Kecskeméti Lapok, 1883. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1883-01-01 / 1. szám
TIZENHATODIK ÉVFOLYAM. 1. Szám. KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI Díj: _ _ giTT v A T TH O Ti / T4 O i Pk i T TTTV^ITT i n HIRDETÉSI DU I Egész évre 5 frt k, | Negyedévre 1 frt 60 k, r UL 1 I 1IVA 1 tb 1 AKIADALMI H ILAT 4hasábospetit sor 5 kr., többszöri vagy terje-Félévre • . 2 „ 50 „ Egy szám ára 12 kr. , delmes hirdetéseknél árbenzedés adatik MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ^ „ Előfizetni az év folytán minden hónap elején _ ” lehet. SZERKESZTŐ LAKIK: HALASI-UTCZA, 17. SZ. KIADÓHIVATAL, BUDITIZA, 184. SZ. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Boldog újévet! Ez a kívánság hangzik ma minden alakról. Barát a barátnak, jó ismerős az ismerősnek, rokon a rokonnak szerencsét kíván az új esztendőre. A jövőnek egy cyclusa nyílik meg újra. Még nincs föllebentve a fátyol, mely eltakarja előttünk a következendőt, még titokba rejtőzik az események sora, melyek ez év történetét betölteni fogják, még nem adatik válasz a sejtelmekre , melyek hol reményt, hol lemondást, majd megnyugvást, majd gyötrelmeket, örömet és keserűséget keltenek bennünk. És megilletődve állunk meg a küszöbön. Mi sorsot hoz majd a jövő? Mit ad és mit vesz el? Mi vágyat gerjeszt és mi czért teljesít? Ilyen kérdések ostromolják lelkünket. Az élet oly nehéz. Tövis nélkül rózsát, bánat nélkül örömet, üröm csepje nélkül boldogságot oly ritkán találunk. És hányszor kerestük a munka jutalmát, a törekvés sikerét, a fáradság gyümölcsét — hiába! De mégis .... nem tesszük le a terhet vállainkról, megedzett kitartással görgetjük Sysiphus kövét a hegyre, hordjuk a Danaidák feneketlen hordójába a vizet, folytatjuk a vándorlt, mely kietlenen át csábító képekkel csalogat és a végtelenbe nyúlik. Ezer csalódás után megmarad a hit, ezer meghiúsult kísérlet után áll a remény és számtalan szomorú tapasztalat se pusztítja el a küzdelem zománczát. Küzdünk, harczolunk szakadatlanul, mert küzdés az ember sorsa, vívódása, hivatása. Nem kérdezzük , hogy miért? nem keressük hogy meddig? Csak megyünk előre, „ha ködbe, ha éjbe, ha nyomtalan rémes, vadon semmiségbe“, mint a költő mondja. Előttünk áll a haza, ránk tekint a család és tettre int a kötelesség. Részét kívánja a társadalom, adóját a szülőváros, művünket a közjó és hűségünket a nemzet. Nekünk pedig kötelességünket kell teljesítenünk. Dolgozzunk, munkálkodjunk. Aki haladni akar, ölbe nem teheti kezét, aki erősbödni, gyarapodni kíván, az verejtékkel él. Munkásé a jogar, henyélkedőé a koldusbot. A munka esztendejének hajnala virradt fel reánk. Sok a teendőnk , minden halasztás mulasztás. A mi új esztendőnk nem ledér tündér, ki mosolygva lő és repülve száll tovább, hanem egy kipróbált aggastyán, aki megszámlálja a napokat és minden órára kijelöli a terhet. A magyar nemzet társadalmi reformjának óriási teendőit végzi; városunk a szellemi és anyagi élet magasabb fejlődési fokára tör. Isten áldása kell a czélhoz. Boldog leszen az esztendő, mely előre vezet a haladás csapásán. Sok szerencsét az újévre. Fekete József. TÁRCZA Újévi zöngemény. Új év lépett immáron Az ócska nyomába, Vájjon mit is hozhatott A tarisznyájába ? Isten a megmondhatója, Egyes egyedül csak ő — Hogy is látna jövendőkbe Egy ily jámbor verselő. Hanem azért ne búsuljunk, Arra való tán a ló — Jövendőmondásra pedig Kalendárium-csináló. Sok bús napja volt az ó-nak — Csillag-hullás az égen — Köny ragyogott, hej! sokáig Egy egész nép szemében. Eltemettük a nagy költőt, Kihűlt fényes szelleme . . . Node azért majd megsegít A magyarok Istene. Csak mi magunk ne hagyjuk el Ezredéves hitünket, Kutyabajunk se lesz akkor, Akármi ér bennünket. Azt kívánom e városnak Igaz szívvel e napon, Hogy reája minden , mi jó , Ereszkedvést szakadjon. Bora legyen csupa aszú, A búzája meg aczél, Pénze pedig több legyen A tengerek cseppjinél. Igavonó szarvasmarha Kövér szénán teleljen , Bankópénze jó kamatra A bankokban heverjen. Öreg uraknak vigságot, Leányoknak fejkötőt, Szóval mindenkép kívánok Szerencsés új esztendőt. Még többet is------de megszegi Gratuláló kedvemet. Az újságokban is közölt Kapitányi rendelet. Parlagi. Karczolat a casino-estélyről. Az úri banda. Mondva csinált lelkesedés. A főváros megveri Kecskemétet. Boszszantó udvariasság. A legújabb magyar induló. A daliák táncza, vagy az etiquette megtört abroncsai. Abrosz Laczi s a philisteusok. Az úri banda, az valóságos különlegesség, amely természetére nézve jobb a kottából játszó zenekarnál, jobb a czigánybandáknál, de csakis természetére nézve, mert ennek az úri bandának van meg az az egyedüli jó tulajdonsága, hogy szívesen játszik... maga magának. Fellép ugyan a casino estélyein is, de az ottani működése nem egyéb, mint egy szörnyű unalmas bevezetés a kilátásba helyezett dreischrifteléshez megszokott melódiákon. És ez az úri banda egy csöppet se haragszik, ha a zsivaj elnyomja a pianot, ha erőteljes kaczaj vegyül bele a fortiba, megelégszik azzal, hogy néhány jó barát beáll nézőnek s mosolyogva nézi az új czimbalom poluturját, a kis bőgős térdhez kötött bőrszalagját, mely nadrágját védi a begyantásodás ellen s nem haragszik meg azért se, ha az obligát taps után valaki azt a megjegyzést teszi, hogy a taps nem a játéknak , hanem a játék befejezésének szólt. Hanem a legutóbbi casino-estélyen már belevegyült egy kis lelkesedés is a zsivajba, csak az a kár, hogy ez a lelkesedés is mondva csinált lelkesedés volt. A programm utolsó két számát hogy meghallgassa a t.ez. közönség, hát tánczra buzdították a fiatalságot, amely nem is sokáig engedi magát unszoltatni, eszébe jutván, hogy ha jól esett a tánczmester úr rosszul kezelt tilinkója mellett a franczia négyest járni, mert ne szánhatná magát el próbaképen arra, hogy az úri banda által játszott polkát és csárdást végig tánczolja. És végig tánczolta anélkül, hogy merényletet követett volna el akár a polka szabványozott, akár a csárdás határozatlan rejtelmén. Ebbe a muzsikába aztán úgy belebámult az a karzati művészcsoport, hogy elfelejtette, miszerint ő rá is szerep vár, mégpedig olyan szerep, hogy csak reggelire játsza végig. Nagy nehezen előszedték aztán azt a szerszámot, amely a hallérzéken keresztül a szívhez és a a lábhoz szól. A sok walzer hangzatos dallama rezegte be a termet, amelynek ragadósra viselt parquettjén daliás alakú ifjak kezdették meg azt a balletszerű tánczot, melynek rajongásig híve mindenki. Van is ebben a dreischrittben valami különös, valami bájoló, s a tánczterem leventéje semmiben sem lehet ez idő szerint oly kedves, mint ebben a bódító tánczban, ahol a láb mozgása a művészet magaslatára emelkedhetik. A főváros megverte Kecskemétet. Küldöttei beigazolták, hogy a villám a jövő eleme nemcsak az oeconomiában, hanem a tánczban is, mert annak gyorsaságával forogtak a tourban, kétségen kivül helyezvén, hogy a gyorsaságban is van elegantia, a mely által egy régi tan lett megdöntve. Régi tan az is, hogy a Bandi czigány jól játszik s bizony ennek a tannak a helyességét is kezdik kétségbe vonni, mert az estélyen oly átkozottan rosszul játszott, hogy az úgynevezett tulajdonképeni első zenekarnak is becsületére váltott volna az. A figyelmeztetés nem maradt el, de azért folyt tovább a kedvetlen vontatott játék. Nem volt benne tűz, nem volt benne erő. Bágyadtan rezgett le a melódia a húrokról, mintha csak gyantázatlan nyirettyűk működtek volna. Mikor aztán kérdés intéztetett hozzájuk, hogy miért ez átkozott bágyadt játék, melyben még a csárdások játszása alkalmával sem nyilvánult a szilajság legkisebb nyoma — hallgattak és mosolyogtak. Egy kis köpezes úr, ki a contra első banda mecénása hírében áll, az kiugratta a nyulat a bokorból. Ennek aztán susogva megvallották, hogy a rossz játék azért történik, hogy el ne rontsák az úri banda játékának a hatását. Ez a czigány udvariasság annyira elnémított aztán mindenkit, hogy nem mert többé senki a játék miatt panaszkodni. Kedv azért volt s tartott hajnalig, amikor a ruhatárosoknak kezdődött a baja. A sok kendő, bunda, kalap között megkezdődött a kapkodás, csak azok állottak türelmesen, kiknek kocsiját még nem jelentették megérkezettnek. Az intermezzo ez alkalommal sem hiány - Egy újévi ajándék. Még nem volt alkalmunk azon ervetően és következéseiben messzeható értekezletről behatóan szólani, melyet városunk derék és fáradhatlan polgármestere minapában az Olvasókörben hívott össze. A nagy közönség még alig van tájékozva róla, hogy mi a czél, mi a törekvés, mely városunk vezérférfiait áthatja, s melynek sikere társadalmi életünk gyökeres reformját jelenti. Igen alkalminak találtuk újév napján szólani e tárgyhoz, mert miként e nap egy új esztendőt, úgy ez eszme a gyümölcsöző cselekvés egy új aeráját jelenti. Beleuntunk már a meddő politizálásba. A józan magyar nép kezdi belátni, hogy az az átkos viszálkodás, a gyűlölködő pártoskodás, az örökös hercze-hurcza czélt nem képvisel, hanem rendesen eszközei egyéni érdekeknek, s mint természetes következményt, a közerkölcsök ingadozását involválják. Büszke öntudattal elmondhatjuk, hogy népünk mindig reális életnézetekkel bírt, s így csakhamar belátta, hogy az elvek harcza, nagy győzelmei csak arra valók, hogy biztosítsák a munka szabadságát, a többi fictiót mondva csinált, de nem valódi hazafiság. A hit igaz, valódi meggyőződése vezérel, követheti azt legjobb akarata szerint, s lelkes eszméivel használhat a hazának, akármely párt felé hajol is. Elmondhatjuk továbbá, hogy népünk bir a magyar faj minden erényeivel, hisz tősgyökeresen azt képviseli. A mellett van mindinkább fejlődő érzéke a kereskedelem iránt, s így magában hordja az anyagi és erkölcsi felvirágzás legszükségesebb feltételeit. Hazafiságát nem féltjük , hisz egy nemzete sincs Európának, sőt egy nemzete sincs a kerek földnek, melynek magán- és közéletét, tudományát és művészetét, népének ösztöneit, nagy férfiainak lelki világát úgy áthatná a hazafiság, mint a mi nemzetünkét, a magyarét. A létért való keserű küzdelmek teremtették meg fajunk számára ezt a kiváló erényt. Állami életünket, függetlenségünket, alkotmányunkat veszély nem fenyegeti, válságok aggodalmai nem szorongatják keblünket. Megkezdődött a csendes lassú munka, mely nem ver ugyan nagy hullámokat, de tartós, rendíthetetlen alapot teremt a nemzet jövőjének. A béke angyala terjeszti ez országra áldó kezét.És mi kecskemétiek is megjöttünk onnan, hogy a pártoskodás tarlóján a viszás dudváját növesszük nagyra. Kisebb gondunk is nagyobb. A kecskeméti polgárnak a múltban gyökerező jó tulajdonai közé tartozik higgadt józansága, lelkes munkaszeretete és békés természete. E jó tulajdonoknak köszönheti, hogy, hála az Istennek, nincs az országban város, melynek haladása progreszszívebb arányú lett volna, mint Kecskemété. És ennek a haladásnak hathatós impulzust adni van hivatva azon eszme, melynek városunk buzgó polgármestere élére állt. Lelkes örömmel üdvözöljük azt, mert az által, hogy ő kezdeményezte, a siker feltételeit látjuk garantírozva, a siker által pedig városunk haladásának egy hatalmas, örökké tevékeny emeltyűjét. Arról van ugyanis szó, hogy alakítsunk egy városi egyletet, mely kizárólag Kecskemét városának érdekeivel foglalkoznék , mely beható tanácskozás tárgyává tenné közművelődésünk minden egyes mozzanatát, a reform intézkedések minden egyes tételét, mielőtt azok a városi közgyűlés elé érdemleges elintézés czéljából kerülnének. Ez a program, azt hisszük nem szorul magyarázatra, ragyogó eloquentiával fejezi az ki a nemes czélt, mit maga elé kitűzött. Körébe akarja vonni ez egylet a város mindazon férfiait — pártkülömbség nélkül, a kik állásuk, befolyásuk, tehetségük és képzettségük által hivatva vannak a közügyek terén szót emelni s velük megbeszéltetni mindazon kérdéseket, melyek miként való elintézésétől városunk haladása van feltételezve. Hogy ily lebegő kérdések mily nagy számmal vannak , azt felesleges mondanunk , s hogy azok égetően sürgetik elintéztetésüket, azt mindenki tudja, kinek e város érdeke szívén függ. A csatornázás, a világítás, az utczák rendezése, az utak jó karba hozatala, a kövezés égető kérdéseihez még hány sorakozik, melyeknek elintézését egyaránt igényli közös érdekünk és városunk reputatiója. De nemcsak bölcs tanácsot adni, hanem a gyors cselekvés, a kivitel ösztönét hovatovább éleszteni is hivatása ez egyletnek. Nesztora kíván az lenni a város haladásának, zászlóján eme felirattal: előre! Igen, előre! Ez volt a programmbeszéd Lapunk jelen számához fél iv melléklet van csatolva, 1883. JANUÁR 1.