Kecskeméti Napló, 1913. november (2. évfolyam, 254-278. szám)
1913-11-01 / 254. szám
2. oldal ban fejtegetni szükségesnek tartanánk. Csak azt hangsúlyozzuk, hogy hitéleti és szociális kérdéseink között ma nincs sürgősebb a vasárnapi munkaszünet rendezésénél. Követelnünk kell egy oly kibúvó és hézagmentes törvényt, mely tekintet nélkül egyes körök üzleti és nyerészkedő érdekeire, félreérthetetlenül a teljes és egész vasárnapi munkaszünetet proklamálja. Ezt pedig annál hatásosabban követelhetnénk, mert a vasárnapi teljes munkaszünet nemcsak minket katholikusokat érdekel, de úgyszólván az egész társadalomnak is követelése ez. A kath. társadalom ebben a kérdésben a küzdőtéren maga mellett látná a társadalom minden rétegét, elsősorban természetesen a munkástársadalom támogatná — meg vagyunk győződve — meleg szimpáthiával küzdő sorainkat. A másik rendkívül aktuális kérdés a falu gondozása. Óriási az a vérveszteség, mely a falut csak az egy utóbbi évtized alatt sújtotta. Egyenesen az elnéptelenedés veszedelme fenyegeti ma a falut s ezzel természetesen egész gazdasági életüket katasztrófa elé sodorja. A kivándorlás mellett a városokba özönlése szinte járványszerűleg szállotta meg a népet. A gazdasági veszedelmen kívül kettős bajt jelent ez : a falvak depopulátióját a perifériákon s a proletáriátus megnövekedését a városokban. Hová vezet az egyik, hová a másik ? Az első : gazdasági tönkhöz ; a második : szociális forradalomhoz. Egyháznak, államhatalomnak és társadalomnak egyaránt elsőrendű érdeke tehát, hogy ezt a mind veszedelmesebbé váló népmozgalmat megakadályozza, ha lehet, szabályozza, helyes mederbe terelje, ha máskép nem megy. Erre pedig egyetlen mód a nép gazdasági és munkásbajainak szanálása s a falu életének felemelése. Ma már nem elég csak megélhetésre alkalmat adni a népnek. Ma már ennek is vannak szellemi igényei, melyeket a falu rideg sivárságában fellelni nem tudván, oda özönlik, hol neki erre is alkalom kínálkozik — a városokba. A falu ma templomon, iskolán kívül mással nem rendelkezik. Közintézményei: körök, egyletek, kórház stb. nincsenek, ha vannak, no de milyenek! Számos jobb gazdának a sertésóta valóságos pavilion egy ilyen Urambocsá’ falusi kórházhoz képest. No de ne is részletezzük. Köztudott dolgok ezek a hiányok. Egy századdal elmaradunk a falu rendezésének kérdésében is. Ne kezdjünk tehát egy másik századot is halogatással. A sok között a falu problémája is ajtónkon kopogtat. Addig hallgassunk szavára, míg orvoslást kér, mert úgy lehet, későn lesz, ha forradalmi alakot öltve követel. Vannak kérdések, melyek nem szépen hangzó filozófiai fejtegetéseket, hanem gyors és alapos tetteket követelnek. Ilyen a falu problémája is. E szempontból óhajtottuk volna látni e kérdést a nagygyűlés programmjában. Úgy hisszük, még nem késő. A mezőgazdasági kérdések plánumába szépen beilleszthető még s kérjük is az igen tisztelt rendezőséget ennek széleskörű megvitatására. Ami annál gyü-mölcsözőbb eredménnyel kecsegtet, hiszen a naggyűlés résztvevőinek nagyobb kontingensét a falvak hithűsége szolgáltatja. Kath. társadalmi mozgalmaink évrőlévre erősödő intenzivitása remélni engedi, hogy az idei kath. nagygyűlés iránt is meleg érdeklődés nyilvánul meg, ami annál kívánatosabb, mert a két föntebb jelzett kérdésen kívül egész légiója a problémáknak várja megoldását a kath. tevékenységtől. Nemcsak vallási, társadalmi érdek sürgeti, hogy kath. intelligenciánk is kivegye részét a társadalmat,konzerváló nagy munkából. Mert a szociális kérdések természetrajzába tartozik, ha kérő szavuk nem nyer meghallgattatást — követelnek. Ha ez sem ért célt rombolnak. A keresztény szociális tevékenységben építsünk nekik hajlékot, s akkor méreg fogaikat kihúzván, a bestiából szelíd bárány lesz. Erre a kath. szociális tevékenységre szólít minket a nagygyűlés, vegyünk azért részt a nagygyűlés áldásos munkájában. Legyünk ott mindnyájan. Mert mindnyájunk érdekéről lesz ott szó. TÁRCA. Halottak napja Hercegovinában. Irta: Barna Tibor. Mi, akik idefent búsan szemléljük a fonnyadt, sárga falevelek porbahullását s olyan végtelenül szomorúak vagyunk a természet lassú haldoklását látva, de nagyon igazságtalanok is vagyunk más országokkal, vidékekkel szemben. Itt a lehulló sárga falevél egy-egy utolsó megkésett üdvözlet a virágos, "verőfényes nyárból s még a lehullásuk is olyan sok költészettel, bájjal van tele. A falevél leválik helyéről s a, levegőben ide s tova himbálódva némán és gyöngéden száll le a földre. Mintha csak a napfényes nyár aranysárga sugara csillant volna meg a ködös tájba merengő tekintetünk előtt. Más azonban az ősz elmúlása Hercegovinában. Ott szemünk nem gyönyörködhetik a falombok sárgulásában, az elfonyadt levelek lepergésében. Fa nincs sehol s csak néhány csenevész bokor tengődik a sziklák közt. Itt az ősz nem a nyár lassú haldoklása, hanem a tél zord előhirnöke. Oly hirtelen jön, mintha egyszerre csak más égöv alá kerültünk volna ... A komor, sötét égboltot nézve álomnak tűnik fel a tegnap még oly verőfényes napsugár. A sziklák közt fagyasztó Bóra sivit végig s még lelkünkbe is belelopja magát a kellemetlen, nyirkos hideg. A hegyek hideg mozdulatlanságban szinte mellünkre feküdnek s a szivünk napfényre, melegségre, társaságra vágyik, így egyedül úgy érezzük, hogy saját sírboltunk ez a köröskörül égnek meredő sziklafal. •Nyirkos, ködös szürkület kezdett leborulni a tájra, mikor századosomtól parancsot kaptam, hogy halottak napja tiszteletére világítsam ki a Klobuk vár ostrománál elesett tisztek és legénység sirhalmát. Gyorsan megtéve előkészületeimet, két embert segítségül magam mellé vettem s két fegyveres ember kíséretében csendesen haladtunk a rombadőlt várral szemben levő sirhalomhoz, hol ime már három évtizede alusszák szegény bajtársaim örök álmukat. Két tiszt s mellettük három ember pihen egy közös sírban, irigylésre méltó bajnokai a halált megvető hősies bátorságnak. Sirhalmuk egymásra rakott kövekkel van elkerítve s két egyszerű fakereszt jelzi a hősök nyugvóhelyét. Komor némaságban álltam meg a bejáratnál s lelkemig elfogadva néztem a kopár, alacsony sirdombot. Több szikladarab, mint föld borul csendesen porladó hold tetemeikre s szürke, komor sziklák mozdulatlan némaságba állnak őrt körülöttük. A sírral szemben pedig a leszálló szürkületben elmosódva áll Klobuk vára rombadőlt falaival . . . Egy-egy üres lőrés, keret nélküli ablak, csonka, rombadőlt falak maradványai mint óriási kisértetek fenyegető némaságban, zordonon néznek le ránk. A féloldalt rombadőlt kapu, úgy tetszik, cinikusan neveti a mi emberi mindennap meg-megújuló küzdelmünket . . . Megborzadtam e kép zordonságától s mintegy vigasztalást keresve, a petróleummal töltött konzervdobozokból kiraktam a sírhalmon egy keresztet. A megváltás és szeretet földi jelképét hívtam fel küzdelemre e komor látvány megdöbbentő hatása ellen. Pár pillanat múlva ég felé szálló vékony füstfelhőktől kisérve piros lángok lobbantak fel a sötét éjszakában. A sirkant és környéke fényárban úszott s már alig lehetett Klobuk vár düledező romjait látni. Kardomra támaszkodva, szótlanul nézettem a lángok piros lobogását. Az égésnek nem volt semmi nesze, nem sercegett, nem pattogott semmi szikra, mintha csak a messze végtelenben égne a sok mécses s én csak távolról láthatnám. Egy-egy gyönge szélroham megpróbálta leverni a láng- nyelveket, de azok újra meg újra ég felé iparkodtak. Úgy rémlett, mintha a halottak akarnának a piros láng s az ég szálló füst s útján régelröpült lelkükhöz feljutni . . . Az ég felé szálló láng pedig egyre nagyobb lett s most már távolabb is el-s világított. A kíséretemben levő katonák s úgy áltak a simái mozdulatlanul mintha szobrokká váltak volna. Egy hang, egy köhintés sem zavarta meg az áhitatos csendet s úgy tetszett nem a petróleumos szösz, de a kegyelet magasztos lángja ég az alacsony kopár sirkantó fölött! E perc oly megható volt, hogy hatásának nem tudtam ellentállni; térdem megcsuklott s ott térdeltem bajtársaim keresztjénél a földön . . . Egyszerre csak tompa zuhanással levált egy hatalmas szikla s mennydörgő robajjal rohant le a vár keleti részénél levő hatalmas mélységbe. A csendes némaságban szinte borzalmas volt a megindult szikla távoli döreje. Kecskeméti Napló 254. szám. Hirdessen J KSS Beiratások a munkásgimnáziumba. A helybeli munkásgimnázium 1913— 14. évi folyamára a beiratások f. évi nov. 7-én veszik kezdetüket és bezárólag nov. 9-ig tartanak. Beiratkozni lehet dr. Kovács Pál munkásgimnáziumi igazgatónál naponként d. e. 9—12-ig és este 6—8-ig Nagykőrösi utca 40. sz. alatti lakásán, valamint Horváth Ambrusnál, a „Munkás Otthon“-ban naponként az estéli órákban. A munkásgimnáziumban e tanévben a II. és III. évi tanfolyam nyílik meg. De a II. évi tanfolyamra beiratkozhatnak azok is, akik az I. évi tanfolyamot még nem hallgatták. Mert az egyes tanfolyamok tárgyai egymástól teljesen függetlenek és bárminő sorrendben hallgathatók. Aki tehát az idén a II. évi tanfolyamra beiratkozik, anélkül, hogy az I. évi tanfolyam tárgyait már hallgatta volna, a jövő tanévben az I. évi tanfolyam tárgyaira minden hátrány nélkül beiratkozható; két év múltán pedig a III. évi tanfolyam tárgyait fogja lehallgathatni. A tanfolyamok hallgatása teljesen ingyenes. Beiratkozhatik mindenki, aki legalább négy elemi iskolát vagy egy évi munkásgimnáziumi tanfolyamot végzett, sőt minden előképzettség nélkül is bárki, aki 16-ik életévét betöltötte és írni és olvasni tud. A tanfolyamokra férfiak és nők egyaránt felvétetnek. A munkásgimnázium előadói: Gróz János főreáliskolai tanár, Hajdú József ref. főgimnáziumi tanár, dr. Kováts Andor jogtanár, dr. Kovács Pál munkásgimnáziumi igazgató, Marton Sándor ref. főgimnáziumi tanár, Tímár Dezső felső keresk. isk. tanár. Az 1913—14. évi tanfolyamokban a következő tárgyak fognak előadatni: A középkor és újkor történelme. Ázsia, Afrika, Amerika és Ausztrália földrajza. Magyarnyelvtan és irodalom. Számtan és mértan. Könyvviteltan és kereskedemi levelezés. Alkotmánytan és egyéb jogi ismeretek, u. m. a váltójog, kereskedelmi jog, csődjog, ipartörvény, polgári perrendtartás és telekkönyv rövid vázlata. Az előadások megkezdéséről a hallgatóság annak idején pontosan értesíttetni fog, amikor a tanórák időpontja és a tananyag-beosztás is közölve lesz. Az igazgatóság.