Kecskeméti Lapok, 1901. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1901-07-07 / 27. szám

4. oldal KECSKEMÉTI LAPOK 27. sz. — Válság a bandában. Oláh Sándor mind nagyobb hírre jutó zenekarában vál­ság állott be. A banda elküldötte magától a prímást, Oláh Sándort. Most Zsiga Jóska, a Balogh Bandi eddigi másodprimása lett az új prímásuk. A válság egyáltalán nem ártott meg a bandának. — Katicza-bogár. Gazdaközönségünk körében, élénk megbeszélés tárgyát ké­pezi egy érdekes védekezési mód a levél­­tetvek ellen, mely védekezési módnak eszméjét épen mostanában vetették fel. Abban áll, hogy kék­ gálicz, vagy kénmáj helyett Katicza-bogárral kell megöletni a levéltetveket. A Katicza-bogár nagy ellen­sége ezeknek. Hogy pedig mindig kellő készletben legyen a Katicza, evégből a védendő területet napraforgókkal kell kö­rülvenni. Ez a virág a legjobban tudja konc­entrálni a levéltetvek legügyesebb, legbiztosabb ellenségét. — Tűz. Reiner Károly kereskedő üzlethelyisége az éjjel 12 órakor kigyuladt és rövid idő alatt a benn levő áruczikke­­ket a tűz teljesen megemésztette. Nagy a valószínűség, hogy a tüzet véletlenség okozta. A rendőrség azonban nyomoz, hogy vájjon nem terhel-e valakit a gyújto­gatás bűne. — Mari gyűrűje. Mari német leány és csinos fehér cseléd. Különben felszolgáló egy úri háznál. A minap Mari a zálog­házba ment és egy szép gyémántos arany­gyűrűt akart elzálogosítani. No, a zálog­házas rosszszáju ember volt és azonnal értesítette az esetről a rendőrséget. Itt aztán faggatták Marit, hogy mikép jutott a gyűrűhöz. Mari felpattant: — Kinek mi köze hozzá,hogy gyémánt­gyűrűm van? Azt hiszik, hogy csak dámák hordozhatnak olyant? — Nem egészen úgy áll a dolog, — világosították fel, de az eset gyanús, felette gyanús. Szegény leánynak nincs gyémánt­gyűrűje, ilyenkor lopni szokták azt. Erre már dühbe jött a szép Mari: — Ilyent már ne mondjanak nekem, én sose loptam, mert ha nagyon akarják tudni, hát kaptam e gyűrűt. — Kapta, ugyan ki ad ilyen értékes ajándékot ! — Hát az, a­kinek van. Egy úr. — Aztán miért kapta? kiváncsiskod­tak vele a hivatalos urak. — Miért? Hát csókért. Elhitték neki. A férj: Én csak azt mondtam, hogy nem találta meg a fiát, a­mikor hazament. Az asszony: És a kis fiú nem volt az ágy alatt? A férj: Dehogy! Egy macska volt az ágy alatt ! Az asszony: Igazán különös vagy ma, Jakab! A férj: Ugyan miért? Mert a fiú nem bújt az ágy alá? Mert az apa nem lőtte agyon a fiát? Erről igazán nem te­hetek ! Az unalmas férj. Az asszony: (férjéhez, a­ki az imént jött haza) : Mi újság ? A férj: Semmi. Az asszony­. Természetesen semmi. Az asszony számára soha sincsen újság. Az asszonynak otthon kell ülnie és so­hase tudja meg, hogy mi történik a vá­rosban. Szünet. Végre hosszú hallgatás után így kezdi a férj: — Azt látom, hogy az emberek mégis nagyon könnyelműek. Az asszony: Ugyan miért? A férj: Éppen eszembe jutott egy eset, a­mely tegnap este történt. Fehér Jakab tegnap este meglehetősen sokáig ült a városi kertben s a mikor fölkelt és haza akart menni, észrevette, hogy a kis­fia eltűnt. Mindenütt kereste, a kertben és az utczán, de hiába. Mikor hazaért, be­ment a hálószobájába s itt úgy rémlett neki, mintha az ágy alatt valami élő lény mozogna és abban a hitben, hogy tolvaj lopózott az ágy alá, revolvert vett elő, az ágy alá lőtt ... Az asszony: Az Istenért ! és el­találta a kis fiát ? . . . A férj: Dehogy ! Ki mondta hogy a kis fiát találta el ? Az asszony: Hisz az imént azt mondtad, hogy, a kis fia az ágy alá bújt? A f­é­r­j : Én ? egy szóval se mondtam ! Az asszony: Hát mit mondtál ? A nyaraló. Tóbiás úr leszáll a vicinálisról. Jegyét átadja a kijárónál az ellenőrnek és kilép a szabadba. A falu fölött alkonyodik. Tüdőt sorvasztó porfelhő közepett baktat haza a csorda méla kolompszóval. Tóbiás úr a homlokát törüli és amint befordul a faluba vezető leveles útra, akkorát szippant, a friss levegőből, amekkorát csak városi ember tud. Szürkületkor ér a pöttyöm ablaku ház elé és a népszínművekből el­tanult népiességgel köszönti a házi­gazdát: — Adjon Isten jó estvét, gazd’uram. — Aláz’szolgálja, — feleli Nagy István András gazda, aki már egyet mást megtanult a városiaktól. Az út porából valami szürke göröngy válik ki, a­kiben Tóbiás úr csak most ismer Olivér fiára. A négy-ötéves karika­­lábú gyereket, amióta falun nyaralnak, úgyszólván homokkal etetik. Első nap beleásták a porba, mert az orvos javulta. Azóta örökké a földön hempereg a fiú. Csoda, hogy az ágyát nem töltik meg homokkal. A kertben, hol három szál napraforgó, a földön pedig tökvirág virul, Tóbiásné őnagysága néhány szál fiatal hagymát tép ki a földből és szörnyen hálálkodik érte a házigazda feleségének. Amint az urát meglátja, eléje szalad és hagymástul a nyakába borul. A férjből a családapai üdvözlések lebonyolítása után csakhamar kitör a természet szava: — Kész-e a vacsora? Az asszony szalad a konyhába, hogy siettesse a főzést, azalatt Tóbiás úr az Olivér fiút faggatja a nap eseményeiről. — Tocsin vótam a bácsival a mezőn. Gyű­hó. Úgy csinált a bácsi. Papa, a ló meg úgy csinált . . . — Pfuj, Olivér, azt­ már nem illik mondani. A gyerek tovább csacsog, közben pedig elkészül az estebéd. Asztalhoz ülnek. Ugyanakkor a sertésól felől vanília illat kerekedik. A vacsora mindazáltal kitűnően szük és méltó befejezése neki a frissen fejt tej. Egyről-másról még folyik szó vacsora után, de Tóbiás úr úgy érzi, hogy pillája egyre nehezül. Még egyet szippant a jó levegőből és aztán családjával együtt lefekszik. Alig aludta ki első álmát, kutya­ugatás veri fel belőle. Kinyitja a szemét és hallgatózik. Úgy hallja, hogy a ház fala körül valaki kaparász. Hátha kiássa a falat? Az eb rémesen vonul. Közbe gyanús topogás hallatszik. Súlyos emberi láb lépkedése, aztán megint halotti csend. Mindenféle lidércképtől körülvéve Tóbiás úr ismét elalszik. Reggel az első nap­sugár felkölti. — Hány óra? Megy már a vonat? — kérdi megszeppenve a feleségétől, aki félálmában felel vissza. — Még aludhatsz fiam. — Nagyon korán van. Tóbiás arra most köszönt rá az igazi, mély álom, mert eddig csak víziók kínoz­ták. Alig hogy lehunyja a szemét, fel­­költik : — Siess, Tóbi, öt percz múlva megy a vonat. Tóbiás úr felugrik az ágyból. Csak annyit mond a feleségének : — Hiszen az imént azt mondtad, korán van még. — Annak fiam, már két órája. — Annyit aludtam volna azóta? — kérdi hitetlenül Tóbi és gyorsan megmo­sakodik, magára kapkodja a ruháját, és rohan a vasútra. A vonat épp az orra előtt szalad el. Még látja hosszan kanyargó füstgomolyát. A következő vonat két óra múlva indul. Visszamenni haza nem mer, mert fél, hogy újra elkésik, a keserves két órát ott tölti az állomáson. Szivart szivarra szi és köz­ben felsóhajt: — Istenem, Istenem, meddig tart még ez a nyár ! ■ Szerkesztői üzenetek: Horváth Manó. Helyben. A beküldött­­közleménynek semmi körülmények között nem adunk delget. Még a Nyittér­ben sem. Még annak kijelentése után sem, hogy a teljes felelősséget mindenkivel és a törvénynyel szemben is elvállalja. Ilyen modorban a mi lapunkban nem szabad senkinek sem írni. A dolog lényegére nézve önnek talán igaza lehet, de nekünk nem elvünk, hogy kellemetlenkedjünk, hanem inkább az ellentétek kiegyenlítésén töre­­kedünk. Még a személyi bántalmak da­czára is. Önnek is ezt a tanácsot adjuk, ne keresen más lapot közleményének nyil­vánosságra hozására. Ilyen — bocsánat az őszinteségért — durva hangért ,minden jó ízlésű ember önt ítélné el minden igaz­sága mellett is. Somogyi Balázs: Helyben. Szívesked­jék hétfőn délelőtt 11 órakor a szerkesz­tőségbe bejönni. Építő­iparos. A zálogház építésére vonatkozó árlejtési hirdetményt a tanács még nem jogosított közzétenni, mert a közgyűlés által elfogadott tervezetet jóvá­hagyás végett föl kellett terjeszteni a bel­ügyminiszterhez. Ha ebben a hóban leér­kezik a jóváhagyás, a tanács rögtön intéz­kedik. Biztos forrásból tudjuk, hogy még ez évben tető alá akarják venni az épü­letet. De ez csak úgy történhetik meg, ha a vállalkozóval szeptember elején meg­köthetik a szerződést. Ingatlanok forgalma. — Julius 6-án. — Torma Hegedűs Pál örkösei széktói dűlő 1352­­-ös szőlőből­­/1o rész jutalé­kát megvette Kalocsai István és neje 120 koronáért. Szász Jakab Csáktornyai dűlő 1114 □ ös szőlőjét megvette Sz. Kovács Mária Szilágyi Vendelné 2800 koronáért. Szabó László nyíri dűlő 7 hold 1262 □ -ös földjét megvette Szalai Antal és neje Bagonya Erzsébet 5900 koronáért. Anyakönyvi kivonat. — Julius 6-án. — Születések: Kosa József rk.— Tor­mási Mária ref. -- Varga József ref. Halálozások: Gubcsó János rk., 6 hónapos. — Basa Ilona rk., 4 hónapos. — Szabó Mária rk., 10 éves. — Fazekas András ref., 71 éves. Piaczi forgalom. Julius 6-án. Piaczra hozatott. Eladatott: 20 drb kacsa, 80 pár csirke. 15 garaboly haragmeggy 0'75 kor. 700 „ üvegmeggy 320 „ 13636 „ baraczk 100 „ 900 „ alma 0'60 „

Next