Kecskeméti Lapok, 1899. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1899-03-26 / 13. szám
XXXII. évfolyam, 13. szám, 1899. márczius 26. KECSKEMÉTI LAPOK Előfizetési díj: Egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., j , ^ Szerkesztőség: V.. Klapka utcza 162. negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 12 kr. POiltikäl 6S läFSOClä fill HGti IäD hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Hirdetmények jutányosan számíttatnak. Nyílttéri közlemé,,, r" Kiadóhivatal: III., Jókai-utoza 186. Telefon sz. 81. soronként 30 kr ,,,, , Megjelen minden vasárnap,hová az előfizetések, hirdetmények és a lap szétküldésére vonatkozó belvegdíj minden beigtatás után 30 kv.________________________________________________ felszólalások intézendők. A szini évad végén, Virágvasárnapján letelik Csóka Sándor két évi direktorsága. Elérkezett hát ideje annak, hogy a két évad művészi mérlegét megállapítsuk. A mult évre vonatkozólag csak tavalyi búcsúztatónk egy-két pontjára hivatkozunk : hiányos, de azért kiegészítetlenül hagyott személyzet, az előadások színvonalának folytonos ingadozása, a meglevő erőknek semmi céltudatos fölhasználása és így nagyon kevés siker, sőt Jászay Mari asszony és Csillag Teréz, meg Náday vendégszereplései alatt a társulat teljes blamage-ja, de végül mégis egy kis biztató eredmény, a kecskeméti szinikerület megalakítása papíron. Egy év tapasztalatai és a nyaralótársulatról érkező hírek nem kelthettek vezető köreinkben bizalmat a jövő iránt és így nem zárkózhattak el egy oly ajánlat elől, mely Budapest nyaralóhellyel állandóbb és jobb színvonalon álló társulat szereplését biztosítja Kecskemét számára. Azonban meglepő fordulat állott be, Csóka Sándor olyan társulattal állított be 1898 októberében, a milyen tíz év óta sem volt neki. Minden szerepkör be volt töltve s a bemutató előadások élvezetes és érdekes estéket ígértek. Szokatlan nagy volt a bérlet is, úgy hogy az évad biztatóan indult meg. A sajtó kiváló jóakarattal támogatta a társulat törekvéseit, bár nem zárkózhatott el annak konstatálása elől sem, hogy vannak és egyre mutatkoznak oly hiányok, melyeken ha lehet, azonnal segíteni kell. Nevezetesen nem volt a társulatnak megfelelő komikusa, Mátray Kálmán örökébe nem lépett senki, ami az operettek és bohózatok előadását érezhetően megbénító egész évben. A segédszemélyzet fölhasználása sokszor ment túl a megengedett határon, amennyiben nagyobb szerepek is kezében maradtak, ami már tavaly is panasz tárgya volt. Hogy egyik-másik tag ismét nem jutott szóhoz, míg a többi játszott mindenfélét, szintén baj volt. Bagi Gyula pl. egész sor jellemszerepétől el volt zárva, míg Csiszár Kálmán mókázott mint Biberach és Mephisto is. Általán a férfi személyzet jóval gyöngébb volt a nőinél. A hősszerelmes sem vált be, pedig egy évben sem adtak annyi jó történelmi drámát, mint az idén. Szép haladást mutatott Tóth Elek, míg Csiszár Kálmán a vígjátékok állandó támasza volt. A nők közül a parányi hangú, de igazi operettes vérű Csongori Mariska k. a. dédelgetett kedvencze volt közönségünknek, a vígjátékban meg Cs. Radó Rózsika asszony naivái emelkedtek ki. Aitner Ilka elegáns és kedves mamái is jó emlékünkben fognak maradni. Lévay Margit k. a. mint énekesnő igen szépen haladt, őt sajnálattal bocsátjuk el. Tibor Lóri k. a. bevált az operettében. Pogány Janka, kinek lakodalma a közszeretet számos nyilvánítása közt folyt le, a mi igényeinknek megfelelő énekesnő. Csókáné Almási Júlia, aki az idén megfelelő szerepkörben működött, néhány szép estével dicsekedhetett történelmi színművekben, a „47-ik czikk“-ben stb. Róluk és a többiekről két hónapon át rendes színházi rovatunkban írtunk jót, rosszat vegyest, de bizonyára több jót mint rosszat. És ami képet addig alkottunk és rajzoltunk működésükről, az később se módosult, csak megíratlan maradt. Arról a testületről, melynek köréből oly merényletet intéztek megtorolatlanul a kritika ellen, önérzetes ember nem írhat többé kritikát. De mert egy szini évadban nem a színész-társaság szereplése az egyetlen megírni való dolog, az új darabokról, vendégszereplésekről stb. tovább is közöltünk bírálatot. Hasonló eljárást tanúsított. kollegánk, a „Kecskemét“ is és olvasóinknak semmi panaszuk sem volt. Ami az évad művészi eseményeit illeti, valamennyi fölött kimagaslott Blaha Lujza asszony hat fellépte, a népszínmű nem is sejtett nagy hatásának bebizonyításával. A második művészi esemény L. Komáromi Mariska öt vendégjátéka, az igazi énekművészet nagy hódításával. Vagy hat előadást ért meg Beöthy és Rákosy poétikus 48-as darabja, az „Aranylakodalom“, mely jól volt rendezve. Páratlan sikert ért el itt a „Gésák“, mely fényes kiállításával és moz- A KECSKEMÉTI LAPOK TÁRCZÁJA. Niobe. Mithológiai látogatás. Milyen különös is az, hogyha az ember sokat, nagyon sokat gondol valami képtelen dologra, idővel meg i szokja, természetesnek véli, s ha azután megtörténik , már az látszik képtelennek, hogy előbb képtelennek tartotta. Mint Poe titokzatos, komor látogatója, a holló, úgy lépett be hozzám halk kopog- t tatás után, az a 3000 éves márványszobor. Már nem is csodálkoztam ezen a rendkívüli dolgon. Előzékenyen megkínáltam karszékemmel s béát forraltam neki. De ő nem ült le, és ez is természetes. A klasszikus világo ban sokat adtak arra, mi a szép s bizony egy fenséges pózban álló nőalak, kinek telt, márványfehérségű idomairól hullámosan omlik alá az ógörög peplon, mindig impozánsabb, mint egy kényelmesen letelepedő asszonyság. A lendületes tragédiákban is mindig állva deklamálnak a hősnők, ellenben a halkofák rendesen ülnek. De sirni persze sokat sirt az én érdekes látogatóm, mert hiszen ez a mestersége. S milyen szépen sirt! Meglátszott rajta, hogy már 3000 év óta gyakorolja magát benne. Udvariasan megkérdeztem, hogy mi baja? Erre ő a keserű panaszok egész özönét zúdította a nyakamba. Mint a felnyitott zsilip alól az összegyűlt víz, úgy zuhogott alá, fenséges haraggal, a méltatlankodás gazdag árja: Oh, borzasztó sors borult én reám, S kővé vált szivem már-már megszakad! Meddig sújt még az istenek haragja? S a régi átok még mindig kínoz ? ! Nem volt elég még háromezer évig A márványkönyek árját ontanom ? Most a ti önző, kapzsi korotokban Uj szégyenfoltot kell im hordanom ? — De hát mi ez az új szégyenfolt, kérdém remegve. — Azon háborodik fel, hogy a két Paulton színdarabot irt önről ? Mi balga a mai kor gyermeke, S eszméidnek mily téves az iránya! Hisz dicsőség az, ritka és nemes, Ha Thalia zeng rólunk szép mesét. S bár bohózat az, miben színre lépek, Méltóságomon csorba nem esett. — Hát talán az bántja, hogy a műkedvelői előadáson mutatjuk be önt? Valóban egy kígyó vagy, idegen! A színjáték ugyan mire való, Ha nem arra, hogy színre is kerüljön ? S ha úri hölgyek finom társasága Mutatja majd be történetemet: Nemes darabunk nemesebbre válik! — Akkor már igazán nem tudom, miért sir. Hiszen olyan Szépen eljátszuk önt, ahogy csak tudjuk. Igen, igen, ti szépen játszotok. (Vagy legalább is iparkodni fogtok.) De sok irigy nő feni már fogát, S haszin erényem tiszta fátyolát Kaján irigység összetépdesi. Nézd, elrabolják régi hiremet, S hegyes nyelveket rajtam élesítik. — Jaj, kérem, ne beszéljen igy, mert engem becsuknak, magát pedig becsomagolják s elküldik a Nemzeti Múzeumba. A társaság nagy hatalom, s aki ellene mer szólani, annak beverik a fejét. A társaság! No szép egy társaság! E czifra nőknek hivalgó csapatja, Mely azt se tudja: mi frivol, mi nem, Nem érzi azt, mi illetlen s mi illő. Hát jó nevelés nem súgja nekik — Ha már az illem velők nem születve Bölcsőjük mélyén nem szunnyadozott . Hogy legfrivolabb dolog a világon: Ifjú lányokat sárba rántani, Amért nemes czél elérésére ily tisztes vállalatba fogjanak?