre, vetőmagra, adófizetésre, cse­lédbérre, gyermekei nevelésére s több efféle szükségesekre ne telljék. S a felosztást an­nál kevésbé tudta megcsinálni, mert midőn nagy sovárgva hozzá jutott, ára nem volt, vesztegetni kellett, s hogy a szomorúhoz gúny or is vegyüljön, hirtelen felszökött a termékek ára, a kereskedés kis lendületet nyert. . . ekkor azonban már mit eladnia kevés gazdának volt! De nemcsak a gazdaosztály szenvedte o rav, if Tiyo?'1 f'rúságait. ott találjuk a szenvedők között tiszteletre méltó iparos osztályunkat is. Nehéz lenne elbírálni, melyik osztály volt jobban sujtolva. Igaz, hogy az iparos könnyebben él, mozog s jut kereslethez, s ha szorgalmas, munkát talál s napról napra elél. Oh de Istenem, az iparnak nem az a hivatása, hogy azokat, kik vele foglalkoznak, napról napra ten­gesse — ezt munkabíró , erős, egészséges em­ber napszámban is eléri, hanem az, hogy mig fáradságos munkájával czikkeit előál­lítja, oly helyzetet biztosíthasson magának, hogy családjáról illőleg gondoskodva az iparágat, melyet űz, fejleszsze, s a nemzet­nek , melyhez tartozik, hirét, nevét ipara kitűnő termékeivel messzehatóbbá, tiszte­letre méltóbbá tenni iparkodjék. Vájjon elérte-e iparos osztályunk eme czélt ? Nem érte el, meg se közelíthette. Hiába vágyódott, törekvése hiú maradt, iparosaink máról-holnapra tengődtek nap­számosokhoz hasonlóan, sokan elhagyták a műhelyt, melyből a munka kifogyott s hivatásuktól eltérő utakon tengődnek, kín­lódnak azok is, kik megmaradtak műhe­lyükben, s megtörve reményeikben ma­gukra nézve semmi jót nem várnak. El van­nak csüggedve! Hát többi osztályaink ? Az ügyvéd, az orvos, tisztviselő stb. Mit feleljünk e kér­désre ? . . . Mikor a test egy része beteg, többé kevésbé megérzi a bajt annak többi része is. Áll ez az igazság a nemzettestre is, melynek tagjai a gazda, — az iparos osztály oly beteg—minő 1879-ben volt, meg kell azt éreznie a többi tagnak a keres­kedőnek , az ügyvédnek, orvosnak, tisztvi­selőnek stb. s ki ezek közül anyagilag tán nem érzené, érzi, éreznie kell a bajt er­kölcsi hatásában, a minthogy érzik is, mit mutat legjobban amaz érdeklődtelenség- j V .. • / ■ ■ . / ?’ ír. f'rf/ > / i 7 Tizenharmadik évfolyam. 1. szám. Január 4. 1880. KECSKEMÉTI LAPOK jp VEG1ÍESTABTALMÚ HETILAP.

Next

/
Thumbnails
Contents