Kecskeméti Lapok, 1894 (27. évfolyam, 1-25. szám)

1894-01-07 / 1. szám

Melléklet a „Kecskeméti Lapok“ 1894. évi i-fő számához. Mikor hire jutott, hogy Jókai érkezik a városba — bizony nem maradt volna otthon egy világért sem. Annyira szerette Jókait, hogy szeretett volna külsőleg is méltón megjelenni. El is gondolta, hogy felveszi szép, vörös bársony magyar dísz­­ruháját, de azután mikor már a mellény rajta volt a rettenetes nagy melegre gondolt s addig hányta-vetette a dolgot, mig egyszer csak beszólt kedves élete párja, hogy ha el nem akar késni hát csak menjen ám, mert a hajó egyszeriben megérkezik. No persze János bácsi se fontolgatott tovább, hanem felkapta kényelmes könnyű kabátját a piros mellény fölé s utca ment a mint a tisztes has engedé­s a Dunapartra. Nem késett el, mert késett a hajó s igy János bácsi csatlakozhatott azokhoz, a kik az akkor még jó harminc évvel fiatalabb Jókai elé mentek. Végre megérkezett a hajó. Jókai az üdvözlésére kivonultak közé sietett, a kik az igazi szeretet s benső tisztelet, a barátság vagy ünnepiesebb érzés őszinte melegével fogadták. A viszontlátás édes derűje rajzolódott az arcokon, midőn ami János bátyánk állt rokonszenvének egész melegével Jókai elé: »Isten hozott! Örülök, hogy látlak végre s bizony ha a viszontlátás első percét­­ nem sajnálnám zavarni, panaszkodnám, a miért oly ritkán jösz közénk s igy nem láthatunk gyakrabban. — Oh édes bátyám — felelé Jókai rögtön végig nézve Szarka János bácsi piros mellényén — sohase panaszkodjál, hiszen te nagy előnyben vagy, mert magad is elismered, hogy ha ritkán is, de látsz, én azonban még sohase láttam a mostani alkalmon kívül — vörös­begyű szarkát!“ Azt a nevetést, azt a jóízű kacajt, mely most felharsant elképzelni is bajos, így azután a szerencsésen megcsinált­­ hangulat mellett, tréfálva vonult be seregnek is beillő tisztelgők csoportja Szarka János bácsinak annyira megtetszet a dolog, hogy ettől fogva még csak el nem szakadt — viselé a piros bársony mellény Az áldott, jó kedélyű öreg úr, Jóki vörös begyű Szarkája nem érte meg a jub­leumot, de itt van az ő történetének elcseve­gésére az a Jókaiért s minden igazi nagy­ságért hevülő gyerek, a ki, hogy Jókai láthassa János bácsija háta mögé fúrt­kodott. JÓKAI EMLÉKEK KECSKEMÉTEN. Szorgalmas utánjárással a küszöbön levő Jókai jubileumra összeszedtük a Kecskeméten levő emlékeket, köztük néhány festményt, melyekből kettő­t hír másolatban bemutatunk. Hisszük, hogy olvasóink szívesen veendik. Az egyik Gyenes Mihályné Loós Teréziát Néhai Muraközy János úr napát ábrázolja s eredetben — épugy mint a Muraközy János arcképe — olajban van festve. Ő róla írja Jókai „Az én iskola­társaim“ című vissza­emlékezésben, hogy „a legszebb asszony volt a városban.“ Az eredeti arcz­­kép, persze 50 év előtti divat szerinti hajviselettel, valami — előttünk érthetetlen — fejkö­tővel s a fülek mellé tűzött két óriási piros rózsával, kissé sajátosnak tűnik föl, de az arc nemes vonásai, a száj bájos metszése, az orr klasz­­szikus hajlata, a szemek szende fénye és a szemöldök mérsé­kelt íve, párosulva a hom­lokra simán, keresettség nél­kül boruló szénfekete hajjal, könnyen érthetővé teszi a fen­tebbi nyilatkozatot. Mennyi lelkesültséggel, mily nemes ragaszkodással festette e képet a mű­vész, miként lehelte be e képbe költői lelkesedését, megérthetjük, ha tudjuk , hogy mennyire ragaszkodott e házhoz s mennyire szerette házi­gazdáját s gazdasszonyát, kikhez a fiúi szeretet melegével vonzódott. E ragaszkodás több művéből, de az alább közölt pár leveléből is ki­tűnik s hosszú időn, több mint egy emberöltőn át sem kisebbedett. Azok, kiknél ő itt lakott, elhaltak. Gyenes Mihály és neje rég elporladtak már, de Jókai az elhunytak emlékének a szeretet ép oly közvetlen melegségével áldozik, mint tette az élőknek ifjú kora lelkesültségében. Másik festménye, mit szintén hű másolatban mutatunk be, egyik ifjú­kori jóbarátját, tornában, vívásban tanítóját, Muraközy Jánost ábrázolja, kiről nemcsak Jókai írja, hogy „ilyen lehetett Hercules suhanc korában“ de egykorúak, mások is úgy emlékez­nek , hogy a férfi erőteljesség díszében virágzott s kit csak nem rég is hatal­mas, kissé elhizott, de az erőt szinte sugárzó alakkal láttunk köztünk járni s kit mégis alig félév alatt tett sírba a súlyos betegség. Jókait Muraközy Jánoshoz az ifjú­­és férfikorbeli kedves emlékek számta­lanja s személyes szives barátság fűzte . Harmadik emlék Jókai Károlynak Jókai Mór nagybátyjának 1843. évi október 1-én kelt s Gyenes Mihály úrhoz intézett levele, melyet azon alkalomból irt, midőn öccsét már másod ízben adta ide. E Károly bátyjáról irja Jókai, hogy bár nála 10 évvel idősebb úgy hasonlítanak egymáshoz, hogy sokan össze­téveszték. A levél szó szerint­­így hangzik: Tekintetes Nemes és Vitézid Gyenes Mihály Urnak hites mérnök és ügyvédnek igaz tisztelettel ajánlva H­if Arm rím. Igen tisztelt Tekintetes Ur! — Móricz öcsémet ismét a Tekintetes Sír szives gondviselése alá bízva édes anyám­mal együtt azon alázatos kérésünkkel bocsátjuk iskolai pályájára, méltóztassék őtet ez évben is kegyes figyelmére bölcs tanácsával s szükséges intésével gyámo­­litani s ha a Tekintetes Ur foglalatos­ságai megengedik, hogy öcsémről egypár sor tudósítással bennünket értesíteni méltóztatik, azt bizonyosan hódoló köszönettel fogadandjuk. Mind édes anyám mind én Tekintetes Urat és asszonyságot mélyen tisztelvén maradok A Tekintetes Urnák Komárom, Október­­ én 1843. alázatos szolgája Jókai Károly. E két kép s e levél eredetie jelenleg Muraközy János úr gyermekei birtokában van. Van e gyűjteményben egy felettébb érdekes levél is, melyet Jókai Mór, akkor még Jókay Móric, Kecskemétről eltávozása után kevés időre 1844. szeptember 19-én, tehát 19 éves korá­ban irt, az ő „szeretve tisztelt ura báttyához és asszony nénjéhez“,­ a melyben oly szeretetre méltó egyszerű­séggel s mégis oly közvetlen meleg­séggel irja, hogy „kegyeteknél nincs nékem jobb rokonom sem a kegyetek körében töltött napoknál jobb napjaim nem voltak és nem is lesznek“. E levelet Jóhn Józsefné Gyenesi Teréz ő nagyságának szívességéből egész terjedelmében közöljük, a mely arra is érdekes világot vet, hogy mikép írtak még akkor az emberek s mikép itt maga Jókai is. E levél igy szól: Tekintetes Gyenes Mihály hites mérnök úrnak megkülönböztetett tisztelettel H. ecakem­étet». Szeretve tisztelt urambátyám s aszszony néném! Ha nem fognak érte neheztelni, megtartom ezen atyafias megszóllitást kegyetekre nézve , hisz kegyeteknél nincs nekem jobb rokonom sem a kegyetek körében töltött napoknál jobb napjaim nem voltak és nem is lesznek, alig várom azon még jó távol időt, amellyben kegye­teket újra láthatom; kedves urambátyámat mindennap vártuk Posonba menendőt és hasztalan , ebben a reménységben is meg kellett csalódnom, noha nem akarom avval vigasztalni magamat, hogy nem jöhetett kedves urambátyám , mert hiszem , hogy jó egészsége nem hibázik, vagyon Ferkó, Józsika emlékeznek-e még Móric bátyjyokról, a kis Misika beszélget-e már? én őket csókolom és ölelem a távolban, t. Nagy Lajos*) úr családját alázattal tisztelem , Palit (néki is írtam volna ha hollétét tudom) üdvözlöm s kedves asszony néném kezeit csókolva, s családjokra az ég minden áldását itthon levő rokonaim nevében is kívánva maradok Komáromban, szept. 19. 1844. holtig hű tisztelőjük Jókay Móric. *­ Nagy Lajos Kecskeméten biró volt 1848, egy­kor városi főjegyző, később kir. táblai ülnök. * Két régebbi levelét is megtudtuk szerezni. Egyiket dr. Szeless József úrhoz a Katona emléktábla leleplezése alkalmával irta, mentegetve magát az „előtte annyira feledhetlen emlékű drága jó kecskeméti közönség előtt“, hogy betegsége miatt az ünnepélyre sem ő, sem felesége nem jöhetnek. Álljon itt ezen levél is szószerinti Tekintetes Dr Szeless József úrnak barátilag Kecskem­ét. Kedves barátom! Mind feleségem, mind magam hálás köszönettel fogadtak szíves meghívástokat a Katona ünnepélyre. Fájdalom, hogy mind a kettőnknek az egészségi állapota olyan , hogy minden utazástól és ünnepélyek­ben való részvéttől visszatart. Az egész világi életünk az itthon négy fala mögé záródik. Légy kegyes az előttem annyira feledhetlen emlékű drága jó kecskeméti közönség előtt kimenteni, a testi gyarló­ság miatti távolmaradását legigazabb tiszteleiteknek Baráti üdvözletem mellett Budapesten, 1883. April 6. igaz hived Jókai Mór. * Még egy régebbi igen becses levelet is kaptuk Muraközy János úr gyerme­keitől , kik egyébb erekjékkel együtt ezt is a legnagyobb kegyelettel őrzik. Érdekes világot vett ez arra, hogy 46 év múlva is miképen emlékezi meg azokról, kik között ifjú koré tölté. Eme gyönyörű levelet szomor eset alkalmából irta , midőn Muraközi János úr szeretett nejét elveszté, el­veszté tehát Jókai is ifjú kor egy élő tanúját, kivel, mint éves kis leánnyal, két évig egy fedél alatt lakott. E szép levél igy szól: Kedves barátom ! Fogadd legőszintébb rész­vétem nyilvánítását a Tége és kedves családodat ért pó­toldatlan veszteség fölött. Isten adjon neked vigasz­talást szép gyermekeidben áraszszon minden áldást arr­a házra, melyhez ifjú korom legkedvesebb emlékei vannal csatolva Budapesten , 1892. márc 26 igaz barátod Jókai Mór. E ház tehát az, melybe: „ ifjú korának legkedvesebb em­lékei vannak csatolva“ és­­ házat Kecskemét város intel­ligens, minden szépért jóét lelkesedni tudó közönsége író díszes emléktáblával jelzi. A tábláról s a leleplezési ünnepségeire lapunk más helyén adunk értesítést. Részünkről sikerült képben mutat­juk be e házat, kedveskedni kivánvái­t, olvasóinknak ezzel is. * Lapunk szerkesztőjéhez intézett s múlt év utolján irt levele a következő T. c. Fördös Dezső szerkesztő úrnak teljes tisztelettel M­eceketnét ajánlva. Budapest, 1893. december 22 Tisztelt pályatárs! Az említett két arcképet én festettem s azoknak sokszorosításába szívesen bele­egyezem. Azokon kívül festettem még Kecskeméten Hartmann Pál (később Keményffy,) Gál Józsi, Szabó Sándor tanár, Szalai Sándor (pap) Matolcsy Mari és Frankó Jul­csa arcképét s mint annyit olajban. És Ács Károly képét,­­ mi úgy hiszem megvan a kollégium könyv­tárában. Köszönöm Önnek szives figyelmét irántam s szives üdvözlettel maradós igaz hive Jókai Mór.* Iskolai bizonyitványait szintén meg­szereztük. Ezek: 1842—3. első félév. 34 Jókai Móricz, 18 éves, helvéthitvallású született Komáromban, édes anyja Pulay Mária, ugyvod­. Erkölcsi magaviselet . . .1 Vallástanból.........................1 Magyar váltótölény . . . kit Magyarorsz statisztikájából . kit. Philosophiai törvénytan kit. Atalános országismeret. . . kit. A közvizsgálatok napjai: febr. 25 és 26. Tomory Szabó Sándor mk. philosophiai törvénytan és átalános országismeret ny. r. oktatója. Vállay Sipos Imre m. k. v. törvénytan és m. statisztika oktatója. 1842—3. második félév. Erkölcsi magaviselet..........................1 Vallástanból .....................1 Nyilvános v. országtörvénytant m' hallgat Váltó törvénytan .... Politica...............................if Közvizsgálatok napjai: Jéf

Next