Kecskeméti Lapok, 1898. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1898-07-03 / 27. szám

z aggodalmakat megcáfolni meg sem kísérelték s mindent elfogadtak, amit a főispán elfogadott. Nem feladatunk ezekre az illető tisztviselők helyett választ adni, csak az igazság kiderítése végett utalunk arra, hogy minő eljárás az, midőn az általános tárgyalásnál valaki százféle részletkérdést felsorol s azután azt kívánja, hogy azokat a tisztviselők nyomban megcáfolják, mit azok a lényegesebb kérdésekben meg is tesznek, de mivel mindenre, amit dr. Horváth Ádám úr kifogásolt, nem emlékeznek és így mindenre ki nem terjeszkednek, akkor dr. Horváth Ádám úr az adott válaszokra nem felel, hanem azt kifogásolja, hogy még bizonyos kérdéseire az illető tisztviselők nem feleltek s azért a tervezetet általánosságban sem fogadja el, bár nem tagadja, hogy a villamos vasút a gőzerejűvel szemben haladást képez. A részletes tárgyalásnál egy kérdés sem volt, melyre dr. Horváth Ádám úr feleletet nem kapott volna; megkapta azt a végső és teljes legyőzetésig és pedig annyira, hogy az egyik név szerinti szavazásnál 79 szavazat ellen ötödmagával szavazott s a végső szavazásnál egymaga állott fel. Ez még nem volt elég, hanem most lapjában támad, fenyeget, sőt el lehetünk rá készülve, hogy a leszavazott kisebbség be fog állani fellebbező félnek is. Mindez azonban az ügynek nem sokat árthat, mert az igazság a támadottak részén van s elmondhatjuk, hogy, bár dr. Horváth Ádám úr szerint a támadott tisztviselők a haladás lovagjainak fényes vértezetét öltötték magukra, de az csak papirosból való volt, dr. Horváth Ádám úr vértezet nélkül az elmaradás szellemében harczolt. Nagy tévedésben van azonban, ha azt hiszi, hogy az új patika elleni harczat, vagy a villamos vasút meghiúsítását a közvélemény rokonszenvvel fogadja, s legyen meggyőződve, hogy ebben a szellemben csak egy-két jó barátja érez vele. Ne higgje tehát, hogy tanúsított eljárásával, mely által a haladás iránt mutatott eddigi jóakaratoi érdeklődését látszik levetkőzni, a kecskeméti józan közvélemény előtt érdemeket szerez, mert az csak arra lesz alkalmas, hogy mindenütt és minden időben megkapja rá a megérdemlett visszhangot. Ezek is beillenek „villamos vasúti tanulságoknak!“ Minthogy pedig a hadüzenetet egészen komolynak nem vesszük, — bizunk abban, hogy t. laptársunkat eddigi higgadtsága s a közügyek iránti meleg érdeklődése mellett, mindenkor a város java vezetendő és szeretjük hinni, hogy feledve a keserűségeket s azok tanulságait megőrizve, városunk előhaladása és haladás szellemének terjesztésére fordítja továbbra is munkásságát vés hangján előadott monológgal, addig a másik, az a megkapó kis költemény megrázott, meghatott, könnyekre fakasztott, majd kitörő lelkesedésre tüzelt fel bennünket. Sokat élveztünk, jól esett s bár minél gyakrabban részesülnénk hasonló pazar élvezetben! Ne vegyék kérem indiszkrécziónak, avagy illetlenségnek, hogy a következő kis epizódot elmondhassuk. Midőn Ligeti Juliska a »Heten vagyunk“ czímű költemény ismeretes reframejét (»Heten vagyunk, uram heten“) elmondotta, egy kedves mama, kinek több szép leánya vagyon, elég hallható hangon, nagy sóhajtással ismételte ez utolsó reframot: — Heten vagyunk, uram heten! Majd Dióssyné Handel Berta lépett a pódiumra és Fekete Béla ügyes kísérete mellett ragyogtatta, csillogtatta érzésteljes, az alsó régiókban lágy, szívhez szóló s művésziesen árnyalt és felsőbb regiszterekben finom, ezüstcsengésű, majd erős pacsirtacsattogású hangját, mely meg-megrázta a terem levegőjét, meg-megkapott bennünket s önkéntelenül is heves extázisba ragadva újból kivántuk élvezni azt a mézédesen gyöngyöző és csillogó isteni adományt, melynek élvezetében még eddig nem igen részesültünk. Wagner Thanhausere nem elégített ki bennünket, többet követeltünk és a nagy művésznő nem volt irántunk kegyetlen, hanem tökéletesen kielégített bennünket és mámorító, idegbontó suggesziója alatt élveztük úgy most, mint később is az ő fenséges művészetét. És Ligeti Juliska, a nemzeti színház e végtelenül kedves és bájos művésznője, Vörösmarty Szép Ilonkájának elszavalásakor ugyanúgy bánt el velünk, mint az előbb. Végül Ernst »Elégiáját“ és Wieniawszky »Kuramiak“ját adta elő hegedűn Koller Ferencz és zongorán kisérte Veress Klára. Koller urat újabban és nagyobb játékban ismételve van szerencsénk hallani. A vasárnapi fellépése, melyen simán, érzéssel előadott, mesteri és mondhatni bravouros művészetét, elegáns, megkapó ügyes játékát élvezhettük, újabban meggyőzött bennünket arról, hogy benne városunk egy geniális, ambiciózus művészt nyert a fővárosból, és a kisasszony ismeretes művészi kíséretével pedig pompás harmóniába összpontosultak a mesteri dalművek fülbemászó akkordjai. Öt perczes szünet után Tollagi Jászay Elektra paródiáját adta elő falrengető, kaczagtató nagy művészetével és genialitásával. Vacsora után megkezdődött a táncz s a játszi, fesztelen jókedv csak úgy csapongott mint amilyen rég nem tapasztalható. Mintha csak a Jótékony Nőegyleti tündérálom felének folytatása lett volna, mert mondhatni, csaknem ugyanazok az üde, egészséges, kedves leányarczok, édes mosolyok, aranysárga és hollófürtű, bogár sötét- és égkék szemű, habfodros ruhájú margaréthák, rózsák stb. stb. ékesebbnél ékesebb virágszálak tűntek fel. Sőt ha nem csal emlékezetünk, ugyanazon boldog mamákat láttuk, trics-tracsnak mélységes közepében, melyből kilábalni azután a legnehezebb dolog. Szóval most is ugyanazon kellemes kép tárult elénk, mint a múlt héten, itt-ott egy kis érdekes változással. Egy-egy szellemes világpostabeli levelezőlap okoz itt ott nagy derültséget, amelynek ügyes, néha discrét hangja azután egyes csoportokban bővebb megbeszélés tárgyát képezi. Ilyenkor találgatják ki irta, előfogják a gyanúsított fiatalembereket, akik azután néha kisebb-nagyobb füllentéssel szabadulnak a kellemetlen helyzetből, mert elárulni a levél íróját gyáva, sőt lovagiatlan dolog lenne. S mikor a jutalomadásra kerül a sor s bekérik az egyes leánykáknak megirt levelezőlapokat, akkor van csak nagy izgatottság; a leányok körülveszik a suryt és mikor kiderül, hogy a legtöbb levelező lapot egy kis szerény rózsácskának ítélték oda, hirtelen elkapják a leánykák a bekért levelező lapjaikat nehogy KECSKEMÉTI LAPOK Politikai szemle. Ő felsége, a király, június 27-én királyi leirattal elnapolta az országgyűlést szeptember 5-ikéig. Minthogy pedig a képviselőház már június 17-iki ülésében határozatilag kimondotta, hogy szeptember 6 ikáig nem tart érdemleges ülést, vagyis elnapolja magát: a királyi leirattal való elnapolásban és a kétféle dátumban (szept. 5. és 6.) Polónyi és az Ugron-párt lapja, (Magyarország), rettenetes alkotmánysértést lát. Ámde az országgyűlés egybehívása, bezárása, feloszlatása és elnapolása kétségbevonhatatlan felségjog, amelyet a király, természetesen a törvény határai között, akkor gyakorol, amikor neki tetszik: világos, hogy a királyi leirattal való elnapolásban és kétféle dáliában a legkisebb alkotmánysértés sínes. A különbség csak az, hogy most már a képviselőház szeptember 5-ikéig semmiféle ülést sem tarthat, holott amúgy, ha királyi leirattal nem napoltatik el, 20 képviselő kívánságára bármikor köteles az elnök a házat egybehívni. A királyi leirat pedig nem sérti, hanem inkább figyelembe veszi a ház elnapolási határozatát, mert, ha szept. 6-ika volna a királyi leiratban és nem 5-ike, akkor a ház szept. 6-ikán nem tarthatna érdemleges ülést, amit pedig elhatározott. Persze, Polónyiék szerint muszáj alkotmánysértésnek lenni, mert különben miből élne a párt és miről írna a pártlap ! A kvóta-tárgyalások végleges eredményre még mindig nem vezettek, de az osztrák és magyar kvóta-küldöttségek között nevezetes közeledés történt. Ugyanis az osztrák kvótaküldöttség letért arról az alapról, melyen régebben állott, hogy t. i. a lakosság aránya szerint állapíttassák meg a kvóta, amikor is Magyarországra 42-5°0 esett volna; e helyett belement a magyar küldöttség által ajánlott azon számítási módba, amely a mindkét államban meglevő egyenes és indirekt adók bruttó bevételeinek alapján kívánja a kvótát megállapítani. Ez alapon azután az osztrákok előbbi követeléseiket leszállították 38,5°0-ra, csakhogy több oly adót nem hagytak ki, amelyek csak egyik államban fordulnak elő. Erre a magyar bizottság a kellő javításokat (kihagyásokat) megtette s a kvótára nézve a 62-68 arányt hozta ki, a mi a régi kvótánkhoz képest 6/10% emelést jelent, de az osztrák követelésénél meg 6-5%/0 kal kevesebb. Az osztrák küldöttség erre azt kérte, adjanak neki időt a kellő számításokhoz s halaszszák el a további tárgyalásokat az őszre. A magyar küldöttség ebbe bele is egyezett. Glaziczia nagy részében valóságos felkelés van: az osztrák kormány 33 galicziai járásban felfüggesztette az alkotmánynak a polgárok jogaira vonatkozó pontjait és kivételes intézkedéseket léptetett életbe, három járásban pedig a statáriumot is kihirdette. Oka e felkelésnek az, hogy Galicziában a földesuraknak még mindig vám- és fogyasztási adó-szedési joguk van. A lengyel nemesség e jogával rútul visszaél, a jogot bérbeadja legtöbbnyire zsidóknak, a bérleteket fölcsigázza egész a végletekig. A szegény nép azután nem a nemességet, hanem a zsidóbérlőket okozza és zsidóüldözést rendez. Németországban a birodalmi gyűlésbe mostanában voltak a képviselőválasztások. A pártok aránya ugyanaz, mint előbb. 27. sz.