Kecskeméti Lapok, 1887. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1887-01-02 / 1. szám

Újévi elmélkedés. Nem tudom örüljünk-e, sirjunk-e? Örüljünk-e annak, hogy az ó-év elmúlt és új virradt ránk, vagy bán- kódjunk-e fölötte? Hogy az ó-év mit hozott és mit vitt el, mily reménye­ket valósított meg és milyeneket tett tönkre, azt már tudjuk; de hogy az újév mit rejt magában, annak az Is­ten a megmondhatója. Ne ócsároljuk a távozót és ne örüljünk az új jövevénynek. A távo­zónak már voltak rosszabb , gonoszabb és kártékonyabb elődei is, az új jö­vevényt pedig még nem ismerjük. Ha a lefolyt év eseményeire vissza­tekintünk és azok fölött elmélkedé­sekbe bocsátkozunk, akkor az ó-évet „előkészítő“ vagy „átmeneti“ évnek kell elneveznünk. Minden nevezetesebb mozzanat vagy esemény, mely ez év­ben felmerült, az előkészítés vagy az átmenet jellegét hordta magán, mely az új évben fogja csak kifejlődését találni. És ennek megjósolásához nem is kell valami nagy prófétai ihlet. Csak két mozzanatra tekintsünk vissza és azonnal meg fogjuk látni, hogy a jövő év mit rejt magában legalább e két dologra nézve. Az ó év hazánkba ho­zott egy borzasztó és pusztító betegsé­get : a kolerát. E betegség terjedésén meglátszott lappangó természete. Az előrehaladott évszak okozta viszonyok gátolták rohamosabb terjedését, de azért köztünk maradt, egyengette ma­gának az útat, hogy az új évben na­gyobb léptekkel*haladhasson előre. A második esemény, melynek kifejlődése az új évre várható: Európa politikai helyzetének átalakulása. Az ó-évben lefolyt nagyjelentőségű politikai ese­mények természetüknél fogva átmeneti jelleggel bírnak és mint ilyenek kell, hogy kifejlődésre vezessenek. Hogy e kifejlődés milyen lesz, ki tudná azt előre megmondani! De reméljük a legjobbat. Talán még sem lesz oly fekete az újév, mint a milyennek festjük. Aztán utó végre legyen a politikai helyzet a milyen akar, legyen nyavalya a mennyi akar, csak bennünket ne bántson és nekünk ne okozzon kárt. Betegségtől megvéd hetjük magunkat, ha vigyázunk az egészségünkre; de hány olyan csapás, veszedelem és baleset van, mely vá­ratlanul jön és el nem hárítható , sem meg nem előzhető. Az ó-évre mindenki panaszkodik és kigyót, békát kiált rá. A kereskedő az üzlet pangása miatt; az iparos azért, mert nem kapott elég megren­delést; a gazda és földmivelő, mert a termés rossz volt és a gabnaárak is alacsonyak, szóval: panaszkodik mindenki, az ügyvéd úgy, mint az orvos, a tisztviselő úgy, mint a ma­gánzó , mind azt hiszi, hogy pa­naszra van oka, hogy másként is le­hetett volna és senki sincs megelé- j gedve. Mindenki többet kivan annál, a mit kapott és ha többet kap, ak­kor még többet kiván. Ilyen az em­ber természete. De azért mégis kívánunk az újévre minden jót. A kereskedőnek jobb üz­leteket , az iparosnak több megrende­lést, a gazdának és földmivelőnek bő­termést és magas árakat, a tisztviselő­nek gyors előmenetelt , az orvosiak és ügyvédnek hirnevet és mindenkinek boldog új évet. A „Kecskeméti Iparegyesület“ 25 éves múltjának vázlatos ismertetése. (Felolvasta Györffy Balázs elnök, az egyesület 25 éves fennállásának 1886. évi Deczember hó 12-én tartott örömünnepén.) (Folytatás.) Az 1870. évi márczius 15-ik napján tar­tott választmányi ülésen mondatott ki ezen hajléknak, ha alább nem lehet 8000 írtért leendő megvétele. A megvételre szavaztak: Pátkai Sándor, Csikai Sándor, Bodis János, Nád Nándor, Csörgei Imre, Györffy Pál, Madocs István, Dr. Mádi Pál, Cseh György, id. Péntek János, Salamon Imre, Fényfi Antal, Szinyai Imre. Mészáros István, ifj. Szalontai János, Schubert Antal, Aág Mi­hály, Baki István; voltak a választmányi tagok között, kik 7000 írtnál nem voltak hajlandók többet adni, voltak, kik a vételt elejteni kivánták; a nagy többség azonban a vételt kimondván, az 1870. évi deczember [ 3 ivén az adásvételi szerződés megköttetett Tr.-y, hogy a 7800 írt vételárból 1000 írt azonnal le lett űzetve, a 6800 írt vételár- hátralék lefizetésére pedig az 1879. évi april 1- ig terjedő idő tűzetett ki 6% kamatfize­tés mellett, évenkénti 800 írt, illetve 400 írt törlesztéssel. A vett házban az első választmányi gyűlés 1870. évi május 11. i rtatott meg. Az adásvételi szerződést aláírták az egyesület képviseletében: Katona Zsigmond’, Csörgei Imre, Nagy Imre, Nád Nándor, Eagi Lajos és Parragb Gedeon; a szerző­dést Gáspár Lajos szerkesztette, a tulajdoni b'-keblezését a közbeesett hagyatéki eljárás miatt ifj. Nagy Lajos ügyvéd vitte keresztül. A ház árúbazár és olvasó helyiség fel­állítása végett vétetvén, azóta alig múlt el év, hogy az árúbazár felállítása szóba ne hozatott volna: mindamellett ez még ma is csak az elvi elhatározás stádiumában van. Az egyesület életnyilvánulásának szép bizonyítéka az, hogy pénztárából ez évben 5110 írtból 99-en nyertek segélykölcsönt, s hogy a könyvtár 1870. évi január 1-től 1871. évi június 22-ig 248 kötetről 336-ra szaporodott. Az 1871. év eredményét a tagok jelen­tékeny szaporodása, szegényebb iparosok segélyezése, az iparos tanonczoknak az isko- láztatásbani felügyelet, építtetés, iparos if­júsági önképző-egylet alakítása, alaptőke gyűjtés, az egyesületi helyiség termeinek hí ndezése és az_ 1872. évi augusztus hó 2- ig felére tervezett iparműkiállításnak elő- leges készületei képezik. Az egyesület a kilátásba helyezett új ipartörvénytől várván az ipariskola felállí­tását, addig is, a mig ez létesittetnék: bi­zottság alakíttatott a vasárnapi iskolákba járó iparos tanonczok felügyeletére, mely Yégh József bizottsági elnöksége mellett | tisztében lehető buzgalommal igyekezett el- j járni. Böszörményi Mihály tanító elnösége mellett, megalakult az iparos ifjúsági ön­képző-egylet, mely ma is fennáll. Ez évben lett a ház kocsi bejárása te­remmé átalakítva, az udvar cserjékkel beül­tetve úgy, hogy az összes átalakítási költ­ség 1398 írtra rúgott. A most is vígan ke­tyegő óra Nád Nándor 41 frt gyűjtéséből ekkor lett véve, valamint aláírás útján ekkor szereztetett meg a gyászlobogó és a nagy j fali tükör. Segélykölcsönként 85 tag közt ' 4540 frt osztatott ki, a könyvtár pedig 336 I kötetről 422 kötetre szaporodott. Az egyesületi tagok száma pedig 288- ról'292-re emelkedett. Október 17-én tartott választmányi ülé­sen az 1869. évben tervbe vett iparműkiál- litás mulhatlan megtartása az év másik felére elhatároztatott, melynek költségei fe­dezésére Horváth Döme miniszteri tanácsos és Kiss Miklós akkori felső-kerületi ország- gyűlési képviselő közbenjárásával, a föld- mivelési ipar és kereskedelmi minisztérium­hoz kérelmet intézett és Szlávi József mi­nisztert a kiállítás pártfogó elnökségére fel­kérte, ki is azt elfogadni kegyes volt. A tervbe vett kiállítás költségeire meg­tartott bál 208 frt 49 kr. és 3 drb aranyat jövedelmezett. Ugyanez évben tervbe vétetett egy iparmúzeum felállítása — és elvben elfo­gadtatott egy lövölde felállításának szük­sége, de mely határozatok „foganatot nem nyertek. Az egyesület 10 éves fennállása ünne­pén nyert tapasztalat alapján 1871. szept. 16-án a hazard játék az egyesület helyiségeiből kizáratott s habár az­óta 15 év múlt el, e határozat át­hágva nem lett. Az ez évben 51 frt 49 kr. költséggel felállított tekepálya ugyanazon évben 54 frt 80 krt jövedelmezett. Az egyesület életében korszakalkotó volt az 1872. év, mert az akkori kiváló el­nöke Katona Zsigmond fáradtságot nem ismerő intézése mellett a kecskeméti ipar­műtárlat létrehozásával nemcsak városunk hírnevét emelte, de elévülhetlen érdemeket szerzett magának a magyarországi ipar fej­lesztése körül is. E kiállítás a felmutatott sikerénél fogva megszűnt az egyesület a város ügye lenni, hanem országos eseménynyé emelkedett, épen azért, — azt hiszem — leghelyesebben te­szem , ha annak méltatásánál az akkor meg­jelent országos hírlapokból vett idézeteket használom fel. A „Hon“ 1872. év 194. számában annak rendes levelezője igy szól: „Megvallom, magam is azok közé tartoztam, a kik a bécsi világ kiállítás előestéjén aggódva nézték a merészséget , a melylyel a kecske­méti kiállítás kezdeményezői, az ottani ipar­egyesület vezetői, e nagy fába fejszéjüket belevágták. Közelebb azonban kirándulva— a mi kedves szomszéd városunkban azon tapasztalást kellett szereznem: hogy — ha valami váratlan, véletlen közbe nem jön — a kecskeméti kiállítás ki fog bontakozni a kiszerűségből és a körülmények számbavé­tele mellett, nagyobbszerű lenne, mint azt bárki feltebette volna“. KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCZÁJA Te rád. A másvilágnak békés partjain már Vándor lelkem csakhogy ki nem kötött; Midőn kórágyam vánkosán feküdve Vívódtam élet és halál között; Szegény anyámnak forró könye hullt rám — Elveszni látván szerető fiát — .f. . Bocsássa meg e bűnöm a nagy Isteni Én rád gondoltam . . . egyedül te rád! Testvérem ott sirt szinte, lábaimnál, Jajonghatott is, nem éreztem én! Pedig szerettem jobban mint a lelkem’ Oly jó, mint ő, most sincs e földtekén; Beszélt jövőnkről . .. szép arany napokról, Hogy felviduljon a bús kis család; Pedig, hogy holnap éljek, ő se hitte — S én?. . . rád gondoltam, egyedül te rád! Jöttek barátim . .. vigasztalni jöttek Miért? hisz én nem voltam bánatos Boldogabb voltam mint egy fejedelem, ki Aranynyal áttört szőnyegen tapos; Olyan visszásnak tűnt föl a sóhajtás , Melyben ajkukról égbe szólt a vád : .. . Miért kell őket ily korán elhagynom? — Én rád gondoltam, egyedül te rád! Majd jött az orvos... nem egy... kettő, három Komoly képpel ment mindenik tova; .n. . „Meghozhatjátok bátran a koporsót, O nem lesz jobban — mondák — már soha!“ E szóra szivem nem vert sebesebben Hogy nyitva láttam sírom ajtaját Én a halállal épen nem törődtem. Mert rád gondoltam , egyedül te rád! Az Isten intett... és a sirhalomnak Midőn széléről megtért a halott, Szivemben újra éledt a remény, mely A múlt időkben már-már elhagyott; Szerettim könyét még le sem töröltem, Sem értem vérző szivök bánatát; . . . Megverhet érte egykor a nagy Isten! De rád gondoltam, egyedül te rád! Szabadhegyi Aladár. A csongrádi új torony. Elhangzott az utolsó kalapácsütés a csongrádi parochiális templom tornya födél- zetén! Fönn ragyog a földet ábrázoló gömb fölött a megváltás jelvénye, már messziről hirdetve a kegyúr gróf Károlyi Sándor úr és a csongrádi hívek szerénynek mondható, de mégis a mai pénztelen időben bőkezű adakozása szép eredményét. A torony újonnan építése eredetileg 6240 írtban Ion árlejtésileg megállapítva, de ez esetben a gömb és kereszt csak hideg­aranyozással lett volna elkészitve; de meg­gondolván a toronyépittető bizottság, hogy a hideg-aranyozás mégis csak ephemer, te­hát kérdést tett vállalkozótól, hogy a hideg­aranyozásért eredetileg előirányzott 240 frt összeghez mennyi összeg lenne még szük­séges , hogy a gömb és kereszt tűzben ara- nyoztatnék meg ? A vállalkozó még 600 irtot kért, s igy az aranyozás 840 frtot venne igénybe. A bizottság megállapodott tehát á kért összegben, s igy lett a torony­építés egész összege 6880 frt. Ezen összegben még bentfoglaltatott a villámháritónak újonnan készíttetése is a toronyból egyenesen levezetve a sodronyt. De később jónak látta a bizottság, hogy az egész templomán is végig vezettessék a villámháritó rézsodrony huzal. Majd midőn már a toronytetőzet is be­fejezéséhez közelgett, fölmerült a bizottság­ban azon nézet nyilvánítása , hogy a torony­tető minden aranyozás nélkül mégis kissé dísztelen; ez okon elhatároztatott, hogy az úgynevezett dobra mégis illesztessék egy kis aranyozott ékítmény, és pedig: a főoldalon az évszám 1886. A többi három oldalra pedig a hit, remény szeretet sym- bolumai, vagyis: kereszt, horgony és szív. Ezen föliilmunkálatért a rézművesek és ara- nyozóval 675 frt 54 krban megállapodott a bizottság. A torony őrjárat vasrostélya az ablak közepéről ennek aljára szállíttatott le, mely­nek a tartályaira diszitmények készíttettek és az egész rostélyzat nyomán festése 70 forintot vett igénybe. Majd az óra újonnan gyökeresen kija­víttatott és a czimlapok újonnan aranyoz­talak , mely munkálatok ismét 600 frtot vettek igénybe.. Valamint a toronyőröknek egy kis szoba s a harangoknak e végett el­helyezése közel kétszáz írtba került; tehát eddigelé igénybe vett ez építkezés 8425 frt 54 krt. Még hátra van a templom elejének •— melyen a torony nyugszik, újonnan betisz- ttása, mely munkálat a jövő tavaszra ma­rad a téli hideg miatt. Valamint a tornyon levő redőnyös viselt ablakok újonnani elké­szítése, melyre nézve a kegyúr megbízottja fölgyevi tiszttartó Körmendy Zsigmond úr azon reménynek adott kifejezést, miszerint ezen redőny-ablakokat el fogja a kegyúr ké­szíttetni. Valamint azt is megígérte, misze­rint a templom tetőzetét újonnan fogja pa­raffinnal bevonatni. Az adakozások e szent czélra szépen folytak be, sőt még most is folynak elany- nyira, hogy a vállalkozók kielégítése után remélhetőleg pár száz forint marad is, mely a bizottság véleménye szerint gyümölcsöz- tetni fog azon czélra, hogy idővel a tem­plom homlokzata két kisugárzó alapfalára két szobor és pedig a két szent magyar ki­rály szent István és szent László szobrai emeltessenek. Folyó hó 16-án végeztetett be a réz­műves munka a tornyon, a mikor egy bi­zottság neveztetett ki szakértők és megbí­zottakból, kik véleményt Írtak alá a jegy­zőkönyvben és pedig olyat, hogy a munka teljes kifogástalanul úgy. hogy jobban kí­vánni sem lehet, készíttetett el, illetve fe­jeztetett be. \ / r I - • f* I i y W \ ' HUSZADIK ÉVFOLYAM. 1. Szám. * 1887. JANUÁR 2. KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DU I , ^ HIRDETÉSI DU I Egész évre 5 frt—kr. | Negyedévre 1 frt 50 kr POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terje­Félévre . . 2 „ 50 „ Egy szém ár. 12 kr delme8 ^,, M &s adatik. —- MEGJELENIK MINDEN VASARNAP Klófizetni az év folytán minden hónap elején lehet. SZERKESZTŐ LAKIK : III. TIZED, KÖNYÖK-ÚTCZA, 121 SZ. KIADÓ-HIVATAL: BUDAI-ÚTCZA, 186. SZ. Bélydgdij minden beigtatásért 30 kr.

Next

/
Thumbnails
Contents