Kecskeméti Lapok, 1908. július-december (41. évfolyam, 154-301. szám)

1908-07-09 / 157. szám

XII évfolyam. 157-ik szám. 1908. csütörtök, julius 9. EUfizeté,iár: N­pAAib­urTi I inni# 1= lYibofttmt LArlm ^ ■ ..... „ Budai nagy-utca 151. ui t, Vidékre postán küldve: 9 • * k— (KECSKEMÉTI FRISS DJSÁG) .SHr: Egyes szám ára 2 fillér. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Telefon: 141. szám­. Ksserkesztő: DR. JOÓ GYULA. Kiadja: a Nyomda­ Részvénytársaság. Felelős szerkesztő: HAJDÚ JÓZSEF. I­­ Városok szervezkedése. Elvitazhatatlan valóság, hogy váro­saink visszamaradásának egyik legfőbb oka nehéz pénzügyi helyzetünkben ke­resendő. Míg az állam a városokat nagyon is sok oldalról igénybe vette az állami funkciók teljesítésére s ezzel újabb pénzügyi terhet rótt a polgár­ságnak vállára, addig elmulasztotta a gondoskodást arról, hogy megfelelő pénzügyi források nyíljanak meg a városok számára. A városok polgársága tehát a nagy vagyont megterheltetés folytán elzárkózott attól, hogy a közigazga­tást kezükben tartó tisztviselőket oly anyagi javadalmazásban részesítse, hogy gond nélkül, teljes erejüket szen­telhessék hivatásuknak. De ezenfelül, ha voltak is tisztviselők s akadtak is a polgárság körében egyének, kik a város fejlesztésére hatékonyabb poli­tika megteremtését sürgették s ezért harcba szállottak, küzdelmük meddő volt, felhívásuk süket fülekre talált, mert a magas pótadók által máris túlterhelt lakosság újabb áldozatokra nem volt hajlandó s nem is volt képes. Ugyannyira, hogy még akkor is, mi­dőn igazán szükséges, közhasznú intéz­mények felállításáról, sőt feltétlenül a köz számára jövedelmező vállalatok létesítéséről volt szó, a polgárok ide­genkedtek az újításoktól, mert a jelen túlságos terheiért nem kívánták cse­rébe a jövendőnek gyermekeik szá­mára megérendő gyümölcseit. A városok mozgalmának már ténybeli eredményei vannak. A parla­mentnek városokat képviselő tagjai szeretettel karolták fel e nagy nemzeti ügyet s a kormánynak már olyan két, a közel­jövőben megvalósuló ígéretét nyerték ki, amelyek ezeken a súlyos bajokon hatékonyan segíteni fognak. A városi tisztviselőknek már tart­hatatlan anyagi helyzete rövid idő alatt szanálva lesz. De a városok súlyos pénzügyi helyzetén és zavarain is segí­teni fog az állam részéről egyes köz­jövedelmeknek a városok részére le­endő átengedése. Gondja lesz a tör­vényhozásnak arra is, hogy ez a sege­delem mindkét irányban intézménysze­­rüleg, törvény által biztosittassék s ne a változó kormány kénye-kedvétől tétessék függővé. De amidőn az állam megteszi a városokkal szemben kötelességét s ezzel megkönnyíti a városok polgárai­nak, hogy széleskörű autonómiájuk keretében — annak csorbítatlan fen­­tartása mellett — a modern és nem­zeti irányú haladás útján erőteljesebb mértékben fejlődjenek: a v­árosok egész közönségére s első­sorban azok tisztviselőire és a vezető emberekre hárul a nemes feladat, hogy a nemzet jogos várakozásának minden tekintet­ben megfeleljenek. Mindent az államtól várni nem lehet és nem is szabad. Éppen azért biztosítanak törvényeink a városoknak tágkörű autonómiát, hogy annak ke­retében és védelmében az egészséges és biztos fejlődés létfeltételeit és­ esz­közeit önmaguk saját hatáskörükben állapítsák meg. Szorgos és elsőrendű kötelességük lesz tehát — s ezután kifogásként az állami megterhelésre nem hivatkozhatnak — hogy a köz­hasznú, modern és szociális reformok alkotásával a városi lakosság javát az eddiginél sokkal hatékonyabb arányok­ban előmozdítsák. Az adminisztrációnak javítása, gyorsítása, a túlságos bürokratizmus kiirtása, népjóléti intézmények létesí­tése, a lakosságnak olcsó és egészsé­ges élelmiszerekkel való ellátása, csa­tornázás, szegényügy rendezése és még számos közérdekű és közhasznú intézmény létesítésének gondja hárul városainkra. Mindezeknek megvalósítása bizony sok pénzbe kerül, de számos oly pénz­forrás áll a városok rendelkezésére, a­melyekből eddig egyes élelmes vállal­kozók nagyon bőven merítettek. Ezen közérdekű és gyümölcsöző vállalatok városi kezelésbe veendők s jövedelmük közcélokra fordítandó. Ezeknek az in­tézményeknek létesítése természetesen alapos tanulmányt igényel. De szükséges az is, hogy az egyes városok e helyi viszonyok figye­lembe vételével ugyan, azonban bizo­nyos mérvű közös és harmonikus együtt­működéssel haladjanak. Ne ötletszerűség, kapkodás, hozzá nem értés, hevenyészett alkotások jellemez­zék városi közintézményeinket s azok létesítésénél ne a klikkek érdekei elé­ghessenek ki. Ezért igen helyes, ha a városok vezetői a városok között szorosabb kapcsolatot teremtenek, ál­landóbb szervezkedést és egyesülést inaugurálnak, hogy így állandó össze­köttetést fentartva, közös erővel mun­kálkodjanak. Legalább is évente kon­gresszust tartva a községi élet szük­ségleteit, az azok kielégítését célzó Az őszi m­­unk­apro­gramm. A képviselőház pénteken tartja utolsó ülé­sét s elnapolja üléseit szeptember huszon­­kettedikéig. A Ház utolsó hónapjai kétségenkívül erős munkában folytak le, ha a törvény­­alkotások mennyiségét vesszük itt mér­téknek. Október óta úgyszólván szaka­datlanul dolgoztatta a kormány a képvi­selőházat s ha ez annyit jelent is, hogy a többség gondolkodás nélkül szavazott s csak a néhány főnyi balpárt, a nemzeti­ségek és a horvátok foglalkoztak a javas­latokkal, a szünet ráfér a képviselőházra is. És az országra is. Úgy, hogy ha csak­ugyan szeptember huszonkettedikén lesz az első ülés a szünet után, a parlament érdemleges munkáját csak október vége felé kezdheti meg. Ebben az időben ülnek össze a delegációk is. Mondanunk sem kell, hogy az őszi ülésszak a legjelentősebb idő az immár két évnél hosszabb átmeneti kormányzás bekövetkezése óta. Most kell a koalíciós kabinetnek beváltani tulajdonképpeni pro­­grammját és megcsinálni az általános vá­lasztói jogot. Ez előtt a képviselőház min­den valószínűség szerint az 1909. évi bud­­getet intézi el. Már a költségvetési vita kezdetén naponta nyolc vagy tiz órán át marad együtt a Ház s igy az négy héten belül okvetlenül befejeződik. Az általános választói jogról szóló javaslatot a bud­get vita elején terjeszti hallomás szerint gróf Andrássy Gyula a Ház elé s előze­tes tárgyalására külön bizottságot külde­nek ki. Hozzávetőleges számítás szerint a választási reformot a képviselőház az új év elején kezdi tárgyalni. Az erre vonat­kozó javaslatokat már kinyomtatták a körülbelül 10 nap előtt adták át a kor­mány tagjainak, akik a nyár folyamán fogják azokat áttanulmányozni. A szünet után lesz ebben a fontos kérdésben az első minisztertanács, amelyen a miniszte­rek állást foglalnak a javaslatokkal szem­ben s felterjesztik a javaslatokat az ural­kodóhoz előzetes szentesítés végett. A be­avatottak szerint kizárt dolog, hogy itt nehézségek következhessenek be. A bel­ügyminiszter a javaslatoknak jóformán minden fontos pontjához megszerezte a király hozzájárulását. Azok a hírek te­hát, hogy a korona s a kormány között nézeteltérések állhatnak be, alaptalanok. Egész más kérdés, miképen fogadja majd a választói reformot a parlament és az ország. Hogy mi történik az általános vá­lasztói jog megszavazása után, arról ma még korai gond kombinálni. Annyi bizo­nyos, hogy a Ház körülbelül még egy évig együtt marad, mert ez az idő szük­séges ahhoz, hogy a választók névjegy­zékeit összeállítsák s a választások meg­­ejtéséhez elvégezzék az előkészületeket. Ez alatt az idő alatt szeretne a kormány a katonai kérdésekben is megoldást találni, hogy ezeket kivegye a választási hadjárat agitációs eszközei közül. intézményeket, azoknak előnyeit és hibáit megtárgyalva, egymást a ta­pasztaltakról kioktatva, egészítsék ki ismereteiket. Az Első Kecskeméti Conservgyár érett kajszin barackot a legmagasabb árért tesz.

Next