Kecskeméti Lapok, 1880. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1880-01-04 / 1. szám

minden iránt, mi a társadalom minden ré­tegén egy idő óta erőt vett, mintha a bi­zalom egy jobb jövőben kifogyott volna mindenki szivéből, s a remény, mely egy év előtt annyi embert biztatott, megtört volna mindenki keblében ? ! Ha összefoglalhattuk volna egy év előtt egy képbe minden reményünket, el bírom képzelni, milyen szép kép leendett volna az, s midőn helyettünk megtette ezt az idő, s az 1879-ik évet hátunk megött látjuk, képe láttára borzongás fog el. Csalódás mindenütt, csalódás minden kebelben ! — Csúnya kép, melynek alkotásában se öröm, se köszönet nincsen ! Csúnya, sivár, kegyetlen esztendő volt az, melyet háromszázhatvanöt hosszú napon át igy irtunk le: 1879. Feledjük el! Borítsa a feledés fátyola, talán majd nem fáj úgy ! —d— Közügyeinkéröl. A városi közvagyon az összes városi polgárok tulajdona lévén, alig van közügy, a mely oly köz­vetlenül és annyira mindenkit érdekelne, mint a város anyagi ügyei, mégis bámulva azt tapasztal­juk, hogy épen ez iránt az érdekeletlenség csak­nem általános; igen, mert a kecskeméti pol­gár ez idő szerint a közigazgatás költségeire köz­vetlen adót nem fizet és ha közvetve adózik is, akkor is tulajdonképen ő kap, nemhogy ő adna, példa rá a példátlan olcsó legelőbér, a­melyre már a legelfogultabb állattenyésztő sem mondhatja, hogy az sok lenne, sőt be kell ismernie, hogy mentül több jószágot járat a közlegelőn, annál több java­dalmazásban részesül e czímen a várostól. Ezért azután azt hiszi, hogy a városi közvagyon elfogy­hatatlan és ezen boldog hitében derűre-borúra költi az ősei által összeszerzett vagyont, a­nélkül, hogy számot vetne, vájjon a jövedelmek fedezik-e a költ­ségeket ? Pedig az a városi vagyon hitbizomány, a­melynek jövedelmét hasznunkra fordíthatjuk ugyan, de magát a tőkét érintetlenül kell átadni az utódoknak, úgy mint azt az elődöktől kaptuk. Lapunk a közérdek orgánuma lévén, nem fo­gunk fel­használatlanul egy alkalmat sem elszalasz­tani, hogy ezt a mindenkit oly közvetlenül érdeklő, úgy­szólván mindenki zsebét érintő ügyet olvasó­inkkal megismertessük és igyekezni fogunk, hogy az érdekeltséget felkeltsük azokban, a­kik hivatva vannak a város pénzügyei felett rendelkezni. Mert bizony azt is kénytelenek vagyunk megvallani, hogy kényes helyzet a közgyűlés tagjainak egy olyan nagy horderejű kérdésben határozni, mint például a múlt év dec­ember havában tartott köz­gyűlésben letárgyalt évi költségvetés, mikor a köz­gyűlés tagjai között vajmi kevesen vannak, a­kik a város anyagi helyzetét ismernék, maga az a köz­gyűlési tárgyalás pedig arra nem elegendő, hogy ott ilyen kiterjedt, sokfelé elágazó, sok mindent felölelő munkálattal megismerkedni lehetne. Ha a múltba kissé visszatekintünk, azt látjuk, hogy a város jövedelmei nyolcz év alatt — már a folyó évet is ide számítván — évi 91.000 írttal szaporodtak, ezt mutatja az évi költségvetések be­vételi része, a­melyek szerint a bevételek összege: 1873. évben 182,320 frt 1874. „ 194,977 „ 1875. „ 204,012 „ 1876. „ 221,250 „ 1877. „ 237,202 „ 1878. „ 248,168 „ 1879. „ 236,807 „ 1880. „ 273,278 „ volt és lesz, tehát a folyó 1880. évre már kerek számban 91,000 írttal lesz több jövedelme a városház pénztárának, mint volt 1873-ban és ily roppant nagy összeg kellett ahhoz, hogy most már elmondhatjuk, hogy közel állunk ahoz, hogy a­mi előirányoztatott, az való­sággal elég is leend. De hogy a múltban nem így volt, azt a fenntebbi számok igen ékesen szállólag bizonyítják,­­ hiszen köztudomású dolog, hogy közigazgatási költségei 1873-ban is és azóta mindig csak úgy megvoltak a városnak, mint most meg­vannak. Világosan látszik tehát, hogy az előirányzott összeg a kiadásokra elég nem lehetett és valóban nem is volt, mert évenként (1873-tól 1877-ig) 41 és 63 ezer forint között váltakozik a hiány, holott talán egy év sem volt, hogy a költségvetés fölös­­seget ne mutatott volna. Az ilyen gazdálkodás ter­mészetesen oda vezet, hogy a tőkevagyon fogy, még­pedig rohamosan, azért örömmel üdvözöljük azt az irányt, mit a bizottsági közgyűlés a folyó 1880. évi költségvetés megállapításánál követett, nevezetesen, hogy a kiadásokat ha nem is fölösen, de úgy igyekezett megállapítani, hogy az elég is­­ lehessen és nem követte a tavalyi eljárást, a­midőn­­ az 1879. évi költségvetés megállapításánál, egy czimen, minden indokolás nélkül tett indítványra és illetőleg azért, hogy a deficit elenyésztessék, a­­ szakbizottság és tanács által javasolt 10,000 frtot leszállította 4.000 forintra, holott a múlt 1879. évben azon czimen deczember 29-ig 16,472 frt 23 I­kr. kiadás volt! Szinte nevetséges volna — ha oly­­ igen elszomorító nem lenne! Ha így csinálunk költ­ségvetést, akkor egy cseppet se csodálkozzunk azon, ha egy szép reggel arra ébredünk fel, hogy voltak szép alapítványaink, volt szép vagyonunk, de már többé nincsen; mert azt megjövendölni, hogy az ezen az úton bizonyosan be fog követ­kezni — ahhoz bizony prófétának sem kell lenni. Nem tartjuk időszerűtlennek épen most ezen tárgy szellőztetését, mert még ez ideig csak a ház­tartási alap költségvetése tárgyaltatott és még hátra van a külön rendeltetésű alapok költségvetéseinek megállapítása. Ezek között ott van a törlesztési alap, a­mely köztudomás szerint az adósság tör­lesztésén felül megmaradó fölösségét az iskolák fenntartására adja, vagyis jobban mondva, ezen alapból fedeztetnek az iskola­fenntartási czélokra tett kiadások. Ezen alap költségvetése is, a­mennyiben a 7°/0 kamatot és a kamatok tőkésítését a bizottsági köz­gyűlés elfogadta, alkalmasint fölösséget fog mu­tatni, de elvárjuk a bizottsági közgyűléstől, hogy a felett jól megfontolva rendelkezzék, mert min­denesetre figyelemre méltó körülmény, hogy a tör­lesztési alaptőke vagyonából 6 év alatt — csupán az utóbbi 6 év alatt t. i. 1873. január 1-től 1878. deczember 31-ig — közel 28.000 forintot költöttünk el, már pedig ha ez eddig megeshetett, mert rend­szeres számadás nem készíttetvén, az eredmény soha tudható sem volt, most már ezt tudva, nem­csak hogy kötelességünk a jövőre ügyeinket úgy rendezni, hogy ez meg ne történhessék, hanem szükséges a múlt hibáit is fedezni. Ha tehát vagyo­nunkat rendezni akarjuk , az eshetőleges fölösség­­nek okvetlenül ezen 28.000 forintnak a visszapót­lására kell fordíttatnia. Ezt annyival inkább tenni kell, mert kényte­lenek vagyunk beismerni, hogy az a fölösség is csak „állítólagos“, mert hiszen a törlesztési alap költségelőirányzatában a bevételek 5-ik pontja a városi pénztár által kezelt alapoknál elhelyezett 309,280 frt 80 kr. tőke után 6°/0 kamat 18,556 frt 86 kr., a­mely 309 ezer forintból pedig 140,000 forint a pestiház alapnál, a többi pedig a háztar­tási alapnál van és jom­dul megállapított költségve­téseknek. miattd. N­api ,inként szépen elköltetett;­­— már pedig ha a háztartási alap a felszaporodott jö­vedelmekből fedezheti is a nála levő tőkének ka­matát , nem mondhatjuk el ugyanezt a pestiház alapról, mert annak ugyan 18.000 frt deficitjénél e folyó évre és évi (sőt azontúl is évenként nö­vekedő) 90—93 ezer forint deficitjénél azon évre , melyben a nemzeti banktól felvett 250 ezer forint kölcsön letörlesztetik — egyebe nincsen. Nem mesét beszélünk, hanem való tényeket s tudva van, hogy ezen körülményt a városi tanács is ajánlja a közgyűlés figyelmébe; —mi is onnan lestük ki, hogy 1906-ra ezen évenkénti 18.000 fo­rint deficit egymillió kétszázharmin­czezer forintra nő, a­melyhez a mostani 410—415 ezer forint terhet hozzá számítva, akkor az összes teher körül­belül egymillió hatszáznegyvenezer forint lesz, a­melynek évi kamata 6°/0-val számítva kö­rülbelül 98,000 forintra rúg és ezzel a szép összeg kiadással szemközt álland­ó háznak 15,500 frt évi bére, a­melyből házfenntartási költség czimén ez idő szerint 5,200 frtja vonandó le, pedig ha nem csalódunk, a ház ez idő szerint még adómentes. Bizony sok pénzt fizetünk az okulásért. De hát okuljunk legalább belőle. Mikor azt a házat építeni kezdették, bizony senki sem tudta volna megjövendölni, hogy ebből ez lesz, de bizony még ha megjövendölte volna is, az nem sokat használna most már nekünk. Nincs itt már más teendő, mint­­ sietősen új jövedelemforrást nyitni még­pedig oly mérvben, hogy abból ne csak a deficitet fedezhessük , hanem a tőkét is apránként és fokozatosan törleszt-­­ hessük. Mert bizony a­mit a koldulás-törlés és kórház-alapból elköltöttünk, azt vissza kell fizetni, mert a kegyes alapítók azt bizonyosan nem erre a­­ czélra, sem nem a közigazgatás költségeinek fede­zésére adták. Gondoskodni kell tehát arról is, hogy ne csak a pestiház alaptartozása törlesztessék, hanem a háztartási alapé is. Erre nézve úgy véljük, elég lenne egyik-egyik alapnak 5000 forint, a pestiház­­­alapnak tehát a már többször említett 18.000 írttal­­ együtt 23 ezer forint, a két alapnak együtt 28.000 í­­rt, a­melylyel a háztartási alapnak és pestiház alapnak összes adóssága törlesztetnék 27 év alatt. Körülbelül ez lenne sem igen hosszú, sem igen rö­vid határidő ezen tartozások letörlesztésére s igaz ugyan, hogy 28 ezer forint új jövedelem — csak úgy megteremteni — sok pénz, de hogy nem lehe­tetlen előállítani, mutatja a vásár- és piaci­ hely­­pénz, a­mely javadalmat egyszerre 32.000 forinttal lehetett jövedelmezőbbé tenni. Nem kell tehát meg­ijedni tőle, annyival kevésbé, mert 18,000 forint úgy is minden áron kell, itt tehát csak 10,000 forint jöhet szóba, a­mit körülbelül 27 esztendeig kell fizetni s akkor a pesti ház egészen tehermentes lesz s az utóbbi években elköltött vagyon is a ház­tartási alapnak visszatérítve leend. A legközelebb tartandó közgyűlésig módunk­ban van még ezen dolgok felett elmélkedni, addig jól megfontolhatjuk, hogy mitévők legyünk, de az bizonyos, hogy elérkezett az idő, hogy a város sülyedő hajóját megmenteni siessünk, az bi­zonyos, hogy tovább a pesti házra évenként ráfize­tett kamatterheket újabb kölcsön felvételével fe­dezni nem lehet, de sőt szükséges, ha apró rész­letekben is, a tőketörlesztést megkezdeni. Rajta tehát bátran előre, ne ámítsuk többé önmagunkat, mert bizony csak magunkat csaljuk meg s ha ezen­­ az úton haladunk, a­melyet itt ezúttal csak rö­­­­viden körvonalaztunk, az utókor azt fogja rólunk mondani, hogy „azok, a­kik a város szép vagyonát elfecsérelték.“ Mi e téren , mivel hasznára lehetünk az ügy­nek, készséggel megteszszük, elmondjuk nemcsak az általunk felismert bajokat, de elmondjuk vélemé­nyünket is, hogy azokon miképen segíthetünk; nem egyez nézetünkkel a zsákban való macska árulás s azért nyíltan, leplezetlenül megmondjuk a valót, mert az ismeretes rész százszor jobb az ismeretlennél. Néha bsz ezt, mint talán épen ez alkalommal is nem szívesen hallja az ember, mert rosz újságot tartalmaz, de épen azért meg kell tud­nunk, mert most is furcsán hangzik ugyan, de hátha még huszonhét esztendő múlva tudtuk volna meg! Ez idő szerint sem időnk, sem terünk nem enged tovább foglalkozni ezen kérdésekkel, sőt egyelőre tovább menni c­élunk sem való, egyedül olvasóinknak kívántuk megmutatni, hogy városunk közgazdasági kérdéseiben mily álláspontot fogla­lunk el. Adjon Isten jobb jövendőt, ti. Kecskemét sz. kir. város tekintetes tör­vényhatóságához a szinü­gyi bizottságnak 5-ik és 6-ik évi működéséről befejező jelentése. (Folytatás és vége.) Az 187’ls-ik illetve 5-ik évről. Bevétel: PénztárFkészter, az, 187%-ik. évről 31 frt 51 kr. Műkedvelői előadás féljövedelme 38 frt 27 kr. Színházi bérdijban 1060. Mellékes jöve­delemben 105. A városi subventio 800. Összesen: 2284 frt 78 kr. Kiadás: Színházi újabb beruházásokra 405 frt 30 kr. Javítás stb. 46 frt 27 kr. Szolgálat és vegyesekre 35 frt 8 kr. Igazgatóknak átadott sub­ventio 800 frt. Törlesztett tőke tartozás 750 frt. Törlesztett tőke kamatok 70 frt. Színházi bérdíj 1­150 frt. Összesen: 2256 frt 65 kr. Egyenleg mint pénztári maradvány a következő évre 28 frt 13 kr. Pénzügyi eredmény: Tartozási állapot év elején volt 1933 frt 49 kr. Az év végén 1262 frt 25 kr. A tartozási állapot kevesbült 671 frttal. Segély és elengedett dijak: Igazgatók­nak adott subventio — 10 öl tűzifa term. és 800 frt. Bizottsági külön segély 260 frt. Jótékony czél­­ból egyleteknek elengedett bérdij 30 frt. Összesen:­­ 1090 frt és 10 öl tűzifa. Rendezett játékok: Némethi György által rendeztetett 126. Szuper Károly által 3. Műked­velők által 4. Összesen 133. Pénzügyi állás az 1878/9.­6-ik évről. Bevétel: Múlt évi pénzmaradvány 28 frt 13 kr. Bérdijakban 850 frt. A bizottsági páholyért 250 frt. Városi segély 800 frt. Kölcsönvett pénz 70 frt. Mellékes jövedelem 30 frt. Összesen: 2028 frt 13 kr. Kiadás: Tőke tartozás törlesztésére 950 frt. Tőke tartozás kamatában 114 frt 5 kr. Igazgatók­nak városi subventio 800 frt. Színházi bérdíj 150 frt. Szolgálat és vegyes költségek 12 frt 40 kr. Összesen: 2026 frt. 45 kr. Egyenleg mint pénztári készlet 1 frt 68 kr. Pénzügyi eredmény: Ez év elején tarto­zás volt 1262 frt 25 kr. Ez év végén maradt 368 frt 32 kr. Tartozás kevesbült 893 frt 93 krral. A fentmaradt tartozás 368 frt 32 kr. Éhez járul jót­állásért teher 400 frt. E szerént marad jövőre fe­dezendő 768 frt 32 kr. Segély és elengedett dijak: Igazgatók­nak városi 800 frt, bizottsági segély 210 frt. Mű­kedvelői előadást rendezett egyleteknek 60 frt. Összesen: 1070 frt. Rendezett előadások: Igazgatók által 101. Művész, műkedvelők és egyletek által 6. Össze­sen : 107.

Next