Kecskeméti Lapok, 1880. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1880-05-30 / 22. szám

felolvastatja s ez megjegyzés nélkül hitelesít­tetik. H. polgármester úr felolvassa f. évi ápril hóról szóló jelentését, melyből kitűnik, hogy I. a múlt márczius hóról elintézetlen maradt 160 ügy­darab, ápril hó tartama alatt beérkezett 1013 dr., összesen 1173 db. Elintéztetett a hátralékból 108, a folyóügyekből 904, összesen 1012 db.; elinté­zetlen maradt 161. Az elnökséghez beérkezett 7 db. elintéztetett. II. A városi közpénztár bevétele volt: márczius hóról pénztári maradvány 3379 frt 79 kr., ápril havi bevétel 65,667 frt 41 kr., összesen 69,047 frt 20 kr. Kiadás volt 45,558 frt 84 kr., maradt ápril hó 30-ról 23,188 frt 36 kr. takarékpénztárba helyeztetett 3229 frt 2 kr. III. Királyi adó czimen befolyt Kecskemét adóközségből kamat és végrehajtási költségekkel 7480 frt 16 kr. Bugacz-Monostorból 276 frt 51 ,­3 kr. Iparkamarai dij fejében 6 frt 65 kr. Felsőpusztaszerből 7872 frt 23% kr. Bélyeg- és illetékczimen 3664 frt 92 kr., ezek szerint az ápril havi összes bevétel 80,475 frt 44 ’/1. kr. volt. IV. Rendőrkapitányi jelentés szerint ápril hóban 4 rendbeli lopás történt, ezek közül három esetben mind a lopott tárgyak, mind a tolvajok megkerít­­tettek, a negyediknél, melynek tárgyai állítólag 6 főt 50 krra becsültettek, eddig nem sikerült a tettest kézrekeríteni, de a nyomozás folyamatban van. A személybiztonság megtámadva egész hónap tartama alatt soha sem volt. V. A közegészségi viszonyok kedvezők voltak , a megbetegedések száma csökkent, a halálozások mennyisége a rendes keretbe visszatért. Heveny fertőző kórok igen ritkán mutatkoztak, ezek közül néhány esetben előfordult a roncsoló torokláb, de szelíd lefolyások mellett ezek is többnyire gyógyu­lással végződtek. Márczius hó 28-ától ápril 30-áig élve született 189 gyermek, meghalt 153 egyén, szaporulatul maradt 36 egyén. VI. A polgári kórházban gyógykezeltetett 12 nő, 18 férfi, összesen 30 egyén, gyógyult 13, javult 4, elhalt 3, gyógykezelés alatt maradt 10. A szegények menházában teljes ellátást élvezett 62 egyén, a menházon kivül kenyér- s szalonna­osztásban részesült 88 szegény, ezek szerint gyá­­molittatott összesen 150 szegény. VII. A hasznos házi állatok között semmi­nemű járványos betegség nem észleltetett. A polgármesteri jelentés semmi különös ren­delkezést nem igényelvén, tudomásul vétetett és irattárba tétetni rendeltetett. Olvastatván a Széchényi szobor­egylet elnö­kének átirata, melyben a törvényhatóságot fölkéri, hogy magát a szobor leleplezésénél f. hó 23-án képviseltesse; egyhangúlag elhatároztatott, hogy Horváth Béla, Mádi János urak, a Budapesten időző Csilléry Benő, Kada Elek és Sziládi Lajos urakat a küldöttségbeni résztvevésre fölkérvén, Kecskemét várost a legnagyobb hazafi szobrának leleplezése ünnepén küldöttségileg képviseljék. Olvastatván néhai Kovács Elek néptanító öz­vegyének pótnyugdijaztatására vonatkozó miniszteri leirat, melyben a város közönsége a pótnyugdij megadására fölhivatik, az összes idevonatkozó iratok az iskolaszéknek és a jogügy bizotts­ágnak vélemé­­nyes jelentéstétel végett kiadatai határoztatnak. Spieler László helypénzjavadalombérlő felfo­lyamodványa, melyben a f. é. 183. sz. határozatot, mely a nem kecskeméti határból kecskeméti la­kosok által hozott áruczikkeket helypénzmente­­seknek nyilvánítja, magára nézve károsnak és jogtalannak vallja, indokolással fölterjesztetni ha­­tároztatik. Olvastatván a múlt 1879-dik évi zárszáma­dásra vonatkozó számvizsgálati iratok, ezek a belügyminisztériumhoz jóváhagyás végett fölterjesz­tetni rendeltetnek. Olvastatván az iskolai alap 1. évi költségve­tése, 48.700 írtban elfogadtatik. Ugyanez alkalommal létezett egy indítvány, mely a reáliskolánál szolgáló hitoktatók 100—100 frtnyi évi díját a város kiadásai közül törültetni és a felekezetekre rovatni kívánja. Ezen indítvány bővebb megismerés és a felvilágosító körülmények érettebb megfontolása és véleményes jelentéstevés végett a tanácshoz utasíttatik. Mi röviden csak annyit bátorkodunk ezen indítványra megjegyezni, hogy ez már a tanácsnak és közgyűlésnek sok fejfájást, a reáliskolának pedig sok hátrányt és morális kárt okozott, s méltán elvárhattuk volna indítványozó úrtól, hogy magát, mielőtt ezen in­dítványt feltalálta, tájékozás végett némileg infor­­máltatta volna, a­mi bizonyára kevés fáradtságába kerülendett. Olvastatott ezzel kapcsolatban a pénzügyi szakbizottságnak az iskolaszéki jegyző díjazására vonatkozó véleménye, melyben az iskolaszéki jegy­zői állomást 200 frt évi fizetéssel véleményezi rendszeresíttetni. A jelenlevő iskolaszéki tagok egy része arc­­­pirálva hallgatta végig a jelentést, mert az isko­laszék mellékelt átiratában azzal indokolja kérelmét, hogy ma már nem találkozik a kebelében törsöngő ifjú jogtudósok között egy sem, ki a város nevelési ügye iránti jóindulatból 5 vagy 6 jegyzőkönyvet busás fizetés nélkül fölvenne, csak ötöt vagy hatot említünk, mert az iskolaszék mindig két jegyzőt szokott választani, hogy teendőik csak fél- és félévig tartván, munkával túl ne terheltessenek , mert ezen félévi jegyzői, iktatói, kiadói és még sok mindenféle dói munka valószínűleg igénybe venne öt napot; no de hogy lehet azt kívánni, hogy egy fiatal tudós életének legszebb éveiben félévenként öt napot fizetés nélkül szenteljen a ne­velésügynek , midőn ugyanennyi idő alatt legkisebb számítással 10-szer lehet a czukrásznál ásítozni, tíz háznál udvarolni és a tekeasztalon legalább 60 játszmát elütni. Ennyi áldozatot a jelenkor fel­világosodott és túlművelt ifjúságától várni nem lehet, nem szabad, ilyesmit megtehettek azon az ódonszerű öreg urak, a mi apáink , kik, hogy városunk ügyeinek inté­zése körül szerzett érdemeik alapján vezérállást nyerhessenek, 3—4 sőt több évig is ingyen, vagy számításba sem vehető csekély fizetésért szolgáltak. A modern nevelésű ifjúság magát annyira meg nem alázhatja, ez ha az iskolából kikerül, mást mint polgármesteri, vagy tanácsosi állomást el nem fogadhat, legföljebb akkor kapaszkodik két kézzel a bijnoki vagy írnoki állásba, ha az édes­anyja sütötte pogácsa elfogyott. Úgy látszik a közgyűlés az ilyeneknek ismeri­­ az iskolaszék ifjú kapac­itásait, mert a pénzügyi­­ szakosztály véleményére erősen hangsúlyozva úgy kívánta jegyzőkönyvre vétetni határozatát, hogy istenneki, ha ez a most működő iskolaszék épen nem képes kebelében egy jóra való fiatal embert felfedezni, a­ki a jegyzői teendőt tiszteletből ma­gára vállalná, hát utalványoz, de csak 1881. évi­­ januártól kezdve és csak azon időtartamra, a­meddig a jelenlegi iskolaszék törvényes mandátuma tart, mert azt hiszi, hogy az újabban megválasz­tandó iskolaszék e tekintetben szerencsésebben fog megalakulni. Olvasta van a lakiteleki ér csatornája által elfoglalandó terület kisajátítása tárgyában benyúj­tott jelentés, a magas kormány határozata, mely­­szerint a belvíz a kis réten át lesz levezetendő, a jogfentartással elfogadtatott. Vízről lévén szó, Csabai tagtársunk jónak látta méltó indignatiójának kifejezést adni, hogy az ő szentkirályi földjéről a városi hatóság még most sem hordatta el a vizet, melyre neki már rég­­ nem lett volna semmi szüksége. Olvastatván a községi iskolaszéknek a f. tanév első feléről szóló igazgatói jelentése, melyet lapunk 14. számában már egész terjedelmében volt szeren­csénk közölni, tudomásul vétetett. Olvastatván a községi iskolaszék véleménye, mely szerint a polgári leányiskola negyedik osz­tálya már a legközelebb jövő is 880/1 -iki tanév kez­detével lenne megnyitandó, és a meglevő tanerők­höz még egy női munkavezető tanítónő alkalma­zandó. A közgyűlés éljenzéssel fogadván a tanári­kar azon önzetlen hazafias nyilatkozatát, melyben megígéri, hogy míg az intézetnél szolgál, mind­egyik tagja annyi munkát fog magára vállalni és lelkiismeretesen teljesíteni, hogy a negyedik osztály megnyitása által, a város pénztárára a most meg­választandó tanítónő fizetésén kívül semmi újabb teher nem fog nehezedni, elhatározta, hogy az említett negyedik osztályt, mint az intézetnek nél­­külözhetlen kiegészítő részét, a kívánt időre meg­nyitja, és a megválasztandó tanítónő fizetését a felsőbb fizetésbeni előléptetési joggal, évi 600 írtban megállapította. Olvastatván az iskolaszék beterjesztése, melyben a polgári leányiskola növendékeinek tandiját tiz TÁRCZA. A népdalok és Petőfi Sándor. Fölolvasta Hornyik József főreáliskolai tanár 1880. febr. 21-én. (Vége.) Petőfi nem volt elménczkedő ember. A mit humorai közt találunk, az inkább sajtó s nem mulattatásra van szánva. Nehány megjegyzése van ugyan, mely nagyon kedélyes, de e kis mennyiséget irányadóul nem tekinthetjük. Ő — mint maga ál­lítja — a természet tövises vadvirága volt, melynek szúrását nem egy s nem egyszer érezé. * * * Átfutottam röviden Petőfi azon dalain, melyek a szerelmi s elegiai csoportok mintaképéül tekinthetők. A felhozott példák határozottan jellemzik a legnagyobb magyar dalnok költészetének sajátsá­gait s igy könnyen érthető az , hogy mért nyerte meg annyira a nagyközönség rokonszenvét! Eme sajátság mellett azonban még a költő életfolyásában is keresendő az indok, hogy a magyar nép oly rendkívüli szeretettel ragaszkodik a kalandos életű s korán elhunyt költőhöz. Petőfi korszakot alkotó volt irodalmunkra nézve s nem jelentéktelen a hely, mit számára kivívott. Utána alig lépett föl népies író olyan, kinek művén Petőfi hatása ne érzett volna. Ezért mondja nagy költőnk és tudó­sunk Arany János: „Jelen túlnyomó lyrai hangu­latunkat nagy részben Petőfi ragyogó sikeréből kell származtatnunk , kit, tudva nem tudva, akarva nem akarva mindenki utánoz. Nem amaz olcsó, primitiv utánzást értem, midőn a zsenge múzsa csupa reminis­­centiákból táplálkozik, mégis büszke rá, hogy ő eredeti: az utánzásnak e neme bizonyos életkorban megvolt és meglesz mindig, épen úgy, mint a nádparipa és fakard. Hanem értem a jobb elmék azon elfogultságát, midőn nem tudnak menekülni egy bűbájos körből, midőn a lángelme uralkodó hatása alatt egyediségeket nem képesek kifejteni, érvényre hozni, vagy csak hiányosan; midőn azok, kik talán más viszonyok közt önálló csillagok leen­­dettek, most a kométa halavány úszójában folynak szét. Nem arra kell hát törekednünk, hogyan legyünk hasonlók­­ hozzá, sőt inkább arra, hogyan meneküljünk azon szellemi alárendeltségből, mely öntudatlan is az ő magikai körébe van.“ A­minek igaz neve van. (Csevegés.) Némely dologban kiváló szerencsém van. Vagy nem annak lehet-e nevezni, hogy a földszinten éppen alattam egy becsületes kávés­ mester ütött tanyát, kinek a helyiségét az ő szerencséjére „ké­­sőn-korán sok víg legény járja“, nekem pedig éppen nem nagy szerencsémre „a czigány meg hegedül.“ Hiszen! Csak ne marczangolnák azt a hegedűt olyan kegyetlenül, hogy az ember félti a füle dobját, nehogy a kíntól, melyet szenvedni kell, megrepedjen. S a macskák! no hogy micsoda nyelvákolást azok erre véghez visznek, az már több a soknál. Ilyenkor aztán, rágva a tollam szárát, csak tűröm egy ideig a kint, mely minden ép gondo­latot kiver a fejemből; de hát az ember nem Isten, nem hosszantűrő, utóvégre mégis csak a sarokba kell vágnom könyvet, tollat, vagy a­mi éppen legközelebb akad a kezem ügyébe s ekkor (mint­hogy a kéthetes nátha szobámhoz köt) letelepszem az ablak mellé s irigylem azokat a boldog halan­dókat, kik nem tagjai semmiféle tisztelgő bizott­ságnak s nem is hűthetik meg magukat az egy szál frakkban (18° zéró alatt!) annyira, hogy már­­ csak eddig két hétig tartott náthát kaphassanak. Az ablak mellé ülök tehát. Az utcza, melyben­­ lakom, meglehetős élénk. Velem szemben pedig,­­ mintegy kiegészítő része gyanánt a kávéháznak, a roppant hirdetőtáblán öles betűk jelentik, hogy : „Zálog­közvetítő intézet.“ A civilisatió által nálunk barbároknál is végre­­valahára meghonosodott kitűnő intézmény. Igazán kitűnő. Lehetne így is nevezni: „Zálogház által leszedett hús és zsír után megmaradt bőrt lehántó intézet.“ Ámde így hosszabb lenne ugyan, de érthetőbb is. Már­pedig a „műnyelvnek“ rövidnek is kell lenni és érthetetlennek is. S igazabban is lenne nevezve. A mai világban pedig semmit sem szeretünk igazi nevén nevezni. Ha mi mulatni akarunk, azt mondjuk: a jótékonyság oltárán ál­dozunk“, s ha éppen e miatt „csődbe jutunk“ (még ekkor sem bukunk), a rossz viszonyok, mostoha időjárás, a töméntelen adó „fölemésztett“ bennünket. Mert a „jótékonyság oltárán csak úgy lehet áldozni“, ha ezer pengő kontót csinálunk rá a szabónál, a­ki különben szintén nem szabó, hanem ha már nem tűművész, legalább is szabász, a­ki azonban művész létére sem átall a nagyságos asszonynak beszámított 35 fős selyem­ből annyit megtakarítani (lopni? ilyen barbár szavaink csak nekünk vannak!) hogy a feleségének is (ki talán nem „Nagysága“ ?!) jusson belőle egy bábiöltözet. Hanem hát ez már így van, együtt jár a civilisatióval (azt mondják) s jaj neked édes magyarom, ha mukkanni mersz, mert akkor barbár vagy ? Barbár ? dehogy, a nyugat-európai műveltséghez simulni nem akaró, így szebb és jobb. Ha azt mondanák szemedbe, talán még meg is sértődhetnél, de így éppen ellenkezőleg! Talán még némi büszkeséget is fogsz érezni, s dicsőséget fogsz találni benne, hogy vastagnyakú létedre (mert nem muszáj ám azért kálomistának lenned, a­nélkül is lehetsz az) egy csöppet sem engedsz a te hajthatatlanságodból. Lám, hogy mégis van haszna annak a tudo­mánynak , mely megtanít bennünket arra, hogy úgy beszéljünk, hogy minden paraszt megértse .

Next