Kecskeméti Lapok, 1898. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1898-01-02 / 1. szám

_ _________KEKEMÉTI LAPOK kiváltságos helyzetet is, melyet mint város már előbb közjogilag elfoglalhatott. Kecskemét, a mely a város levéltá­rában őrzött hetedfélszáz éves pecsétnyo­móján „Civitás“ jelzőt visel s I. Leopold királynak 1676. évi augusztus 5 én kelt oklevele szerint Magyarország hajdani szent királyaitól nyert vásártartási joggal birt, mint földes­urakkal szoros értelemben vett jobbágyi viszonyban soha nem álló s zá­logba adatása idején is csak adófizetésre kötelezett kiváltságos régi város, a szabad­föld és önkormányzat jótéteményeit fejlő­désében eleitől fogva megérezte. Ősi határait, — melybe a tatárjárás alatt elpusztult hat szomszédközség határát olvaszta be, — a Jász-Kun kerületek meg­­váltakozása után az előbb csak haszonbér­ben birt nemesi birtokok jórészének meg­­örökitésével gazdagította s történetének legkiválóbb mozzanatait a múlt században és a folyó század három negyedében a megörökített puszták megszerzésére és a földesúri jogok megváltására irányult küz­delmek képezték. A nagyösszegű kölcsönpénzen így szer­zett birtokok a szerzési árra történt cse­kély ráfizetéssel a lakosságnak örök tulaj­donul, hosszú ideig tartó megváltásra ki­osztattak, de az erdő, rét, nádas, Tisza­­meder, malom, korcsma és halászat a város ingyenes tulajdona lett. így támadt ama városi vagyon, mely­nek helyes kihasználása a szerzésből szár­mazott terhek letörlesztése után a közelebbi időkben a város számos közintézményének létesítését tette lehetővé s ez intézmények között az újonnan épített városháza úgy jelentőségénél, mint a reá fordított áldozat t­­ok nagyságánál fogva is kiváló helyet foglal el. Az 1746-ban felépített és 1806-ban ki­bővített egyemeletes régi városháza-épület az 1893-ik évben bontatott le, hogy helyét Pártos Gyula és Lechner Ödön budapesti műépítészek pályadíjat nyert tervei, illető­leg ezek alapján átdolgozott végleges tervei­­ szerint ezen új városháza-épület foglalja el. Az építési költségek a m. kir. belügy-­­ miniszter úr 1898. évi 1792. sz. rendeleté­vel 461,811 főt 46 krban irányoztattak elő,­­ mely összegbe azonban a fűtési és terem­berendezési költségeken kívül a belső fel-­­­szerelés egyéb költségei beszámítva nem voltak. Művezetők a pályanyertes tervezők lettek s itteni állandó helyettesük Zabo­reczky Ferencz okleveles építész volt. A fűtési és egyéb berendezési mun­­­­kálatok nélkül 410,737 frt 73 kr. költség­gel kiirt versenytárgyaláson 1893. évi már­­czius hónap 16-ik napján az építés vállal-­­­kozói „Lichtner Dávid és fia” helybeli czég és társai Jiraszek Nándor és Krausz Lipót budapesti lakos építész-vállalkozók lettek 386,093 frt 47 kr. vállalati átalányösszeg mellett. Az építés ellenőre Kerekes Ferencz törvényhatósági mérnök, ez időszerinti fő-­­ mérnök volt. Az épület alapköve letétetett és az épít­kezés tényleg megkezdetett 1893. évi május hónap 2-ik napján s miután még azon év őszéig a főhomlokzat középső részének ki­vételével az egész épület tető alá vétetett, a bokréta-ünnepély az 1893-ik évi novem­­­ber hónap 11-ik napján megtartatott s ez alkalommal a főlépcsőház alapfalában a­­ középső oszlopnál bemenet jobbfelől kihagyott­­ üregbe a 16621/1893. sz. alatt kiállított emlékokmány falaztatott be. Az épületet tényleg az 1895-ik év nyarának végén foglalták el, mig a kör­nyék és a nagyterem berendezése még további munkálatokat igényelt. Ez idő alatt: I. Az építési költségek a következők voltak: 1. A fővállalat javára a több és kevesebb munkák be­számítása mellett megál­­lapittatott, illetve kifizet­tetett ........................415,713 frt 71 kr. , mely az árlejtéskor kiirt s 410,737 frt 73 kr. költ­­s s ségvetési ^szeget 4975 frt 98 km­ haladja felül; 2. Pályatervre kiadatott 3,500 , — „ 3. Azok bir. tára . . 900 „ — B 1 4. Müvezeté ^ügyelet és­­ felülvizsgá­ra . . . 17,629 „ 19 ,­­ 5. Gőzfűtési ü­­zülék és be­rendezés ’ . . . 34,412 „ 67 „ Összes épitési költség . 516,389 , 77 „ II. A beredezési költ­ségek, butorzata, rendőr­ségi berendezés, telephonra, villamos csengre, lámpák­ra, hirdetési bilákra, vil­lamos világítási közgyűlési terem herendjére stb. a mellékelt kimiítás szerint 47,606 frt 10 kr. tettek ki. III. Az ép­­ezéssel járó egyéb kiadási, úgymint: az építkezési kölcsön be­szerzésével jár bélyeg- és illeték-költsége, árfolyam­­veszteség, kisantitási költ­ségek, városház előtti park, s különféle kissb kiadások 51,998 , 57 „ igényeltek, ekként az összes építési­­berendezési költségek s az építkezéssel járó egyéb piac.Sok . . 615,994 frt 44 kr. tesznek. Midőn eze fentebbiekben a városi székház építésé,­ beszámoló jelentésünket megtenni szerekénk van, köszönetünket fejezzük ki a­ nagy áldozatkészségért, melylyel a bizitsági közgyűlés a városi hivataloknak •'s'*;yslg-aggs­t­ás érdekeit ki­elégítő elhelyezé­s és a város fejlődésének előmozdítása érekében eme nagyszabású építkezést lehetne tenni méltóztatott. Jóllehet az épitkezésre fordított költ­ség igen jelen kény, meg vagyunk győ­ződve, hogy az épitkezés által elért ered­mény azzal arán­y­ban áll s az új városháza épületre, mint aladásunk komoly jelére önérzettel mutathatunk. Tekintve át a nemes rendeltetést, melynek czéljátl, a városi közönség ezen épületét emelte,,ama fölemelő pillanatban, midőn a közgy­­ési nagy termet a város törvényhatósági bizottsága s századokra szóló munkája­zámára felavatja, e nagy vívmány keresi,átvitele és szerencsés be­fejezése felett (érzett örömünk, hálánk és szívből jövő óhajaink kifejezéseként legyen szabad idéznünk ama sorokat, melyeket az épület alapjaira falazott emlékokmányba iktattunk. „Legyen e az épület azon lángoló hazaszeretet t­vábbi megnyilatkozásának színhelye, mely úgy a mi sziveinkben, mint őseink keblében is kiolthatatlan lánggal lobogott; legye ez az épület a város la­kosai javára vehető bölcs gondoskodásnak, szorgalmas munkának, éber figyelemnek temploma; hangozzék benne mindenütt a művelődésnek, korszerű haladásnak s a közügy emelésé­nek jelszava; legyen ez az épület minden főben az igazságnak, részre­­hajlatlan jogsz­olgáltatásnak, emberbaráti érzelmeknek, sz­­etetnek, szegények és ügye­­fogyottak gyár­olításának otthona s talál­jon benne támogatást: vallás, iskola, mű­vészet, kereskedelem, ipar és földmivelés. Áldás legyen elődeink emlékén, kik szorgalmukkal­­lehetővé tették, hogy a vá­ros haladására­ közremunkáljunk s Isten áldása legyen utódainkon, kik műveinket folytatni fogjál­.« Kada Elek polgármester állott föl ezután s fényes szónoki tehetségének egész ragyogá­sával, az enthuzis­gmusig föllelkesített közön­ség zajos éljenzés­e és tapsaitól többször meg­szakított, költői fordulatok, a haza és szülőföld szeretőjétől ihletett, következő beszéddel ra­gadta magával a közönséget: Tekintetes Közgyűlés! E falak, melyek között városunk nagy ünnepét üljük, teljesen újak. A munka nagy alkotásai, az ipar és művészetnek körülöttünk levő összes remekei mind újak, e teremben­ csak egy van régi, mely a múltat idézheti fel gondolatunkban, az az égbolt, mely ide bocsátott sugaraival, sze­líd fényt áraszt ránk és e teremnek tör­téneti nagy korszakainkat feltüntető ké­peire. Magasztos munkát végzünk s az áhitat, mely bennünk — Kecskemét polgáraiban a mai felemelő munka által keletkezik, azt a gondolatot kell, hogy ébressze bennünk, váljon ez épület művészi alkotásaiban, vagy az ünnepi fénynek csillogásában keressük-e ama néma jeleket, a­melyek úgy a hangu­lat keltésére, mint a nagy jövő képeinek a hangulat által való kiszínezésére alkalmasak, vagy pedig ez ünnepélyes órában afelé az égbolt felé irányítsuk-e tekintetünket, a­melyen nincs írás, nincsen jel, de a­mely egyszerű fenségében hirdeti, hogy látta a nagy múltakat, nemzeti dicsőségeinket és mérhetlen szenvedéseinket; tanúja a jelennek és ő fog adni világosságot a jövő nemze­déknek. Mi, Kecskemétnek polgárai, akik ma itt egybegyűltünk és kiváló kedves ven­dégeket fogadunk körünkbe azért, hogy önkormányzatunk új templomát ünnepé­lyesen felavassuk, érezzük a polgári köte­lességgel járó ama nagy felelősséget, a­mely reánk háramlik akkor, mikor a pol­gári tevékenységnek e szent csarnokában fel kell halmoznunk az ész, a jellem, a hazafiság és a városunk iránti szeretetnek alkotásait; amaz apáinktól maradt, a fej­lesztés kötelezettségével ránk hagyott eré­nyeket, a­melyek Kecskemét jövő nemze­dékének, s ezzel a törzsökös magyarság egyik alkotó elemének erejét, haladását és boldogságát vannak hivatva előmozdítani. Nekünk, a Kecskemét város közügyeit vezető polgárságnak, kik egy szent czél munkásaiként gyűlünk itt össze, hogy a nemzeti géniuszhoz küldött benső fohász­­szál fogjunk hozzá a munka tovább foly­tatásához: nem e terem fényéből, hanem a fejünk felett örök tanúként álló változatlan égbolt által látott nagy történeti igazsá­gokból kell merítenünk azt az erőt, a­mely bennünket a követendő polgári kötelessé­gekre figyelmeztet. Az a dísz tehát, mely e falakra van halmozva, nem nekünk szól. Ez a disz nem a mi hivalkodásunk, ez az új alkotás csak a mi üzenetünk a jövőnek. Ezzel akarjuk folyton és folyton előre szenni az utánunk következő nemzedéknek azt, hogy majd akkor, mikor a nagy idők emésztő erejt­ összevegyítette a mi alakjainkat a szül város porával; akkor, mikor majd a rólunk való emlékezés is csak olyan lesz, mint a fa alatt pihenő vándor gondolata, a­kinek a lombnyújtotta élvezet alig juttatja eszébe az erő forrását képező föld porát, majd akkor ennek az épületnek látása juttassa a késő nemzedéknek eszébe azt, hogy a XIX-ik század végén élő kecske­métiek arra törekedtek és azt akarták, hogy e város az idők végezetéig legyen minden izében, külsőségeiben és érzelmei­ben egyaránt magyar és fiai soha semmi körülmények között ne riadjanak vissza azoktól az áldozatoktól, a­melyek szülő­városunk haladását mozdítják elő. Ma tehát, mikor új székházunkat köz­gyűlésünkkel a munka templomává fel­avatjuk, a mi gondolatainknak nem lehet e terem szűk korlátai között pihenni, nem szabad csupán a művészi alkotásokban gyönyörködni, hanem gondolatainknak­­ kell szállni a messze múltba, s mert nekünk tisztelt bizottsági tag urak, ez épülettél­­együtt a munka összehordott gyümölcset is át kell adnunk a következő nemzedék­­nek, a távoli nagy idők útjain haladva kel eljutnunk a jelenig, hogy az egyes nagy korszakokat jelző emlékekből olvassuk le !­ ­ 6. Aszphalt­úvákra . 8,060 „ 02 „ 7. Villámhát^ra . , 605 , „ 3 8. Főbejárat Le.ára . 2,994 ’ — ” 9. Ólomüvege. . . 2,846 „ 06 „ 10. Házi csatá 1 g­ra . 1,145 , 86 „ 11. Kályhák Látására 800 , — „ s 12. Kútfúrási­ 1 . . . 500 „ — „­­ 13. Közgyűlés/terem fes­tésére . . . . 4,480 „ — „ 14. Képeire. 15,000 „ — „ 15. Különféléi. . . 7,803 , 26 „ 1. sz.

Next