Kecskeméti Lapok, 1883. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1883-01-01 / 1. szám

2 _______________________ tartalma, melylyel városunk polgármestere ez egylet életbe hivását indítványba hozta. Új­évi ajándéknak tekintjük azt az 1883-ik évre, melylyel polgármesterünk a várost meglepte. Külömbet, méltóbbat hozzá bizonyára nem adhatott volna. Gratulálunk Kecskemét városának hozzá, mely saját jól felfogott érdekében bizonyára ápolni fogja e zsenge egyletet, mig az életerős gyökereket vervén társadalmunkban, terebélyes fává növekszik, melynek lombjai alatt minden reform-eszme bizton tenyészhet. Politikai szemle. Sötét felhők kezdtek tornyosulni a poli­tikai láthatáron; az északi colossus hadiké­szülődéseiben némely pessimisták már az égő falvakat és füstfellegeket is látták, s a ta­vaszi háború elkerülhetlenségét a sajtó véres betűkkel igyekezett különfélekép variálni s kétségtelenné tenni. És nemcsak a tőzsdék s üzletemberek, hanem az államférfiak és poli­tikusok is komolyan foglalkoztak a háború lehetőségének eszméjével, sőt országgyűlési interpelláte tárgyává is tétetett, a­melyre az adott válasz természetesen csak olyan lehe­tett, min­t az adott helyzet és körülmények megengedtek. Ma már egész másként áll a dolog, a háborús hírek tollharcza elnémult, az imént hadat szent sajtó a béke bekövet­keztét üdvözli, s legfölebb az okok és kö­rülményekre reflektál, melyek a háború elhá­rítását , vagy legalább elhalasztását eredmé­nyezték. Tehát a béke hírnöke köszöntött be az új esztendővel; békét hirdethetünk mi is tisztelt olvasóinknak, szeretett pol­gár- és honfitársaimnak s ez az, mit politikai szemlénkben újévi üdvözletül hozhatunk. — De hát van-e okunk ezen teljes mértékben örvendezni; nincs-e valami hátsó gondolat, mely azt susogja, hogy ha már csakugyan meg kell történni, inkább előbb, mint ké­sőbb? Nehéz volna határozott feleletet adni, s nem is újévi elmélkedéshez való recrimina­­tiókkal élni. Ha eljövend az idő, akkor száll­junk síkra, Magyarország apraja nagyja, mert Magyarországon csak egy háború lehet népszerű, csak egy háború eszméje lelkesít­heti a hazájáért lángoló honfi keblet, s ez a muszka­ háború, mely Magyarországnak a kö­zelmúltban történt elnyomatásával oly szoros összefüggésben áll. De hagyjuk ezt most, és örüljünk, hogy a béke reményével kezdhet­jük meg ez új esztendőt. Hisz oly sok szük­ségünk van a béke áldásaira, a minden irá­nyú fejlődés e nélkülözhetlen feltételére, hogy higgadtan s a szenvedély izgatásaitól menten hazát szerető szívünk nem kívánhat mást , mint hogy a Gondviselés árassza szegény hazánkra ez évben is minél nagyobb mérv­ben a béke áldásait, hogy ennek védelme alatt gyarapodhassék nemzetünk anyagilag úgy, mint szellemileg. Isten áldása kisérje koronás királyunkat, kormányunkat s nem­zetünk minden egyes tagját, hogy feladata, tehetsége és működési köréhez képest kiki közremunkálhasson hazánk s nemzetünk bol­­dogítására. Isten adja, hogy úgy legyen í­zott. Az ebédlőben, három czigánylegény he­gedűjátéka mellett, ott időzött a vitézrend, a mely türelmetlenül leste a pillanatot, a­mikor a granadai mórbirodalmat (a casino nagyter­mét) elfoglalhassa. Pál, a szőke bajusza, a vitézrend nagymestere, jelt ad a berukko­­lásra s megtisztelte a kendő és bundába vára­kozókat egy magyar indulóval. Ehhez nem kellett commentár. A vitézrend csakhamar ura lett a terem­nek, s a daliák megkezdették azt a tánczot, melyre nem tanít meg senkit még Campilli sem, s a­mely kellemes duhajkodássá átvál­tozva, legfényesebb bizonyságává lett annak, hogy az etiquette abroncsai szétpattantak. Egy perczre azt hitte volna a szemlélődő, hogy az inaszakadtak görcsös járás-kelése az a táncz, melyet a daliák lejtenek, majd a kolo sympatheticus mozgásának utánzásába megy át a társaság. Kaczaj, lárma vegyül a zenébe. A poharak összekaczintása fejezi be a szilaj játékot. E képet csakhamar elmosta egy másik. Énekhez fog a társaság. A farkasok üvölté­sét utánozza. Ez nagyon időszerű, künn a hó esik. És ebben a rikácsolásban, üvöltésben van valami stylszerű, úgy annyira, hogy Wagner a jövő zenéjének egy igen alkalmas themáját fedezhetné fel benne. A torok nagyon is igénybe lett véve s igy a pohárkaczintás elmaradhatlan. Megkezdődnek azután változatosság ked­véért az ugró próbák. Nagyok és kicsinyek összekötött, magasra tartott asztalkendők át­­ugrálásával próbálkoznak. E kép a gyermek­kert időkre nevét vehetné fel. Hajh! az a neki iramodás, az az ugrás. Van ebben annyi naivság, gyermekdedség, hogy Paulácska vagy Laczika ugrándozásában se több. Az ügyesebb ugrás bámulattal találkozik, az ügyetlenebb nevetéssel. És ezért a kinevettetésért nem neheztel senki. A fáradság üdülést óhajt. Teletöltetnek a poharak. Pál, a szőke bajuszú, ki van fáradva, lemond a nagymesteri méltóságról, és mint valaha Zuniga János, az alkantarai vitézrend nagymestere, átadja a nagy mesteri méltósá­got V. Ferdinánd castiliai királynak, úgy ő is átadja viselt méltóságát Abrosz Laczinak, ő maga pedig ha nem is zárdába, de haza vonul. Az ének újra felhangzik, Abrosz Laczi pedig új méltósága érzetében egyet gondol és fészkelődik. Itt mindjárt történik valami. Abrosz Laczi mint egy Sámson emelkedik fel. A philiszteu­­sok gubbaszkodnak. Ha Sámsonnak egy szamár álkapcsával sikerült ezernyi filiszteust agyonütni, hát Ab­rosz Laczinak miért ne sikerülne egy abrosz­­szal tánczra perditeni az ő filiszteusait. A gon­dolat hamar megvalósulást nyert. Abrosz Laczi kezében működött az abrosz s a vonakodó filiszteusok háza csak úgy zsibongott az abrosz­­szal való érintkezésbe helyezés után. Abrosz Laczi előljárt s járta az abrosz­­tánczot oly kecsesen, hogy a barlangi medve e collegialis mozdulatok láttára kényezett volna a nevetéstől. Meg vagyunk győződve, hogyha majdan a ballet-szerzők kifogynak a lándzsa, a paizs, a legyező, a pálmalévá é s a többi táncz ren­dezéséből, rászorulnak még Abrosz Laczi su­­galmazására s kölcsönkérik tőle az abrosz­­táncz ideáját s ő átengedi szerzői dijjak nélkül. KECSKEMÉTI LAPOK A királyi­ ház ünnepe. 1282-dik évi karácson ünnepén történt, hogy az augsburgi birodalmi gyűlésen Habs­burg Rudolf az ausztriai, sziriai és krajnai herczegségeket, hűbérül saját fiainak ajándé­kozta, s ezzel a Habsburg-ház később sze­rencsés körülmények között kifejlett hatal­masságának alapját vetette meg. Ám a Habs­burg-ház eredetét jóval előbbről keltezi. Radbod altenburgi gróf, s ennek fia 1064-ben vette fel a Habsb­urg gróf czímét, a Schweizban fekvő ősi vár után. A fentebb említett ado­mányozás óta 600 év merült a múlt idők megmérhetlen tengerébe, s ama herczegségek azóta folytonosan a Habsburg-ház uralma alatt állanak, s ha s­zázados együvé tartozandósá­­guk emlékére deczember 27-ikén Bécsben és egyebütt kisebb-nagyobb ünnepélyek tartot­tak. Királyunk ő felsége, a trónörökös ő fen­­­­ségével ezen ünnepélyben való részvétel czél­­jából utazott fel Bécsbe, s jelen volt a Te- Deum-on, mely a Szt.­István templomban ez alkalomból tartatott. Azután Bécs városának a polgármester vezetése alatt tisztelgő küldött­ségét fogadta. A polgármester, az ünnepély­hez méltó hódolatteljes beszéd után, átnyúj­totta ő felségének a város üdvözlő és hódoló feliratát, melyet a király kegyesen fogadott, s meleg szavak kíséretében vett át. A csá­szári­ ház ezen hatszázados örömünnepélye al­kalmából , az összes örökös tartományokból ünnepélyek és tüntetések hírét hozta a táv­iró , melyek megannyi bizonyságai az ottani lakosság ragaszkodásának s törhetlen hűségé­nek a császári­ ház iránt. Érdekes e napról, hogy a német nem­zetiségi lapok, Przemysl Ottokár legyőzeté­­sét emlegetik, melyet úgy tüntetnek fel, mint a­mely a germánok győzelme volt a szláv­­ság felett, s irányzatosan hangsúlyozzák, hogy az Osztrák birodalmat a nemzetek szorgalma és műveltsége tette nagyhatalommá, s hogy e birodalmat ma is a német elem tartja fen. Városi közgyűlés, 1882. deczember 29. Elnök: Lestár Péter polgármester; jegyzők: Hornyik János, Boódor Sándor, Szalkay Gerő, Gyen­es Bertalan; bizott­sági tagok szép számmal. 10 órakor elnök-polgármester úr a gyű­lést megnyitván, előadta azon okokat, melyek ezen rendkívüli közgyűlés összehívását szük­ségessé tevék, nevezetesen azt, hogy Izsákig egy szárnyvasútat lenne szükséges építeni; továbbá, hogy a vágatásra ez idén kijelölt erdőrészletek eladása czéljából megtartott ár­verés eredménye feletti határozathozatalt se lehetett tovább halasztani, — kérte annálfogva a közgyűlést, hogy az előterjesztéseket hall­gassa meg, s azok felett hozzon határozatot. Az izsáki szárnyvonal tárgyában beadott elnöki jelentés következőkben olvastatott fel: „A budapest-zimonyi vasútnak az állam részéről lett kiépítésével, s a forgalomnak a legközelebbi múltban lett átadásával. Kecs­kemét városát egy oly csapás érte, mely — ha idejében annak elhárítása iránt nagyobb mérvű intézkedések nem léteznek — úgy kul­turális, mint közgazdasági fejlődésére a leg­kártékonyabb , leghátráltatóbb befolyással lehet, ha ugyan­azt egészen megakasztani nem fogja. Ugyanis, az imént nevezett vasútvonal, az osztrák államvaspályával paralell futván, részben olyan községeket érint, minek Kun­­szentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás , Kis- Kőrös, a­melyek eddigelé kereskedelmi köz­pontúi városunkat tekintették, s míg termé­nyeik feleslegét itt adták el, ipari és egyéb szükségleteikről vagy itt, vagy városunkon át, gondoskodtak. Ezen községek, egész határaikkal együtt, Budapestre vannak immár — a budapest-zimo­nyi vasútvonalba jutásukkal — utalva, s ezek forgalmát Kecskemét örökre elvesztette. Ámde a két vonal között népes községek és puszták vannak, melyek a vasútvonal köz­vetlen jótékonyságát nem élvezik ugyan, de előttük elodázhatlanul áll a nagy kérdés, hogy jövőre melyik vonalhoz csatlakozzanak ? S bizonyára oda fognak csatlakozni, hol rájuk — az élet sokféle szükségletei és kívánalmai között — a legtöbb előny kínálkozik. Ilyen község a szomszéd Jász-Kerekegy­háza és Izsák város, gazdag és kiterjedt hatá­raikkal, s a körülötte levő pusztákkal, hol az emberi szorgalom , az ipar, kereskedelem számára nyers­anyagokat, gazdasági termé­nyeket annyira bőven állít elő, hogy e köz­ségeknek, a maguk számára, múlhatatlanul és mielőbb piaczot, még­pedig állandó piaczot kellene szerezniük. Kecskemét városa volt e községeknek ez ideig állandó piacra, most is az. Ámde mióta az említettük vasútvonal megnyittatott, oly helyzet állott egyszersmind elő, mely váro­sunkat könnyen elütheti attól, hogy ezen népes községeknek és pusztáknak továbbra is piacza legyen. Ugyanis, semmi sem bizonyosabb annál, minthogy a budapest-zimonyi vasút igazgató­sága, mihelyt a kezdet nehézségein túl esik, saját forgalmi ügykörébe igyekezik vonni mindazon községeket és pusztákat is, a­melye­ket az ő vonala közvetlenül nem érint ugyan, de fekvésüknél s szomszédos helyzetüknél fogva az anyavonalból kinyújtott szárny- és összekötő-vonalakkal könnyen magához csa­tolhatja. Ma ezen helyzet nem állott be, azonban a legközelebbi jövőben hogy be fog állani, azt a kétszerkettő bizonyosságával lehet ál­lítani. Szükségesnek s a város érdekében álló­nak találtam ezekhez képest, hogy az érin­tettem szomszéd községek és pusztákat e hely­zetre figyelmeztessem, s a­nélkül, hogy ez irányban a törvényhatósági bizottság kezde­ményezését vagy utasítását bevártam volna. .. J.tt nevemben, és hivatalos állásomból kifo­lyó kötelességeim érzetében, felhívtam a szom­széd Izsák város és Jász-Kerekegyháza közön­ségét, továbbá a határunkbeli Ágasegyház puszta, Nagy-Kőrösön lakos, nagyobb birto­kosait is, hogy miután egy szárnyvasút ki­építése, mely Izsákot, J.-Kerekegyházát Kecs­keméttel összekötné, nekik épen olyan kívá­natos és érdekeik szerént való volna, mint nekünk kecskemétieknek : csatlakozzanak te­hát hozzánk, s együtt fogjunk a munkához, melylyel, ezt az összekötő vasútat, az osztrák államvaspálya-társasággal kiépíttetni megki­­sérlenek. Megkeresésemre ezen szomszédközségek és nagyobb birtokosok siettek kijelenteni, hogy készek elkövetni mindent, mi arra nézve szük­séges lészen, hogy az osztrák állam vaspálya ezen szárnyvasútat kiépítse, s úgy Izsák vá­rosa, mint Jász-Kerekegyház községe, a kö­zösen működő bizottságba tagokat küldött ki, kiket én, —miután az idáig fejlődött eszmét Kecskemét részéről a városi tanács elé ter­jesztettem, s a városi tanács 15464/882. sz. a. végzésével, a maga részéről is örömmel üdvö­zölte, nemcsak, hanem a működő bizottság­ba, az én elnökletem alatt: Hajagos Illés, Zombory László , Beretvás Sándor és Boódor Sándor urakat a tisztviselői kar, — id. Bagi L., Szokolay M., Sándor L., Csorba M., Muraközy József, Bánó I., Mádi J., Parragh G. és Szappanos I. urakat a törvényhatósági bizottság és érdekeltség részéről tagokat ki­jelölvén,— bizottságot is küldött ki, az ösz­­szes érdekeltek részére f. hó 10-dik napjára közös értekezletet hívtam össze, meghíván ezen értekezletre az ágasegyházi birtokos nagy­kőrösi urakat, s kerekegyházi nagybirtokos Farkas János urat is külön-külön. Az érde­kelt felek a kitűzött napon, ekkér személye­sen, megjelenvén, vagy magukat megbízott által képviseltetvén,­­ egyhangúlag kívána­tosnak jelenték ki a tervbe vett szárnyvasút kiépítését, s mindent elkövetni ígérkeztek a maguk részéről is, hogy a terv dugába ne dőljön ; sőt a községek elmentek odáig, hogy a vasút létrejöttén működő állandó bizottságba, a maguk részéről, a tagokat ki is nevezték, s utasították, hogy valahányszor szükségét látandóm, meghívásomra, közös értekezletre Kecskemétre utazzanak. E mellett mindenik község a saját határabeli és vele szomszédos pusztákról a statisztikai adatokat, melyek azt lesznek hivatva bebizonyítani, hogy az osztrák államvaspályának is érdekében van a tervbe vett szárnyvonal kiépítése,­­ elkészíttessék s beszolgáltassák. Kecskemét város részéről ugyanezt meg­tétettem én is, de most már tovább nem m­e­hetek, anélkül, hogy erre a törvényható­sági bizottság felhatalmazását ki ne kérjem. Kérésem ezekhez képest következő: mél­­tóztassék határozatilag kimondani, hogy ed­digi eljárásomat helyesli, s hogy a maga részéről is kívánja a tervbe vett szárnyvasút­­ kiépítését; továbbá, hogy a városi tanács által e czélra alakított bizottságot a további működésben saját megbízottjának tekinti, s oda utasítja, hogy az érdekeltekkel közösen kövessen el minden lehetőt arra nézve, hogy Izsák és Kerekegyháza Kecskeméttel vasúti összeköttetést nyerhessen, azon kikötéssel ter­mészetesen, hogy a város érdekeit közelebb­ről érintő működésének fontosabb mozzana­tairól a közgyűlés határozatát kérje ki. Ezen határozatra mélhatlan szükség van a tekintetből, hogy az ügyet megindítani, s e végre a szükséges kérvényt az osztrák államvaspálya igazgatóságához benyújtani le­hessen. A­mi magát az építendő szárnyvasút ügyét illeti, nem hiszem, hogy azokon túl, miket itt előrebocsátottam, Kecskemét város külön szempontjából, bővebben kellene még indokolnom, de egynémely dolgot kötelesség­­szerűleg meg kell említenem, melyek közül első­sorban emlitem a körkemenczét, mely a városnak nagy összeg pénzébe került, s melyet felvirágoztatni ez a szárnyvasút lenne hivatva, a mennyiben az a hizlalótelepig már kész vonalból, a körkemencze felé kanya­rodva, folytattatnék az izsáki országút men­tén a széktói szőlők érintésével Kerekegyhá­zának, Ágasegyházának Izsákig.­­ A köz­kemencze érdekében is tehát nagyon kívána­tos lenne ez a vasút, de különösen kívána­tos a miatt, hogy Izsákot és környékét, mely ma összes lakosságának kulturális közgazda­­sági, törvénykezési, postaforgalmi stb. érde­keivel Kecskemét felé van utalva, sok tekin­tetben idekötve, városunknak továbbra is megtarthassuk, s ezáltal városunk piaczát legalább a mostani kiterjedésében és élénk­ségében megőrizhessük. Kerekegyháza tán e vasút nélkül sem szakadna el tőlünk, de ha e község szép fejlődésnek indult gazdászatát, állattenyész­tését, bor- és gyümölcsmivelését tekintjük, s ha hozzá­vesszük, hogy a mi gyümölcster­melésünk is nagyrészben e vonal irányában összpontosul, e vasút létrejötte világhírre ver­gődött gyümölcskereskedésünknek csak új lendületet adhatna. E végre úgy vagyok meggyőződve, hogy ha életre hívhatjuk e vasutat, azon omnibusz­vonatok járását kellene kieszközölni, a­mi a széktói szőlők és a vasút mentén fekvő földbirtokok értékét növelendi. De ez most mind nem tartozik ide. A kérdés a körül forog, méltányolja-e a tör­vényhatósági bizottsági közgyűlés ezen vas­útnak városunkra nézve azon fontosságot — melyet én annak tulajdonítok — s kívánja-e, hogy annak kiépítése iránt az osztrák állam­­vaspályatársaság megkerestessék ? Ha igen, tisztelettel kérem, hogy az általam fentebb jelzett határozati javaslatot végzés erejére emelni, s annak értelmében az én kezdeményezésemre alakult s eddig működött bizottságot a további teendőkre elbocsátani méltóztassék.* Az ekként felolvasott jelentésben foglal­tak a közgyűlés részéről helyeslő tudomásul vétettek, s míg egyrészről a közgyűlés a polgármesternek meleg köszönetét nyilvání­totta a felett, hogy e városunkat annyira érdeklő vasútügyet saját kezdeményezéséből megindította, addig másrészről az eddig tör­ténteket helybenhagyta, s a városi tanács által kiküldött bizottságot saját mandatáriusá­­nak tekintendi, s oda utasította, hogy a többi érdekeltekkel közösen minden lehetőt köves­sen el arra nézve, hogy a vasút, ha kell, még némi áldozattal is kiépíttessék; s végre ugyan a bizottságot oda is utasította, hogy a mennyiben a csongrádi szárnyvonal Félegy­házáig vezetése még nem volna bevégzett tény, annak Kecskemétről kisugárzása és Csongrádig vezetésére lépéseket tenni szintén kísérelje meg. A másik tárgya volt e rendkívüli köz­gyűlésnek az, hogy a vágatásra e télen ki­jelölt erdőrészletek árverésen lett eladása felett határozatot hozzon. Az e tárgyban be­érkezett jelentés szerént a megtartott árveré­sek eredménye, a­mely szerént I. a csalánosi dűlőben az új iskolán felüli részen kijelölt 49 részletből 1481 frt., II. ugyanott az izsáki út mellett 46 részletből 1620 frt. 50 kr., II. Kis-Bugaczon a „Varjas“ erdőben 11 részlet­ből 414 frt. 50 kr., IV. ugyanott Balla-csősz­­ház környékén 18 részletből 481 frt., V. Monostoron a régi csendőrlaktanya környé­kén 48 részletből 1467 frt. 50 kr., VI. a monostori malom mellett készletben levő ta­valyi vágás 28 öl puhafából 159 forint 60 kr., összesen 5624 frt. 10 kr. vézetett be, a tanács véleménye alapján mint kielégítő s az előirányzott összegnél jóval többet eredmé­nyező, jóvá­hagyatott. E rendkívüli közgyűlésnek e két tárgyon kívül más elintézni valója is akadt, ugyanis mielőtt a közgyűlés napirendre tért volna, Szappanos István b. t. felszólalt s indítványba tette, hogy mivel a sertéspiac­ rendkívül 1. SZ.

Next