Kecskeméti Lapok, 1883. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1883-01-01 / 1. szám

vidékét érdeklő lehet. A felolvasások a kör irattárában őriztetnek, s a kör által minden egyes esetben meghatározandó módon hozatnak nyilvánosságra. Végre a hetedik fejezet az esetleges feloszlásról (quod deus avertat) intézkedik, íme ez a „Kecskeméti kör“ szervezete. Biztos és erős alap, melyen szilárd épületet lehet emelni, ha tagjainak ügybuzgóságát Kecskemét közönsége támogatja. A „Kecskeméti kör“ szóló tanújele annak, hogy azok, kiket a sors akár ideiglen, akár végleg elszakított a szülőváros kebléről, még a távolban is Kecskemétre gondolnak , és ha már megtagadtatott is tőlük az, hogy Kecskeméten közvetlen munkálkodjanak a város jólétén, a távolban is azon igyekeznek, hogy Kecskemétünknek habár közvetve is, hasznos szolgálatokat tegyenek! Nyújtsunk nekik tőlünk telhetőleg segédkezet nemes czélú törekvéseikben! Egy közművelődési ügy. Az országos költségvetés tárgyalása alatt sok oly dolgok mondattak el a „tisztelt házban“, melyek élénk világot vetnek közoktatási állapotainkra, s a számos vigasztaló előnyök bemutatása mellett ott van elég elszomorító kép is, mely segítségért kiált. S akár az örvendetes körülményeket, akár a hiányokat tekintjük: mindeniknél van a komoly gondolkozásra méltó tárgy nemcsak azoknak, kik a közoktatás közvetlen letéteményezői, de általán mindazoknak, kiknek keble hazafiságtól buzog, s kik átérzik és érzik a közművelődés legnagyobb fontosságát. Manapság mindenki tudja már, hogy az államok anyagi versenyében hazánk, mint tisztán földmivelő ország, a közgazdaságnak bármily fokú elméleti és gyakorlati fejlettsége mellett sem mérkőzhet a versenyben. Az azonban kétségtelen, hogy erejét e téren kell leginkább fejleszteni és kitüntetni, a talajviszonyok erre való utalása következtében. De éppen e talajviszonyok folytán van országunk azon kedvező helyzetben, hogy anyagi gyarapodását más úton is kizsákmányolhatja , ha nyers terményeit ipari úton úgy dolgozza fel, hogy e tekintetben a külállamokkal versenyezni képes, mind a feldolgozásban , mind az árban, s igy kiszorítja piaczainkról mindazt, mi nem honi készítmény. Az ily irányú iparfejlesztésben más államok e téren való előrehaladottságával szemben nagy akadályok s ezek leküzdése áll. Sokat, igen bokát kell tenni egyeseknek és az összeségnek; de ha mindenkiben meglesz a kötelesség érzete, hogy tenni kell, a mulasztás bűne el leend hárítva s az eredmény remélhető. Az tehát a kérdés: mi az út, mód arra, hogy az ipar fejlődése oly mederbe jöjjön, mely a virágozhatás révébe juttathatja? — Nehéznek látszik e kérdés, de megkísértem felelni rá. Szerintem fődolog, hogy igazán értelmes és teljesen szakképzett iparos osztályunk legyen. Értelem és szakképzettség nélkül valamely iparágba fektetett tőke nemcsak holt tőke marad, de vesztett tőkévé válik; ellenkezőleg értelem és szakképzettség az a tőke, mely biztos kamatot nyújt, mint ezt az élet lépten-nyomon igazolja. De ha netán a szakképzettséget az iparos, a kor kívánalmai szerint, az iparműhelyekben megszerezhetné is, hol szerezheti meg az értelmességet, mely neki az életben biztosítékul szolgál, hogy az üzletével járó szélről a társalkodóné, ki ez alatt egy slafrokkot rántott magára. — Hát hogy mert engem pofon ütni, orozva, mikor alszom? Mi? — Hát az úr hogy mert az én szobámba tolakodni? Mi? — Én tolakodtam? No ez hallatlan! Még rám akarná fogni! Én?! — Igenis, ön ! Erre a zajra persze valamennyien fölébredtünk, s hogy ne csak halljunk, de lássunk is valamit, hirtelen lámpát gyújtottunk. Darvay bátyánk — világosság lévén — egy grádussal még magasabb hangon kezdett el kiabálni. — Hallatlan injuria! Botrányos vakmerőség idejönni az ágyamhoz, mikor én javában alszom, és mir nix, dir nix pofon ütni. Ilyet még nem ettem. Mindnyájan bámulva néztünk rá, csak Muki horkolt mélyen és kitartóan, ágyúszóval sem lehetett volna felkölteni. A zajra persze az alispán is kijött, és belépve a terembe, látja az öreg Darvayt hevesen gestikulálni és még hevesebben káromkodni. — Mi az? — kérdés mi történt itt? — Jó hogy itt vagy öcsém, elégtételt fogsz adni. Gyönyörű nőket tartasz itt a házadnál. Képzeld, az a nő ott — a folyosó végire mutat, hol a társalkodóné, ki szintén gyertyát gyújtott, látszott — ide jön, mikor én békességgel alszom, és úgy pofon üt, hogy még most is zúg bele a fülem. Nemi dolgokban kellőképpen járjon el, tervei, számításai szilárd alapon nyugodjanak s föllépésének értelmi erejével erkölcsileg kellemes hatást s anyagi javára előnyt vívjon ki? Ezt a kívánatos értelmi képzettséget óhajtják nyújtani a polgári iskolák, ott, ahol vannak, de nagyobb költséggel járó felállításuk miatt aránylag kevés helyen. Van azonban egy más mód , mi által a fölvetett czért legalább jórészben és tetemesen kisebb áldozattal elérhetni. Ez az úgynevezett ipariskola létesítése. Az ipariskola az, mire Kecskemét város ügyeinek derék intézőit, különösen iparosait és azok egyesületét felhívni szükségesnek látjuk. Mit tanult és tanul eddig Kecskeméten az iparostanoncz ? Ipari szaktanulmányán kívül miféle értelmi képzésben részesült és részesül, mely életczéljának megfelelne? Nem kicsinylünk semmit s tudjuk méltatni azt, ha eljárt az „inasiskolába.“ De mit tanult itt? Ha tudott valamit, megtanulta azt el nem felejteni; ha semmit sem tudott, tanult és tanul valami kicsit, igazán édes-keveset. Elismerjük, hogy ez haszon. Heti két órai tanítás és pontatlan iskolába járás mellett többet várni sem lehet. Azonban, ha ez eddig így volt, szabad-e ezzel megelégedni ezutánra is? Nem szabad annál inkább nem, mivel e dolgot jobbra fordítani nem nagy áldozatot követel. Az ipariskola czélja az iparos-tanonczokat, kik már bizonyos iskolázottsággal bírnak (legalább 4 elemi osztályt végeztek), pályájuk értelmi szükségeinek tekintetbe vételével tovább képezni. Az említett előkészültséggel bíró tanonczoknak Kecskeméten két osztály felállítása egyelőre bízvást elegendő volna s a két osztály összes költségei a tanezőknek heti 10 órai tanítás után évi 300 frt díjazás mellett alig rúgna 900—1000 frtra, mi ily czélnál valóban kevés. De honnan kerül elő ez összeg? Természetes, hogy a kezdő években a városnak és iparegyesületnek kell járulni a czélhoz teljes mértékben, de ez évről évre apadni fog az által, ha az iparosok, midőn újonnan fölvett tanonczaikat bejegyeztetik, a szülők által bizonyos meghatározott összegecskét (pl. egy frtot) fizettetnek az ipariskola fentartási alap javára. Ezenkívül a folyó költségek fedezéséhez 50 kvnyi évi tanpénz volna személyenként fizetendő. És ha az iparegyesület — melynek e dolog élére kellene állni — megtenné a kellő lépéseket, remélhető, hogy a magas kormánytól is nyerne czéljára bizonyos segélyösszeget. Ez ügy — véleményem szerint — annyira fontos, hogy kiválóan megérdemli, hogy az érdekelt körök vele behatóan foglalkozzanak. Vállvetett buzgalom és az anyagi szükséglet több oldalról való összehozása így azután egy oly intézményt hozna létre, mely még az előrehaladott kor szigorú követelménye, másrészt Kecskemét város iparosainak imponáló száma, erkölcsi és vagyoni súlyához is teljesen méltó volna. Óhajtjuk, hogy az ige mielőbb testté váljék! Minke Béla, író következőleg magyarázta el darabjai megírásának történetét. „Feodorá-mnak — úgymond — éppenséggel nincs valami különös története, és úgy készítettem azt, mint többi darabjaimat, s midőn elérkezettnek láttam az időt, rendes módszerem szerint befejeztem. Hogy ez miként történik, azt nagyon röviden elmondhatom. Mihelyt az első eszmét, vagyis a főhelyzetet megtaláltam — mert a színpadon minden eszmének helyzetté kell testesülnie, amely körül minden egyéb forog — kinyitok egy sajátságos papírtárczát. E tárcza, mely eleinte csak egy lapot tartalmaz, akként gyarapodik, mint az ügyvédnél a percsomag. Egymásután iktatódnak hozzá szenzácziós események , Cause célébreek, futtában ellesett társalgások és sajátságos alakok; minden nap, minden hét, minden hónap papírszeletek alakjában újabb okmányokkal gazdagítja a tárczát, melynek hieroglypháihoz csak én bírom a kulcsot. Ez a gyűjtési munkálat néha évekig eltart. Hanem egy szép napon az anyag elkezd forrni, érdekessé válik, valami esemény adja elő magát, egy színházat nyitnak meg, egy nagy művésznő merül fel az általános középszerűségből . . . vagy mit tudom én mi történik? E napon szárnyaira bocsájtom darabomat. De nem repül ám az, mint valami Minexva készen elő, eleinte csak embryo, csak most kezdődik a munka nehezebb része. Az eszme és a bonyodalom készen van. Ekkor kell elhatároznom, hogy minő médiumban ébredjen életre, melyik korszakba, micsoda személyeknek adjak mozgató erőt, hogy hivják őket és miként öltözködjenek ? Tárczámban e részletekről egy betű szó sincsen, még a czím is hiányzik. Hőseimnek nincs nevük, egyszerű tényezők: A., B., C.— az asszony, a férj, a szerető. E három tényezőnek érintkezése és súrlódása által kell a főhelyzetnek alakulnia, mely a bonyodalom csomóját alkotja. Ilyen alakban nyilvánul drámáimnak első eszméje. Csak ezután kezdem kutatni, hogy minő okok teremthetnek ily helyzetet és micsoda logikai következményeket lehet ezekből levonni. Csak ezen háromszoros munka után kezdek a felett gondolkozni, hogy alakjaimnak neveket és jelmezeket adjak, s hogy számukra alkalmas helyet és időt teremtsek, melyben legkényelmesebben mozogjanak, így született meg valamennyi darabom. „Feodorámnak alapk-Splath a következő volt: Egy A. nevű asszony imádja B. nevű férfiút; B. egy gyilkosságnak esik áldozatául ; A. C.-t gyanúsítja e gyilkossággal. Sarkához ragaszkodik tehát, bosszúló árnyéka lesz, tönkreteszi, elrabolja becsületét, halálra ítélteti. Midőn a bosszú műve már teljesítve van, felfedezi A., hogy C. ártatlan. Ezzel a formával mindent lehet csinálni. Ez annyira igaz, hogy eleinte egy vígoperát, aztán egy szalon vígjátékot, végre pedig egy jelmezdarabot akartam belőle csinálni. De ez sem Sarah Bernhardt természetével, sem a „Vandeville“ színház kis személyzetével nem volt kivihető, s így született meg a negyedik forma: a polgári drámáé. Az alapeszme egyáltalában nem szenvedett ezáltal, mert hisz az emberi igazság független jelmezek, nevek és korszakoktól, vagyis mindezek daczára is igazság marad. Vegyük Shakesperet. Mindegyik darabja — a regék kivételével — fekete szalonruhában játszhatnék. Egy ifjú Amerikából tér vissza; anyját egy második férj birtokában találja, kit azzal gyanúsít, hogy apjának gyilkosa. Ez Hamlet. Vájjon helyzete kevésbbé tragikus-e az által, hogy modern alakba öntetett? vagy pedig kevesebb borzalmat gerjeszt-e? Vájjon Ophelia modern ruhában kevesebb szánalmat és részvétet ébreszt-e? A törvényszékek annálisai nagyon sok Othellot jegyeztek fel. A féltés szenvedélye épp oly érdekes, ha közönséges polgári egyént — ki nem szerecsen — hatát. Modern tagok akadnának nagy számmal a tőzsdén is, és például veres bajuszt viselnének. Vájjon azért kevésbbé visszataszítók volnának-e? S így lehetne darabról darabra menni. Az én első darabom — így folytatta Sardou — egy két felvonásos verses vígjáték volt, czíme: „Les amis imaginaires“, ugyanaz, mit később „Nos intimes“ (Jó barátok) czim alatt megírtam. Ez 1850-ben volt. Nagyon fiatal voltam. A kéziratot Ancelot asszonynak adtam át, ki azt a „Theatre Frangais“ igazgatójának ajánlotta, hol még most is a levéltárban nyugossza örök álmát. De azért nem vesztem el bátorságomat és „Ulfra királynő“ czím alatt egy 5 felvonásos svéd tragoediát írtam meg. Kéziratomat egy ajánlattal Ráchelnek küldtem el. Azt szente vissza, hogy jobb szereti a görögöket, mint a svédeket. Ekkor egy nagy reformatió-trilógia megírásához fogtam : „A pórháború“, „Luther“, „Leyden János“, miután mintegy 20,000 verset összefirkáltam, átláttam, hogy ennek a munkának egy emberélet kevés. Végre sok küzdés után „La taverne“ (A diákkorcsma) czímű darabom színre került, és becsületesen megbukott. Igen csüggedt voltam, de nem bosszankodtam. A legközelebb szinre kerített darabom „Le printemps“ (A tavasz) fényes sikert aratott. Nemsokára egy új darab következett „Les premières armes“, melynekkedvéért Dejaset új színházat alapított. Ő játszta benne a főszerepet, de annyira nem tudta szerepét, hogy nekem kellett a súgólyukba ülni s minden egyes szót hangosan felsúgni. Ott élveztem első valódi diadalmaimat, s azon este óta tartozom a dráma történetéhez. És még ma is, minden új darabom szinre kerítésénél izgatottabb vagyok, mint ama első diadalomnak előestéjén.“ —Jan. Sardou saját színdarabjairól. — A „Gaulois“ után. — A híres szerzőnek tudvalevőleg a múlt hetekben került színre legújabb színdarabja „Feodora“ a párisi „Vaudeville“ színházban. Ez alkalomból meglátogatta őt a „Gaulois“ egyik szerkesztője, kinek a hírneves szinmű Az alispán bámulva néz a társalkodónéra és kérdi: — Hát hogy értsem ezt, kisasszony? — Úgy, kérem, hogy az az úr erővel be akart hozzám tolakodni s miután nem nyitottam ki neki az ajtót, betörte azt, tessék csak ide nézni. Az alispán oda néz, látja a betört ajtót, vállat von és így szól: — Barátom, ezt magad kerested magadnak. Sajnállak, de a kisasszonynak tökéletes igaza volt. Jó éjszakát! — Azzal szépen viszszament lefeküdni. — Micsoda ? én kerestem magamnak ? Én, aki meg se mozdultam? Hallottatok még ilyet? Reggelig lamentált, egyikünk se tudott aludni tőle, csak Muki aludt mélyen késő reggelig s mikor felébredt, töviről-hegyire kellett neki elbeszélnünk az egész históriát. — Hja, értem én az egészet — mondá suttogva — az öreg Darvay bátyánk holdkóros, hallottam én azt már régebben. Rajta is száradt szegény öregen holta napjáig a holdkórosság. Nekem két évvel később mondta el a valódi tényállást Muki, mert igaz — majd elfelejtettem elmondani — hogy elvette feleségül a szép társalkodónőt még azon a farsangon. Nagyon belebolondult — hihetőleg akkor, mikor pofon ütötte. Zöldi Márton: AMERIKAI HUMBUG. — Egy amerikai lapszerkesztő következő érdekes sírfeliratot vésetett megboldogult feleségének sírkövére: „Itt fekszik felejthetetlen nőm! Halála feletti bánatom oly nagy volt, hogy öngyilkossági czélból már homlokomnak szegtek egy 16 lövetű revolvert. Ámde e végzetes pillanatban eszembe jutott, hogy nekem kötelességeim vannak a társadalom irányában, amennyiben lapszerkesztő vagyok, szerkesztője a híres „New Orleansi Tárogató“-nak, azon lapnak, amely naponkint 3—4 évén jelenik meg, melybe Amerikának leghíresebb publiczistái írnak czikkeket, melybe hirdetések a legjutányosabban felvétetnek s mely utánvét mellett is megrendelhető. S e gondolatra letettem a revolvert. Remélem, ez a publikumot meginditandja és praenuraeráland tömegesen. Feleségem hült hamvai nyugodjatok csendesen! James Grigbrock, lapszerkeztő. Lakik nyúlúteza, 29. sz. a.“ — Egy amerikai trafikánsnak roppant sok rossz szivarja volt. Hogy adjon rajtok túl ? Kapja magát és egy odavaló lapban közzé tesz következő tartalmú hirdetményt: „Alfréd! Jöjj 4—6 óra közt a galútezai trafikba és én titkon átadom neked a mérgezett tőrt. A többit tudod, Julia“. — Persze mindenki törte magát a trafikba a jelzett időben, hogy azt a mérges Júliát meglássa, s a trafikosnak elfogytak szivarjai, miközben nagyokat nevetett a markába. — »Egy amerikai színész oly ügyesen tudta utánozni a kakaskukorikálást, hogy miJnn agyonor &j f & 1 Ír n t* lkikarttnH , a nap zavarba jött és hamarább felkelt“. Ilyen reklámot íratott magáról egy madárnyelveket utánzó művész New-Yorkban. Egy amerikai fénymáz-gyáros következő regényes alakban hirdetteti portékáját: „Megtörtént dolog. A múlt évben elindul egy hajó 4000 tonna súlylyal. A Sandwich szigeteknél roppant vihar éri utol. Tajtékzó habok a szirteken szétzúzzák , a hajó összes legénysége a tenger fenekén a cápák gyomrában leli irtózatos halálát. Csak a kapitány mr. Klikklakk menekült meg. Roppant híres úszó lévén, 12 óráig küzdött a szilaj habokkal, míg partot ért, de ott eszmélet nélkül összerogyott. Hirtelen emberevő kanibálok veszik körül, s hogy megehessék, kőbaltáikkal akarják agyonütni. De ő véletlen kinyújtja lábait. A kannibálok leborulnak előtte és roppant ceremóniával királyi trónra ültetik. Még most is uralkodik, ha le nem köszönt. Mi volt e hirtelen változás oka? Semmi egyéb, mint hogy czipője fényében a mellette levő bálványt pillanták meg, midőn kinyújta lábait. Azt hitték, az ég küldte őt. Képzelhető, hogy mily finom vix, suvix avagy fénymáz lehetett az, mely 12 órai ázás után is annyira megtartá fényét. Ilyen suvixot lehet kapni 2 krért egy skatulyát. Utánvételek pontosan teljesittetnek“. ÜZLET. Piaczi árjegyzék. Tiszta búza métermázsánként . 8.70 krtól 8.90 krig* Kétszer „ „ . 7.40 „ 7.60 „ Rozs „ . 6.50 „ 6.60 „ Árpa „ . 6.40 „ 6.60 „ Zab „ . 6.10 „ 6.30 „ Tengeri „ . 5.35 „ 5.50 „ Köles „ . 6.— „ 6.30 „ Krumpli „ 1.80 „ 2.— „ Vasúti menetrend. Felfelé Budapestnek: 2-ik sz. f.-v. érk. 4 a. 57 p. ind. 4 a. 59 p. reg. 6-ik ,, sz.-v. „ 5 ,, 34 „ ,, 5 ,, 38 ,, ,, 352-ik „ v.-v. „ 11 „ — „ „ 11 „ 40 „ délb. 8-ik „ sz.-v. „ 5 „ 18 „ „ 5 „ 26 „ d. u. Lefelé Szegednek: 7-ik sz. sz.-v. érk. 96. 55 p. ind. 10 a. 01 p. d. e. 251-ik „ v.-v. „ 12 „ 49 „ „ 1 „ 29 „ délb. 5-ik „ sz.-v. „ 9 „ 43 „ „ 9 „ 50 „ este. 1-ső „ f. v. „ 12 „ 10 „ „ 12 „ 12 „ éjjel.