Kecskeméti Lapok, 1898. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1898-01-02 / 1. szám

1. sz. KECSKEMÉTI SA­K­­­ sági tagokat s a tisztviselői kart ezennel üdvözölni. Meg fogják nekem engedni, hogy ez alka­lommal egy rövid visszapillantást vessek Kecskemét város legújabb történeti fej­lődésére. 1881 ben a város vagyonainak meg­szerzése és az adósságok törlesztése befe­­­­jeztetett, mikor is a városnak több mint­­ 46 ezer hold földje és 711.521 forint 05 krajczár kész tőkepénze volt, melynek jöve­delméből már előbb 21 ezer frtot az isko­­l­­ák fentartására fordított. Ekkor vette kezébe a város ügyeinek vezetését a város közelebb elhalt nagynevű polgármestere: Lestár Péter, kit mindig csak a Haza és szülővárosa iránt érzett s szeretet vezérelt s ki széles látókörével s irányt tudott adni a város fejlődésének s ki mindig támaszt lelt a törvényhatósági­­ bizottságban, mely mindenkor méltányolta­­ nemes és buzgó törekvéseit. Az ő nevéhez főződik a város újabbkori rohamos fej­lődése ! Innen kezdődik Kecskemét városnak tulajdonképeni haladása. A községi iskolákból ekkor még csak az első kerületi iskola volt kiépítve, egyéb intézmények közül pedig csak a szegény­­menház, kórház, műkert, városi sétányok­­ és két kövezett utcra állottak fenn. Lestár Péter polgármester bölcs veze­tésének köszönhető, hogy a város vagyo­nainak megfelelő hasznosítása útján újabb pénzforrások nyíltak meg s oly pénzügyi tervezetek voltak megállapíthatók, melyek megvalósítása által nemcsak a város va­gyona és jövedelme gyarapodott, hanem a kiosztott nagyterületű földek kultúra alá vétele, kiváló közgazdasági jelentőséggel bíró eseménynyé is emelkedett. Polgármestersége kezdetén építtetett fel a városi téglagyár 25 ezer forint, a mű-­­ kerti nyári helyiség 7700 forint, a vásári­­utczai kövezet 48,000 frt, a széktói nyári fürdő 10.600 forint, a második kerületi iskolai für 1 9,000 forint, a közvágóhíd 26,000 forint, a polgári leányiskola 10,800 forint, a Csongrádi nagy utcza kövezete 24,500 forint, valamint a­­Budai­ nagy­ utcza köve­zete 80,700 forint költséggel. A lakosságnak a katonatartás terhei­től leendő megóvása végett 1886. és 1887-ik évben létesittetett a Rudolf trónörökös nő­­nevéről nevezett lovassági laktanya 815,000 forint költséggel. A tulajdonképeni nagyszabású alkotá­sok azonban még ezután következtek, me­ly­ek sorában, elsőrendű helyet foglal el a város díszének nevezhető és a kor igényei­nek megfelelő új városi székház építése. Ezzel kapcsolatosan indíttatott meg és foganatosíttatott a gyalogsági laktanya építése 200,000 frt költséggel, ugyanekkor építtetett a III-ik kerületi iskola 50,000 forint költséggel s bővittetet ki az állami főreáliskola 12,000 frt költséggel; ezután létesittetett az új piacztér 382,000 forint költséggel. Majd a Kecskemét-fülöpszállási s­ tiszaughi vasutak következtek, melyekre a város 352,000 forintot áldozott. Időközben aszfalt-járdák is létesültek, melyek 61,500 forint költséget igényeltek. Az ő polgármestersége alatt létesített 15,000 forint költségű ártézi kút és a vá­rosi szőlőtelep 17,000 forint költségével s a városháza építési és felszerelési költségei­vel,— melyekről a városi tanács külön tesz előterjesztést — ekként, az általa létesített intézmények csak a felsoroltak szerint: két millió hatszáznegyvenöt ezer forintot tesznek ki, azon számokban ki nem fejez­hető szellemi és anyagi haszon mellett, mely a létesített intézményekből a város kultúrájára és közgazdaságára hárult. Ha még megemlítem, hogy alatta kez­detett meg több nagyszabású intézmény létesítése, melyekről alább lesz szó,­­ ha továbbá megemlítem a kis részletekből álló földek folytonos kiosztását, az ingyenes népoktatást és azt, hogy alatta létesült a városi javadalmi hivatal, a városi zálogház, úgyszintén a zeneiskola, valamint az ő közreműködésével és általa javasolt áldo­zatkészséggel jött létre az állami szőlő­telep s az állami földműves kola; — min­dent nem mondhattam el, a halvány vo­násokban némileg vázoltam 12 ő áldásdús­­ működését, melyről ezen üppélyes alka­­­­lommal megemlékezni köteleségemnek tar­tottam. Most tehát az első képletes megem­lékezés a nagyérdemű­re polgármester: Lestár Péter emlékét Illés- hegyen áldott az ő neve és emléke, s érői­! maradjanak meg hálás emlékezetünkb* Az ő érdemei melle kiváló elismerés illeti a város tör­vény b *ági bizottságát, mely a kor szelleméhez íven áldozatokat áldozatokra hozott s eze­n soha meg nem rettenve, ritka egyértelűséggel a haladás zászlója alá sorakozott ez által magas értelmiségének oly tanúj­a adta, mely a város történetének egyik lgszebb mozza­natát képezi. Eelismerés illeti a rá kötelességtudó tisztviselői karát, mely méretes munkás­sággal mindenkor felista magaslatán állott. r. Lestár Péter halála után Kada Elek egyhangúlag megválaszol polgármester úr vette át az ő örökét,­ nagynevű elő­dének méltó utódává lend ígérkezik. Kada Elek szintér szálos látkörrel, nemes amibitióval és er­giával bir, mit bizonyít azon körülmén hogy keresztül tudta vinni, miként a tat­ai árvaház Kecs­keméten állíttassák fel ,az ezzel kapcso­latos útcrarendezés s a folyamatban levő munkástelepitések pedig®2 ő kezdeménye­­zését„és tervelő gondoskágását dicsérik. (­ hajtotta végre s tezte be az elődje által iniciált műveket, inek: a piacztér és körtékének követése, mely 141,000 írtba kert­, továbbá a városi színház építése és felszedése, mely 280.000 forintot igényelt; a kf°nai csapat-kórház most folyó építkezése, aly 86.000 forinttal irányoztatott elő s p­olgári leányiskola és 12 pusztai iskola felépítése, melyek 160.000 frtot igényelni és a villamos vi­lágítás, mely az újabb felszerelésekkel együtt 250.000 forintba kerül. Ezek mellett a Körösi-utcza csa­tornázásának és kitűzésének költsége 63.000 forintot, a Bunszentelő-utcza csa­tornázási költsége 20, 10 frtot tett ki és igy a most elősorolt újabbi alkotásoknak egy millió forintot tevő költségével a városi közönség 16 év alatt intézményeibe három millió hatszázkilencvenöt ezer forintot fektetett be. Ezeken kívül a váos évenként csupán csak a tanügyre tök­ént 90.000 forin­tot áldozott, a fény.É­vr­e pedig már a tanügyi kiadások 108000 két forint 59 krajczárt tesznek ki. Ezeket kívántam k­iadni a város fej­lődési történetének vállásánál. Most pedig, midőn az uj városházának közgyűlési terme ny város rendeltetése számára készen áll, e­lismerés illeti azo­kat, kik művészet, tud­mány és munkásság által közrehatottak arra, hogy ez, a város történetében korszakot jelentő, monumen­tális építkezés minden­­.részében sikerüljön s a művészet, építési tdomány és czélsze­­rűség kívánalmainak mgfeleljen. E részben első het­en kell említenem Pártos Gyula és Lecn­er Ödön műépíté­szeket, kik az építés művezetői voltak s oly általános és részlet - terveket dolgoz­tak ki, melyek a magasabb műizlésnek bár­hol díszére válnának és az ő magyar motí­vumaikkal mintegy az jo­bb magyar stilus megteremtőinek nevezhe ők. Elismerés illeti Giraszek Nándor és tá­rsa építész-vállal­kozókat. Köszönet és elismerés illeti Székely Bertalan festőművészt, s a közgyűlési te­rem számára hat oly történelmi tárgyú művészi képet festett, melyeknek műbecsök évről-évre emelkedik. És ha Székely Ber­talan az életben egyebet sem festett volna, — e képek nevét megörökítenék. Elismeréssel említené fel továbbá Götz Adolfot, a szép festő­ munkák teljesítőjét,­ Kratzmann Edét, az üve­gfestészet művészi alkotóját; Árkay Sánd­or mű lakatost, a díszes csillárok és fali­parok készítőjét, ki magyar stilű, sárga rézből vert, — nem­csak Magyarországban, hanem azt hiszem, külföldön is unikum számba menő ezen műveivel remekelt; s Rainer Károly sze­gedi asztalos vállalkozót, ki a közgyűlési terem szép famunkáját állította elő. Mind e művészek és iparosok hazánk művészetének és iparának méltó díszére válnak s a városi közönségnek az is kiváló érdeme, hogy bennük a hazai művészetet és ipart pártolta. Ez a terem sok századon át színhelye lesz ama tanácskozásoknak, melyek a város szellemi és anyagi haladására lesznek irányozva. Törekvés, munka és művészet nem hiányzott abban, hogy e helyen a hazafiúi érzés, bölcsesség, szeretet, nemes lelkűség és nagyratörés nemzője jóleső otthonára leljen. Szállja meg ezek szelleme ama férfiak elméjét, szívét és ajkát, kik e teremben szólani és határozni fognak. Tanácskozásaikban és elhatározásaik­ban mindig szép városuk érdeke vezérelje önöket; rút önérdek, vagy mellékérdek soha se legyen képes megakadályozni nemes el­határozásaikat. S most arra kérem Önöket, hogy velem együtt azon lelkes hármas felkiáltással kezdjük meg ünneplésünket: Éljen a Haza! Éljen a Király! Éljen Kecskemét város közönsége! Van szerencsém az ünnepi közgyűlést ezennel megnyitni. Az élénk éljenzéssel fogadott megnyitó beszéd után fölemelkedett a város élő kró­nikása, aranytollú főjegyzője, ifj.Bagi László s a városi tanácsnak a városháza építésére vonatkozó jelentését a következőkben terjesz­tette elő: Tekintetes Közgyűlés! Az új városháza felépítése a közgyű­lési nagyterem végleges berendezése által befejezést nyervén, van szerencsénk a város­háza építés lefolyásáról jelentésünket a kö­vetkezőkben terjeszteni elő. Ezen építkezés nemcsak a város köz­­igazgatására nézve lesz kiváló fontossággal, hanem azt átalában a város jövendő átala­kulására, szabályozására s nagggyá fejlő­désére nézve is alapvető tényezőnek kell tekintenünk. Ilykér fogta fel ezt a város közönsége már rég időtől fogva, midőn egy új és minden kívánalomnak megfelelő városháza építését közóhajként hangoztatta s annak létesítését régtől fogva czélba vette. Hogy azonban az ezzel járó nagy ál­dozatok miatt czélját előbb el nem érhette, annak mélyreható, a város régi viszonyai­ban gyökeredző, egyszersmind pedig a leg­elfogadhatóbb indoka volt. Ugyanis a Tisza-Duna síkján, török-, tatár-, rácz-dúlások és bellvillongások alatt kőfalakkal nem védelmezett, sokszor feldúlt, leégett, ínség és pusztító járványok által látogatott városnak, a­mely igen gyakran csak a vele szomszédos, hasonló viszonyok közt levő városok szövetségében bizhatott, — a környéken elpusztult falvak ide me­nekült népének oltalmazójává kellett sze­gődnie — s e misszió betöltésében saját nagggyá fejlődésének czélját tűzve ki, ezer veszélylyel való küzdelemre vállalkozott. Akkor is, midőn az ellenséges hábor­gatástól megmenekedett, a mindenkép el sanyargatott és a csapások által még ezután is látogatott városnak, mindenek­előtt a fejlődés legelső eszközére, a vagyo­­nosodásra volt szüksége, hogy feladatát, — melynek útját nagyobb iskoláinak fel­állítása által már kijelölte, — sikeresen megoldhassa s az ide irányuló küzdelemben népének mindenkor tanúsított szabadság szeretetére és eszélyére ez időben szintén és pedig ép oly nagy szüksége volt, mint az ellenséges háborgatások ideje alatt. E nagyon kívánatos tulajdonságai azonban sohasem hiányzottak s ennek kö­szönhette, hogy nagy időkben oly sok ve­szélylyel és csapással megküzdeni tudott s e tulajdonságaival szerezte magának ama

Next