Kecskeméti Lapok, 1936. július-december (69. évfolyam, 26-52. szám)

1936-07-28 / 26. szám

1936 július 28. Pár nap múlva, július 1-én 30 éve lesz, hogy a kecskeméti Kossuth-szobrot leleplezték. A századforduló évtizedeinek legmaradan­dóbb alkotása ez a szobor, mely akkor orszá­gos feltűnést keltett újszerűségével s eredeti hatásával, melyből a mai napig se veszített. Tudjuk, mert minden, a közügyek iránt ér­­­­deklődő magyar embernek tudnia kell, hogy Kossuth Lajos 1894 március 20-án adta át hal­hatatlan lelkét az örökkévalóságnak. Kossuth testi halála az egész nemzetet gyász­ba borította s az ország minden városában, így Kecskeméten is, csakhamar megalakultak a Kossuth Lajos emlékének megörökítésére hi­vatott Kossuth-szoborbizottságok. A kecskeméti Kossuth-szoborbizottság Szappanos István, Szeless József dr., G. Fekete Mihály, Francsek József, Farkas Ignác, Hor­váth Mihály dr., Csősz József, Eötvös Nagy Imre, Gömöry Sándor, Bóka Kálmán és a vá­ros más ügybuzgó polgárainak vezetésével több, mint 10 éven keresztül dolgozott s munkálko­dott lankadatlan erővel. Az eredmény méltó volt Kossuth Lajos nagyságához: hatvanezer korona gyűlt össze a kecskeméti Kossuth-szo­­boralapra. Különösen ki kell emelni az évenként Szent­­istván-napján rendezett műkerti népmulatságo­kat, melyek évről-évre jelentős összegeket hoz­tak a szoboralap javára. Ennek főkép Csősz József, G. Fekete Mihály, Bóka Kálmán és Francsek József voltak a mesterei. A rendező ifjúság vezetői pedig Fábián Pál és Nagy Sán­dor voltak e sorok írójával együtt. A Francsek­­féle szentistván napi tűzijátékok a békebeli Kecskemétnek évről-évre visszatérő, várva várt, színes eseményei voltak. Harminc évvel ezelőtt, 1906 nyarára aztán már lepel alá került a kész szobor. A leleplezé­si ünnepélyt a szoborbizottság 1906 július 1-re tűzte ki. A szobor valóban nagy értékű, kifejező ere­jű, művészi alkotás. Az országban már megvolt Kossuth-szobrok megszokott formájától telje­sen elütött. Teles Ede szobrászművész és Tőry Emil mű­építész, a szobor alkotói ugyanis nem állították Kossuth alakját az átlagos, szokásos talapzatra s nem a 48-as idők egyes ismert mozzanatainak megörökítésével díszítették a talapzatot, ha­nem egy allegorikus jelképet örökítettek meg. A magyar nép feltámadásának ércbeöntött, kö­­rbevésett örökszép allegóriája a kecskeméti Kossuth-szobor. Kossuth alakja sem valami ércbe rögzített mesterséges szónoki beállítást mutat, hanem úgy áll előttünk Kossuth, ahogyan honvéd­­toborzó körútján, 1848 szeptember 25-én hoz­zánk érkezett, közvetlenül, természetesen, de lelkesen, amint a haza védelmére hívja fel rög­tönzött, de mégis gyújtó szavakkal Kecskemét népét. Az allegorikus gondolatot a talapzat és a mel­lékalak képviseli. A talapzat egy nagy harang, melyre Kossuth rádobbant a lábával. A ma­gyar feltámadás harangja az,­ amit Kossuth szólaltatott meg. A mellékalak pedig, a párducbőrös, előre fi­gyelő, elszánt arcú meztelen ifjú, kezében ki­egyenesített kaszával, maga a magyar őserő. Ezt nem tudja legyőzni se ármány, se erőszak. Ez maga a magyar nép... A leleplezési ünnepély előkészítésére és le­vezetésére központi rendező bizottság alakult Sándor István városi főjegyző ügyvezető elnök­lete alatt. Létesült aztán több albizottság is, köztük a sajtóbizottság, melyben már e sorok írója is helyet kapott. Maga a leleplezés országos jelentőségű ünne­pély volt. Itt volt Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter, Kossuth Lajos fia, Justh Gyula, a képviselőház elnöke, Szterényi József állam­titkár, Fazekas Ágoston Pest megye alispánja, sok országgyűlési képviselő és számtalan kül­döttség az ország minden részéből. A Himnusz eléneklése és Szappanos István, a felsőkerület országgyűlési képviselője meg­nyitó szavai után Szeless József dr. ismertette lelkes szavakkal a szobor történetét, majd Hock János, az alsókerület országgyűlési kép­viselője mondta el hatalmas ünnepi beszédét. A Szózat után Eötvös Nagy Imre szerkesztő szavalta el Tömöri Jenő ódáját, majd Szappa­nos István, mint a szoborbizottság elnöke át­adta a szobrot Kecskemét város közönségé­nek. Ezután egy örökre feledhetetlen jelenet kö­vetkezett. Bérczy József vezetésével felsorakoz­tak a Balogh Dénes által alapított iskolai zászló­aljak, velük a pusztai iskolás fiúk lobogós ingű csapata, zászló alatt. Megálltak a szobor mel­lett elhelyezkedett 48-as öreg honvédek előtt. Kada Elek polgármester már fennállt a szónoki emelvényen. Beszélni kezdett. Átvette a város nevében a szobrot. Azután az öreg honvédek­hez szólott. A honvédek tépett lobogója meg­hajolt Kossuth emléke előtt. Majd egy hatal­mas lendülettel az iskolai zászlóaljak ifjúságá­hoz fordult. Dobpergés hallatszott. Távolabb­ról pedig a Kossuth-nóta hangjai zengtek Do­­mján Árpád tárogatóján. A jövendő kis kato­nái imára tisztelegtek az öreg honvédek csa­­pata előtt. — Mindig eszetekbe jusson, — hangzott Kada Elek szava — mi hő vágya a magyarnak, mi bántja a zaklatott magyart és ha eljön, fiúk, az idő, ha ennek a zászlónak ismét lobog­nia kell, fiúk, harsogjon a dal... Egy legyen mindig a jelszó, fiúk, előre! Mindig előre! Szem nem maradt szárazon e jelenet hatása alatt. S ha ma, 30 év múlva Visszagondolunk erre a nagyszerű ünnepélyre, újra könnybe lábad a szemünk, de ez a könny már a fájdalom köny­­nye. A századeleji ifjúság férfisorba jutva kiál­lotta a világháború vérzivatarait. S mégis ránk CpT^t*. •• r^T $is£vi\ih­oU. Kecskeméti N­apok , A TENGER HÍDJA IS ZEEBRUGGE-TŐL HARWICH ÉS LONDONIG Átrakodás nélkül, a különleges hűtőkocsikban, a leggyor­sabb, évek óta bevált gyümölcs és szárnyas stb. szállítási lehetőség. MAGYARORSZÁGRÓL — ANGLIÁBA. Összes felvilágosításon és legolcsóbb szállítási díjakkal szolgál SCHENKER és TÁRSAI Rt. V­, NÁDOR UTCA 29. szakadt Trianon! De ha rátekintünk Kossuth ércalakjára, hi­tet, reményt kell nyernünk. Megszólal még egyszer a Kossuth-nóta, megkondul a harang, feltámad a magyar őserő! Ez a hitünk a mi életünk. Mi lenne velünk, ha még hinnünk se le­hetne?! lAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Gyümölcspiaci kérdések a tb. közgyűlés előtt Akciót indít a város a reáliskola megmentéséért Újabb tárgyalások indulnak az irányban, hogy a postatakarék vegye át a zálogházat. Nehezen gyülekeztek a városatyák a szom­bati közgyűlésre és bizony negyed­e is elmúlt már, amikor Fáy István főispán azt megnyi­totta. A tárgysorozat első pontja, mint mindig, most is a polgármesteri jelentés volt, amely ki­tért a gyümölcspiac átalakulása körül mutat­kozó jelenségekre és arra is, hogy a kultusz­kormány a Katona József reáliskolát megszün­tetni akarja. E két igen fontos kérdéshez töb­ben szóltak hozzá. Kovács Imre köszönetet mondott a polgár­mesternek és a pénzügyigazgatónak, hogy köz­reműködésükkel lehetővé tették a gazdáknak a barackcefre kifőzését adóhitelezéssel. Egy érte­kezlet összehívását kérte, amely megvitatná a gyümölcspiacon mutatkozó panaszokat, melye­ket legjobban a kereskedők tudnának eltün­tetni, ha megmentenék a termelőket a kofák túlkapásaitól. Marton Sándor a reáliskola megszüntetésé­nek tervével foglalkozott és ezzel kapcsolatban vagy ezen túl javasolta egy gazdasági közép­iskola felállítását. Váry István dr. sérelmesnek tartotta, hogy épen azt a nagyjelentőségű intézményt akarják megszüntetni, ahol olyan igazgatók voltak, mint Hanusz István, Kacsóh Pongrác, egész sereg tudós tanár és ahol a polgármester is nyolc évig tanult. A diákok tandíjából nem jön ösz­­sze a szükséges bevétel, de vannak dolgok, ahol teljes erkölcsi kérdések is latba esnek. Kérte a polgármestert, hogy teljes erejével dolgozzék az iskola megmentésén, fáradozásánál az egész tb. bizottságot maga mögött tudhatja. Vágó János egy múltkori felszólalását ismé­telte meg, amikor a tanyai orvosi szolgálat ki­­terjesztését kérte. Azt is kérte, hogy a piacon ne a kofa mérje meg a termelő áruját, hanem a kereskedő, vagy a város mázsája. A felszólalásokra Kiss Endre dr. polgármes­ter hosszabban válaszolt. Fejtegetése szerint országos érdek, hogy Kecskeméten nagy ba­rackpálinka-készlet legyen. Ezért kéri a szőlős­gazdákat, hogy a szeszfőzdével kössenek kvázi kollektív szerződést, amelyben szögezzék le, mennyi pálinka lesz a cefréből, mennyi a táro­lási, főzési díj. Megemlítette a polgármester, hogy pénteken délben a kereskedők küldött­sége kereste fel és a kereskedők biztosították a kecskeméti gyümölcsnek megfelelő áron való elhelyezését. A piac eddigi helyzete az, hogy a meggy fényes áron kelt el, de már a barack­nál mutatkozott egy kis zökkenő: a primőr kaj­szinak alacsony az ára. A kereskedők azt mond­ták, hogy a kajszi exportjának helyzete július­­ előtt több külföldi piacon még tisztázatlan és ezért csak átmenetileg alacsony az ár. A pénteki tárgyalás után remélni szeretné a pol­gármester, hogy a termelők várakozásukban nem csalódnak. Szóvá tette a polgármester a máris több ol­dalról sérelmezett mérlegelés kérdését is. Meg­állapította, hogy a kereskedőknek eladott mér­legelésével nincs panasz, annál több a kofákra, akik ellen alig van védekezés. Ajánlja, hogy a kofákhoz a termelők tanukkal együtt menje­nek, ügyeskedjenek és visszaélés esetén hala­déktalanul tegyenek bűnvádi feljelentést. A ha­tósági mérlegelés nagyon nehéz, mert sok az eladó és sok a vevő. A reáliskola sorsa iránt komoly aggodalom tölti el és ezúton mond köszönetet a főispán­nak és Zsitvay Tibornak, akik máris közbeve­tették befolyásukat a tervek megvalósítása el­len. Bízni lehet egy olyan módszer megtalálásá­ban, amely lehetővé teszi, hogy az iskola meg­maradjon Kecskemét részére. Kovács Imre még azt tartotta kívánatosnak, hogy a Külkereskedelmi Hivatal a sajtóban legalább hetenkint egyszer tegye közzé a kül­földi piacok árait. A kisebb zálogházi vitát ifj. Juhász József kezdte, aki a zálogház tolvajaira olyan súlyos büntetést kért, mint amilyen Szent László ki­rály idejében érvényben volt. A polgármester kijelentette, hogy a zálogház átadására a múlt hetekben tárgyalások folytak, ezek azonban nem vezettek eredményre. A vá­ros most lépéseket tesz, hogy a postatakarék vegye át. Mivel azonban az út addig is igen hosszú, szükséges egy új zálogházi szabályren­delet, amelyet Harkay Béla főjegyző előterjesz­tésére egyhangúan elfogadott a közgyűlés. Ugyancsak megszavazta a közgyűlés azt is, hogy a zálogház alaptőkéjét 200 ezer pengőről 300 ezerre emelik fel és a kölcsön megszerzé­sével a polgármestert bízták meg. Laptulajdonos és kiadó: Első Kecskeméti Hírlapkiadó­ és Nyomda-Részvénytársaság Felelős szerkesztő: Rácz Béla dr.

Next