Kecskeméti Lapok, 1882. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1882-01-01 / 1. szám

1. sz. olvas — kiáltott Marcus csodálattal eltelve. — A dicséretből számlát írni! Mily szellemes megjegyzés! — Kedves Marcus — viszonzá a her­ceg — ön oly sok elnézéssel van irányom­ban, hogy az majdnem elvakításnak tűnik fel. Mikor megy el a gőzhajó? — Egy óra múlva. De figyelmeztetnem kell fenségedet arra, a­mi nyugtalanítót ne­kem a fogadósné mondott a pruthi hajóuta­zásról. Már nem egy hajót zsákmányoltak ki ,a rablók s több hajó pedig törést szenvedett. — Meg akar ön félemlíteni, Marcus? — Hogy akarnék lehetetlent, fenséged? Legkegyelmesebb herczegem bátorságát isme­rem. Egyébiránt herczegséged legyen meg­győződve, hogy kész vagyok bárhova is kö­vetni, még Szibériába is. Fenségednek csak azt kell mondani: sic volo, sic jubeo! — Ej — felelt a herczeg, — mondja ön végig a verset, sit pro ratione voluntas. Szo­morú indoka az ön engedelmességének, a mi­vel nem elégedhetem meg. — De nézze ott jön a gőzhajó. Számoljon meg a fogadóssal és aztán menjünk. Marcus engedelmeskedett s a herczeg a parton várta őt. Bárha a dicséret megszokása bizonyos kedvező véleményt keltett az ifjúnál maga iránt, mégis volt egészséges értelme, hogy jó tulajdonságait olykor kétségbe vonja. A magasztalások, mikkel az udvarmester lépés­­ről-lépésre elhalmozta szépségét, szellemét, vitézségét és ismereteit, mégis túlzottaknak tűntek fel előtte, nem mintha kellemetesnek lett volna reá nézve hinni, hogy ily előnyök­kel bir, de szerette volna azt tapasztalat által bebizonyítva látni. A pruthi utazás ked­vező alkalmat látszott erre nyújtani. Senkitől sem ismerve s csak saját tulajdonképeni ér­téke által ajánlva megtudhatá az igazságot önmaga felől. Újra megparancsolá tehát Mar­cusnak, s ez alkalommal igen komolyan, hogy semmit ne mondjon vagy tegyen, ami kilétét elárulhatná s a hajóra szállt, mely­­ azonnal elindult. A hajón minden osztályból voltak uta­sok. Kézművesek, kereskedők, gazdag föld- s birtokosok, egy öreg katona s több nő. A­­ herczeg egy leányt vett észre, kinek szép­sége s vidám magaviselete feltűnt. Majd több­­ utazó közeledett a leány felé, hogy vele be- s szédbe elegyedjenek, igy egy kis udvar kép­ződvén , melynek királynője a leányka volt.­­ A herczeg is közeledett, hogy helyet nyerjen I a leány mellett, de a szokás ellenére senki sem ügyelt reá. Beszélni akart, szomszédja­­ félbeszakita, megkisérte egy életet elpattan­­­­tani: nem sült el, senki sem nevetett. E fe­lett boszankodva, azt akarta Alidor kigú­nyolni, kit a leányka legjobban kitüntetett, azonban a leányka oly illedelmes finomsággal felelt meg neki, hogy mindenki hangos ka­­czajban tört ki. Alidor érezte, hogy le van alázva s kényszerülve visszavonulni, s még egy közönséges nő is kinevette, a ki azon a padon ült, a­hová megvonult. — Üljön le szegény ifjú uracskám! — mondá a kövér asszony, helyet csinálván számára maga mellett.— Erősebbre talált, mint a­milyen önmaga, de azért ne legyen szomorú, hanem azt tanulja meg, hogy ne kezdjen ki azzal, a­kinek vasból van a kardja, ha az öné csak fakard. Tudja miért bánt oly rosszul önnel a kicsiny ? Mert azon ifjú felett élezett, a­ki mellette ült. Az egy fiatal lengyel, az ő vőlegénye, s mi­nek nem engedjük azokat kisebbíteni, a kit szeretünk, különösen ha olyan szép mint az ott. Hi­szem, hogy ön is jó ifjú és nem épen rút, de bizony az a lengyel herczeg önhöz képest. Alikor hevesen ugrott fel s az agg tiszt­hez menve, azzal tudományos beszélgetésbe bocsátkozott, de hamar észrevette, hogy ta­nult kritikussal van dolga, a­ki a legkisebb hibát sem hagy szó nélkül. Alig néhány perc­ alatt három történeti tévedését, ugyanannyi vétségét a természettan alaptörvényei ellen s számtalan nyelvtani hibáját javitá ki. A her­czeg türelmetlenül szakitá félbe a beszédet s távozott, de azt meghallotta, hogy a tiszt a mellette levőnek sajnálatát fejezte ki, hogy a fiatalságot mai napság oly rosszul oktatják. A herczeg eddigi tapasztalata épen nem volt kedvező. Az udvarmester véleménye szép­sége , szellemessége s ismeretei felől — úgy látszik — nem sok projek­tát csinált. Csaló­dása annál erősebb volt, mivel váratlanul lepte meg. Az álmodott magasról leszállni még a legszerényebbre is szomorú dolog s a herczeg rossz kedvvel telepedett le a hajó előrészében. Az éj beállott, a folyó partjai csak el­mosódottan látszottak. Az utasok legnagyobb része elhagyva a kajütot, az esti üde­ség által csalogatva, a fedélzetre gyűltek. A hajó két sziget által képezett csatornába jutott, hol a sziget fái az utolsó esti fényt is felfog­ták. Egyszerre három csónak evezett elő a a fák sűrűjéből s a gőzhajóra tüzeltek. Azon pillanatban, midőn a kapitány meglátta őket, elkiáltotta magát: a rablók 1 fegyverre ! De alig mondta ki e szavakat, a csóna­kok horgonyt vetettek s vagy 12 ember ug­rott a fedélzetre. A rablók felhasználták az utasok közt uralgó rémülést és zavart, s a gazdagabba­kat fosztogatták. Már az utimálhákat bonto­gatták, melyek a kajütök bejáratánál voltak felhalmozva, midőn a lengyel ifjú, ki meny­asszonyával ott maradt, egyszerre előrohant karddal kezében s társai az ő védelmére tü­zeltek. A herczeg, ki eddig tétlenül állt, mint a többiek, meghallotta a lengyel felhí­vását , viszontá azt s egy rablóra veté ma­gát. Kettőjük példáját követte a hajólegény­ség és sok utas úgy, hogy rövid harcz után a legyőzött rablók csónakjaikon keresve me­nedéket, megfutottak. Egy halott sem volt, de több könnyű sebesült. A seb, melyet a herczeg is karján kapott, nem volt veszélyes, azonban erősen vérzett. A lengyel ifjú arája odasietett és­­ zsebkendőjével kötötte be. Marcus, az udvarmester úr, ki a rablók közeledése óta csodálatosan elillant, óvatosan mászott elő az összerakott szalmakévék köz­­zül, s a­mint a történteket látta, igy kiál­tott: «Egek ura! ő fensége megsebesült!“ — Nem tesz semmit — szólt a herczeg mosolyogva — de hová rejtőzött el ön Marcus? A helyett, hogy felelt volna az udvar­­­­mester, letérdelt a herczeg elé s kétségbe­esve kiáltott: — „Hogyan ? A nyomorultak me­részkedtek szennyes kezeiket fenségedre emelni s nemes vért ontani? Kormányos! Az első falunál szárazra! orvost! seborvost! Ez Alidor herczeg, mindannyian felelősek vagytok ma­­­­gas életéért. Ah! Mire vitte önt bátorsága herczeg! Mindenki elfutott, fenséged egyedül­­ állott szembe a rablókkal. Egyedül önnek köszönhetjük megszabadulásunkat, életünket! — Ön téved Marcus! — szakitá félbe a herczeg — engem is meglepett a rémület elő­ször, mint a többieket, — s a lengyel ifjút ke­zén fogva, igy folytatá tovább: — ez az, a ki először küzdött s nekünk példát adott, őt­­ illeti a győzedelmi babér s a mi hálánk. Ne­kem azonban ez a nap örökké emlékemben fog élni; ez tanított meg, hogy magam által­­ mi vagyok. Egy gyönyörű, ifjú leányka gyó­gyított ki az ábrándból, hogy élezés és szel­lemes vagyok; egy öreg tiszt mutatta ki tu­datlanságom; ez a derék lengyel múlt felül bátorságban s egy jó matróna adta érzésemre, hogy semmi más, mint jó fiatal ember vagyok. Az utóbbinak megakarok maradni, a többiben az előhaladást keresem s e gyógyító leczkét ne­ked köszönöm — incognito! —b­ —m KECSKEMÉTI LAPOK PAPÍRSZELETEK. Orvos: A nyelvét még nem néztem asszonyom. Kérem. Férj: Arról ne is tessék gyógyítani feleségemet, arra nincs orvosság. Megfogadta a gazda volt juhászát éjjeli strázsá­­nak, de már a második éjszaka alva találta. — Hát kend így vigyáz a jószágra? — Semmitől se tartson gazdáram, míg én al­szom, addig nem vesz el itten semmi. A férj utazóban van. — Ne felejts el hosszú útadón, — mondja neje. — Dehogy felejtelek galambom, inkább csomót kötök a kendőmre, hogy rád emlékezzem. Ü­ZLET. A szárnyvasútnál szükségessé vált lerakodó­hely felépítése iránt állomásfőnök úr az osztr. államvasút­társaság képviseletében összehívta a hizlaló urakat, a­kik ez ügyben egy folyamodást fognak intézni az igaz­gatósághoz. Szerkesztésével Fekete József úr van meg­bízva és óhajtjuk, hogy e kérvénynek minél előbb sikere legyen. A gyulai sertésvásár e hó 18—19-én lesz. Már előre is aggasztólag hatnak a sertéshizlalókra ama nehézségek, melyek az ottani rakodás körül fölmerülni é vesen látja, de sőt a tömeges pártolást és minél számosabb részvételt kéri. — A szegénysorsú iskolásgyermekek téli ruházattal leendő ellátása e céljára, az újévi üdvözleteket eddig a következők vál­tották meg, úgymint: Lestár Péter pol­gármester ivén: Lestár Péter 5 frt, Schwei­ger Fülöpné 5 frt, Fischer Miksa 20 frt, Horváth Béla 5 frt, Kristofori Juhász Ilona 2 frt, Dömötör Sándor közjegyző 5 frt, özv. Fleischer Bernátné 2 frt, Scheiber Ignáczné 5 frt, Hornyik János 2 frt, Gyenes L. és fiai 3 frt, Schwarz József regalébérlő 10 frt. Összesen 64 frt. — A kaszinó-egyesület idén: Muraközy József 1 frt, Kovács József 1 frt, dr. Nagy Mihály 1 frt, Wojnárovits honv. őrnagy 2 frt, Gyenes Imre 1 frt, Fi­scher Zsigmond 1 frt, Csabai Imre 1 frt, Hacker Lajos 1 frt, dr. Steiner Miksa 1 frt, Szemző Sándor 1 frt, Lichtner Ferencz 1 frt, Papp Mihály 1 frt, dr. Fodor Jenő 2 frt, Papp Sándor 1 frt, Hoskó József 1 frt, Sze­lese Ferencz 1 frt, Héjjas Lajos 1 frt, Be­­retvás Sándor 1 frt, Vári Ede 1 frt, Brach­feld Sándor 1 frt, Kovács István 1 frt, Mó­­nus Ferencz 1 frt, Szombathy István 1 frt, Pollák Pál 1 frt, Radics Károly 1 frt, Schwarz Dávid 4 frt. Összesen 31 frt. — A kereskedelmi csarnok ivén: Bleyer Fe­rencz 2 frt, ifj. Tóth Sándor 1 frt, Steiner Zsigmond 1 frt, Witz Gusztáv 1 frt, Vitéz Géza 1 frt, Spitzer Lajos 40 kr, Lichtner Miksa 1 frt, Schweiger Adolf 1 frt, Bauer Gusztáv 1 frt, Szemző Vilmos 1 frt, Schwei­ger Illés 1 frt, Ungár Salamon 1 frt, Vitéz Gyula 50 kr, Hoffer Miksa 1 frt, Spitzer Mór 2 frt, Weisz L. 1 frt, Simon J. 1 frt, Hacker Ferencz 1 frt, Klein Móritz 50 kr, Vitz Éliás 40 kr, Blau Dávid 50 kr, Hoff­mann Lázár 50 kr, Schwartz Móritz 1 frt, Bleyer Adolf 1 frt, Perl Zs. 50 kr, Szilágyi J. 1 frt, Szabó L. 1 frt, N. N. 30 kr, N. N. 30 kr, Goitein Jónás 50 kr, Váczi I. 30 kr, Reiner Károly 30 kr, N. N. 50 kr, Scheiber Sándor 40 kr, Schwáb Lévy 40 kr, N. N. 50 kr, Dobosi G. 50 kr, Schwartz Sándor 50 kr, N. N. 1 frt, Vári Salamon 1 frt, Spieler Ignácz 50 kr, Spitzer József 1 frt, Witz Ignácz 50 kr, Vitéz Gusztáv 50 kr, Hacker Antal 1 frt, Scheiber József 50 kr, Spieler László 1 frt, Singer Adolf (Bécsből) 1 frt, Lőwy Gyula 1 frt, N. N. 50 kr, N. N. 1 frt, Feuermann J. 20 kr, Vári Gusz­táv 50 kr, Schweiger Móricz 1 frt, Fuchs Ádám 50 kr, Schwartz József 50 kr, Wel­les Dávid 50 kr, Bauer Lajos 50 kr, Wer­­setz Károly 1 frt, Kőváry Fülöp 1 frt, N. N. 50 kr, P. S. 50 kr, Bleyer László 2 frt, ifj. Schönberger A. 50 kr, Brachfeld J. 1 frt. Összesen 50 frt 50 kr. Lestár Péter, polgármester.­­ A kecskeméti sertéshizlalók malom­­részvénytársulatának igazgatósága már kiosz­totta az „ideiglenes részvényeket.“ A főleg daráltatásra készült, de lágyőrlésre is beren­dezett impozáns malomépület elkészült és most a belső helyreállítással vannak elfoglalva. Működését valószínűleg már a jövő hó foly­tában megkezdheti, nagy kényelmére azoknak, kik főleg használni fogják. Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül, hogy a malom raktáraihoz a nem rég épült szárnyvasútból egy külön vágány vezettetik a malomraktárakhoz; ha­­sonlólag dicsérettel említjük föl, hogy a­­ malom ily gyors, praktikus és aránylag olcsó f elkészítése körül legtöbb érdemeket szereztek maguknak P. Fekete János és Zinhóber Pál igazgató urak. A legjobb reményeket kötjük­­ az új malom prosperálásához. — A jégsport kedvelői valahára fel-­­­lelhetik örömeiket. Az idő megemberelte ma­gát s mindinkább több gyakorlót és gyakor­lottat vonz a pályára a korcsolyázás ingere. Mily boldognak érezheti magát egy lángoló szív, ha mankóul szolgálhat, vagy a bájost, kedvest, ki véletlen baleset következtében a kemény jégen elterült, gyöngéd karjaival talpra állíthatja. Az igaz gyönyörűség, mu­latság nem a bálteremben, hanem a jégpá­lyának sima tükrén található fel. — Hymen. Dr. Bagi Béla köz- és­­ váltóügyvéd m. hó 29-én váltott jegyet váro­sunk egyik legszebb s kedvesebb hölgye Pa­­taky Ida kisasszony­nyal. Hosszan tartó bol­­­dogságot kívánunk a kölcsönös szerelmen ala­­­­puló frigyhez. — A helybeli izraelita hitközség m. év deczember 25-én tartá elöljáróinak választását. Községi elnökké általános bizodalommal dr.­­ Kecskeméti Lajos tiszti főorvos úr választa­tott, ki a község anyagi ügyeinek rendezé­sében , de még a magyaros szellem terjeszté­sében eddig is kiváló érdemeket szerzett magának. Az idei választás annyiból is fon­tossággal bír, hogy ezen presbitérium ideje alatt lesz a papválasztás és a legjobb remé­nyekkel üdvözöljük e tekintetben az új elöl­járóságot. — A „Casino a mai napon tartja évi tisztújító közgyűlését. — Tán ez estély. Múlt hó 28-án az „Olvasókör“ termeiben vidám, fesztelen bál volt, melyet Barlós Bertalan tánczmester által tanított kis angyalkák szülei tartottak. A tánczmulatságban a „kicsinyekben kívül, azokkal az est babérjain osztozott hölgyvilá­gunk legszebb koszorúja. S valóban Bajlós B.-nak dicséretére válik az elért szép eredmény s a jól rendezett estély , melylyel városunkban jövője alapját hatalmasan megörökité. Öröm tükröződött le az arczokról, s vig kedvben tartá össze a társaságot egész éjféli 2 óráig. A jelen volt virágkoszorú névsorát a meny­nyire lehet, teljesen betűrendben adjuk, s valóságos csillagözönt registrálhatunk, ott lát­tuk : Badlay Teruska, Buttinger Ida, Dra­­gollovich nővérek , Gerébi Gizella (Debreczen­­ből), B. Kiss Juliska, Krizsán Fánika , Má­­jerfi Juliska, Molnár Mariska, Mónus nővé­rek , Soós Ida, Szarvasy Margit, Szeless Aranka, Szél Nina, Zágonyi nővérek a leá­nyok, Góts Józsefné, Hollósy Zsigmondné, dr. Nagy Mihályné, Pásthy Károlyné, Rut­­kay századosné, Szalontai Sándorné, Szemző Lászlóné, ifj. Szél Imréné, Tatay Jenőné, Zombory Lászlóné a fiatal menyecskék közül; s hogy a névsor teljes legyen, a „kis angyal­kák“ neveit is ide iktatjuk, kik ne nehez­teljenek meg a tudósítóra, ha neveiket úgy, a­mint épen memóriájába jönnek, adja: Mol­nár Zsuzsika, Hollósy Rózsa, Csemiczky Nina, Zombory Ida és Irén, Fischer Margit és Ilon, Zimay Mat­iska, Szél Juczika, Rut­­kay Vilma, Szabó Linka. — A törvényszék börtönéből csü­törtökre virradóra megszökött egy rab, név­­szerint Lengyel Lajos. A szegény kétségbe­esett börtönőrök reggel 8­2 órakor kutatták, keresték érte a szomszédos csatornát, a szö­kevény pedig valószínűleg ekkor már áll a berek, nádak erek, túl járt a határon is. Ugyanez a Lengyel Lajos két ízben szökött meg a kapitányság fogházából is, de mind a két ízben kézrekerült. Egész Magyarországon ismeretes betörő és rabló ez, gyors kézre­­keritése ajánlatos. — Szerencsétlenség. Múlt hó 28-án Gyenes L. és fiai ezég üzletében a nyitott pinczeajtón át egy vásárló vigyázatlanságból a mélységbe zuhant és lábát törte.­­ A jelmezbál meghívói már szét­küldettek , és pedig helybeliek úgy mint vi­dékiek részére mintegy ezer meghívó expe­­diáltatott. Könnyen elgondolható, hogy ily tömeges jegykezelés s azokkali elbánás köz­ben könnyen történhetik tévedés és hiba a­nélkül, hogy azt a rendezőségnek lehetne beszámítani. Tisztelettel felkéri tehát a ren­dezőség mindazokat, kik tévedésből meghí­vót nem kaptak volna, vagy mások számára meghívót eszközölni óhajtanának, hogy evé­gett a rendezőbizottság elnökségénél, vagy bármely tagjánál jelentkezni ne terheltessenek.­­ A helybeli postahivatalhoz ér­kezett csomag a karácsonyi ünnepeket meg­előző három nap alatt, többnyire élelmiszert tartalmazott: 22-én 214 db., 23-án 208 db., 24-én 213 db., összesen 635 db.; innét el­küldetett: 22-én 216 db., 23-án 254 db., 24-én 211 db., összesen 681 db. — A kecskeméti iparos ifjúság önképző-egylete 1882-ik év január hó 8-ik napján könyvtára javára és pártoló tagjai tiszteletére a „Nádor“ helyiségében zártkörű tánczestélyt rendez. — Január hó 16-án tartja rendes évi tisztújító közgyűlését. — Névmagyarosítások. A nagymél­tóságú m. kir. belügyminiszter megengedte, hogy Hirsch Mór kecskeméti lakos kiskorú fia Pál, Berényire; Schwartz Móricz ugyan­csak helybeli lakos kiskorú fia Lajos Kecs­kemétire változtathassák vezetéknevöket. — Fiatal tolvaj. Pénteken reggel az aprójószág-piaczon Szabó Mária nevű 13 éves leány egypár tyúklopáson érezett. A fenyitő­­biróságnak átadatott. Rendőri hírek. Szabó István kecs­keméti illetőségű 15 éves csavargó Balogh Ist­ván 4. t. 445. sz. a. lakos házától egy 2 frt ér­tékű fejszét tolvajlott el; a rendőrségnek azon­ban sikerült az eltulajdonított tárgyat nála meg­találni, s a fejsze tulajdonosának, tolvaj pedig a járásbíróságnak adattak át. —Makai Kiss András vacsiköz 55. sz. a. szőlőbeli lakásáról m. hó 22-én Frukkos Szabó György többféle apróságot tolvajlott el. Gyanúba vétetvén, nemcsak ezen tolvajlást vallotta be, hanem még egy zálogjegyet is találtak nála lószer­számról, melyet állítása szerint ez előtt egy hóval orozott el. —Nyers Józsefné, szül. Horváth Anna 9. tized, 396. sz. a. lakos nőtől múlt hó 24-én reggel 8 órakor Piri Orosz Erzsébet 8 fzt­ára sajtot tolvajolt el, mind a lopott tárgy, mind a tolvaj megke­rültek.­ Illés­házy János a kegyesrendiek helybeli házfőnöke jelentést tett, hogy Kon­fár Kiss József mindenesük a gazdasági gőz­malomba őrleni küldött 15 zsák kétszeres és 12 zsák tisztabúzából 2 zsákkal eltolvajolt. A rendőrségnek sikerült a 2 zsák gabonát Rusnyák János orgazdánál megtalálni, s a tetteseket a járásbíróságnak átadni.­Mé­száros István a rendőrség által jól ismert betörőtolvaj f. hó 16-án a piaczon 8 puly­kát árult. Midőn azonban Bodor Sándor rendőr által kérdőre vonatott, bevallotta, hogy azo­kat Rácz Pál 2. tized 316. sz. alatti lakostól lopta el. A pulykák a tulajdonosuk, tolvaj a járásbíróságnak adattak át. — Hazánk vidéki városaiban egymásután emelkednek Tháliának csarnokai. Szombathelyen, Eper­jesen, Czegléden, legutóbb pedig Pápán épült állandó színház. Ez utóbbit deczember 7-én nyitották meg Jókai prológjával, melyet Feleki Miklós szavalt. A­­ színházba díszes márvány mozaikkal borított előcsarnok­­ vezet, honnan két kényelmes, széles lépcső­ a páho­lyokba és a karzatra visz. A házban 16 páholy, 113 földszinti zártszék és megfelelő számú erkélyszék és karzat van. Az egész épület mindössze 20.000 forintba került. Várjon mi mikor fogunk ennyit egy állandó színház építésére szentelni! — Nemzetközi korcsolya-verseny lesz e­­ hó 14—16-án Bécsben. Magyarországból, Német-, Franczia-, Angolországból, Canadából, az Egyesült­ Államokból, Belgiumból, Hollandiából, Svédországból és Norvégiából már számosan jelentették be részvételüket. — Világkiállítás lesz Amerikában, Bostonban, a kereskedővilág és a legelőkelőbbek köréből alakult 300 tagú bizottság 1885-re határozta megtartását.­­ Ausztráliából friss húst szállítanak An­gliába. A Gravesen városba érkezett hajó fenekébe 150 tonna hús volt berakva, ugyanis 3171 ürüczomb, 70 quarter marhahús, sok aprólék, nyelv, apró marha, ökörfarok. Minthogy a juh ára Sydneyben körülbelől 1 shilling (50—60 kr.), mely 11 fontot nyom, a nye­reség­­biztos. A hús kitűnő, zsákokba van rakva és minden romlástól megóva.

Next