Kecskeméti Lapok, 1935. február-június (68. évfolyam, 5-26. szám)

1935-02-02 / 5. szám

1935 február 2. Kecskeméti Lapok Kecskemét és a földbirtokreform írta: Horváth A Hétfői Kör három egymásutáni estjén a fiatal nemzedék három kitűnően felkészült tagja tartott előadást a mai gazdasági életün­ket mélyen érdeklő kérdésekről. Tanulmányai­kat alaposabbakká tette az a körülmény, hogy a külföld viszonyait is a helyszínnen behatóan tanulmányozzák s így az összehasonlítás a mi viszonyainkkal igen tanulságossá vált. Leg­utóbb Matolcsy Mátyás dr. a földbirtokreform bátor harcosa tartott előadást, melyen a re­form nemcsak nemzetgazdasági, hanem nem­zeti jelentőségét is erősen hangsúlyozta. Meg­győző adatokkal állapította meg, hogy a nagy­birtok megosztása a termelést fokozza. Más­felől erősen cáfolta azt az ellenérvet, hogy nincsenek anyagi eszközeink a parcellázó bir­tokok tehermentesítésére és a földhöz jutta­­tottak első berendezkedésének szükségleteire. A telepítési és parcellázási kérdések kap­csán foglalkozott, mint fontos szerepet játszó kérdésekkel, a magyar faj erősítésével, szapo­rodásával s ezekkel kapcsolatban az­ egyke kérdésével stb. Meggyőződésem szerint nem végezünk feles­leges munkát, ha ezen az előadáson hallottak alapján foglalkozunk városunk hasonló termé­szetű kérdéseivel. Mi kecskemétiek csak meg­elégedéssel állapíthatjuk meg, hogy mi már évtizedek óta folytatunk eredményes birtok­­politikát, őseink bölcs előrelátással pusztákat vásároltak. Abban az időben főképpen arra voltak tekintettel, hogy a kiterjedt jószágte­nyésztéssel foglalkozó gazdák legelőkre tegye­nek szert. Később már ezeket a pusztákat kezdték kiosztani, mégpedig részint bérbe­adni, részint örökáron eladni.­­ Az elv az volt, hogy a folyton szaporodó lakos­ság földéhessége ki legyen elégítve s igy ne legyenek kénytelenek kivándorolni. Ezért az eladások részletenként, időszakos sorrend­ben történtek, hogy túlkínálat ne következzék be. A földek árát vagy újabb földvételre vagy hasznos beruházásokra fordították. Ily alapból épült a városháza, a színház stb. Később mi­dőn a közszükségletek szaporodtak, a város kénytelen volt birtokait kölcsönnel terhelni, ennek folytán ma parcellázásainál nehezebb­­ helyzetbe jutott, de készpénz-eladásokból ipar­kodik tehermentesíteni. A földeladási körülmények oly kedvezőek voltak, hogy a vevő csak a legritkább esetben nem tudta letörleszteni a vételárat. Ezzel szemben az állami parcellázások sok esetben nem sikerültek. Mús időben jöttek naponta háromszor a terített asztalhoz. Reggel 7, délben 12 és délután 4 órakor. Napközben vagy nálam vagy a szom­széd szőlőben dolgoztak, hívásomra azonban egy csapat mindig megjelent. A cinketartás­nak éppúgy megvannak a maga fogásai mint a galambászatnak. Két héten belül nagy körzet­ből az egész cinkeállományt magamhoz tud­nám szoktatni. Ezt nem azért nem teszem, mintha az eleséget sajnálnám tőlük vagy mert kedvességüket sokallottam volna meg, hanem azért, mivel a környéken, hála Isten, már igen szép számban lévő madárbarát társaimat nem akarom megfosztani hasonló élvezetektől, meg azért, mert azt láttam, hogy a cinkék legna­gyobb ellenségét, a karvalyt, semmi erőfeszí­téssel sem tudom távoltartani. Hiába lőttem őket rakásra, másnapra újak voltak itt. Úgy tekintették madárvédelmi telepemet, mint éléskamrájukat. Elejtésükkel járó élvezet nem ért fel azzal a szomorúsággal, melyet az álta­luk elpusztított rengeteg cinke tollának látása okozott. Aki szereti a madarat és örömét leli a mada­rak megszelídítésében, annak igen ajánlhatom hogy először is a cinkék gondozásával, etetésé­vel kezdje meg a sokaknak páratlan élvezetet nyújtó szórakozást. A cinkék ugyanis minden madár között a legkönnyebben megszelídül­nek, gondozójukat, de az egész család tagjait is pár héten belül megismerik és a lövés-me­néstől, nagy zajtól, porolástól, de még a puska­lövéstől sem zavartatják magukat, hisz tudják, hogy az nem nekik szól. Az etetőn lakmározó verebeket floberttal szoktam elriasztani és ész nélkül menekülnek, a mellettük lévő cinkék Mihály dr. Meg kell még jegyeznünk, hogy a kiosztott földek minősége a legtöbb esetben igen gyen­ge homok volt, mely ma pótadóban többet jö­vedelmez a városnak, mint amennyi azelőtt az összjövedelme volt belőle. A szőlő-, gyümölcs-, zöldség- és baromfi-te­nyésztéssel lehetett holdankénti többtermelést elérni — szemben a kötött talajú gabonatermő földekkel, de ezt az eredményt csak törhetet­len szorgalommal és kitartó munkával érték el városunk lakosai. Azt is megállapíthatjuk, hogy az új tulaj­donos sikerét az is elősegítette, hogy míg saját földjét jövedelmezővé tette,­­ alkalma volt a környékben munkát vállalni, mely biztosította megélhetését, boldogulását. A parcellázás ál­tal való földhöz juttatás, továbbá a nagyobb birtoktestek megoszlása örökösödés vagy el­adás útján a tanyarendszer erős fejlődésére vezetett, mely azután lehetővé tette a belter­jes gazdálkodást, annak az elvnek a szem előtt tartásával, hogy a gazda szeme hizlalja a mar­hát. A külterületek benépesedésének elég gyors fejlődése nagy feladat elé állította a közigaz­gatást s ezzel kapcsolatban az egészségügyi és lelki gondozást, valamint a népoktatásnak ki­elégítő ellátását. A mai nehéz viszonyok kö­zött, habár lassan is, minden téren van fejlő­dés, mint ezt a Gazdasági Egyesület tél folya­mán tartott előadássorozatának egyikén a Me­zőgazdasági Kamara érdemes igazgatója kimu­tatta. A külterületi lakosság türelemmel meg­nyugszik abban, hogy ugyanazon teherviselés mellett a városi polgársággal szemben hátrány­ban van, viszont minden érdekében tett, sok­szor a legjelentéktelenebb könnyítést vagy tá­mogatást is hálás szívvel fogad. Az eddig vázolt birtokmegoszlások, így a ta­nyarendszer fokozottabb fejlődése, mit ered­ményeztek a népesedés szempontjából? Olyan kérdés, mellyel érdemes foglalkoznunk. Mindenekelőtt megállapítandó a népszapo­rodás elbírálásánál az, hogy nem lehet általá­nosítani a különböző társadalmi osztályok és foglalkozási ágak között.­­ Példa erre éppen városunk népszaporodási viszonya is, mert ott ahol szabad birtokforgalom van, feltűnő jobb a szaporulat, mint ahol nagy birtokok vannak, venni vagy bérelni nem lehet. — Itt fejlődik a nemzetre veszedelmes egyke-rendszer a föld­művelők között, mert nem akarják, hogy ha már két gyermekük van, azon kisebb birtoko­sok legyenek, mint ők, pedig szépen tovább esznek. Nyitott verandá­kon nyaranta gyakran a szék támlájára száll­nak. Egy öreg hím az ebédelő társaság asztala felett megállt a levegőben s határozottan pö­­rölő hangon csiripelt, mert kedves elesége, a dió kifogyott az etetőből. Magam sem tételez­tem fel őkérméről ily élelmességet, amidőn azonban pár percen belül háromszor megis­métlődött az eset, ott kellett hagynom ebéde­met, hogy a kívánt csemegét a kis haszonta­lannak feltálaljam. Nagy megelégedéssel nyug­tázta. Érdekes megfigyelni, hogy a kirepítés előtt mily izgalomban vannak a gondos szülők? Hja, nem kis dolog olykor 14 db. egy fészekalj­­ban lévő éhes kamasznak a száját betömni. Megállás nélkül, másodpercenként hordják már ilyenkor a sok eleséget. És a gyerekeket sem lehet az életbe csak úgy kicsapni! Hisz azt se tudnák, hogyan, hol keressék meg napi táplálékukat! De itt van a jövő fészekrakás gondja is a nyakukon. Mert a jó cinkemama a kiröpítés után már harmadnapra megint megtojja a maga első tojását az újonnan készí­tett tiszta fészekbe. De hol találunk olyat? Ki­veti-e legalább valaki a régi fészek elhasznált párnáit az odúból, melyeket a gyerekek be is piszkítottak, meg utóbb már élősdiek is kerül­tek bele? Fürdő után is kell nézni az egész családnak. A nagy munkában nincs idejük er­re. Le vannak piszkosodva. Mennyi gond és mily sok dolog! Hát a csemeték várjon mit csinálnak ilyenkor? Ott van csak veszekedés, lárma, kiabálás és zűrzavar. A nagyobbak foly­ton tiporják a kisebbeket, lökdösik egymást, mind egyszerre szeretne az ajtón kinézni a 3. oldal m \ Orion rádió főbb előnyei: Átvilágított dllomás-névskála.Hullámhos*!'' \ H határ 200—1700 m, tehát Budapest ll.véte­­­a­lére is alkalmas. Változtatható,'5 fokozatú Ji­a antennacsatolás. Lúg szigetelése forgókon-J denxátor. Veszteségmentes be­épített hullám-VJMI gsgpfo.JModony lenganyelves hangszóró. Kapható miiwlen DIM­O­N - r­á­d­ió ke­r­esketi öné­­. -------- . ----------- . — -- __ . , ________ _______ Állítsuk szembe most már a mi viszonyain­kat. A statisztika kimutatja, hogy a külterüle­ten a gyermekszaporodás nagyobb, mint a vá­­■­rosban.­­ A családi áldás sem a kisgazdánál, sem a­­ nincstelen kertésznél vagy kapásnál nem okoz­­ gondot. — A jó és szorgalmas gyermek segítő, kereső társ, sokszor birtokszerző. Általában az a vélemény, hogy azok a kis­­­­gazdák boldogulnak, akik családjaikkal dol­­­­goztatnak. A kertész-féle családoknál az öt­­- hat éves gyermek már jószágpásztor s amint­­ nagyobbacska lesz, elszegődik s a nagykorú­ságáig úgyszólván szüleinek keres. A birtokosgazda több gyermek mellett meg­takarítja a cselédbért. A szárnyra eresztés sem okoz nagyobb gondot, mert két lóval és né­hány darab jószággal önállósítja gyermekét. Földet bérel neki vagy feles haszonbérlethez juttatja, aztán az asszony is hoz valamit s így kellő szorgalommal, kedvező esetben néhány év alatt földet is szerezhet. Miért rosszabb a szaporodási arányszám a­­ városban, ahol az egészségügyi viszonyok je­lentékenyen jobbak? Ma a lateiner, kereskedő, iparos osztálynál,­­ sőt a városban lakó jobb gazdánál is a gyer­­­­mek felnevelése költségesebb, mint a külterv­szabadba. Telve van mind vággyal, reménység­gel és talán nagyratörő tervekkel? A legna­gyobb testvérnek van itt is a legtöbb joga, de viszont a legnagyobb kötelesség is őt terheli. Legelőször jöhet ki a nagy kapun, de a kis testvérek vezetésének gondja is őrá fog hárul­ni. Mert a szülők a kiröpítés után 3 vagy 4 napra elvezetik a kicsinyeket oly messzire, hogy azok többé haza nem találnak. Sokat tör­ték már fejüket nagy madárbarátok és isme­rők ezen! Miért van ez így? Hova lesznek a kicsinyek? Miért nem maradnak otthon? Nekem, azt hiszem, sikerült e kérdést meg­oldanom, foglalkoztak megállapításaimmal már a szaklapok is. De a tudomány minden téren óvatos, csak többek kísérletei hasonló eredmé­nyeinek hisz. Kecskeméti madárbarát társaink segítségünkre jöhetnének e könnyen levezet­hető kísérletben. Ugyanis feltételezem azt, hogy a szülők azért vezetik oly messzire a ki­csinyeket, hogy azok ne fogyasszák a követ­kező fészekalj elől a táplálékot, illetve ne ne­hezítsék meg az új kis csemeték etetését. Ezen feltevésből kiindulva, könnyű volt az ellen­szert megtalálnom az elvezetés ellen. Minden etetőmet naponta elláttam legkedvesebb elesé­­gükkel, dióval. Két hétig sikerült itt tartanom őket, már azt hittem, hogy most már végle is itt maradnak, ezért abbahagytam az etetést, mire azonnal eltűntek. Akkor még csak egy fé­szekaljam volt, a környékben senki sem foglal­kozott madárvédelemmel, máshonnan tehát nem jöhettek. A madárszelídítésről a további­akat legközelebb írom meg: Muraközy Dezső.

Next