Kecskeméti Lapok, 1908. július-december (41. évfolyam, 154-301. szám)

1908-07-05 / 154. szám

A kecskeméti kultúra. Általános, közérdekű dolgokról ( talán nem is mindenkor helyén való I lokális, helyi nézpontokból kiindultan j foglalkozni. Éppen ezért, minden- > esetre kényelmetlen kecskeméti kultú­ráról beszélni, mikor a kultúra mint ilyen közös, általános; országhatáro­kat, közigazgatási beosztásokat nem ismer, csupán embereket, emberi tár­sadalmat tételez föl, mint alapot, mely- lyel kapcsolatban, vonatkozásban lesz felismerhető. Méeis a kecskeméti kultúráról kell szólani, mert ez valami olyan különleges, speciálisan eredeti, a mely általánosságban is, részleteiben még inkább annyira elüt, külömbözik más konjunktúrák alapozta viszonyoktól, jelenségektől. Mi magunk szeretünk úgy be­szélni kedves városunkról, hogy : »Kecskemét a kulturváros «. És aki­nek van egy kis slitnivalója, avagy éppen gondolkozni is szeret, e meg­jelölés után összegyűjtve, halomra halmozva képzeli el mindazokat a tényezőket, intézményeket, melyek a kulturforgalmat megalkotják, Nos : valljuk meg őszintén, aki igy gondolkozik, csalódik. Hogy miért? Erre is megfelelünk. Kecskemét város közönségében, mint ilyenben, nincs meg annak az intel lektuális erőnek és képességnek az a foka mindezideig, melyre, mint alapra támaszkodva, azt lehetne jog- J gal, tettekkel tényezöleg mondani, 1 hogy Kecskemét kulturváros. Üssenek bár agyon ezért, -nem bánom. így látom, ezt tapasztalom és mert igy látom, igy tapasztalom, azért mondom. Tudom, hallom a felzuduló ellen­érveket, mázsás suiyu bizonyítékokat, mikor felsorolják mindazon egyesüle­tek, társulatok címét, melyek Kecs keméten székelnek, ezáltal gondolván bebizonyítani, hogy Kecskeméten van kulturélet, bőségesen, a kelleténél több olyan társulat, egyesülés, amely a kultúra ügyét szolgálja . . . alap­szabályai szerint papíron, de nem tényleg, működésük eredményei által. Példák kellenek reá? Azzal is szolgálhatnék, még pedig szép szám­mal. De nem teszem. Nem: tudató san. Elkerülhetetlen lenne, hogy sze­mélyek nevét ne említsem meg. Ha azonban annyit mondok csak, hogy az egyes helyi kulturiestületek tény­leg csak papíron vannak meg, létezé­sükről csak akkor tudunk, mikor az évi tagdíj nyugtát hozzák beváltás vé gett; ha azt az állítást kockáztatom meg, hogy egyes helyi kulturtársasá- j gok vezetői között többen vannak a kiválasztottak, mint a hivatottak; ha úgy fejezem ki magam, hogy egyes helyi kulturtársaságok egész létalapja egyéni kultusz tömjénezése, fönnálló suk óta egyesek szereplési viszketett- sége, .működésük csöndes részvétet , kérő lassú haldoklás : talán nem mon- | dók többet, mint amennyi való és igaz. j S az eredmény ? Ezzel röviden ■ végezhetünk. Szervezkedés, szövetke­zés, ülésezés után egy-egy parádés közgyűlés telítve Ízléstelen egyéni kul­tuszt tömjénző, elismerést tolmácsoló kijelentésekkel, azután ismét csendes kérödzés, lassú vegetálás, életjelt nem adó vergődés, de eredmény semmi, semmi. Hogy pedig ez az állapotnak sem nevezhető helyzet, igy semmiképpen sincs jól, azt úgy vélem, nem kell bővebben, részletesebben magyarázni. Ha tényleg és valójában nem képe­sek megvalósitani ezek az egyes helyi kulturtestületek a kitűzött célt, legyen bennök annyi őszinteség és tartózko­dás nélküli beismerés, hogy nagyot, merészet, kivihetetlent gondoltak : gyön­gék, erőtlenek, képtelenek ennek meg­valósítására és csöndesen, feltűnés nél­kül oszoljanak föl. Vagy pedig az elvállalt és erköl­csileg is kötelező tisztesség paran­csolta követelmény az, hogy elsősor­ban a vezetők, az irányítók minden erejüket, képességüket és tehetségü­ket latba vetve igyekezzenek megfe- j lelni a »közbizalom« várakozásának, teljesítsék önzetlenül emberül köteles­ségüket, szolgálják a célt. Vagy ha erre bármi körülmények miatt nem képesek, hárítsák el magukról a »meg­tiszteltetést«, vonuljanak vissza egy jegyzőkönyvi kivonattal zsebükben, . melz kivonat eredményes működésű- | két honorálja és adják át a helyet l azoknak, kikben van önmegismerés, ^ T A R C A. Szünidei diákvonulás hajdan. Irta: Hanusz István. Fiatal tanár koromból megmaradt édes visszaemlékezés, mikor láttam, hogy Szt. Mihály nap ideje tájt (akkor a szep­tember még vakáció volt) évről évre meg­jelent 10—15 árvamegyei totocska fiú, ma­gyar szóra, magyar tudományra voltak szomjasok, fölvételt kértek az akkoron 4 osztályú gimnáziumba. Más rajok Jászbe rénybe, Szabadkára igyekeztek. Szegedi diák koromban (VIL— VIII. 1858—1860.) egy szálat sem láttam belőlök még, a hogy akkor a magyarság ős metropolisá­ban egy oláh sem mutatkozott, életemben eleven oláhot Temesvárt láttam 1882 ben, van pedig már a szegedi piacon hetivásár­kor elég ma. A félegyházi gimnázium tanárkára, amelynek 1865—1871. között tagja voltam, tárt karokkal fogadta a tót gyerekeket, elhelyeztük gazdaházak ban, a hol volt kenyér, szalonna, tarhonya, oldalas ká­poszta, ürü paprikás a kis diákok azon ellenszolgáltatást, hogy őrizzék a házat, mikor a gazdacsalád tanyám volt. Elvé gozték igy a négy osztályt, megtanullak magyarul jól, igazi nyelvmestereik a jó kun iskolatársak ^voltak, akik olykor bé­lést is hoztak noKik a latin nyelv elvi selhetésére. Úgy esett az a diákvonulás Kisasz- szony ünnep (szept. 8.) tájt, mikor a fees kék is délre, melegebb hazába indulnak, hogy csapatba verődlek össze az árva­megyei Szvatoplukok, ellátták őket szü lőik osiyepkával (formába préselt füstölt sajt) és zab kenyérrel, kinéztek vezetőül egy-egy III. osztályos tapasztalt tót diá­kot és annak a kalauzolása mellett indítot­ták meg. Fölkaptak helyenként fa- vagy ércszállító furmányos (Fuhrmann) szekérre Budapestig, onnan pedig ha tyukos kocsi föl nem vette, az apostolok lovain a tót gyerekek Mekkájáig, Félegyházára. Volt biz ott az érem ellenoldala is. Mit vett a vezetődiák a vezetésért, ő tudta, de a tanév hónapjainak tovább gördülése közben megesett, bogy a kisebb diák hátulról utána küldött garasait a postán a vezető diák vette föl és a kisoszűnek koppant az álla, mert a postai vevényt aláírta, tartalmát elzsebelte a vezető. Erre a posta hivatal a címzett személyazonos ságát a tanári kaitól kérte igazoltatni esetről-esetre. Nem volt más, mint választottunk magunk közül kistótok apját, ki látta- mozta a postai küldeményt és a postai vevényt a címzettnek adta kézhez Ezt a hivatalt, mint mind a 4 osztály népével ismerős hittanát én kaptam meg. Ragyo­gott is a kis tót gyerekek szeme rám, mikor valami küldemény igazoló lapját I • ® ® • Peasss’ő limonádé bonbon! • t • • Málna-, szamócza-, czitrom- és cseresnye-izekben ssl 1 és 2 krajcár. • •••••• Kapható: Bgry P. Fülöp ••••••• csokoládé- és cukorka-különlegességek gyári raktárában, EZscskeméten, 12:os.s-u.tix-tér.-------­- - ­XLI. évfolyam. _____ 154-ik szám. 1908. vasárnap, jnlins 5. £l6fi“té,i>- IfrAAiiriirTi I inni ín“‘'*■ IVluöIylIYIL11 LAilm ^ Vidékre postán küldve: - • Budainagy-ntca ISI. Mi», (KECSKEHETI FRISS ÜJSAGI “123=5* Egyes szám ára 4 fillér. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Telefon: 141. tzáK, F5szerkesztő: D R. JOÓ GYULA. Kiadj»: a Nyomda-Részvénytársaság. Felelős szerkesztő: HAJDÜ JÓZSEF.

Next

/
Thumbnails
Contents