Kecskeméti Lapok, 1935. február-június (68. évfolyam, 5-26. szám)
1935-02-02 / 5. szám
1935 február 2. Kecskeméti Lapok Kecskemét és a földbirtokreform írta: Horváth A Hétfői Kör három egymásutáni estjén a fiatal nemzedék három kitűnően felkészült tagja tartott előadást a mai gazdasági életünket mélyen érdeklő kérdésekről. Tanulmányaikat alaposabbakká tette az a körülmény, hogy a külföld viszonyait is a helyszínnen behatóan tanulmányozzák s így az összehasonlítás a mi viszonyainkkal igen tanulságossá vált. Legutóbb Matolcsy Mátyás dr. a földbirtokreform bátor harcosa tartott előadást, melyen a reform nemcsak nemzetgazdasági, hanem nemzeti jelentőségét is erősen hangsúlyozta. Meggyőző adatokkal állapította meg, hogy a nagybirtok megosztása a termelést fokozza. Másfelől erősen cáfolta azt az ellenérvet, hogy nincsenek anyagi eszközeink a parcellázó birtokok tehermentesítésére és a földhöz juttatottak első berendezkedésének szükségleteire. A telepítési és parcellázási kérdések kapcsán foglalkozott, mint fontos szerepet játszó kérdésekkel, a magyar faj erősítésével, szaporodásával s ezekkel kapcsolatban az egyke kérdésével stb. Meggyőződésem szerint nem végezünk felesleges munkát, ha ezen az előadáson hallottak alapján foglalkozunk városunk hasonló természetű kérdéseivel. Mi kecskemétiek csak megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy mi már évtizedek óta folytatunk eredményes birtokpolitikát, őseink bölcs előrelátással pusztákat vásároltak. Abban az időben főképpen arra voltak tekintettel, hogy a kiterjedt jószágtenyésztéssel foglalkozó gazdák legelőkre tegyenek szert. Később már ezeket a pusztákat kezdték kiosztani, mégpedig részint bérbeadni, részint örökáron eladni. Az elv az volt, hogy a folyton szaporodó lakosság földéhessége ki legyen elégítve s igy ne legyenek kénytelenek kivándorolni. Ezért az eladások részletenként, időszakos sorrendben történtek, hogy túlkínálat ne következzék be. A földek árát vagy újabb földvételre vagy hasznos beruházásokra fordították. Ily alapból épült a városháza, a színház stb. Később midőn a közszükségletek szaporodtak, a város kénytelen volt birtokait kölcsönnel terhelni, ennek folytán ma parcellázásainál nehezebb helyzetbe jutott, de készpénz-eladásokból iparkodik tehermentesíteni. A földeladási körülmények oly kedvezőek voltak, hogy a vevő csak a legritkább esetben nem tudta letörleszteni a vételárat. Ezzel szemben az állami parcellázások sok esetben nem sikerültek. Mús időben jöttek naponta háromszor a terített asztalhoz. Reggel 7, délben 12 és délután 4 órakor. Napközben vagy nálam vagy a szomszéd szőlőben dolgoztak, hívásomra azonban egy csapat mindig megjelent. A cinketartásnak éppúgy megvannak a maga fogásai mint a galambászatnak. Két héten belül nagy körzetből az egész cinkeállományt magamhoz tudnám szoktatni. Ezt nem azért nem teszem, mintha az eleséget sajnálnám tőlük vagy mert kedvességüket sokallottam volna meg, hanem azért, mivel a környéken, hála Isten, már igen szép számban lévő madárbarát társaimat nem akarom megfosztani hasonló élvezetektől, meg azért, mert azt láttam, hogy a cinkék legnagyobb ellenségét, a karvalyt, semmi erőfeszítéssel sem tudom távoltartani. Hiába lőttem őket rakásra, másnapra újak voltak itt. Úgy tekintették madárvédelmi telepemet, mint éléskamrájukat. Elejtésükkel járó élvezet nem ért fel azzal a szomorúsággal, melyet az általuk elpusztított rengeteg cinke tollának látása okozott. Aki szereti a madarat és örömét leli a madarak megszelídítésében, annak igen ajánlhatom hogy először is a cinkék gondozásával, etetésével kezdje meg a sokaknak páratlan élvezetet nyújtó szórakozást. A cinkék ugyanis minden madár között a legkönnyebben megszelídülnek, gondozójukat, de az egész család tagjait is pár héten belül megismerik és a lövés-menéstől, nagy zajtól, porolástól, de még a puskalövéstől sem zavartatják magukat, hisz tudják, hogy az nem nekik szól. Az etetőn lakmározó verebeket floberttal szoktam elriasztani és ész nélkül menekülnek, a mellettük lévő cinkék Mihály dr. Meg kell még jegyeznünk, hogy a kiosztott földek minősége a legtöbb esetben igen gyenge homok volt, mely ma pótadóban többet jövedelmez a városnak, mint amennyi azelőtt az összjövedelme volt belőle. A szőlő-, gyümölcs-, zöldség- és baromfi-tenyésztéssel lehetett holdankénti többtermelést elérni — szemben a kötött talajú gabonatermő földekkel, de ezt az eredményt csak törhetetlen szorgalommal és kitartó munkával érték el városunk lakosai. Azt is megállapíthatjuk, hogy az új tulajdonos sikerét az is elősegítette, hogy míg saját földjét jövedelmezővé tette, alkalma volt a környékben munkát vállalni, mely biztosította megélhetését, boldogulását. A parcellázás által való földhöz juttatás, továbbá a nagyobb birtoktestek megoszlása örökösödés vagy eladás útján a tanyarendszer erős fejlődésére vezetett, mely azután lehetővé tette a belterjes gazdálkodást, annak az elvnek a szem előtt tartásával, hogy a gazda szeme hizlalja a marhát. A külterületek benépesedésének elég gyors fejlődése nagy feladat elé állította a közigazgatást s ezzel kapcsolatban az egészségügyi és lelki gondozást, valamint a népoktatásnak kielégítő ellátását. A mai nehéz viszonyok között, habár lassan is, minden téren van fejlődés, mint ezt a Gazdasági Egyesület tél folyamán tartott előadássorozatának egyikén a Mezőgazdasági Kamara érdemes igazgatója kimutatta. A külterületi lakosság türelemmel megnyugszik abban, hogy ugyanazon teherviselés mellett a városi polgársággal szemben hátrányban van, viszont minden érdekében tett, sokszor a legjelentéktelenebb könnyítést vagy támogatást is hálás szívvel fogad. Az eddig vázolt birtokmegoszlások, így a tanyarendszer fokozottabb fejlődése, mit eredményeztek a népesedés szempontjából? Olyan kérdés, mellyel érdemes foglalkoznunk. Mindenekelőtt megállapítandó a népszaporodás elbírálásánál az, hogy nem lehet általánosítani a különböző társadalmi osztályok és foglalkozási ágak között. Példa erre éppen városunk népszaporodási viszonya is, mert ott ahol szabad birtokforgalom van, feltűnő jobb a szaporulat, mint ahol nagy birtokok vannak, venni vagy bérelni nem lehet. — Itt fejlődik a nemzetre veszedelmes egyke-rendszer a földművelők között, mert nem akarják, hogy ha már két gyermekük van, azon kisebb birtokosok legyenek, mint ők, pedig szépen tovább esznek. Nyitott verandákon nyaranta gyakran a szék támlájára szállnak. Egy öreg hím az ebédelő társaság asztala felett megállt a levegőben s határozottan pörölő hangon csiripelt, mert kedves elesége, a dió kifogyott az etetőből. Magam sem tételeztem fel őkérméről ily élelmességet, amidőn azonban pár percen belül háromszor megismétlődött az eset, ott kellett hagynom ebédemet, hogy a kívánt csemegét a kis haszontalannak feltálaljam. Nagy megelégedéssel nyugtázta. Érdekes megfigyelni, hogy a kirepítés előtt mily izgalomban vannak a gondos szülők? Hja, nem kis dolog olykor 14 db. egy fészekaljban lévő éhes kamasznak a száját betömni. Megállás nélkül, másodpercenként hordják már ilyenkor a sok eleséget. És a gyerekeket sem lehet az életbe csak úgy kicsapni! Hisz azt se tudnák, hogyan, hol keressék meg napi táplálékukat! De itt van a jövő fészekrakás gondja is a nyakukon. Mert a jó cinkemama a kiröpítés után már harmadnapra megint megtojja a maga első tojását az újonnan készített tiszta fészekbe. De hol találunk olyat? Kiveti-e legalább valaki a régi fészek elhasznált párnáit az odúból, melyeket a gyerekek be is piszkítottak, meg utóbb már élősdiek is kerültek bele? Fürdő után is kell nézni az egész családnak. A nagy munkában nincs idejük erre. Le vannak piszkosodva. Mennyi gond és mily sok dolog! Hát a csemeték várjon mit csinálnak ilyenkor? Ott van csak veszekedés, lárma, kiabálás és zűrzavar. A nagyobbak folyton tiporják a kisebbeket, lökdösik egymást, mind egyszerre szeretne az ajtón kinézni a 3. oldal m \ Orion rádió főbb előnyei: Átvilágított dllomás-névskála.Hullámhos*!'' \ H határ 200—1700 m, tehát Budapest ll.vétealére is alkalmas. Változtatható,'5 fokozatú Jia antennacsatolás. Lúg szigetelése forgókon-J denxátor. Veszteségmentes beépített hullám-VJMI gsgpfo.JModony lenganyelves hangszóró. Kapható miiwlen DIMON - rádió keresketi öné. -------- . ----------- . — -- __ . , ________ _______ Állítsuk szembe most már a mi viszonyainkat. A statisztika kimutatja, hogy a külterületen a gyermekszaporodás nagyobb, mint a vá■rosban. A családi áldás sem a kisgazdánál, sem a nincstelen kertésznél vagy kapásnál nem okoz gondot. — A jó és szorgalmas gyermek segítő, kereső társ, sokszor birtokszerző. Általában az a vélemény, hogy azok a kisgazdák boldogulnak, akik családjaikkal dolgoztatnak. A kertész-féle családoknál az öt- hat éves gyermek már jószágpásztor s amint nagyobbacska lesz, elszegődik s a nagykorúságáig úgyszólván szüleinek keres. A birtokosgazda több gyermek mellett megtakarítja a cselédbért. A szárnyra eresztés sem okoz nagyobb gondot, mert két lóval és néhány darab jószággal önállósítja gyermekét. Földet bérel neki vagy feles haszonbérlethez juttatja, aztán az asszony is hoz valamit s így kellő szorgalommal, kedvező esetben néhány év alatt földet is szerezhet. Miért rosszabb a szaporodási arányszám a városban, ahol az egészségügyi viszonyok jelentékenyen jobbak? Ma a lateiner, kereskedő, iparos osztálynál, sőt a városban lakó jobb gazdánál is a gyermek felnevelése költségesebb, mint a kültervszabadba. Telve van mind vággyal, reménységgel és talán nagyratörő tervekkel? A legnagyobb testvérnek van itt is a legtöbb joga, de viszont a legnagyobb kötelesség is őt terheli. Legelőször jöhet ki a nagy kapun, de a kis testvérek vezetésének gondja is őrá fog hárulni. Mert a szülők a kiröpítés után 3 vagy 4 napra elvezetik a kicsinyeket oly messzire, hogy azok többé haza nem találnak. Sokat törték már fejüket nagy madárbarátok és ismerők ezen! Miért van ez így? Hova lesznek a kicsinyek? Miért nem maradnak otthon? Nekem, azt hiszem, sikerült e kérdést megoldanom, foglalkoztak megállapításaimmal már a szaklapok is. De a tudomány minden téren óvatos, csak többek kísérletei hasonló eredményeinek hisz. Kecskeméti madárbarát társaink segítségünkre jöhetnének e könnyen levezethető kísérletben. Ugyanis feltételezem azt, hogy a szülők azért vezetik oly messzire a kicsinyeket, hogy azok ne fogyasszák a következő fészekalj elől a táplálékot, illetve ne nehezítsék meg az új kis csemeték etetését. Ezen feltevésből kiindulva, könnyű volt az ellenszert megtalálnom az elvezetés ellen. Minden etetőmet naponta elláttam legkedvesebb eleségükkel, dióval. Két hétig sikerült itt tartanom őket, már azt hittem, hogy most már végle is itt maradnak, ezért abbahagytam az etetést, mire azonnal eltűntek. Akkor még csak egy fészekaljam volt, a környékben senki sem foglalkozott madárvédelemmel, máshonnan tehát nem jöhettek. A madárszelídítésről a továbbiakat legközelebb írom meg: Muraközy Dezső.