Kecskeméti Lapok, 1883. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1883-01-01 / 1. szám
2 _______________________ tartalma, melylyel városunk polgármestere ez egylet életbe hivását indítványba hozta. Újévi ajándéknak tekintjük azt az 1883-ik évre, melylyel polgármesterünk a várost meglepte. Külömbet, méltóbbat hozzá bizonyára nem adhatott volna. Gratulálunk Kecskemét városának hozzá, mely saját jól felfogott érdekében bizonyára ápolni fogja e zsenge egyletet, mig az életerős gyökereket vervén társadalmunkban, terebélyes fává növekszik, melynek lombjai alatt minden reform-eszme bizton tenyészhet. Politikai szemle. Sötét felhők kezdtek tornyosulni a politikai láthatáron; az északi colossus hadikészülődéseiben némely pessimisták már az égő falvakat és füstfellegeket is látták, s a tavaszi háború elkerülhetlenségét a sajtó véres betűkkel igyekezett különfélekép variálni s kétségtelenné tenni. És nemcsak a tőzsdék s üzletemberek, hanem az államférfiak és politikusok is komolyan foglalkoztak a háború lehetőségének eszméjével, sőt országgyűlési interpelláte tárgyává is tétetett, amelyre az adott válasz természetesen csak olyan lehetett, mint az adott helyzet és körülmények megengedtek. Ma már egész másként áll a dolog, a háborús hírek tollharcza elnémult, az imént hadat szent sajtó a béke bekövetkeztét üdvözli, s legfölebb az okok és körülményekre reflektál, melyek a háború elhárítását , vagy legalább elhalasztását eredményezték. Tehát a béke hírnöke köszöntött be az új esztendővel; békét hirdethetünk mi is tisztelt olvasóinknak, szeretett polgár- és honfitársaimnak s ez az, mit politikai szemlénkben újévi üdvözletül hozhatunk. — De hát van-e okunk ezen teljes mértékben örvendezni; nincs-e valami hátsó gondolat, mely azt susogja, hogy ha már csakugyan meg kell történni, inkább előbb, mint később? Nehéz volna határozott feleletet adni, s nem is újévi elmélkedéshez való recriminatiókkal élni. Ha eljövend az idő, akkor szálljunk síkra, Magyarország apraja nagyja, mert Magyarországon csak egy háború lehet népszerű, csak egy háború eszméje lelkesítheti a hazájáért lángoló honfi keblet, s ez a muszka háború, mely Magyarországnak a közelmúltban történt elnyomatásával oly szoros összefüggésben áll. De hagyjuk ezt most, és örüljünk, hogy a béke reményével kezdhetjük meg ez új esztendőt. Hisz oly sok szükségünk van a béke áldásaira, a minden irányú fejlődés e nélkülözhetlen feltételére, hogy higgadtan s a szenvedély izgatásaitól menten hazát szerető szívünk nem kívánhat mást , mint hogy a Gondviselés árassza szegény hazánkra ez évben is minél nagyobb mérvben a béke áldásait, hogy ennek védelme alatt gyarapodhassék nemzetünk anyagilag úgy, mint szellemileg. Isten áldása kisérje koronás királyunkat, kormányunkat s nemzetünk minden egyes tagját, hogy feladata, tehetsége és működési köréhez képest kiki közremunkálhasson hazánk s nemzetünk boldogítására. Isten adja, hogy úgy legyen ízott. Az ebédlőben, három czigánylegény hegedűjátéka mellett, ott időzött a vitézrend, a mely türelmetlenül leste a pillanatot, amikor a granadai mórbirodalmat (a casino nagytermét) elfoglalhassa. Pál, a szőke bajusza, a vitézrend nagymestere, jelt ad a berukkolásra s megtisztelte a kendő és bundába várakozókat egy magyar indulóval. Ehhez nem kellett commentár. A vitézrend csakhamar ura lett a teremnek, s a daliák megkezdették azt a tánczot, melyre nem tanít meg senkit még Campilli sem, s amely kellemes duhajkodássá átváltozva, legfényesebb bizonyságává lett annak, hogy az etiquette abroncsai szétpattantak. Egy perczre azt hitte volna a szemlélődő, hogy az inaszakadtak görcsös járás-kelése az a táncz, melyet a daliák lejtenek, majd a kolo sympatheticus mozgásának utánzásába megy át a társaság. Kaczaj, lárma vegyül a zenébe. A poharak összekaczintása fejezi be a szilaj játékot. E képet csakhamar elmosta egy másik. Énekhez fog a társaság. A farkasok üvöltését utánozza. Ez nagyon időszerű, künn a hó esik. És ebben a rikácsolásban, üvöltésben van valami stylszerű, úgy annyira, hogy Wagner a jövő zenéjének egy igen alkalmas themáját fedezhetné fel benne. A torok nagyon is igénybe lett véve s igy a pohárkaczintás elmaradhatlan. Megkezdődnek azután változatosság kedvéért az ugró próbák. Nagyok és kicsinyek összekötött, magasra tartott asztalkendők átugrálásával próbálkoznak. E kép a gyermekkert időkre nevét vehetné fel. Hajh! az a neki iramodás, az az ugrás. Van ebben annyi naivság, gyermekdedség, hogy Paulácska vagy Laczika ugrándozásában se több. Az ügyesebb ugrás bámulattal találkozik, az ügyetlenebb nevetéssel. És ezért a kinevettetésért nem neheztel senki. A fáradság üdülést óhajt. Teletöltetnek a poharak. Pál, a szőke bajuszú, ki van fáradva, lemond a nagymesteri méltóságról, és mint valaha Zuniga János, az alkantarai vitézrend nagymestere, átadja a nagy mesteri méltóságot V. Ferdinánd castiliai királynak, úgy ő is átadja viselt méltóságát Abrosz Laczinak, ő maga pedig ha nem is zárdába, de haza vonul. Az ének újra felhangzik, Abrosz Laczi pedig új méltósága érzetében egyet gondol és fészkelődik. Itt mindjárt történik valami. Abrosz Laczi mint egy Sámson emelkedik fel. A philiszteusok gubbaszkodnak. Ha Sámsonnak egy szamár álkapcsával sikerült ezernyi filiszteust agyonütni, hát Abrosz Laczinak miért ne sikerülne egy abroszszal tánczra perditeni az ő filiszteusait. A gondolat hamar megvalósulást nyert. Abrosz Laczi kezében működött az abrosz s a vonakodó filiszteusok háza csak úgy zsibongott az abroszszal való érintkezésbe helyezés után. Abrosz Laczi előljárt s járta az abrosztánczot oly kecsesen, hogy a barlangi medve e collegialis mozdulatok láttára kényezett volna a nevetéstől. Meg vagyunk győződve, hogyha majdan a ballet-szerzők kifogynak a lándzsa, a paizs, a legyező, a pálmalévá é s a többi táncz rendezéséből, rászorulnak még Abrosz Laczi sugalmazására s kölcsönkérik tőle az abrosztáncz ideáját s ő átengedi szerzői dijjak nélkül. KECSKEMÉTI LAPOK A királyi ház ünnepe. 1282-dik évi karácson ünnepén történt, hogy az augsburgi birodalmi gyűlésen Habsburg Rudolf az ausztriai, sziriai és krajnai herczegségeket, hűbérül saját fiainak ajándékozta, s ezzel a Habsburg-ház később szerencsés körülmények között kifejlett hatalmasságának alapját vetette meg. Ám a Habsburg-ház eredetét jóval előbbről keltezi. Radbod altenburgi gróf, s ennek fia 1064-ben vette fel a Habsburg gróf czímét, a Schweizban fekvő ősi vár után. A fentebb említett adományozás óta 600 év merült a múlt idők megmérhetlen tengerébe, s ama herczegségek azóta folytonosan a Habsburg-ház uralma alatt állanak, s ha százados együvé tartozandóságuk emlékére deczember 27-ikén Bécsben és egyebütt kisebb-nagyobb ünnepélyek tartottak. Királyunk ő felsége, a trónörökös ő fenségével ezen ünnepélyben való részvétel czéljából utazott fel Bécsbe, s jelen volt a Te- Deum-on, mely a Szt.István templomban ez alkalomból tartatott. Azután Bécs városának a polgármester vezetése alatt tisztelgő küldöttségét fogadta. A polgármester, az ünnepélyhez méltó hódolatteljes beszéd után, átnyújtotta ő felségének a város üdvözlő és hódoló feliratát, melyet a király kegyesen fogadott, s meleg szavak kíséretében vett át. A császári ház ezen hatszázados örömünnepélye alkalmából , az összes örökös tartományokból ünnepélyek és tüntetések hírét hozta a táviró , melyek megannyi bizonyságai az ottani lakosság ragaszkodásának s törhetlen hűségének a császári ház iránt. Érdekes e napról, hogy a német nemzetiségi lapok, Przemysl Ottokár legyőzetését emlegetik, melyet úgy tüntetnek fel, mint amely a germánok győzelme volt a szlávság felett, s irányzatosan hangsúlyozzák, hogy az Osztrák birodalmat a nemzetek szorgalma és műveltsége tette nagyhatalommá, s hogy e birodalmat ma is a német elem tartja fen. Városi közgyűlés, 1882. deczember 29. Elnök: Lestár Péter polgármester; jegyzők: Hornyik János, Boódor Sándor, Szalkay Gerő, Gyenes Bertalan; bizottsági tagok szép számmal. 10 órakor elnök-polgármester úr a gyűlést megnyitván, előadta azon okokat, melyek ezen rendkívüli közgyűlés összehívását szükségessé tevék, nevezetesen azt, hogy Izsákig egy szárnyvasútat lenne szükséges építeni; továbbá, hogy a vágatásra ez idén kijelölt erdőrészletek eladása czéljából megtartott árverés eredménye feletti határozathozatalt se lehetett tovább halasztani, — kérte annálfogva a közgyűlést, hogy az előterjesztéseket hallgassa meg, s azok felett hozzon határozatot. Az izsáki szárnyvonal tárgyában beadott elnöki jelentés következőkben olvastatott fel: „A budapest-zimonyi vasútnak az állam részéről lett kiépítésével, s a forgalomnak a legközelebbi múltban lett átadásával. Kecskemét városát egy oly csapás érte, mely — ha idejében annak elhárítása iránt nagyobb mérvű intézkedések nem léteznek — úgy kulturális, mint közgazdasági fejlődésére a legkártékonyabb , leghátráltatóbb befolyással lehet, ha ugyanazt egészen megakasztani nem fogja. Ugyanis, az imént nevezett vasútvonal, az osztrák államvaspályával paralell futván, részben olyan községeket érint, minek Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás , Kis- Kőrös, amelyek eddigelé kereskedelmi központúi városunkat tekintették, s míg terményeik feleslegét itt adták el, ipari és egyéb szükségleteikről vagy itt, vagy városunkon át, gondoskodtak. Ezen községek, egész határaikkal együtt, Budapestre vannak immár — a budapest-zimonyi vasútvonalba jutásukkal — utalva, s ezek forgalmát Kecskemét örökre elvesztette. Ámde a két vonal között népes községek és puszták vannak, melyek a vasútvonal közvetlen jótékonyságát nem élvezik ugyan, de előttük elodázhatlanul áll a nagy kérdés, hogy jövőre melyik vonalhoz csatlakozzanak ? S bizonyára oda fognak csatlakozni, hol rájuk — az élet sokféle szükségletei és kívánalmai között — a legtöbb előny kínálkozik. Ilyen község a szomszéd Jász-Kerekegyháza és Izsák város, gazdag és kiterjedt határaikkal, s a körülötte levő pusztákkal, hol az emberi szorgalom , az ipar, kereskedelem számára nyersanyagokat, gazdasági terményeket annyira bőven állít elő, hogy e községeknek, a maguk számára, múlhatatlanul és mielőbb piaczot, mégpedig állandó piaczot kellene szerezniük. Kecskemét városa volt e községeknek ez ideig állandó piacra, most is az. Ámde mióta az említettük vasútvonal megnyittatott, oly helyzet állott egyszersmind elő, mely városunkat könnyen elütheti attól, hogy ezen népes községeknek és pusztáknak továbbra is piacza legyen. Ugyanis, semmi sem bizonyosabb annál, minthogy a budapest-zimonyi vasút igazgatósága, mihelyt a kezdet nehézségein túl esik, saját forgalmi ügykörébe igyekezik vonni mindazon községeket és pusztákat is, amelyeket az ő vonala közvetlenül nem érint ugyan, de fekvésüknél s szomszédos helyzetüknél fogva az anyavonalból kinyújtott szárny- és összekötő-vonalakkal könnyen magához csatolhatja. Ma ezen helyzet nem állott be, azonban a legközelebbi jövőben hogy be fog állani, azt a kétszerkettő bizonyosságával lehet állítani. Szükségesnek s a város érdekében állónak találtam ezekhez képest, hogy az érintettem szomszéd községek és pusztákat e helyzetre figyelmeztessem, s anélkül, hogy ez irányban a törvényhatósági bizottság kezdeményezését vagy utasítását bevártam volna. .. J.tt nevemben, és hivatalos állásomból kifolyó kötelességeim érzetében, felhívtam a szomszéd Izsák város és Jász-Kerekegyháza közönségét, továbbá a határunkbeli Ágasegyház puszta, Nagy-Kőrösön lakos, nagyobb birtokosait is, hogy miután egy szárnyvasút kiépítése, mely Izsákot, J.-Kerekegyházát Kecskeméttel összekötné, nekik épen olyan kívánatos és érdekeik szerént való volna, mint nekünk kecskemétieknek : csatlakozzanak tehát hozzánk, s együtt fogjunk a munkához, melylyel, ezt az összekötő vasútat, az osztrák államvaspálya-társasággal kiépíttetni megkisérlenek. Megkeresésemre ezen szomszédközségek és nagyobb birtokosok siettek kijelenteni, hogy készek elkövetni mindent, mi arra nézve szükséges lészen, hogy az osztrák állam vaspálya ezen szárnyvasútat kiépítse, s úgy Izsák városa, mint Jász-Kerekegyház községe, a közösen működő bizottságba tagokat küldött ki, kiket én, —miután az idáig fejlődött eszmét Kecskemét részéről a városi tanács elé terjesztettem, s a városi tanács 15464/882. sz. a. végzésével, a maga részéről is örömmel üdvözölte, nemcsak, hanem a működő bizottságba, az én elnökletem alatt: Hajagos Illés, Zombory László , Beretvás Sándor és Boódor Sándor urakat a tisztviselői kar, — id. Bagi L., Szokolay M., Sándor L., Csorba M., Muraközy József, Bánó I., Mádi J., Parragh G. és Szappanos I. urakat a törvényhatósági bizottság és érdekeltség részéről tagokat kijelölvén,— bizottságot is küldött ki, az öszszes érdekeltek részére f. hó 10-dik napjára közös értekezletet hívtam össze, meghíván ezen értekezletre az ágasegyházi birtokos nagykőrösi urakat, s kerekegyházi nagybirtokos Farkas János urat is külön-külön. Az érdekelt felek a kitűzött napon, ekkér személyesen, megjelenvén, vagy magukat megbízott által képviseltetvén, egyhangúlag kívánatosnak jelenték ki a tervbe vett szárnyvasút kiépítését, s mindent elkövetni ígérkeztek a maguk részéről is, hogy a terv dugába ne dőljön ; sőt a községek elmentek odáig, hogy a vasút létrejöttén működő állandó bizottságba, a maguk részéről, a tagokat ki is nevezték, s utasították, hogy valahányszor szükségét látandóm, meghívásomra, közös értekezletre Kecskemétre utazzanak. E mellett mindenik község a saját határabeli és vele szomszédos pusztákról a statisztikai adatokat, melyek azt lesznek hivatva bebizonyítani, hogy az osztrák államvaspályának is érdekében van a tervbe vett szárnyvonal kiépítése, elkészíttessék s beszolgáltassák. Kecskemét város részéről ugyanezt megtétettem én is, de most már tovább nem mehetek, anélkül, hogy erre a törvényhatósági bizottság felhatalmazását ki ne kérjem. Kérésem ezekhez képest következő: méltóztassék határozatilag kimondani, hogy eddigi eljárásomat helyesli, s hogy a maga részéről is kívánja a tervbe vett szárnyvasút kiépítését; továbbá, hogy a városi tanács által e czélra alakított bizottságot a további működésben saját megbízottjának tekinti, s oda utasítja, hogy az érdekeltekkel közösen kövessen el minden lehetőt arra nézve, hogy Izsák és Kerekegyháza Kecskeméttel vasúti összeköttetést nyerhessen, azon kikötéssel természetesen, hogy a város érdekeit közelebbről érintő működésének fontosabb mozzanatairól a közgyűlés határozatát kérje ki. Ezen határozatra mélhatlan szükség van a tekintetből, hogy az ügyet megindítani, s e végre a szükséges kérvényt az osztrák államvaspálya igazgatóságához benyújtani lehessen. Ami magát az építendő szárnyvasút ügyét illeti, nem hiszem, hogy azokon túl, miket itt előrebocsátottam, Kecskemét város külön szempontjából, bővebben kellene még indokolnom, de egynémely dolgot kötelességszerűleg meg kell említenem, melyek közül elsősorban emlitem a körkemenczét, mely a városnak nagy összeg pénzébe került, s melyet felvirágoztatni ez a szárnyvasút lenne hivatva, a mennyiben az a hizlalótelepig már kész vonalból, a körkemencze felé kanyarodva, folytattatnék az izsáki országút mentén a széktói szőlők érintésével Kerekegyházának, Ágasegyházának Izsákig. A közkemencze érdekében is tehát nagyon kívánatos lenne ez a vasút, de különösen kívánatos a miatt, hogy Izsákot és környékét, mely ma összes lakosságának kulturális közgazdasági, törvénykezési, postaforgalmi stb. érdekeivel Kecskemét felé van utalva, sok tekintetben idekötve, városunknak továbbra is megtarthassuk, s ezáltal városunk piaczát legalább a mostani kiterjedésében és élénkségében megőrizhessük. Kerekegyháza tán e vasút nélkül sem szakadna el tőlünk, de ha e község szép fejlődésnek indult gazdászatát, állattenyésztését, bor- és gyümölcsmivelését tekintjük, s ha hozzávesszük, hogy a mi gyümölcstermelésünk is nagyrészben e vonal irányában összpontosul, e vasút létrejötte világhírre vergődött gyümölcskereskedésünknek csak új lendületet adhatna. E végre úgy vagyok meggyőződve, hogy ha életre hívhatjuk e vasutat, azon omnibuszvonatok járását kellene kieszközölni, ami a széktói szőlők és a vasút mentén fekvő földbirtokok értékét növelendi. De ez most mind nem tartozik ide. A kérdés a körül forog, méltányolja-e a törvényhatósági bizottsági közgyűlés ezen vasútnak városunkra nézve azon fontosságot — melyet én annak tulajdonítok — s kívánja-e, hogy annak kiépítése iránt az osztrák államvaspályatársaság megkerestessék ? Ha igen, tisztelettel kérem, hogy az általam fentebb jelzett határozati javaslatot végzés erejére emelni, s annak értelmében az én kezdeményezésemre alakult s eddig működött bizottságot a további teendőkre elbocsátani méltóztassék.* Az ekként felolvasott jelentésben foglaltak a közgyűlés részéről helyeslő tudomásul vétettek, s míg egyrészről a közgyűlés a polgármesternek meleg köszönetét nyilvánította a felett, hogy e városunkat annyira érdeklő vasútügyet saját kezdeményezéséből megindította, addig másrészről az eddig történteket helybenhagyta, s a városi tanács által kiküldött bizottságot saját mandatáriusának tekintendi, s oda utasította, hogy a többi érdekeltekkel közösen minden lehetőt kövessen el arra nézve, hogy a vasút, ha kell, még némi áldozattal is kiépíttessék; s végre ugyan a bizottságot oda is utasította, hogy a mennyiben a csongrádi szárnyvonal Félegyházáig vezetése még nem volna bevégzett tény, annak Kecskemétről kisugárzása és Csongrádig vezetésére lépéseket tenni szintén kísérelje meg. A másik tárgya volt e rendkívüli közgyűlésnek az, hogy a vágatásra e télen kijelölt erdőrészletek árverésen lett eladása felett határozatot hozzon. Az e tárgyban beérkezett jelentés szerént a megtartott árverések eredménye, amely szerént I. a csalánosi dűlőben az új iskolán felüli részen kijelölt 49 részletből 1481 frt., II. ugyanott az izsáki út mellett 46 részletből 1620 frt. 50 kr., II. Kis-Bugaczon a „Varjas“ erdőben 11 részletből 414 frt. 50 kr., IV. ugyanott Balla-csőszház környékén 18 részletből 481 frt., V. Monostoron a régi csendőrlaktanya környékén 48 részletből 1467 frt. 50 kr., VI. a monostori malom mellett készletben levő tavalyi vágás 28 öl puhafából 159 forint 60 kr., összesen 5624 frt. 10 kr. vézetett be, a tanács véleménye alapján mint kielégítő s az előirányzott összegnél jóval többet eredményező, jóváhagyatott. E rendkívüli közgyűlésnek e két tárgyon kívül más elintézni valója is akadt, ugyanis mielőtt a közgyűlés napirendre tért volna, Szappanos István b. t. felszólalt s indítványba tette, hogy mivel a sertéspiac rendkívül 1. SZ.