Kecskeméti Lapok, 1889 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1889-01-06 / 1. szám

­­ vek. — III. Történelem, földrajz, népisme, utazások. — IV. Irodalomtörténet Szépészet. Bölcsészet. —V. Jog-és államtudományok. Po­litika. Statisztika. — VI. Természettudomá­nyok. Orvostan —VII. Nevelés-és oktatástan stb. — VIII. Mennyiségtan. Műtan. Ipar. Ke­­resk. — IX. Házi és mezei gazdaságtan stb. — X. Nyelvtudományok. Szótárak. —­ XI. Ifjú­sági iratok. Képeskönyvek. — XII. Hittu­domány. — XIII. Hellen és római remek­írók. — XIV. Levelezők , köszöntők, stb. — XV. Gy­ű­jteményes vállalatok. Családi köny­­tár. Falusi Könyvtár. Kisnemzeti múzeum. Nemzeti színház könyvtára. Népszínház könyvtára. Olcsó könyvtár. Operaház könyv­tára. Történelmi könyvtár. Vasárnapi könyv­tár. — XVI. Naptárak. Azt hisszük hogy , felesleges említenünk, miszerint a közelgő karácsonyi és újévi ünnepek alkalmából becsesebb ajándékot könyvnél nem adhatunk. 2. A munkaadó ezen felelő­sség alól csak akkor van felmentve, ha igazolni képes, hogy a baleset földrengés, háború vagy lázadás következménye, vagy hogy azt a sérült fél maga szándékosan idézte elő­. 3. A jelen törvény értelmében kárpótlás követelhető: 1. Sérülés esetében: a) betegápolási költségek legfeljebb 3 havi tartamra és naponta legfeljebb a sérülés előtt élvezett napibér erejéig; b) munkaképtelenség esetében végkielé­gítésre , a­mely teljes munkaképtelenség ese­tében a legutoljára élvezett napibérnek 800-szorosát, részleges munkaképtelenség esetében a napibérnek a fennmaradó munka­képesség arányához képest meghatározandó töredékét képezi, a­mely töredék azonban a napibérnek 500-szorosán semmi esetre túl nem terjedhet. 4. Halál esetén: 1. A temetkezési költségekre, legfeljebb azonban 25 órtig. 2. Azon hátrahagyott családtagok részére, a­kik irányában a baleset folytán elhalálo­­zottnak törvény szerint tartási kötelezettsége volt, az elhalálozott által utolsó időben él­vezett napibér 600 szorosáig. 4. Az ezen szabályok szerint megállapított kártérítési jogról való mindennemű előleges lemondás érvénytelen. 5. Az ezen szabályok szerint megállapí­tandó kártérítési összegek bírói foglalás tár­gyát nem képezhetik. 6. A munkaadó ezen kárpótlási kötele­zettség alól fölszabadulhat és pedig: 1. A betegápolási költségek alól, ha összes munkásait és alkalmazottjait valamely betegsegélyző pénztárnál beíratja, vagy ha ily pénztárt maga alapít és ha mindkét eset­ben az illető pénztár a sérültnek kellő ápo­lásáról gondoskodik. 2. A végkielégítés kötelezettsége alól, ha összes munkásait és alkalmazottjait a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi mi­niszter részéről rendeleti úton meghatározandó erre alkalmas valamely biztosító intézetnél, vagy az érdekeltek által létesített szövet­kezeteknél legalább a III. szakaszban kijelölt legmagasabb értékig baleset ellen biztosíttatja. A munkaadó jogosítva van ezen esetek mindegyikében az 1. pont alatti betegsegélyző pénztári járulékokat 50^ erejéig, a 2. pont alatti biztosítási díjakat 10^ erejéig a mun­kásnak béréből vagy a hivatalnok fizetéséből levonni. 7. A jelen törvény értelmében keletkezett kártérítési követelések iránt az első fokú iparhatóság minden felebbezés kizárásával ítél és a megítélt összegeket, ha 8 nap alatt nem fizettetnek, végrehajtás útján hajtja be és vagy a sérültnek, vagy a­mennyiben kiskorúak vagy gondnokság alatti személyek vannak érdekelve, az illető gyámhatóságnak szolgáltatja át Az iparhatóság ítéletével meg nem elé­gedő félnek jogában áll az ítélet kihirdetésétől számtandó 8 nap alatt igényeit a törvény rendes útján érvényesíteni, mi­által azonban az ítélet végrehajtása nem gátoltatik. 8. A 3. szakaszban említett igények elenyésznek , ha azok a baleset bekövetkeztétől számító­tt egy év alatt nem érvényesíttetnek , vagy ha az iparhatóság vagy a bíróság által megállapított összegek ki vannak fizetve, kivételt képez,,ha a sérülés a munkaadónak vagy más személynek bűntettéből vagy vétsé­géből származik, mely esetben a külön kár­pótlási jog fenmarad, ez esetben azonban az ezen törvény szerint már megítélt vagy meg­fizetett összegek beszámíthatók. 9. A jelen törvény alapján keletkező kárpótlási követelések a munkaadónak csődje esetében az 1881. évi XXII. t.-cz. 60. §-ának 1. pontjában foglalt követelésekkel egy osz­tályba sorozandók. 10. Az első szakaszban megjelölt munka­adók vagy ezeknek üzletvezetői tartoznak a telepükön vagy iparuknál bekövetkezett min­den balesetet és annak okait, mihelyt a sérült munkás vagy alkalmazott a balesetet követő harmadnapon a szenvedett sérülés miatt a munkánál meg nem jelenik, azonnal az első fokú iparhatóságnak és egyúttal az illető iparfelügyelőnek is bejelenteni. A bejelentés folytán indítandó vizsgálat eljárását a földművelés-, ipar- és kereskede­lemügyi miniszter által kiadandó külön ren­delet fogja szabályozni. 11. Azon munkaadó vagy üzletvezető, ki előző szakaszban körülírt bejelentést el­mulasztja vagy azzal késik, kihágást követ el és az iparhatóság által iparoktatási c­é­­lokra fordítandó 20—200 frtnyi pénzbünte­téssel fenyíthető. 12. A munkaadó vagy üzletvezetője tar­tozik az iparfelügyelő által a munkások biz­tonsága érdekében megrendelt intézkedéseket és változásokat azonnal foganatosítani. Ha a munkaadó vagy üzletvezetője ezen intézkedé­seket kivihetetleneknek vagy szükségtelenek­nek tartja, joga van azok ellen 10 napon belül a földmivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi miniszterhez folyamodni. 13. Azon munkaadó vagy üzletvezető, ki a 12. szakaszban foglalt rendelkezéseket elhanyagolja, kihágást követ el és az ipar­hatóság által 20-200 írtig terjedhető pénz­­büntetéssel , ismétlés, valamint súlyosabb esetekben 1—10 napi elzárással és 20—200 írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető. A pénzbüntetés iparoktatási czélokra fordítandó. 14. Az iparhatóságok kötelesek minden telepengedélyezési tárgyalásra az iparfelügye­lőt írásban meghívni, a hozandó végzést vele közölni és az által netalán beadandó felfolya­modást elfogadni és illetékes helyére felter­jeszteni. E javaslathoz igen tanulságos táblázatok vannak mellékelve, melyek a külföldi meg­felelő intézkedéseket tárgyalják áttekinthető módon. Az enquéte kétségtelenül alaposan meg fogja vitatni e nagy fontosságú társa­dalmi kérdést és remélhető, hogy az ige minél előbb testté fog válni, és gondoskodva lesz arról, hogy a munkás a munkaképte­lenség esetére ne taszíttassék a szégyen , vagy a bűn, a koldulás, vagy a lopás ör­vényébe. Ismételve üdvözöljük a kormányt azért, hogy megtette az első lépést arra, hogy a munka rokkantjának vagy vértanú­jának sorsát enyhítse, a­mennyire az emberi szeretettel és fillérekkel enyhíthető. (M. M.) megérdemli a pártolást. Előfizetési ára is oly csekély , hogy azt bármely kisebb java­­­dalmazású tisztviselő nélkülözheti. Ajánljuk különösen az állami tisztviselők figyelmébe , a kiknek anyagi és szellemi érdekeit melegen védi. Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) cs. és kir. udv. könyvk. kiadásából Buda­pesten, Andrássy-út 21. sz. a. a következő ifjúsági iratokat vettük : Kulumbus Kristóf: Amerika fölfe­dezése. Az ifjúság számára szerkesztette Dr. Brozik Károly. Rég éreztük már szükségét egy nagyobb és szebb Kolumbus kiadásnak. Nagy férfiak életrajzai és azok dicső tettei, kik az emberiség nagy érdekeinek elő­­harczosai voltak, tagadhatatlanul mindenkor a legjobb és legnemesítőbb olvasmányai az ifjúságnak. Ilyen a jelen Kolumbus életrajz is, mely a legszebb és legterjedelmesebb, a­mely eddig magyarul megjelent. Egészen szabadon van átdolgozva külföldi szerzők és életrajzok után, mondhatjuk szép nyelve­zettel és alapossággal. Élénk képekben hú­zódnak el előttünk e nagy ember küzdelmei és viszontagságai, a­melyeket korának ha­talmasainál kellett vivnia , míg nagyra törő terveit végre keresztül vihette. Nemcsak Kulumbus életét, hanem korának történetét és egy jó rész vonzóan írt földrajzot is adunk a jelen könyvvel az ifjúság kezébe, a mely szórakoztatva tanít és az erős akaratra buzdít, a mely rendesen csak nagy jellemek tulaj­dona. Az egész munka, mely 240 nagy nyelv s ezadrétű lapra terjed, 12 fejezetre van beosztva a melyet összesen 25 gyönyörű, a franczia kiadás mintájára készült fekete és egy színes kép diszít. Az élénken és világosan írt szöveg, valamint a szép illusztrácziók szinte a maga valóságában varázsolják elénk a­ nagy cse­lekményt , a­mely egy nagyratörő férfiúnak emlékét örökíti meg. Hasznosabb és szebb könyvet alig adhatnánk a serdülő ifjúság kezébe. Robinson Crusoe, Defoe angol ere­detije után írta Dr. Radó Antal. Épen mint a fenti, úgy ezen újabb kiadás is csak di­cséretet érdemel, mert valóban igen szépen van kiállítva, a­melyet ifjúsági iratainknál csak az újabb időben kezdünk tapasztalni. Robinson az ifjúság legkedveltebb olvasmánya lévén, nagyon helyesnek tartjuk, hogy az most egy díszes és mondhatjuk kifogástalan magyar kiadásban is megjelent. Az átdol­gozó szép magyarsággal és könnyen érthető nyelvezettel dolgozta át az eredeti kiadást, a­miért is csak elismerésünket fejezhetjük ki, mert ezt tartjuk a legfőbb dolognak az­­ ifjúság kezébe adott könyveknél. A 232 lapra terjedő kötet egy színes és számos­­ fekete, igen tiszta és szép kivitelű képpel van illusztrálva; a papír és nyomás dolgá­ban pedig valóban ritka szép ifjúsági irat. Diszes bekötésénél fogva a legalkalmasabb ünnepi ajándék. Ingyen és bérmentve küldetik meg min­den könyvkedvelőnek Lamper Róbert (Wo­dianer F. és Fiai) császári és királyi udvari könyvkereskedése által Budapesten , And­­rássi-út 21. sz. a.) legújabban kiadott és 1889. évre már XIV. évfolyamban megjelent A magyar nemzeti irodalom kiváló termé­keinek jegyzéke. A díszesen kiállított könyv- j­­egyzék a következő tartalommal bir: I. Remekírók. Diszművek. Összes művek. Költe­mények. — II. Regények , beszélyek , szinmű­ködös homályba készül burkolódni, gyújtó napot viszünk, elégetjük vele a közönyt, fényt derítünk a ködös homályba, rózsát fakasz­tunk, pajzán vidámságot ültetünk a komolyság helyébe s dévaj­i­a­­czagásba csábítjuk a csüggedőket. * Hetek, hónapok múltak el e párbeszéd után. A három testvér azonban szüntelen Aglája gondolatával tépelődött. Megbeszél­ték a tervet apró részleteiben, gondolkoz­tak , tépelődtek, töprenkedtek. A terv csá­bos, a gondolat még az olympi isteneknek is tetszetős, csak ki kell vinni, de hogyan , miként?? A szegény gratiákat, mikorra a kivitelre került a sor , bizonyos félénkség szállta meg. Nagyon sokféle gondolkozású , ellentétes érdekű kü­lömböző érzésű körök közé kell vinni a múzsák kincseit s kérdés, hogy még az istenek varázserejét magukkal vive is czélt érhetnek-e azon helyen, a­hol nemcsak a puszták buczkásak s a la­pályok, süppedések, de buczkás az emberek gondolkozása s süppedékes az érzése is. Végre a habozás fölött győzött a gon­dolat csábos volta. Elindultak , szépen csen­desen. Távozásukat égi lakókból nem tudta senki oda fent, s megérkezésüket nem sej­tette senki ide lent. Éjjel jártak-keltek, vezetőjük a nemes gondolat volt, összes málhájuk ajkuk mézes csókja, melyről tud­ták, hogy oly varázserejű, hogy annak ép úgy nem állhat ellent senki, mint a­hogy ellent nem állhatnak a virágok a csillagsu­gárnak , hogy kölykökbe ne lopódjék. Men­A hazai tisztviselő kar kiváló szak­közlönyt bir a „Magyar Tisztviselő“­­ czimű heti szaklapban, mely a következő év elejével már a X-ik évfolyamba lép. Czikkeit a jogi és pénzügyi szakma kiválóbb szakférfiai írják. E mellett közli a minisz­­­­teri és bírósági határozatokat, a mennyiben azok a tisztviselőkart érdeklik , valamint a pénzügyi közig. bíróság határozatait. Mint a hazai tisztviselő­karnak egyedüli közlönye, tek mendegéltek, utczasornak, utczavég­­nek, ki merre tér sorsot húztak és egymás­tól elbúcsúztak. Aglaja a budai­ nagy-utcza egyik szög­letházához tért be. Bűvös lágy dallamot zengve édes ajkával, a nőegylet fiatal és nemesre fogékony alelnökének hálószobájába lopódzott. Reszketve nézett szét az éjji lám­pával gyéren megvilágitott szobában s mint aranyszárnyú pille, nesz nélkül közelité meg a csendes álomban szunnyadót. Fölé hajolt s elcsattant az égi csók. Az a csókra felébredt , fejét felemelte a párnák fodrai közül s kíváncsian tekinte szerteszét, de Aglaja varázszsal átszőtt fátyolát tartá eléje. És óh e perczben tekintetét mosoly fu­totta át s reszkető hangon mondá: „az eszme meg van, Aglaja én megértettelek.“ Aglaja erre mint jőve, távozék s útját a megkezdett vonalon folytatta tovább. Ott lentebb a budai­ utczán egy házhoz újra be­tért. Mikor a szobába lopódzott, sóhaja beleütődött a csendbe. A nő észreveszi a látogatót, arcza kiderül s kérdő tekintetet vet Aglajára. Aglaja megszólalt: „a múzsák kincseit lopva hordom szerteszét, légy te is letéteményese.“ Aztán egy bűbájos csókot nyomot ajakára, s ah­e csók nem volt kéjes, de isteni. Ez idő alatt azonban Euphrodita sem bolygott czéltalanul. Nem vette senki észre , úgy suhant el a Kaszinó mellett és attól né­hány házzal tovább betért. A ház úrnőjét felkelte, a­ki megrettent az érintésre. „Ne neheztelj, ha háborgatom álmod — szó­lot Euphrodita — simulj hoz­zám s segíts te is az éjbe napsu­garat vinni, kelljen gyönyör a te nyomodba is, mikor a múzsáknak áldozol s híveket szer­z­esz.“ A ház úrnője oda simult Euphroditához önkényte­lenül .........s .itt is elcsattant az égi csók. Erre a férj felrettent. Tán beteghez hívnak édesem? kérdé fél álomban. Csak nyugodj csendesen, most az egyszer engem hívnak­­ a beteg társadalmat gyógyítani. E párbeszédnek Euphrodita még tanúja volt, de alig hangzott el az utolsó szó, már ott állt a Szécsényi téren egy palota­szerű ház előtt. Félénken lopódzott be mint a tolvaj, pedig ő nem vinni, de adni jött. A ház úrnőjének éppen lázas álma volt. A , csendes éjben hallatszott keble pihegése. Euphrodita egy ideig hallgatott, tekintetét hosszan függesztő a ház úrnőjére s aztán igy szólalt meg: ,,Tűzhelyed nyájas és me­leg, hű lakó társak benne: üdv és öröm. Mosolygva nézheted a hullámcsapást, de ha körülöttetek ködös az ég, segíts te is derűvel a ködöt tépni szét.“ A ház úrnője feleszmélt, Euphrodita csókja megnyerte őt is a múzsáknak. E siker után ellátogatott arra lefelé a kistemplom irányában. Egy iczi­piczi asszonyka édes otthonába nyitott, ki épen kedves gyermekeit takargató dum­ával, pár­nácskával , hogy a hűvösült éji lég elől oltalmazza őket. Ennek ajkára is oda nyo­mott egy forró édes csókot s arczára a mo­solygó hajnal bíborát festő égi ecsettel. Az­­ asszonyba feltekintett. Értelek Euphrodita , virágokat gyűjtök, majdan szép leányokat, kik versengve dalban és beszédben áldoznak az olympi isteneknek. Dallammal ajkukon , pajzánsággal tipegő léptükön mennek a gratiák elé, áldva benneteket jóságtokért, így járt-kelt Aglaja és Euphrodita égisz éjjen át. A közelgő hajnal ott érte őket a bezárult színház előtt. Thalia is ott állt már boldog ábrándokba merülve. E találkozás alkalmával Thalia is el­beszélte útját, sikereit. Elmondta , hogy ott volt a csongrádi nagy­ utczán, egy fiatal leánykánál, kérte szépen , kérlelte erdő han­gon , s a kérlelés, a leányt lelánczolá. A csók pedig, melyet ajkaira nyomott úgy látszik, hogy egy fényes, kéj és odvadó mennyországot nyitott meg előtte. Virágos rétet, patak útját, csillagos világot szőtt maga elé ábrándos képzelete, s diadalara­tásra készté a kaczér remény. Elmondta, hogy kezébe adta a levelet s szép koszorút tud majd fonni belőle ő. Elmondta azt is, hogy járt ott a kőrösi­ nagy-utczán, egy fiatal szép leánykánál, a ki magát édes mámorba rin­gató , mikor hallotta csábos szavait, csókjára pedig vágy kell szivében imádkozni szépen, a félként papnők ajkaira adott imádságot. Elmondták aztán a gratiák, hogy az éj folyamában meglátogatták a nőegylet fia­tal választmányi tagjait s mindenfelé oszto­gatták a gratiák csókját s a gratiák e földi útja édes csókjának tulajdonítandó , hogy most minden második szombaton itt vagyunk. Ne haragudjanak hölgyeim, hogy ha elárultam , hogy a grácziakkal csókolództak. Aglaja engem is megcsókolt s annak tulaj­donítandó, hogy én most felolvastam. KECSKEMÉTI LAPOK IRODALOM. •" 1" - 1. sz. — Búcsúestély Wojnárovits ezredes úr tiszteletére. A Kaszinó testület, mint azt már lapunk múlt számában említettük , f. hó 30-án Wojnárovits ezredesnek dandár­­nokká történt kineveztetése alkalmából bú­csúestélyt rendezett. Az estély melyen váro­sunk értelmiségéből 90-en vettek részt, minden tekintetben sikerült és méltó kifejezője volt azon általános szeretetnek és tiszteletnek, melyet a távozó ezredes tíz évi ittléte alatt magának kiérdemelt; de tanúbizonyságot tett ez estély különösen arról, hogy váro­sunk értelmisége mily nagy súlyt fektet a katonaság és polgárság közti jó viszony és egyetértés ápolására. A polgári elem rótta le ezen ünnepélyen elismerését a katona iránt, ki előkelő katonai állásában a p­o­l­g­á­r­i érzületnek meleg barátja. A felköszöntők sorát Laukó Károly kaszinói elnök nyi­totta meg. Szépen átgondolt beszédjének ki­vonata következő: Több mint félszázad le­folyása alatt, mióta Kaszinóegyletünk él, e teremben sok szép fényes és meleg ünnepély rendeztetett fejedelmi sarjadékok, polgári s katonai kitűnőségek , irók , művészek , szóval: a Kaszapkútján kívül és belül szülött sok érdemes férfiak lettek immár itt megtisztelve és megünnepelve. Azonban egyletünk tag­jait, városunk polgárait aligha vonzotta ide őszintébb tisztelet s melegebb érzület, mint mostan , midőn felséges királyunk , a leg­főbb Hadúr által kitüntetett magasrangú katonának, a példányszerű s szinte pá­ratlan honvédhuszár ezredesnek: Wojnárovits Sándor ő méltóságának tiszteletére , üdvü­lésére gyűltünk egybe! Czélzatosan mon­­­dom hangsúlyozva, hogy mostan a polgári elem, egyesülten a katonai osztálylyal, egy magas rangú katonának hozta el hódoló tiszteletét s meleg szeretetét. Mert nagy­, igen nagy jelentősége van ennek ma­napság! Már hajdan a Leonidászok korában meg volt mondva, hogy minden jó katoná­ban három főkelléknek kell meglenni. Ezek: a vitézség, becsület és engedelmes­ség! Vitézség a harczban, becsület az életben s engedelmesség a szolgálatban. Úgy de, mivel e három kimagasló katonai kellék mellé hosszú időkön át, egész a leg­újabb korig nem csatoltatott, de sőt nem is kivántatott egy negyedik — bizony legfőbb s legszebb kellék: a nemzeties polgári érzület, szinte megszokotta jön, hogy a katona elszigetelten csupán katona volt. És e katonaszellemnek meglőnek természetes

Next