Kecskeméti Lapok, 1908. július-december (41. évfolyam, 154-301. szám)
1908-07-09 / 157. szám
XII évfolyam. 157-ik szám. 1908. csütörtök, julius 9. EUfizeté,iár: NpAAiburTi I inni# 1= lYibofttmt LArlm ^ ■ ..... „ Budai nagy-utca 151. ui t, Vidékre postán küldve: 9 • * k— (KECSKEMÉTI FRISS DJSÁG) .SHr: Egyes szám ára 2 fillér. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Telefon: 141. szám. Ksserkesztő: DR. JOÓ GYULA. Kiadja: a Nyomda Részvénytársaság. Felelős szerkesztő: HAJDÚ JÓZSEF. I Városok szervezkedése. Elvitazhatatlan valóság, hogy városaink visszamaradásának egyik legfőbb oka nehéz pénzügyi helyzetünkben keresendő. Míg az állam a városokat nagyon is sok oldalról igénybe vette az állami funkciók teljesítésére s ezzel újabb pénzügyi terhet rótt a polgárságnak vállára, addig elmulasztotta a gondoskodást arról, hogy megfelelő pénzügyi források nyíljanak meg a városok számára. A városok polgársága tehát a nagy vagyont megterheltetés folytán elzárkózott attól, hogy a közigazgatást kezükben tartó tisztviselőket oly anyagi javadalmazásban részesítse, hogy gond nélkül, teljes erejüket szentelhessék hivatásuknak. De ezenfelül, ha voltak is tisztviselők s akadtak is a polgárság körében egyének, kik a város fejlesztésére hatékonyabb politika megteremtését sürgették s ezért harcba szállottak, küzdelmük meddő volt, felhívásuk süket fülekre talált, mert a magas pótadók által máris túlterhelt lakosság újabb áldozatokra nem volt hajlandó s nem is volt képes. Ugyannyira, hogy még akkor is, midőn igazán szükséges, közhasznú intézmények felállításáról, sőt feltétlenül a köz számára jövedelmező vállalatok létesítéséről volt szó, a polgárok idegenkedtek az újításoktól, mert a jelen túlságos terheiért nem kívánták cserébe a jövendőnek gyermekeik számára megérendő gyümölcseit. A városok mozgalmának már ténybeli eredményei vannak. A parlamentnek városokat képviselő tagjai szeretettel karolták fel e nagy nemzeti ügyet s a kormánynak már olyan két, a közeljövőben megvalósuló ígéretét nyerték ki, amelyek ezeken a súlyos bajokon hatékonyan segíteni fognak. A városi tisztviselőknek már tarthatatlan anyagi helyzete rövid idő alatt szanálva lesz. De a városok súlyos pénzügyi helyzetén és zavarain is segíteni fog az állam részéről egyes közjövedelmeknek a városok részére leendő átengedése. Gondja lesz a törvényhozásnak arra is, hogy ez a segedelem mindkét irányban intézményszerüleg, törvény által biztosittassék s ne a változó kormány kénye-kedvétől tétessék függővé. De amidőn az állam megteszi a városokkal szemben kötelességét s ezzel megkönnyíti a városok polgárainak, hogy széleskörű autonómiájuk keretében — annak csorbítatlan fentartása mellett — a modern és nemzeti irányú haladás útján erőteljesebb mértékben fejlődjenek: a városok egész közönségére s elsősorban azok tisztviselőire és a vezető emberekre hárul a nemes feladat, hogy a nemzet jogos várakozásának minden tekintetben megfeleljenek. Mindent az államtól várni nem lehet és nem is szabad. Éppen azért biztosítanak törvényeink a városoknak tágkörű autonómiát, hogy annak keretében és védelmében az egészséges és biztos fejlődés létfeltételeit és eszközeit önmaguk saját hatáskörükben állapítsák meg. Szorgos és elsőrendű kötelességük lesz tehát — s ezután kifogásként az állami megterhelésre nem hivatkozhatnak — hogy a közhasznú, modern és szociális reformok alkotásával a városi lakosság javát az eddiginél sokkal hatékonyabb arányokban előmozdítsák. Az adminisztrációnak javítása, gyorsítása, a túlságos bürokratizmus kiirtása, népjóléti intézmények létesítése, a lakosságnak olcsó és egészséges élelmiszerekkel való ellátása, csatornázás, szegényügy rendezése és még számos közérdekű és közhasznú intézmény létesítésének gondja hárul városainkra. Mindezeknek megvalósítása bizony sok pénzbe kerül, de számos oly pénzforrás áll a városok rendelkezésére, amelyekből eddig egyes élelmes vállalkozók nagyon bőven merítettek. Ezen közérdekű és gyümölcsöző vállalatok városi kezelésbe veendők s jövedelmük közcélokra fordítandó. Ezeknek az intézményeknek létesítése természetesen alapos tanulmányt igényel. De szükséges az is, hogy az egyes városok e helyi viszonyok figyelembe vételével ugyan, azonban bizonyos mérvű közös és harmonikus együttműködéssel haladjanak. Ne ötletszerűség, kapkodás, hozzá nem értés, hevenyészett alkotások jellemezzék városi közintézményeinket s azok létesítésénél ne a klikkek érdekei eléghessenek ki. Ezért igen helyes, ha a városok vezetői a városok között szorosabb kapcsolatot teremtenek, állandóbb szervezkedést és egyesülést inaugurálnak, hogy így állandó összeköttetést fentartva, közös erővel munkálkodjanak. Legalább is évente kongresszust tartva a községi élet szükségleteit, az azok kielégítését célzó Az őszi munkaprogramm. A képviselőház pénteken tartja utolsó ülését s elnapolja üléseit szeptember huszonkettedikéig. A Ház utolsó hónapjai kétségenkívül erős munkában folytak le, ha a törvényalkotások mennyiségét vesszük itt mértéknek. Október óta úgyszólván szakadatlanul dolgoztatta a kormány a képviselőházat s ha ez annyit jelent is, hogy a többség gondolkodás nélkül szavazott s csak a néhány főnyi balpárt, a nemzetiségek és a horvátok foglalkoztak a javaslatokkal, a szünet ráfér a képviselőházra is. És az országra is. Úgy, hogy ha csakugyan szeptember huszonkettedikén lesz az első ülés a szünet után, a parlament érdemleges munkáját csak október vége felé kezdheti meg. Ebben az időben ülnek össze a delegációk is. Mondanunk sem kell, hogy az őszi ülésszak a legjelentősebb idő az immár két évnél hosszabb átmeneti kormányzás bekövetkezése óta. Most kell a koalíciós kabinetnek beváltani tulajdonképpeni programmját és megcsinálni az általános választói jogot. Ez előtt a képviselőház minden valószínűség szerint az 1909. évi budgetet intézi el. Már a költségvetési vita kezdetén naponta nyolc vagy tiz órán át marad együtt a Ház s igy az négy héten belül okvetlenül befejeződik. Az általános választói jogról szóló javaslatot a budget vita elején terjeszti hallomás szerint gróf Andrássy Gyula a Ház elé s előzetes tárgyalására külön bizottságot küldenek ki. Hozzávetőleges számítás szerint a választási reformot a képviselőház az új év elején kezdi tárgyalni. Az erre vonatkozó javaslatokat már kinyomtatták a körülbelül 10 nap előtt adták át a kormány tagjainak, akik a nyár folyamán fogják azokat áttanulmányozni. A szünet után lesz ebben a fontos kérdésben az első minisztertanács, amelyen a miniszterek állást foglalnak a javaslatokkal szemben s felterjesztik a javaslatokat az uralkodóhoz előzetes szentesítés végett. A beavatottak szerint kizárt dolog, hogy itt nehézségek következhessenek be. A belügyminiszter a javaslatoknak jóformán minden fontos pontjához megszerezte a király hozzájárulását. Azok a hírek tehát, hogy a korona s a kormány között nézeteltérések állhatnak be, alaptalanok. Egész más kérdés, miképen fogadja majd a választói reformot a parlament és az ország. Hogy mi történik az általános választói jog megszavazása után, arról ma még korai gond kombinálni. Annyi bizonyos, hogy a Ház körülbelül még egy évig együtt marad, mert ez az idő szükséges ahhoz, hogy a választók névjegyzékeit összeállítsák s a választások megejtéséhez elvégezzék az előkészületeket. Ez alatt az idő alatt szeretne a kormány a katonai kérdésekben is megoldást találni, hogy ezeket kivegye a választási hadjárat agitációs eszközei közül. intézményeket, azoknak előnyeit és hibáit megtárgyalva, egymást a tapasztaltakról kioktatva, egészítsék ki ismereteiket. Az Első Kecskeméti Conservgyár érett kajszin barackot a legmagasabb árért tesz.