Kecskeméti Lapok, 1936. július-december (69. évfolyam, 26-52. szám)
1936-07-28 / 26. szám
1936 július 28. Pár nap múlva, július 1-én 30 éve lesz, hogy a kecskeméti Kossuth-szobrot leleplezték. A századforduló évtizedeinek legmaradandóbb alkotása ez a szobor, mely akkor országos feltűnést keltett újszerűségével s eredeti hatásával, melyből a mai napig se veszített. Tudjuk, mert minden, a közügyek iránt érdeklődő magyar embernek tudnia kell, hogy Kossuth Lajos 1894 március 20-án adta át halhatatlan lelkét az örökkévalóságnak. Kossuth testi halála az egész nemzetet gyászba borította s az ország minden városában, így Kecskeméten is, csakhamar megalakultak a Kossuth Lajos emlékének megörökítésére hivatott Kossuth-szoborbizottságok. A kecskeméti Kossuth-szoborbizottság Szappanos István, Szeless József dr., G. Fekete Mihály, Francsek József, Farkas Ignác, Horváth Mihály dr., Csősz József, Eötvös Nagy Imre, Gömöry Sándor, Bóka Kálmán és a város más ügybuzgó polgárainak vezetésével több, mint 10 éven keresztül dolgozott s munkálkodott lankadatlan erővel. Az eredmény méltó volt Kossuth Lajos nagyságához: hatvanezer korona gyűlt össze a kecskeméti Kossuth-szoboralapra. Különösen ki kell emelni az évenként Szentistván-napján rendezett műkerti népmulatságokat, melyek évről-évre jelentős összegeket hoztak a szoboralap javára. Ennek főkép Csősz József, G. Fekete Mihály, Bóka Kálmán és Francsek József voltak a mesterei. A rendező ifjúság vezetői pedig Fábián Pál és Nagy Sándor voltak e sorok írójával együtt. A Francsekféle szentistván napi tűzijátékok a békebeli Kecskemétnek évről-évre visszatérő, várva várt, színes eseményei voltak. Harminc évvel ezelőtt, 1906 nyarára aztán már lepel alá került a kész szobor. A leleplezési ünnepélyt a szoborbizottság 1906 július 1-re tűzte ki. A szobor valóban nagy értékű, kifejező erejű, művészi alkotás. Az országban már megvolt Kossuth-szobrok megszokott formájától teljesen elütött. Teles Ede szobrászművész és Tőry Emil műépítész, a szobor alkotói ugyanis nem állították Kossuth alakját az átlagos, szokásos talapzatra s nem a 48-as idők egyes ismert mozzanatainak megörökítésével díszítették a talapzatot, hanem egy allegorikus jelképet örökítettek meg. A magyar nép feltámadásának ércbeöntött, körbevésett örökszép allegóriája a kecskeméti Kossuth-szobor. Kossuth alakja sem valami ércbe rögzített mesterséges szónoki beállítást mutat, hanem úgy áll előttünk Kossuth, ahogyan honvédtoborzó körútján, 1848 szeptember 25-én hozzánk érkezett, közvetlenül, természetesen, de lelkesen, amint a haza védelmére hívja fel rögtönzött, de mégis gyújtó szavakkal Kecskemét népét. Az allegorikus gondolatot a talapzat és a mellékalak képviseli. A talapzat egy nagy harang, melyre Kossuth rádobbant a lábával. A magyar feltámadás harangja az, amit Kossuth szólaltatott meg. A mellékalak pedig, a párducbőrös, előre figyelő, elszánt arcú meztelen ifjú, kezében kiegyenesített kaszával, maga a magyar őserő. Ezt nem tudja legyőzni se ármány, se erőszak. Ez maga a magyar nép... A leleplezési ünnepély előkészítésére és levezetésére központi rendező bizottság alakult Sándor István városi főjegyző ügyvezető elnöklete alatt. Létesült aztán több albizottság is, köztük a sajtóbizottság, melyben már e sorok írója is helyet kapott. Maga a leleplezés országos jelentőségű ünnepély volt. Itt volt Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter, Kossuth Lajos fia, Justh Gyula, a képviselőház elnöke, Szterényi József államtitkár, Fazekas Ágoston Pest megye alispánja, sok országgyűlési képviselő és számtalan küldöttség az ország minden részéből. A Himnusz eléneklése és Szappanos István, a felsőkerület országgyűlési képviselője megnyitó szavai után Szeless József dr. ismertette lelkes szavakkal a szobor történetét, majd Hock János, az alsókerület országgyűlési képviselője mondta el hatalmas ünnepi beszédét. A Szózat után Eötvös Nagy Imre szerkesztő szavalta el Tömöri Jenő ódáját, majd Szappanos István, mint a szoborbizottság elnöke átadta a szobrot Kecskemét város közönségének. Ezután egy örökre feledhetetlen jelenet következett. Bérczy József vezetésével felsorakoztak a Balogh Dénes által alapított iskolai zászlóaljak, velük a pusztai iskolás fiúk lobogós ingű csapata, zászló alatt. Megálltak a szobor mellett elhelyezkedett 48-as öreg honvédek előtt. Kada Elek polgármester már fennállt a szónoki emelvényen. Beszélni kezdett. Átvette a város nevében a szobrot. Azután az öreg honvédekhez szólott. A honvédek tépett lobogója meghajolt Kossuth emléke előtt. Majd egy hatalmas lendülettel az iskolai zászlóaljak ifjúságához fordult. Dobpergés hallatszott. Távolabbról pedig a Kossuth-nóta hangjai zengtek Domján Árpád tárogatóján. A jövendő kis katonái imára tisztelegtek az öreg honvédek csapata előtt. — Mindig eszetekbe jusson, — hangzott Kada Elek szava — mi hő vágya a magyarnak, mi bántja a zaklatott magyart és ha eljön, fiúk, az idő, ha ennek a zászlónak ismét lobognia kell, fiúk, harsogjon a dal... Egy legyen mindig a jelszó, fiúk, előre! Mindig előre! Szem nem maradt szárazon e jelenet hatása alatt. S ha ma, 30 év múlva Visszagondolunk erre a nagyszerű ünnepélyre, újra könnybe lábad a szemünk, de ez a könny már a fájdalom könynye. A századeleji ifjúság férfisorba jutva kiállotta a világháború vérzivatarait. S mégis ránk CpT^t*. •• r^T $is£vi\ihoU. Kecskeméti Napok , A TENGER HÍDJA IS ZEEBRUGGE-TŐL HARWICH ÉS LONDONIG Átrakodás nélkül, a különleges hűtőkocsikban, a leggyorsabb, évek óta bevált gyümölcs és szárnyas stb. szállítási lehetőség. MAGYARORSZÁGRÓL — ANGLIÁBA. Összes felvilágosításon és legolcsóbb szállítási díjakkal szolgál SCHENKER és TÁRSAI Rt. V, NÁDOR UTCA 29. szakadt Trianon! De ha rátekintünk Kossuth ércalakjára, hitet, reményt kell nyernünk. Megszólal még egyszer a Kossuth-nóta, megkondul a harang, feltámad a magyar őserő! Ez a hitünk a mi életünk. Mi lenne velünk, ha még hinnünk se lehetne?! lAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Gyümölcspiaci kérdések a tb. közgyűlés előtt Akciót indít a város a reáliskola megmentéséért Újabb tárgyalások indulnak az irányban, hogy a postatakarék vegye át a zálogházat. Nehezen gyülekeztek a városatyák a szombati közgyűlésre és bizony negyede is elmúlt már, amikor Fáy István főispán azt megnyitotta. A tárgysorozat első pontja, mint mindig, most is a polgármesteri jelentés volt, amely kitért a gyümölcspiac átalakulása körül mutatkozó jelenségekre és arra is, hogy a kultuszkormány a Katona József reáliskolát megszüntetni akarja. E két igen fontos kérdéshez többen szóltak hozzá. Kovács Imre köszönetet mondott a polgármesternek és a pénzügyigazgatónak, hogy közreműködésükkel lehetővé tették a gazdáknak a barackcefre kifőzését adóhitelezéssel. Egy értekezlet összehívását kérte, amely megvitatná a gyümölcspiacon mutatkozó panaszokat, melyeket legjobban a kereskedők tudnának eltüntetni, ha megmentenék a termelőket a kofák túlkapásaitól. Marton Sándor a reáliskola megszüntetésének tervével foglalkozott és ezzel kapcsolatban vagy ezen túl javasolta egy gazdasági középiskola felállítását. Váry István dr. sérelmesnek tartotta, hogy épen azt a nagyjelentőségű intézményt akarják megszüntetni, ahol olyan igazgatók voltak, mint Hanusz István, Kacsóh Pongrác, egész sereg tudós tanár és ahol a polgármester is nyolc évig tanult. A diákok tandíjából nem jön öszsze a szükséges bevétel, de vannak dolgok, ahol teljes erkölcsi kérdések is latba esnek. Kérte a polgármestert, hogy teljes erejével dolgozzék az iskola megmentésén, fáradozásánál az egész tb. bizottságot maga mögött tudhatja. Vágó János egy múltkori felszólalását ismételte meg, amikor a tanyai orvosi szolgálat kiterjesztését kérte. Azt is kérte, hogy a piacon ne a kofa mérje meg a termelő áruját, hanem a kereskedő, vagy a város mázsája. A felszólalásokra Kiss Endre dr. polgármester hosszabban válaszolt. Fejtegetése szerint országos érdek, hogy Kecskeméten nagy barackpálinka-készlet legyen. Ezért kéri a szőlősgazdákat, hogy a szeszfőzdével kössenek kvázi kollektív szerződést, amelyben szögezzék le, mennyi pálinka lesz a cefréből, mennyi a tárolási, főzési díj. Megemlítette a polgármester, hogy pénteken délben a kereskedők küldöttsége kereste fel és a kereskedők biztosították a kecskeméti gyümölcsnek megfelelő áron való elhelyezését. A piac eddigi helyzete az, hogy a meggy fényes áron kelt el, de már a baracknál mutatkozott egy kis zökkenő: a primőr kajszinak alacsony az ára. A kereskedők azt mondták, hogy a kajszi exportjának helyzete július előtt több külföldi piacon még tisztázatlan és ezért csak átmenetileg alacsony az ár. A pénteki tárgyalás után remélni szeretné a polgármester, hogy a termelők várakozásukban nem csalódnak. Szóvá tette a polgármester a máris több oldalról sérelmezett mérlegelés kérdését is. Megállapította, hogy a kereskedőknek eladott mérlegelésével nincs panasz, annál több a kofákra, akik ellen alig van védekezés. Ajánlja, hogy a kofákhoz a termelők tanukkal együtt menjenek, ügyeskedjenek és visszaélés esetén haladéktalanul tegyenek bűnvádi feljelentést. A hatósági mérlegelés nagyon nehéz, mert sok az eladó és sok a vevő. A reáliskola sorsa iránt komoly aggodalom tölti el és ezúton mond köszönetet a főispánnak és Zsitvay Tibornak, akik máris közbevetették befolyásukat a tervek megvalósítása ellen. Bízni lehet egy olyan módszer megtalálásában, amely lehetővé teszi, hogy az iskola megmaradjon Kecskemét részére. Kovács Imre még azt tartotta kívánatosnak, hogy a Külkereskedelmi Hivatal a sajtóban legalább hetenkint egyszer tegye közzé a külföldi piacok árait. A kisebb zálogházi vitát ifj. Juhász József kezdte, aki a zálogház tolvajaira olyan súlyos büntetést kért, mint amilyen Szent László király idejében érvényben volt. A polgármester kijelentette, hogy a zálogház átadására a múlt hetekben tárgyalások folytak, ezek azonban nem vezettek eredményre. A város most lépéseket tesz, hogy a postatakarék vegye át. Mivel azonban az út addig is igen hosszú, szükséges egy új zálogházi szabályrendelet, amelyet Harkay Béla főjegyző előterjesztésére egyhangúan elfogadott a közgyűlés. Ugyancsak megszavazta a közgyűlés azt is, hogy a zálogház alaptőkéjét 200 ezer pengőről 300 ezerre emelik fel és a kölcsön megszerzésével a polgármestert bízták meg. Laptulajdonos és kiadó: Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda-Részvénytársaság Felelős szerkesztő: Rácz Béla dr.