Kecskeméti Lapok, 1895 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1895-07-07 / 27. szám

leletül Pásthy Károly fejezte be a fel­kö­szöntések sorozatát, hálásan megköszönve a számos kitüntetést, a­melyben részesítet­ték ; de különösen is megemlékezik azon dal- és zeneköltőkről (Kovács Antal, Kiss József, Tóth Emmi és Szent-Gály Gyula) kik ez alkalomra irt szerzeménye­ikkel az ünnepély érdekességét nagyban emelték. A jubileum epilógusa. Mi is lehetne más, mint a műkerti mulatság? A tikkasztó canikulába is beillő hőség dacára, a minden szép és jóért lelkesülő ünneplő közönség már 5 órakor gyülekezett a műkert árnyas fái alá, remélve, hogy itt jobban hozzá­juthat egy kis friss levegőhöz. A rendező bizottság fogadta s üdvözölte az érkező vendégeket s vezette a lombos fák alá terített asztalokhoz, hol is a friss csa­­polású sör várta a fogyasztást. Városunk intelligens közönsége oly szép számmal je­lent meg, hogy a tantestület alig tudott örömének kifejezést adni a sikerült ünnep­ség fölött. Fesztelenség, jókedv uralkodott mindenfelé, közbe-közbe felhangzott egy­­egy szép magyar dal is. A szép leány­kák alig várták, hogy a cigány a talp alá valót húzza, nem is várták a vacsorát, hanem étvágycsinálónak előtte is eljártak egypár kopogós csárdást. Végre a jóízű pörkölt is elkészült s a rendező hölgyek asztalhoz hívták a vendégeket, kik élvez­ték szerte szél­lyel a hűvösebb esti leve­gőt, szolgálván nekik étellel, az urak pedig itallal. A hölgyek által ajándékozott finom sütemények is közkeletnek örvendeztek, s ha a kiürült tál a gazdasszonyt vagy az étel jóságát dicséri, úgy Lakatos Ambrusné őnagysága mint háziasszony, bizonyára ör­vendhet, mert úgy a pörkölt, mint a süte­mény a legutolsó darabig elfogyott (talán több is jó lett volna). A fiatalság vacsora után ismét tánchoz fogottba olyan animé­­val járta, mintha igazgatónk 50 éves jubi­leumáig egy lépést sem táncolhatna többet. A jelen volt hölgyek névsorát a kö­vetkezőkép jegyeztük fel: Bagi Lászlóné, Bán Istvánné, Biró Ádámné, Bodnár Sán­­dorné, Dömötör Sándorné, Fazekas Istvánné, Füvessy Imréné, Geday Sándorné, özvegy Götsch Józsefné, özv. Gyenes Sándorné, özv. Halasy Lajosné (Halas), Hornyik Józsefné, Horvát Jánosné, Kerekes Józsefné, Király Józsefné, dr. Kovács Pálné, Lakatos Amb­rusné, Pataki Imréné, Pásthy Károlyné, Rapcsányi Kálmánná, Révay Lászlóné, Sánta Ferencné (Örkény), Sárközy Mihályné, See­mann Kálmánná, Szalai Pálné, Szalontai Sándorné, Szent-Gály Gyuláné, Than Ró­­bertné, ifj. Tóth Isvánné, özv. Váry Sán­dorné, Zombory Lászlóné, Zsigmond Jó­zsefné úrnőket; Ájer Mariska és Gizella, Bertalan Jolán, Dömötör Eleonóra, Dömö­tör Krisztina, Fényffy Vilma, Gallamner Lujza (Újpest), Huszka Hermin (Örkény), Kubinyi Ilona és Mari, Láng Emilia (Bpest) Mihailich Ida, Sárközy Eszti, Szalai Emi­lia, Simonides Hermin, Than Irma, Tóth Emmi, Zombory Ida úrhölgyeket. Reggeli négy óráig folyt a mulatság, némelyek ki­­világos-kiviradtig, de mindenki azzal a kel­lemes tudattal tért haza, hogy szebben és jobban nem ünnepelhette volna Pásthy urat, s a vidéki collegák is kedves emlékét vi­szik magukkal ez idei közgyűlésnek, mely­hez hasonlót az évkönyvek még eddig nem mutattak föl. Egyházpolitikai törvények. A miniszterelnök két rendelete jelent meg a héten, melynek értelmében a kormány az állami anyakönyvekről, a házassági jog­ról és a gyermekek vallásáról szóló törvé­nyeket október elsejével lépteti életbe. Az állami anyakönyv-vezetésre vonat­kozó végrehajtási rendelet az anyakönyv­vezetők számára szükséges mindennemű uta­sítást és a legapróbb részletekig menő útba­igazítást tartalmaz. A rendeletből hű képe meríthető annak, hogy milyen lesz a házasság megkötésének szertartása, a polgári tisztviselő előtt. A polgári tisztviselő két tanú előtt előbb a vőlegény, majd a menyasszonytól kérdi: „N. N. tia kijelenti, hogy az itt jelenlevő N. N.-el házasságra lép?“ Igenlő válasz esetén az eskető a következő nyilat­kozatot teszi: „Ennélfogva egybehangzó nyilatkozataik alapján, a törvény értel­mében házastársaknak nyilvánítom önö­ket.“ Majd az eskető arra figyelmezteti e párt, hogy az előtte történt házas­ságkötés által még vallási köte­lességüknek nem tettek eleget. Ennek következtében, a polgári esketés lehetőleg oly időben teljesítendő, hogy a házaspárnak alkalma nyíljék közvetlenül ezután az egyházi áldást is kikérni. Érdekes a rendelet, mely szerint az állam minden polgára díjtalanul köthet törvényes házasságot. A jelen törvény szerint a vegyes házból szár­mazott gyermekek keresztelése, kizárólag a szülők szabad megegyezésétől függ. József főherceg. A „legmagyarabb főherceg“ a magyar honvédség főparancsnoka lovassági tábornok, József nádor fia, született Pozsonyban 1833. március 2-án. Már 1845-ben a 12. sz. nádori huszárezred hadapródja volt, így tehát már 50 év óta tagja hadseregünknek. A katona ranglépcső­n korán emelkedett, úgy hogy 1855-ben ezredes, 1860-ban már vezérőrnagy volt. 1866-ik hadjáratban 4 lovat lőttek ki alóla s meg is sebesült. Ezen érdemeiért kapta a katonai érdemkeresztet s előbb al­tábornagy, majd még azon évben a magy. kir. honvédség főparancsnokává neveztetett ki. 1874-ben lovassági tábornok lett. Szere­tett Főhercegünknek halhatatlan érdemei vannak a honvédség fejlesztése és tökélete­sítése körül, mely intézményt, mint a magyar­ság egyik büszkeségét teljes harcképessé tette. A magyar honvédséget, nemcsak meg­alkotta és szervezte, hanem a fejlettségnek oly fokára emelte, hogy az ma nélkülözhet­­len kiegészítő része a közös hadseregnek. Nemzetünk iránti rokonszenvének tanújelét adja, hogy jószívűsége s áldozatkészséget hol magyar ügyről van szó, teljes érvényre tudja mindig juttatni. Alig van nemzeti mozgalom, melyben ő részt nem venne. Hazafias szellemmel ápolja az Uralkodó­ház és nemzet közötti érdekközösséget. A magyar tudományosságot is ápolja, s cigány­nyelvtana a tudományos akadémiai tagságra nyitott neki utat. József főherczeg állandó lakhelye és családi tűzhelye Alcsuth, melyet mintaszerű gazdasági teleppé egy kis para­dicsommá varázsolt át. Itt él családjának mint jó családapa s ha esetleg vendége van, vagy kiváncsi látogató, maga kalauzolja fenyvesei árnyában s parkjának illatos rózsaligeteiben. Ha pedig tündérkertünk a Margitszigeten időz, ott is a legegyszerűbb otthonossággal, magyaros vendégszeretettel fogadja tisztelőit. Jókai írja róla „Birtokain kitűnő gazda, házában boldog családapa, dolgozó szobájában alapos tudós, elemi csa­pásoknál buzgó segélyhozó, a közéletben nyájasságával példaadó polgár, egész nagy­ságában nézve a magyar ősi harci erények regenerátora, harmadfélszázezernyi csata­kész honvédseregnek főparancsnoka és ön­feláldozó vezére. József főherceg 1864 ben nősült, feleségül vevén Klotild szász-koburgi és gothai főhercegnőt. E házasságból szü­lettek: Mária Dorothea főhercegnő, Margit főhercegnő Thurn-Taxis herceg neje, József főherceg, László főherceg, Erzsébet főher­cegnő, Klotild főhercegnő. phiát, se mértani... de még illemtant sem, (de kár!) s igy ne vegye tőle rossz néven e bókot kisasszony. A szegény nem tudhatja azt, hogy, ha kegyed fel­ül a kocsijára, akkor az még könnyebben re­pül . . . — Mind­ e megjegyzéseket általánosí­tanom kell. Nem mindannyi vonatkozik a kereskedő ifjaknak — ha anyagilag nem is fényesen, de erkölcsileg meglehetősen sikerült mulatságára; annyi azonban tény, hogy más megyei, pl. a bácskai mulatsá­­ságok nem 3 órakor végződnek, mint ez, s ott az a szokás, hogy haza először a hölgyek mennek, s csak azután a férfiak. Az a jó szokás is meg van továbbá ott, hogy „pardon“-t kiált az illető, aki az embert abban a kitüntetésben részesíti, hogy a — tyúkszemére lép, s még az is divatban van ... —, nem, ne folytassuk az összehasonlítást, hiszen a referádáknak dicshymnust kell zengeniük! A mulatság szépen, csöndesen folyt le s ez dicséretre méltó dolog! Úgy látszik, hogy az egetverő kurjantások kimennek a divatból. Vagy talán csak azért maradnak el, mert Kecskeméten nagy a por s ettől berekednek a harsona-torkok? . . . Az első négyest 40 pár, a másodikat körülbelül ugyanannyi, a harmadikat már csak nagyon kevesen járták. A hölgyek közöl ott voltak: Aszódy Hermina, Feld­­mayer Irén, Klein nővérek, König Karo­lina, Sasváry Ilona, a bájos és szeretetre­méltó Schönberger Helén és Katicza, Schvarcz Ida, Schvarcz Etelka, Steiner nővérek, Schvarcz Hermina kisasszonyok stb. stb. A mulatság '/14 óráig tartott. Hartmann János: A kereskedő ifjak juniáu­sán. Ismeretes Talleyrandnak az a mondása, (hiszen többek között Porzó is idézte már) m­elylyel egykor a bécsi congressust jelle­mezte: il danse, mais il ne marche pas, — táncol, de nem halad. Ha Talleyrand a mi tavaszi mulatság­idényünket végig nézte volna, bizonyára így szól: il marche, mais il ne danse pas, — halad, de nem táncol. — Avagy tánc ez uraim, amit mi vég­hez viszünk? Higgyék el, hogy nem. Sem formailag (a forma és tartalom itt egy,­ sem mennyiségileg. Ott, ahol egyik fiatal­ember a tyúkszemét fájlalja, a másik fő­fájásról panaszkodik, a harmadik . . . ah, a harmadiknak már migraine-je van, s e miatt rögtön szünóra után elhagyja a ter­met, a szünóra előtti időt pedig ácsorgás­­sal tölti el, vagy a „chambre separeé“-ban, (értsd: cukrázdában) húzódik meg . . . ott, továbbá, ahol a nőemancipáció korszaká­nak hódolva a gyenge „erősebb nem“ előbb nyugalom után kívánkozik, mint a most már erősebb „gyengébb nem“, — ott uraim, ha húzza is a cigány, ha 3-ik négyest is rendez egy a pesti jogászbálokhoz szokott, e mulatság sikerén nagy ügybuzgalommal közreműködő úr . . . ha a „legszebbnek“ hosszú selyem haját kéjes hullámzásba is ringatja egy-egy intim suttogásnak resz­kető fugalma: — a valódi erkölcsi siker mégis csak sáppadt körvonalakban látható s a jókedv monoton sivárságba vész el. Ennyit mennyiségileg. A forma, mint már egyik múlt cikkemben említem, a csárdásra vonatkozik. S itt eszembe jut Voltairének egy szellemes megjegyzése. Midőn őt egyszer Párisban barátai nem épen erkölcsös, de annál jobban­­ kifes­tett nők közzé vitték, s azt kérdezték tőle: „nos, hogy tetszenek a párisi nők?“ — rövidesen így felelt : „nem értek a festé­szethez.“ Ha neki alkalma lett volna meg­látni a mi mostani táncunkat, s úgy kér­dezte­tett volna: „hogy tetszik a magyar tánc?“ bizonyára azt mondta volna: nem értek a duhajkodáshoz“! . . . De nem szándékom bolygatni e dol­got; elegen lamentáltak fölötte, s így az én jajkiáltásaim ép úgy kárba vesznének, mint azé a szép szemű barna kislányé, akit a fiakkeros a „megteltség“ miatt nem engedett föl a kocsijára, mondván, hogy az lesza­kadhat, ha még valaki reá ül. A fiakkeros nem tanul sem aesthetikát, sem philosó­ közgazdaság. Mezőgazdáink figyelmébe! E cím alatt a „Gazdasági Lapok“ részletesebben ismerteti azon módozatokat, melyek a gabonaneműeknek okszerű értékesítésénél általában szem előtt tartandók. Az aratás közeledése alkalmából mi is időszerűnek véljük a gazda közönséget oly közelről érdeklő ezen ismertetésből a következőket átvenni: A gaboaárakban huzamosabb idő óta tartó pangás, a külföldi, különösen az amerikai termeléssel évek óta folytatott nehéz verseny mellett csak ritkán és rend­szerint rövid ideig tartó alkalmak fordulnak elő a ga­­bonaneműek előnyös eladására, a gyapjú elhelyezése pedig évről-évre nagyobb gondot okoz a gazdának. A tulajdonosnak tehát okvetlen arra kell törekednie, hogy áruját az időnként kínálkozó kedvező időpontok­ban értékesítse. De hogy ezt elérhesse, ehez okvetlen szükséges 1. hogy árura alkalmas helyen feküdjék; 2. hogy pénzszükség által ne kényszerittessék az előre való eladásra; 3. hogy legyen oly megbízható közvetítője, ki áruinak kellő időben való eladásáról gondoskodjék. E három kelléket egyesítve magában foglaló tényező hazánkban még manapság is csak egy van, ez pedig egy 25 millió korona teljesen befizetett alaptőkével bíró elsőrendű fővárosi pénzintézetünk, a „magyar le­számítoló és pénzváltó bank“, mely azokat fővárosi és vidéki közraktárainak, nemkülönben áru­osztályának létesítése által már a nyolcvanas évek elején meg­valósította. Már az 1881. év őszén megnyitotta a budapest-fő­városi közraktárakat, majd Barcson a Dráva partján és Fiuméban a magyar tengeröbölben létesített és tart fenn nyilvános jellegű raktárvállalatokat, a­melyekkel a gazdasági termény-tulajdonosoknak lehetővé tette, hogy áruikat az eladásra alkalmas kereskedelmi pon­tokon elhelyezhetik. A bank áruosztálya szemes terményekre, gyapjúra és egyéb árukra jutányos előleget nyújt s igy segít a pénzszü­kség által okozott előre való eladás kényszerén; végre a bel- és külföldi piacokkal közvetlen összekötte­tésben álló és szakszerűen szervezett ezen áruosztály a gazdasági terményeket és árukat, akár a vasúti vagy hajózási állomásokról, akár pedig saját közraktáraiból, kedvező időpontokon bizományban eladja. Különös figyelmet érdemel, hogy a magyar leszá­mítoló és pénzváltó bank terményeket és árukat nem vásárol saját részére, hanem azoknak csupán bizomány­ba- vétele és eladásával foglalkozik. Ezen körülmény a legnagyobb biztosíték arra nézve, hogy az értékesítésnél a bank érdeke a termény tu­lajdonos érdekével egészen azonos, tehát a bank oly megbízható közvetítő, ki az említett és egymást kiegé­szítő három üzletág segélyével a hozzá forduló ter­mény tulajdonosok érdekeit a legelőnyösebben képes kiszolgálni. A közraktárakat, valamint a bank előleg és bizo­mányi üzleteit igénybe vevő terménytulajdonosok közt ma az ország leggazdagabb nagybirtokosai ép úgy sze­repelnek, mint a kisebb termelők és a kerekesdő-világ. S hogy a bank mindezen üzletei a beléjük helyezett bizalomnak, tényleg meg is felelnek, ezt kétségtelenné teszik a három üzletágnak fokozatos fejlődését feltün­tető hivatalos számadatok, melyek szerint az 1882-tól 1894-ig terjedő idő alatt: a raktározás évi forgalma 2.133,134 métermázsáról 7.592,045 métermázsára; az évenkénti áru- és termény előleg forgalom pedig 5.314,891 írtról 37.712,343 írtra emelkedett. Ezeket a tényeket szélesebb körben tudomásra juttatni a hírlap-irodalom feladata, s hazafias köteles­séget vélünk teljesíteni tisztelt olvasóinkkal szemben, midőn áruik és terményeik előnyös értékesíthetése végett a magyar leszámítoló és pénzváltó bank fenntebb mél­tatott intézményeire felhívjuk becses figyelmüket azon megjegyzéssel, hogy a termények és árukra igénybe venni kívánt előlegek, valamint a bank áruosztálya által teljesíttetni kívánt mindennemű bizományi vétel vagy eladás kérdésében akár szóval akar levélben „A magyar leszámítoló és pénzváltó bank áruosztályához, Budapesten“ kell fordulni. — A Mag után közöljük a következő közérdekű dolgot: A gazdák és iparosok általános hitelszövetkezete szombaton dél­előtt tartotta a közgyűlését Papp Elek országgyűlési képviselő elnöklete alatt. Az igazgatóság a következőket jelentette: Mint­hogy a mérleg tételei szerint a szövetkezet tiszta vagyona 413.694 frt 74 kr, a még beváltatlan és el nem kobzott részjegyek száma pedig 22.062 darab, a könyvecskékre fizetett törlesztési összegek pedig 10.000 frtot tesznek ki, tehát a részjegyek és könyvek tulajdonosainak a szövetkezettel szemben 451.240 frt követelésük s a hiányzó összeg még mindig 37.546 frt. Ugyanezért a mu­tatkozó 11.062 frt 17 kr nyereség a tarta­léktőkéhez csatolandó, anynyival is inkább, mert a nyereség összege, ha az egyes rész­vényekre föloszlatnék, elenyésző csekélység lenne. Papp Elek elnök reá­mutat az intézet múltjára, a­melyben a hibás kezelés miatt egymást érték a nagy veszteségek. A mos­tani igazgatóság az intézetet teljesen meg­rongált pénzviszonyok közepette találta s a midőn az ügyvezetést átvette, az volt a főtörekvése, hogy — ha ezúttal még oszta­lékot nem is nyújthat a részjegytulajdono­soknak — legalább a vagyont mentse meg. Ezt el is érte azzal, hogy a jelenlegi rész­jegytulajdonosok karöltve munkálkodtak az igazgatósággal. Kéri, hogy a közgyűlés vegye tudomásul az igazgatóság jelentését s a fölmentvényt adja meg. (Zajos helyeslés) Ezután Fördős Dezső felügyelőbizottsági tag ismertette a mérleget s a fölmerült kérdésekre ő és az elnök adta meg a fel­világosításokat. Erre a közgyűlés a mér­leget és jelentést egyhangúlag elfogadta. A nyeremény hováfordítása, illetőleg az osztalék elmaradása miatt az egyik rész­jegytulajdonos a szövetkezet föloszlatása mellett szólalt föl, de a gyűlés közhangulata ezt egyértelműleg visszautasította s bizalmat szavazott az igazgatóságnak. Elhatározták ezután, hogy a tervezett szövetkezeti kon­gresszusban az intézet részt vesz s zarosan megéljenezték a kongresszus eszméjét meg­pendítő Károlyi Sándor gróf nevét. A kon­gresszus tagjaiul — az igazgatóságon kívül — megválasztották Szautner Ignác noszlopi plébánost, Vasadi Balogh Lajos gyúrói ref. lelkészt, Dósa Eleket, Tóth Károlyt és Fördős Dezsőt. — Felhívás Magyarország tanítói és tanári egyesületeihez, testületeihez és a ta­nítás és nevelés ügye iránt érdeklődő többi honpolgárokhoz! Magyarország tanárai, ta­nitói, miként ismeretes, a millennium alkal­mából nagy kongresszust tartanak, melyen megvitatják a tanítás- és nevelésügyi minden fontosabb tételét. A kongresszus szervezetét a kongresszusi „Értesítő“ révén minden tanítóegyesületnek az alulírott elnökség már megküldötte E szervezetből kitűnik, hogy a kongresszus vezetősége minő mértékben számít a testületek és egyesek közreműkö­désére. Ezúttal azzal a kéréssel fordulunk hazánknak minden egyes, a tanítás és ne­velés ügye iránt érdeklődő polgárához, hogy a kongresszusban a maga módja szerint vegyen részt. Felkérjük az egyesületeket, testületeket a maguk összességében és minden egyes tagjukat külön, hogy a­mennyiben egyes tételek tárgyalását akár valamelyik szakosztályi, akár az összes­ ülésen kívána­tosnak tartják, szíveskedjenek az illető té­telt az előadó nevének, állásának és lakó­helyének pontos megjelölésével az alulírott elnökséghez (főtitkári hivatal • Budapest, József­ körút 85.) i. é. szeptember hó végéig bejelenteni. Megjegyezzük, hogy az így be­küldött tételeket a rendező bizottság a kongresszus szervezetében megállapított szakosztályok szerint csoportosítja, és a­mennyiben a rendelkezésre álló idő engedi, tárgyalásukat a kongresszusra kitűzi, amiről az elnöki bizottság részéről felkérendő elő­adók még december hó folyamán azzal a felkéréssel fognak értesíttetni, hogy előadá­suknak rövid kivonatát és esetleges hatá­rozati javaslataikat 1896. évi február hó végéig okvetetlenül bejelentsék, hogy a tár­gyalás sorrendjét az elnökség pontosan meg­állapíthassa. Felkérjük továbbá ez alka­lommal is Magyarország tanítóit, tanárait, általában a neveléssel foglalkozó s a nevelés ügye iránt érdeklődő honpolgárait egyenként, hogy a kongresszus tagjaival a 2­árt tag­sági díj beküldése által Mauritz Rezső fő­reáliskolai igazgató urnál (Budapest, VI. ker. főreáliskola, Lovag­ utca 18.) minél előbb jelentkezni szíveskedjenek. Teljes bi­zalommal fordulunk tisztelt kartársainkhoz, a tanítókhoz és tanárokhoz, mert­ tudjuk, hogy mindenki át van hatva attól a tudattól, hogy a jövő ezredév legbiztosabb alapját rakjuk meg akkor, mikor hazánk ifjúságának neveléséről és oktatásáról a nagy nemzeti ünnep alkalmából elmélkedünk. Hiszszük és reméljük, hogy mindenki meghozza azt a szellemi és részben anyagi áldozatot, amely­­lyel a kongresszuson való aktiv részvétel jár, meghozza hazánk legszentebb ügye, a tanítás és nevelés érdekében. Budapest, 1895. jun. 14. A II. orsz. és egyet, tanügyi kon­gresszus rend bizottsága nevében :dr. Hein­rich Gusztáv elnök, Nagy László főtitkár.

Next