Kecskeméti Lapok, 1889 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1889-01-06 / 1. szám
vek. — III. Történelem, földrajz, népisme, utazások. — IV. Irodalomtörténet Szépészet. Bölcsészet. —V. Jog-és államtudományok. Politika. Statisztika. — VI. Természettudományok. Orvostan —VII. Nevelés-és oktatástan stb. — VIII. Mennyiségtan. Műtan. Ipar. Keresk. — IX. Házi és mezei gazdaságtan stb. — X. Nyelvtudományok. Szótárak. — XI. Ifjúsági iratok. Képeskönyvek. — XII. Hittudomány. — XIII. Hellen és római remekírók. — XIV. Levelezők , köszöntők, stb. — XV. Gyűjteményes vállalatok. Családi könytár. Falusi Könyvtár. Kisnemzeti múzeum. Nemzeti színház könyvtára. Népszínház könyvtára. Olcsó könyvtár. Operaház könyvtára. Történelmi könyvtár. Vasárnapi könyvtár. — XVI. Naptárak. Azt hisszük hogy , felesleges említenünk, miszerint a közelgő karácsonyi és újévi ünnepek alkalmából becsesebb ajándékot könyvnél nem adhatunk. 2. A munkaadó ezen felelősség alól csak akkor van felmentve, ha igazolni képes, hogy a baleset földrengés, háború vagy lázadás következménye, vagy hogy azt a sérült fél maga szándékosan idézte elő. 3. A jelen törvény értelmében kárpótlás követelhető: 1. Sérülés esetében: a) betegápolási költségek legfeljebb 3 havi tartamra és naponta legfeljebb a sérülés előtt élvezett napibér erejéig; b) munkaképtelenség esetében végkielégítésre , amely teljes munkaképtelenség esetében a legutoljára élvezett napibérnek 800-szorosát, részleges munkaképtelenség esetében a napibérnek a fennmaradó munkaképesség arányához képest meghatározandó töredékét képezi, amely töredék azonban a napibérnek 500-szorosán semmi esetre túl nem terjedhet. 4. Halál esetén: 1. A temetkezési költségekre, legfeljebb azonban 25 órtig. 2. Azon hátrahagyott családtagok részére, akik irányában a baleset folytán elhalálozottnak törvény szerint tartási kötelezettsége volt, az elhalálozott által utolsó időben élvezett napibér 600 szorosáig. 4. Az ezen szabályok szerint megállapított kártérítési jogról való mindennemű előleges lemondás érvénytelen. 5. Az ezen szabályok szerint megállapítandó kártérítési összegek bírói foglalás tárgyát nem képezhetik. 6. A munkaadó ezen kárpótlási kötelezettség alól fölszabadulhat és pedig: 1. A betegápolási költségek alól, ha összes munkásait és alkalmazottjait valamely betegsegélyző pénztárnál beíratja, vagy ha ily pénztárt maga alapít és ha mindkét esetben az illető pénztár a sérültnek kellő ápolásáról gondoskodik. 2. A végkielégítés kötelezettsége alól, ha összes munkásait és alkalmazottjait a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter részéről rendeleti úton meghatározandó erre alkalmas valamely biztosító intézetnél, vagy az érdekeltek által létesített szövetkezeteknél legalább a III. szakaszban kijelölt legmagasabb értékig baleset ellen biztosíttatja. A munkaadó jogosítva van ezen esetek mindegyikében az 1. pont alatti betegsegélyző pénztári járulékokat 50^ erejéig, a 2. pont alatti biztosítási díjakat 10^ erejéig a munkásnak béréből vagy a hivatalnok fizetéséből levonni. 7. A jelen törvény értelmében keletkezett kártérítési követelések iránt az első fokú iparhatóság minden felebbezés kizárásával ítél és a megítélt összegeket, ha 8 nap alatt nem fizettetnek, végrehajtás útján hajtja be és vagy a sérültnek, vagy amennyiben kiskorúak vagy gondnokság alatti személyek vannak érdekelve, az illető gyámhatóságnak szolgáltatja át Az iparhatóság ítéletével meg nem elégedő félnek jogában áll az ítélet kihirdetésétől számtandó 8 nap alatt igényeit a törvény rendes útján érvényesíteni, miáltal azonban az ítélet végrehajtása nem gátoltatik. 8. A 3. szakaszban említett igények elenyésznek , ha azok a baleset bekövetkeztétől számítótt egy év alatt nem érvényesíttetnek , vagy ha az iparhatóság vagy a bíróság által megállapított összegek ki vannak fizetve, kivételt képez,,ha a sérülés a munkaadónak vagy más személynek bűntettéből vagy vétségéből származik, mely esetben a külön kárpótlási jog fenmarad, ez esetben azonban az ezen törvény szerint már megítélt vagy megfizetett összegek beszámíthatók. 9. A jelen törvény alapján keletkező kárpótlási követelések a munkaadónak csődje esetében az 1881. évi XXII. t.-cz. 60. §-ának 1. pontjában foglalt követelésekkel egy osztályba sorozandók. 10. Az első szakaszban megjelölt munkaadók vagy ezeknek üzletvezetői tartoznak a telepükön vagy iparuknál bekövetkezett minden balesetet és annak okait, mihelyt a sérült munkás vagy alkalmazott a balesetet követő harmadnapon a szenvedett sérülés miatt a munkánál meg nem jelenik, azonnal az első fokú iparhatóságnak és egyúttal az illető iparfelügyelőnek is bejelenteni. A bejelentés folytán indítandó vizsgálat eljárását a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter által kiadandó külön rendelet fogja szabályozni. 11. Azon munkaadó vagy üzletvezető, ki előző szakaszban körülírt bejelentést elmulasztja vagy azzal késik, kihágást követ el és az iparhatóság által iparoktatási célokra fordítandó 20—200 frtnyi pénzbüntetéssel fenyíthető. 12. A munkaadó vagy üzletvezetője tartozik az iparfelügyelő által a munkások biztonsága érdekében megrendelt intézkedéseket és változásokat azonnal foganatosítani. Ha a munkaadó vagy üzletvezetője ezen intézkedéseket kivihetetleneknek vagy szükségteleneknek tartja, joga van azok ellen 10 napon belül a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez folyamodni. 13. Azon munkaadó vagy üzletvezető, ki a 12. szakaszban foglalt rendelkezéseket elhanyagolja, kihágást követ el és az iparhatóság által 20-200 írtig terjedhető pénzbüntetéssel , ismétlés, valamint súlyosabb esetekben 1—10 napi elzárással és 20—200 írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető. A pénzbüntetés iparoktatási czélokra fordítandó. 14. Az iparhatóságok kötelesek minden telepengedélyezési tárgyalásra az iparfelügyelőt írásban meghívni, a hozandó végzést vele közölni és az által netalán beadandó felfolyamodást elfogadni és illetékes helyére felterjeszteni. E javaslathoz igen tanulságos táblázatok vannak mellékelve, melyek a külföldi megfelelő intézkedéseket tárgyalják áttekinthető módon. Az enquéte kétségtelenül alaposan meg fogja vitatni e nagy fontosságú társadalmi kérdést és remélhető, hogy az ige minél előbb testté fog válni, és gondoskodva lesz arról, hogy a munkás a munkaképtelenség esetére ne taszíttassék a szégyen , vagy a bűn, a koldulás, vagy a lopás örvényébe. Ismételve üdvözöljük a kormányt azért, hogy megtette az első lépést arra, hogy a munka rokkantjának vagy vértanújának sorsát enyhítse, amennyire az emberi szeretettel és fillérekkel enyhíthető. (M. M.) megérdemli a pártolást. Előfizetési ára is oly csekély , hogy azt bármely kisebb javadalmazású tisztviselő nélkülözheti. Ajánljuk különösen az állami tisztviselők figyelmébe , a kiknek anyagi és szellemi érdekeit melegen védi. Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) cs. és kir. udv. könyvk. kiadásából Budapesten, Andrássy-út 21. sz. a. a következő ifjúsági iratokat vettük : Kulumbus Kristóf: Amerika fölfedezése. Az ifjúság számára szerkesztette Dr. Brozik Károly. Rég éreztük már szükségét egy nagyobb és szebb Kolumbus kiadásnak. Nagy férfiak életrajzai és azok dicső tettei, kik az emberiség nagy érdekeinek előharczosai voltak, tagadhatatlanul mindenkor a legjobb és legnemesítőbb olvasmányai az ifjúságnak. Ilyen a jelen Kolumbus életrajz is, mely a legszebb és legterjedelmesebb, amely eddig magyarul megjelent. Egészen szabadon van átdolgozva külföldi szerzők és életrajzok után, mondhatjuk szép nyelvezettel és alapossággal. Élénk képekben húzódnak el előttünk e nagy ember küzdelmei és viszontagságai, amelyeket korának hatalmasainál kellett vivnia , míg nagyra törő terveit végre keresztül vihette. Nemcsak Kulumbus életét, hanem korának történetét és egy jó rész vonzóan írt földrajzot is adunk a jelen könyvvel az ifjúság kezébe, a mely szórakoztatva tanít és az erős akaratra buzdít, a mely rendesen csak nagy jellemek tulajdona. Az egész munka, mely 240 nagy nyelv s ezadrétű lapra terjed, 12 fejezetre van beosztva a melyet összesen 25 gyönyörű, a franczia kiadás mintájára készült fekete és egy színes kép diszít. Az élénken és világosan írt szöveg, valamint a szép illusztrácziók szinte a maga valóságában varázsolják elénk a nagy cselekményt , amely egy nagyratörő férfiúnak emlékét örökíti meg. Hasznosabb és szebb könyvet alig adhatnánk a serdülő ifjúság kezébe. Robinson Crusoe, Defoe angol eredetije után írta Dr. Radó Antal. Épen mint a fenti, úgy ezen újabb kiadás is csak dicséretet érdemel, mert valóban igen szépen van kiállítva, amelyet ifjúsági iratainknál csak az újabb időben kezdünk tapasztalni. Robinson az ifjúság legkedveltebb olvasmánya lévén, nagyon helyesnek tartjuk, hogy az most egy díszes és mondhatjuk kifogástalan magyar kiadásban is megjelent. Az átdolgozó szép magyarsággal és könnyen érthető nyelvezettel dolgozta át az eredeti kiadást, amiért is csak elismerésünket fejezhetjük ki, mert ezt tartjuk a legfőbb dolognak az ifjúság kezébe adott könyveknél. A 232 lapra terjedő kötet egy színes és számos fekete, igen tiszta és szép kivitelű képpel van illusztrálva; a papír és nyomás dolgában pedig valóban ritka szép ifjúsági irat. Diszes bekötésénél fogva a legalkalmasabb ünnepi ajándék. Ingyen és bérmentve küldetik meg minden könyvkedvelőnek Lamper Róbert (Wodianer F. és Fiai) császári és királyi udvari könyvkereskedése által Budapesten , Andrássi-út 21. sz. a.) legújabban kiadott és 1889. évre már XIV. évfolyamban megjelent A magyar nemzeti irodalom kiváló termékeinek jegyzéke. A díszesen kiállított könyv- jegyzék a következő tartalommal bir: I. Remekírók. Diszművek. Összes művek. Költemények. — II. Regények , beszélyek , szinműködös homályba készül burkolódni, gyújtó napot viszünk, elégetjük vele a közönyt, fényt derítünk a ködös homályba, rózsát fakasztunk, pajzán vidámságot ültetünk a komolyság helyébe s dévajiaczagásba csábítjuk a csüggedőket. * Hetek, hónapok múltak el e párbeszéd után. A három testvér azonban szüntelen Aglája gondolatával tépelődött. Megbeszélték a tervet apró részleteiben, gondolkoztak , tépelődtek, töprenkedtek. A terv csábos, a gondolat még az olympi isteneknek is tetszetős, csak ki kell vinni, de hogyan , miként?? A szegény gratiákat, mikorra a kivitelre került a sor , bizonyos félénkség szállta meg. Nagyon sokféle gondolkozású , ellentétes érdekű külömböző érzésű körök közé kell vinni a múzsák kincseit s kérdés, hogy még az istenek varázserejét magukkal vive is czélt érhetnek-e azon helyen, ahol nemcsak a puszták buczkásak s a lapályok, süppedések, de buczkás az emberek gondolkozása s süppedékes az érzése is. Végre a habozás fölött győzött a gondolat csábos volta. Elindultak , szépen csendesen. Távozásukat égi lakókból nem tudta senki oda fent, s megérkezésüket nem sejtette senki ide lent. Éjjel jártak-keltek, vezetőjük a nemes gondolat volt, összes málhájuk ajkuk mézes csókja, melyről tudták, hogy oly varázserejű, hogy annak ép úgy nem állhat ellent senki, mint ahogy ellent nem állhatnak a virágok a csillagsugárnak , hogy kölykökbe ne lopódjék. MenA hazai tisztviselő kar kiváló szakközlönyt bir a „Magyar Tisztviselő“ czimű heti szaklapban, mely a következő év elejével már a X-ik évfolyamba lép. Czikkeit a jogi és pénzügyi szakma kiválóbb szakférfiai írják. E mellett közli a miniszteri és bírósági határozatokat, a mennyiben azok a tisztviselőkart érdeklik , valamint a pénzügyi közig. bíróság határozatait. Mint a hazai tisztviselőkarnak egyedüli közlönye, tek mendegéltek, utczasornak, utczavégnek, ki merre tér sorsot húztak és egymástól elbúcsúztak. Aglaja a budai nagy-utcza egyik szögletházához tért be. Bűvös lágy dallamot zengve édes ajkával, a nőegylet fiatal és nemesre fogékony alelnökének hálószobájába lopódzott. Reszketve nézett szét az éjji lámpával gyéren megvilágitott szobában s mint aranyszárnyú pille, nesz nélkül közelité meg a csendes álomban szunnyadót. Fölé hajolt s elcsattant az égi csók. Az a csókra felébredt , fejét felemelte a párnák fodrai közül s kíváncsian tekinte szerteszét, de Aglaja varázszsal átszőtt fátyolát tartá eléje. És óh e perczben tekintetét mosoly futotta át s reszkető hangon mondá: „az eszme meg van, Aglaja én megértettelek.“ Aglaja erre mint jőve, távozék s útját a megkezdett vonalon folytatta tovább. Ott lentebb a budai utczán egy házhoz újra betért. Mikor a szobába lopódzott, sóhaja beleütődött a csendbe. A nő észreveszi a látogatót, arcza kiderül s kérdő tekintetet vet Aglajára. Aglaja megszólalt: „a múzsák kincseit lopva hordom szerteszét, légy te is letéteményese.“ Aztán egy bűbájos csókot nyomot ajakára, s ahe csók nem volt kéjes, de isteni. Ez idő alatt azonban Euphrodita sem bolygott czéltalanul. Nem vette senki észre , úgy suhant el a Kaszinó mellett és attól néhány házzal tovább betért. A ház úrnőjét felkelte, aki megrettent az érintésre. „Ne neheztelj, ha háborgatom álmod — szólot Euphrodita — simulj hozzám s segíts te is az éjbe napsugarat vinni, kelljen gyönyör a te nyomodba is, mikor a múzsáknak áldozol s híveket szerzesz.“ A ház úrnője oda simult Euphroditához önkénytelenül .........s .itt is elcsattant az égi csók. Erre a férj felrettent. Tán beteghez hívnak édesem? kérdé fél álomban. Csak nyugodj csendesen, most az egyszer engem hívnak a beteg társadalmat gyógyítani. E párbeszédnek Euphrodita még tanúja volt, de alig hangzott el az utolsó szó, már ott állt a Szécsényi téren egy palotaszerű ház előtt. Félénken lopódzott be mint a tolvaj, pedig ő nem vinni, de adni jött. A ház úrnőjének éppen lázas álma volt. A , csendes éjben hallatszott keble pihegése. Euphrodita egy ideig hallgatott, tekintetét hosszan függesztő a ház úrnőjére s aztán igy szólalt meg: ,,Tűzhelyed nyájas és meleg, hű lakó társak benne: üdv és öröm. Mosolygva nézheted a hullámcsapást, de ha körülöttetek ködös az ég, segíts te is derűvel a ködöt tépni szét.“ A ház úrnője feleszmélt, Euphrodita csókja megnyerte őt is a múzsáknak. E siker után ellátogatott arra lefelé a kistemplom irányában. Egy iczipiczi asszonyka édes otthonába nyitott, ki épen kedves gyermekeit takargató dumával, párnácskával , hogy a hűvösült éji lég elől oltalmazza őket. Ennek ajkára is oda nyomott egy forró édes csókot s arczára a mosolygó hajnal bíborát festő égi ecsettel. Az asszonyba feltekintett. Értelek Euphrodita , virágokat gyűjtök, majdan szép leányokat, kik versengve dalban és beszédben áldoznak az olympi isteneknek. Dallammal ajkukon , pajzánsággal tipegő léptükön mennek a gratiák elé, áldva benneteket jóságtokért, így járt-kelt Aglaja és Euphrodita égisz éjjen át. A közelgő hajnal ott érte őket a bezárult színház előtt. Thalia is ott állt már boldog ábrándokba merülve. E találkozás alkalmával Thalia is elbeszélte útját, sikereit. Elmondta , hogy ott volt a csongrádi nagy utczán, egy fiatal leánykánál, kérte szépen , kérlelte erdő hangon , s a kérlelés, a leányt lelánczolá. A csók pedig, melyet ajkaira nyomott úgy látszik, hogy egy fényes, kéj és odvadó mennyországot nyitott meg előtte. Virágos rétet, patak útját, csillagos világot szőtt maga elé ábrándos képzelete, s diadalaratásra készté a kaczér remény. Elmondta, hogy kezébe adta a levelet s szép koszorút tud majd fonni belőle ő. Elmondta azt is, hogy járt ott a kőrösi nagy-utczán, egy fiatal szép leánykánál, a ki magát édes mámorba ringató , mikor hallotta csábos szavait, csókjára pedig vágy kell szivében imádkozni szépen, a félként papnők ajkaira adott imádságot. Elmondták aztán a gratiák, hogy az éj folyamában meglátogatták a nőegylet fiatal választmányi tagjait s mindenfelé osztogatták a gratiák csókját s a gratiák e földi útja édes csókjának tulajdonítandó , hogy most minden második szombaton itt vagyunk. Ne haragudjanak hölgyeim, hogy ha elárultam , hogy a grácziakkal csókolództak. Aglaja engem is megcsókolt s annak tulajdonítandó, hogy én most felolvastam. KECSKEMÉTI LAPOK IRODALOM. •" 1" - 1. sz. — Búcsúestély Wojnárovits ezredes úr tiszteletére. A Kaszinó testület, mint azt már lapunk múlt számában említettük , f. hó 30-án Wojnárovits ezredesnek dandárnokká történt kineveztetése alkalmából búcsúestélyt rendezett. Az estély melyen városunk értelmiségéből 90-en vettek részt, minden tekintetben sikerült és méltó kifejezője volt azon általános szeretetnek és tiszteletnek, melyet a távozó ezredes tíz évi ittléte alatt magának kiérdemelt; de tanúbizonyságot tett ez estély különösen arról, hogy városunk értelmisége mily nagy súlyt fektet a katonaság és polgárság közti jó viszony és egyetértés ápolására. A polgári elem rótta le ezen ünnepélyen elismerését a katona iránt, ki előkelő katonai állásában a polgári érzületnek meleg barátja. A felköszöntők sorát Laukó Károly kaszinói elnök nyitotta meg. Szépen átgondolt beszédjének kivonata következő: Több mint félszázad lefolyása alatt, mióta Kaszinóegyletünk él, e teremben sok szép fényes és meleg ünnepély rendeztetett fejedelmi sarjadékok, polgári s katonai kitűnőségek , irók , művészek , szóval: a Kaszapkútján kívül és belül szülött sok érdemes férfiak lettek immár itt megtisztelve és megünnepelve. Azonban egyletünk tagjait, városunk polgárait aligha vonzotta ide őszintébb tisztelet s melegebb érzület, mint mostan , midőn felséges királyunk , a legfőbb Hadúr által kitüntetett magasrangú katonának, a példányszerű s szinte páratlan honvédhuszár ezredesnek: Wojnárovits Sándor ő méltóságának tiszteletére , üdvülésére gyűltünk egybe! Czélzatosan mondom hangsúlyozva, hogy mostan a polgári elem, egyesülten a katonai osztálylyal, egy magas rangú katonának hozta el hódoló tiszteletét s meleg szeretetét. Mert nagy, igen nagy jelentősége van ennek manapság! Már hajdan a Leonidászok korában meg volt mondva, hogy minden jó katonában három főkelléknek kell meglenni. Ezek: a vitézség, becsület és engedelmesség! Vitézség a harczban, becsület az életben s engedelmesség a szolgálatban. Úgy de, mivel e három kimagasló katonai kellék mellé hosszú időkön át, egész a legújabb korig nem csatoltatott, de sőt nem is kivántatott egy negyedik — bizony legfőbb s legszebb kellék: a nemzeties polgári érzület, szinte megszokotta jön, hogy a katona elszigetelten csupán katona volt. És e katonaszellemnek meglőnek természetes