Kecskeméti Lapok, 1885 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1885-01-04 / 1. szám

g állapodásszerű menete feletti őszinte örömet minden gondolkozó emberben ez a választási mozzanat — a főorvosit értjük — egészen megzavarta. Kétszeresen kár, hogy ez így megtörténhetett. Csorba ejtetett, vele a kiegyezkedésen, s azt a hitet ébresztette sokakban, kik láttak bizonyos urakat, joggal és a nélkül a teremben korteskedni, hogy amaz oldalról, úgy értik az egyességet, hogy csak akkor kell megtartani, ha nekik kényelmes, ellenben semmit se kell adni reá, ha érdeküket vele nem mozdítják elő. Kár még ez az egyességbontás amiatt is, mert a szabadelvű párt, daczára politikai érettségének, szabadelvű gondolkodásának és a helyzetnek , melyet a városban létező különféle pártok között teremtett magának, egy felekezet iránti kötelességét — egy különben kiváló jeles tulajdonságokkal ékeskedő tagjának beválasztása által — nem válthatta be.Ám ami egyszer megtörtént, azt meg nem történtté tenni az istenségnek sem adatott, de meríthetünk belőle tanúságot eleget. Első tanúság: kötve hidi a komának. Nem akarunk rekriminálni, de kimondjuk, hogy sokan azok közül, kik az egyesség szerint szavaztak, az egyesség ellenére kortesmunkát végeztek. Másik tanúság: legyen a párt minden tagja résen, s elmaradása által ne tegye ki a pártot meglepetéseknek a párt becsületét érintő szavazásoknál. Harmadik tanúság: hogy ideje van, nagyon is ideje van már, hogy végre legyünk tisztában a párt minden egyes tagjával, a párt minden egyes tagjának politikai gondolkozásával. Mert az végre sem járja, hogy a mi pártunk révén nagyra nőtt bizottsági tagok — neveket most nem említünk — akkor árulják el a pártot, mikor épen a párt becsületéről van szó. Egyébiránt minden úgy van jól, ahogy van. Az új főorvos a szabadelvű párt rendíthetlen híve, tapasztalt okos fő, ki hivatásának korszerű színvonalán áll, s a ki ellen épen nekünk, személyét tekintve, semmi okunk felszólalni, ellenben a visszavonulni kényszerült tudor úr sokkal jobban ismeri a viszonyokat, semhogy a történtekért, az érette melegen érdeklődő szabadelvű pártot kívánná felelőssé tenni. Ő tudja jól, hogy egyesek mulasztása, a helyi viszonyokból kifolyó helyzetet kiakmely annak áldozatul esett, fölötte csodálatosan egy szerelmi kaland van fűzve, melyben maga az ördög tulajdon magas személyében szerepelni méltóztatott. A hőmérő Massanában 40 fokot mutatott Réaumur szerint az árnyékban, s azt mondták , hogy a hőség még növekedni fog. Ámbár én nagy kedvelője vagyok a melegnek, de ilyen meleget már meg sem szeretek. E szerint siettem Európa számára különféle leveleket küldeni Adenbe, s aztán egy csinos lakba költöztem, mely sokkal beljebb feküdvén a szabadban, egyszersmind azon előnyt nyújtotta, hogy onnan könnyebben indultam a vadászatra. A vadászat Abyssziniában egészen más, mint nálunk itthon, mert először sokkal gyakrabban vadásznak ott szükségből, mint mulatságból, és aztán a vadász nemcsak hogy könnyen ejthet zsákmányul valami vadat, de épen oly könnyen eshetik ő maga is valamely vadállatnak zsákmányává. Csak egy roszkedvű vén elefánttal kell találkoznunk, s a legszebb kilátásunk lehet dicstelen vereségre. De mindennek daczára ellenállhatlan vágyat éreztem ama pompás hátultöltőt megpróbálni, melyet nemrég kaptam ajándéka Európából. Altato Georgisz, az abyssziniai szolga, kit magammal hoztam, kitűnő lövész, és e szerint sokat érő vadásztárs volt. Hanem érző szívvel is bírt, s minthogy a tengerpartról való elköltözésünk óta jóformán semmire sem volt használható, tehát azt kellett gyanítanom ,hogy szerelmes. És csakugyan úgy is volt! így hát saját kényelmemet s az ő boldogságát tekintve, legjobbnak tartom ilyen körülmények közt a leányt anyjával, egy tisztességes özvegynázni vágyók ténykedésével találkozva , idézte elő pártunkra nézve ezt a kellemetlen meglepetést, melynek ő lett az áldozata. És mi ezeknél fogva úgy vagyunk meggyőződve, hogy mind az új, mind a volt főorvos, a város közegészségügyét ezentúl is ernyedetlen szorgalommal , odaadással és buzgósággal fogja szolgálni. Ezek elmondása után nekik és a megválasztott új tisztikarnak erőt, kitartást kívánunk az újévben meginduló működésükhöz! Politikai szemle. Bármennyire tartózkodunk is a nagy politikával foglalkozni, lehetetlen mégis olykorolykor meg nem emlékeznünk azon dolgokról is, melyek hazánk határin túl messze történnek. Íme a nagy világból következő híreket tartunk az év kezdetén a közlésre érdemesnek. Németország részéről Bismark herczeg nagy tevékenységet fejt ki a gyarmatosítás ügyében. Anglia, mely szokásos hideg vérrel szemlélte a német gyarmatosítási törekvéseket, miután a német lobogókat most már egymás után tűzdelik ki a déli óczeánon, India és Ausztrália közötti szigeteken, s Németország külföldi követségei, a déli tengeren tett foglalásokról a hatalmakat hivatalosan értesítették , s valódi ideges nyugtalanságba esett, s a szomszédos angol gyarmatok között mozgalmat indított, hogy egyelőre tiltakozzanak a német foglalás ellen. Az egyptomi ügyek rendezésére Anglia javaslatokat terjesztett a hatalmak elé, a hatalmak azonban eddigelé nem válaszoltak, s amint a dolgok az újévben állanak, nem is akarnak rá egyébként válaszolni, csak elutasítólag. Az elutasító választ azonban, csak az angol kormány határozott kívánságára fogják írásban kiadni. Wolseley nílusi expedicziójáról is kedvezőtlen hírek szárnyalnak. A körülfogott Gordon tábornokot a karácson ünnepekre nem szabadíthatta fel, mint remélték. A felszabadító sereg rendkívüli akadálylyal küzd , s nemhogy Khartumig ért volna, de még csak Kortban van. Angliát folyton folyvást érzékeny vereségek érik. Egyptommal nem boldogul, Németország pedig már a tengereken versenyre kél vele, s a fáma nem kisebb hírt vett szárnyaira, minthogy Bismarck herczeg, a franczia kormánynyal szövetkezve, nem kevesebbet akar, mint azt, hogy Gladstonet megbuktassa. És valóban Anglia, minden külügyi akciójánál olyan akadályokba ütközik, melyek Német vagy Francziaországból erednek. Angol lapok sokat beszélnek az angol kormány tehetetlenségéről. A khinai háborúban, a döntő műveletek az újévvel kezdetüket vették, s Francziaország e végből újabb csapatokat küldött, mind Tonkinba, mind Rhinába. Olaszországból legújabban érkezett hírek , a pápa nevezetes beszédéről emlékeznek meg, amelyet a karácsoni ünnepek alkalmából, a szent collegium nevében Lacasszonynyal együtt elhozatni, hadd gondoskodjék a háztartásról, s végül majd víg lakodalmat csapunk. Programmom első részét könnyen kivihettem, de a másodiknak kivitelét váratlan akadályok gátolták. A leendő napa tudniillik mit sem akart hallani a házasságról, mert Aitato atyja — kovács volt. Hasztalan beszéltem a lelkére, hogy Aitato bizonyára nem gyakorolt semmi befolyást atyjára hivatása megválasztását illetőleg, — ő a mellett maradt, hogy egy ,,teman“-nak a fia csak témán marad. Számtalanszor mondtam neki ezen állítására: — De csak nem hiszi komolyan, hogy minden kovács éjjel hyénává változik? Én már olyan régen és olyan alaposan ismerem Aita,tót , jót állhatok érte, hogy inkább egy ártatlan birka, mintsem a vérszomjas hyéna természetével bir. És a nő épen oly számtalanszor felelte rá: — Azt az ember nem tudhassa: atyám egyszer megölt egy hiénát, és a kovács eltűnt a faluból. Az ön hazájában talán nem úgy van, — de nállunk, — hiszen tudja, mindenütt más szokások vannak ! Itt nem használt sem szó, sem beszéd, — Aitato bűvész volt és az is maradt! Sajnáltam a szerelmeseket, mert a leány kétségkívül őszintén és teljesen viszonozta Aitato szerelmét. Abyssziuia híres a nők szépségéről, és Mintaizi a legszebbek között foglalhatott helyet; világos csokoládészinüi orczáinak gyöngéd bőrén a legszebb pir világlott át; koráll piros ajkai és nagy fekete szemei voltak, majdnem túlságosan hosszú pillákkal; — hófehér fogai annál inkább feltűntek a sötét bőrszín mellett. Vonásai európai szabásúak, és jól megkent fürtjei olyan szeszélyesen göndoni bibornok üdvözlő szavaira mondott. „Több ízben kijelenté már, — úgymond a pápa,—hogy helyzete tűrhetetlen, s hogy az folyvást tűrhetetlenebbé válik. Helyzete, magában véve is, ellenkezik a pápasággal, annak méltóságával és függetlenségével, vétkes beavatkozást képez a pápa szabadságába, a legfőbb hatalom gyakorlásánál, s minden alkalommal erőszakolt módon akként nyilvánul, hogy neve az idegen uralom, folyton növekedő súlyát érezteti, s a kath. világot, mind inkább meggyőződted, hogy a pápának a dolgok ily állásához illeszkedni lehetetlen, s a mellett nem maradhat közönyös. Felemlítette, hogy vele annyira mentek már, hogy mikor közelebb kholera-kórházat akart építtetni, megtagadták felebaráti jogát s a szeretet gyakorlatát. Kikelt az eretnekek (protestánsok) Rómában élvezett túlságos szabadsága ellen, mely ezeknek templomait az örökvárosban folyvást szaporítja. Követelte a pápaság függetlenségének visszaállítását, s tiltakozott a házassági elválás ellen, mely a családot tönkreteszi és veszélyezteti, a gyermekek nevelését stb. Ha úgy tetszik istennek, — mondá — hogy elmúljék tőle e megpróbáltatás, hálát fog érte adni; félő azonban, hogy szerencsés változás mindaddig nem fog beállani, mig az egyház feje Rómában idegen uralom igáját viselni kénytelen. Isten fia, ki ellenei elől futással menekült, egyházát nem fogja elhagyni. E pillanat elérkezéséért a híveket imára hívta fel. Ausztriában szomorú és véres dolgok történnek. Nagy üzletek, bankok buknak, s előkelő, nagy bizalomra érdemesített bankhivatalnokokra sikkasztások derülnek ki, s ennek következtében egymást érik az öngyilkosságok. A pénzintézetek szigorú vizsgálatnak vetették alá pénztáraikat, a bankhivatalnokoknak pedig megtiltották, hogy a börzén játszanak, így akarván a megrémült közönség megrendített bizalmát helyreállítani. A börzét rémület szállotta meg a sok bukástól és öngyilkosságtól. Az értékpapírok ára rohamosan csökken, intézetek milliókat veszítettek, többet, mintha ezeknél szintén sikkasztottak volna. Kilenc nap alatt öt öngyilkosság, a bukások egész sora, véres események nélkül ugyan, de nem kevésbé lesújtó hatással. A prágai földhitelintézet is kikiáltotta a csődöt, ezen kívül sok czukorgyár lett fizetésképtelenné. Bizony szomorú állapotok népies viselete szolgálhat mintául. Itt van mindjárt a kecskeméti juhászné, a soroksári sváb leány vagy a dunakeszi. Ki ne ismerné a magyarországi román, szerb nők viseletét. A kalotaszegi, meg a székely népviseletre pedig szintén találhatók minták a „Vasárnapi Újság“ és a ,,Magyarország és Nagyvilágban“, így csak nagyon kevés utánjárással ki ki beszerezheti a mintákat, s ha csak a felsorolt népies jelmezek lesznek is képviselve, a változatosság a teljes gyönyörködhetésig biztosítva lesz. Meg vagyunk győződve, hogy a siker biztosítva leend, mihelyest az idegenkedést le tudjuk küzdeni. A szárnyra kapott hírek pedig nemcsak idegenkedésről, hanem még ellenséges indulatról is beszélnek. Mi ennek nem adunk hitelt, sőt sokkal nemesebb gondolkozásának hisszük a mi női közönségünket, hogysem ellenségeskedő visszavonást tanúsítana akkor, amikor tulajdonkép csak arról van szó, hogy a nőegylet pénztárát gyarapítsuk a czélból, hogy az a tervezett bölcsőde felállítására a legközelebbi jövőben képesíttessék. Beszélik azt is, hogy bizonyos fiatal emberek távol akarják magukat tartani. Ezt sem akarjuk hinni, mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy a mi fiatal embereink régen kinőttek már a cotteriaskodás kisvárosi gyermek czipőiből. Még csak anynyit, hogy a tánczrend ép úgy lesz összeállítva, mint az elite-bálakon szokás, s akik nem jelmezben jelennek is meg, szívesen látott vendégei lesznek a bálnak. KECSKEMÉTI LAPOK A nőegylet báljáról. A meghívók már szétküldöttek s szemtanúi voltunk, hogy sokan jószót mosolyogtak a népies nyelven fogalmazott meghívónak. És ez a január 17-iki bál valósággal izgatottságban tartja a közönséget. A rendezőség aggódik , mert a magyarországi népies jelmezekhez mintákat kapni csaknem lehetetlen, az utolsó kísérletet ily minták beszerzésére épen most teszi a rendezőség egyik igen buzgó s fáradhatlan tagja. Pedig a mi véleményünk szerint ezen népies jelmezek elkészítése nem is olyan nehéz. Nagy városokban a jelmezbálokon az operettek kiváló alakjainak jelmezeit használják, miért ne lehetne alkalmazni nálunk a népszínművek kiváló alakjainak jelmezeit. Ott van „A millimári“, „Tót leány“ „Czigány Panna“, „Finura Rózsi“. Ehhez járul, hogy hány vidék ismert dörödtek , a mint azt a mi szépeink csak forditó-vas segélyével és nagy fáradsággal állíthatják elő. De a gazdag hajzat daczára, az abyssziniai leányok a fejek tetején kiberetválnak egy kis kerek helyet, s ott csak akkor szabad ismét hajnak nőni, ha anyákká lettek. Egy reggel Aitato azon hírrel jött be, hogy Mintaszi ismét nagyon beteg, és az anya kéret, látogassam meg a leányt és adjak neki orvosságot. A beteg már egypár nap óta főfájásról és bágyadtságról panaszkodott, s most bizonyos merevségbe esett, melyből semmi módon sem lehetett felrázni. Még sohasem fordult elő hosszú praxisomban hasonló eset, és hosszabb figyelmes észlelés után azon meggyőződésre jutottam, hogy a szép Mintaszi nagy kitartással és ügyességgel játszsza a beteget. Minden élesztési kísérleteim sikertelenek voltak, még a legerősebb szer, — ammoniakoldat, — melyet a leány orra alá tartottam s melyet addig bizonyára nem ismert, még ez sem csalt ki belőle egyetlenegy mozdulatot sem. Épen oly kevés hatása volt a mama csipkedéseinek és hidegvízzel való öntözéseinek. — Hát még most sem hiszi? — suttog az öregasszony hozzám fordulva, — ez Aitato, vagy valamely barátjának a műve. Nézze csak, milyen erősen beszorítja ez a leány a hüvelykújjait. Budek befolyása alatt áll. Azt én már észrevettem volt, s azt kérdem az öregtől, mi köze van ahhoz Budeknek? Az öregasszony ezt felelé: — Oh ezt csak Budek teszi, és senkisem képes a markát felnyitni. És valóban én is hasztalan kísérlem meg az ökölre szorított kis kezet felnyitni; a kis leány rendkívüli erővel bírt. A Budek pedig az abyssziniai képzelet legborzasztóbb rémje Csütörtökön decz. 25-én „Trobadour“. — Pénteken „Ezres bankó“. —Szombaton „A sabin nők elrablása“.— Csütörtökön „Trobadour“ nagy opera került színre. Jobb előadást közönségünk még itt nem látott, ez este színházunk legfényessebb sikerű estélye volt. Az estét főleg erdei Berta „Arucena“ és Kövesei Rózsa „Leonora“ tették élvezetessé. Erdei Berta a 2. és 3 ik szakaszban úgy gazdag színezésű, mély érzelmű éneke, mint elragadó játékával zajos tetszést keltett. A Hévteljes mozdulatai, estatikus küzdelme helyenként persze a túlzás határait érintik, mindazáltal e szerep egyike kiválóbb alakításainak. — Kövesei Rózsa szép koloratúrával és tiszta hangerővel énekelt. Nyíregyházi „Maurice“ mint mindig , úgy most is dicséretre méltóan énekelt. Boczkó Dóra „Ines“ szerepét biztosan és csinos technikával énekelte. Kolozsvári „Luna gróf“ elég jól énekelt. Az énekkar és zenekar nagyban járultak e nagy opera sikeres előadásához. Pénteken „Az ezresbankó“ Margitay Dezső új népszínműve — itt először — került színre. A darabban új nincs, de van azért sok oly dolog, melyet jól esik látni a nézőnek. Egyedüli hátránya a darabnak az, hogy a szereplők csak úgy járnak kelnek a színpadon, mit el lehetett volna kerülni. De ezen hibája mellett kiváló jó tulajdonsága, szép zengzetes nyelvezete, melyet élvezet hallgatni , továbbá dicséretre méltó jó tulajdonsága a darabnak az, hogy alakjai sikerültek, melyek jóízti, kedélyes, magyaros mozgást és életet hoznak a színpadra. Meséje a következő: Faragó Pista dévaskodásból megcsókolja Katiczát, Sas Ferke menyasszonyát. A dolgot megtudja a Pista gyerek menyasszonya s visszaküldi neki a jegygyűrűt. Ez a dolog képe, mely nem más, mint egy sakállá vagy hiénává változott — kovács, ki valami gyűlölt ellenségének meggyilkolását tervezi. Az első lépés, hogy kiszemelt áldozatát hatalmába keríthesse, abból áll, hogy ennek nevét egy szalmaszálra írja; az abyssziniai nép ezen okból nagyon gondosan szokta igazi nevét titkolni, s többnyire más néven nevezteti magát. Mintaszi csak akkor nyerte vissza eszméletét, midőn Aitato a szobába jött, sikoltozni és összefüggés nélküli szavakat kezdett beszélni. Én azt gondoltam, az anya haragra fog lobbanni a bűvésznek képzelt imádó ellen , hanem épen ellenkezőleg most bizonyos tisztelettel bánt vele és kérte: ha talizmánnal bir, szíveskedjék azt a betegnek nyújtani. Aitato elővett egy piszkos, zsíros bőrzacskót és letette Mintaszi mellé, ki azonnal erős görcsökbe esett. Szilárd hangon — ámbár könyek peregtek szemeiből — kérdé: — Megmondod-e nevedet, óh szellem, és szólni fogsz, ha ismét elveszem ezen talizmánt ? De a szellemidéző elfeledte a szellemet határozottan, mint női- vagy mint férfi-neműt megszóllítani, és Mintaszi—vagyis a szellem — kiáltott az ő száján: — Asszony vagyok én, hogy nem szállítasz meg úgy, amint a férfinemű szellemet szállítani kell? A hiba helyre lön hozva, és a szellem megígérte, hogy beszélni fog, ha a talizmánt eltávolítják, mely neki gyötrelmet okoz. Az is megtörtént, de úgy látszik, az abyssziniai daemonok is épen oly hazugok, mint az abyssziniai emberek, — mert a „szellem“ mindenfélét hadart össze-vissza anélkül, hogy világosan nyilatkozott volna, amint megígérte. Színház, 1. sz.