Kecskeméti Napló, 1913. november (2. évfolyam, 254-278. szám)

1913-11-01 / 254. szám

2. oldal­­ ban fejtegetni szükségesnek tartanánk. Csak azt hangsúlyozzuk, hogy hitéleti és szociá­lis kérdéseink között ma nincs sürgősebb a vasárnapi munkaszünet rendezésénél. Kö­vetelnünk kell egy oly kibúvó és hézag­mentes törvényt, mely tekintet nélkül egyes körök üzleti és nyerészkedő érde­keire, félreérthetetlenül a teljes és egész vasárnapi munkaszünetet proklamálja. Ezt pedig annál hatásosabban követelhetnénk, mert a vasárnapi teljes munkaszünet nem­csak minket katholikusokat érdekel, de úgyszólván az egész társadalomnak is kö­vetelése ez. A kath. társadalom ebben a kérdésben a küzdőtéren maga mellett látná a társadalom minden rétegét, elsősorban természetesen a munkástársadalom támo­gatná — meg vagyunk győződve — me­leg szimpáthiával küzdő sorainkat. A másik rendkívül aktuális kérdés a falu gondozása. Óriási az a vérveszteség, mely a falut csak az egy utóbbi évtized alatt sújtotta. Egyenesen az elnéptelenedés veszedelme fenyegeti ma a falut s ezzel természetesen egész gazdasági életüket katasztrófa elé sodorja. A kivándorlás mel­lett a városokba özönlése szinte járvány­­szerűleg szállotta meg a népet. A gazdasági veszedelmen kívül kettős bajt jelent ez : a falvak depopulátióját a perifériákon s a proletáriátus megnöveke­dését a városokban. Hová vezet az egyik, hová a másik ? Az első : gazdasági tönkhöz ; a második : szociális forradalomhoz. Egyháznak, államhatalomnak és tár­sadalomnak egyaránt elsőrendű érdeke te­hát, hogy ezt a mind veszedelmesebbé váló népmozgalmat megakadályozza, ha lehet, szabályozza, helyes mederbe terelje, ha máskép nem megy. Erre pedig egyetlen mód a nép gaz­dasági és munkásbajainak szanálása s a falu életének felemelése. Ma már nem elég csak megélhetésre alkalmat adni a népnek. Ma már ennek is vannak szellemi igényei, melyeket a falu rideg sivárságában fellelni nem tudván, oda özönlik, hol neki erre is alkalom kínálkozik — a városokba. A falu ma templomon, iskolán kívül mással nem rendelkezik. Közintézményei: körök, egyletek, kórház stb. nincsenek, ha vannak, no de milyenek! Számos jobb gazdának a sertésóta valóságos pavilion egy ilyen Uram­bocsá’ falusi kórházhoz képest. No de ne is részletezzük. Köztudott dolgok ezek a hiányok. Egy századdal el­maradunk a falu rendezésének kérdésében is. Ne kezdjünk tehát egy másik századot is halogatással. A sok között a falu problémája is ajtónkon kopogtat. Addig hallgassunk sza­vára, míg orvoslást kér, mert úgy lehet, későn lesz, ha forradalmi alakot öltve­­ követel. Vannak kérdések, melyek nem szépen hangzó filozófiai fejtegetéseket, hanem gyors és alapos tetteket köve­telnek. Ilyen a falu problémája is. E szem­pontból óhajtottuk volna látni e kérdést a nagygyűlés programmjában. Úgy hisszük, még nem késő. A mezőgazdasági kérdések plánumába szépen beilleszthető még s kér­jük is az igen tisztelt rendezőséget ennek széleskörű megvitatására. Ami annál gyü-­­­mölcsözőbb eredménnyel kecsegtet, hiszen a naggyűlés résztvevőinek nagyobb kon­tingensét a falvak hithűsége szolgáltatja. Kath. társadalmi mozgalmaink évről­­évre erősödő intenzivitása remélni engedi, hogy az idei kath. nagygyűlés iránt is meleg érdeklődés nyilvánul meg, ami annál kívá­natosabb, mert a két föntebb jelzett kérdésen kívül egész légiója a problémáknak várja megoldását a kath. tevékenységtől. Nemcsak vallási, társadalmi érdek sür­geti, hogy kath. intelligenciánk is kivegye részét a társadalmat,konzerváló nagy mun­kából. Mert a szociális kérdések természet­rajzába tartozik, ha kérő szavuk nem nyer meghallgattatást — követelnek. Ha ez sem ért célt rombolnak. A keresztény szociális tevékenységben építsünk nekik hajlékot, s akkor méreg fogaikat kihúzván, a bes­tiából szelíd bárány lesz. Erre a kath. szociális tevékenységre szólít minket a nagygyűlés, vegyünk azért részt a nagygyűlés áldásos munkájában. Legyünk ott mindnyájan. Mert mindnyájunk érdekéről lesz ott szó. TÁRCA. Halottak napja Hercegovinában. Irta: Barna Tibor. Mi, akik idefent búsan szemléljük a fonnyadt, sárga falevelek porbahullását s olyan végtelenül szomorúak vagyunk a természet lassú haldoklását látva, de nagyon igazságtalanok is vagyunk más országokkal, vidékekkel szemben. Itt a lehulló sárga fa­levél egy-egy utolsó megkésett üdvözlet a virágos, "verőfényes nyárból s még a le­hullásuk is olyan sok költészettel, bájjal van tele. A falevél leválik helyéről s a, levegőben ide s tova himbálódva némán és gyöngéden száll le a földre. Mintha csak a napfényes nyár aranysárga sugara csillant volna meg a ködös tájba merengő tekin­tetünk előtt. Más azonban az ősz elmúlása Hercego­vinában. Ott szemünk nem gyönyörköd­hetik a falombok sárgulásában, az elfonyadt levelek lepergésében. Fa nincs sehol s csak néhány csenevész bokor tengődik a sziklák közt. Itt az ősz nem a nyár lassú haldoklása, hanem a tél zord előhirnöke. Oly hirtelen jön, mintha egyszerre csak más égöv alá kerültünk volna ... A komor, sötét ég­boltot nézve álomnak tűnik fel a tegnap még oly verőfényes napsugár. A sziklák közt fagyasztó Bóra sivit végig s még lelkünkbe is belelopja magát a kellemetlen, nyirkos hideg. A hegyek hideg mozdulat­lanságban szinte mellünkre feküdnek s a szivünk napfényre, melegségre, társaságra vágyik, így egyedül úgy érezzük, hogy saját sírboltunk ez a köröskörül égnek meredő sziklafal. •­­Nyirkos, ködös szürkület kezdett le­borulni a tájra, mikor századosomtól paran­csot kaptam, hogy halottak napja tisztele­tére világítsam ki a Klobuk vár ostrománál elesett tisztek és legénység sirhalmát. Gyorsan megtéve előkészületeimet, két embert segítségül magam mellé vettem s két fegyveres ember kíséretében csendesen haladtunk a rombadőlt várral szemben levő sirhalomhoz, hol ime már három évtizede alusszák szegény bajtársaim örök álmukat. Két tiszt s mellettük három ember pihen egy közös sírban, irigylésre méltó bajnokai a halált megvető hősies bátorságnak. Sir­­halmuk egymásra rakott kövekkel van el­kerítve s két egyszerű fakereszt jelzi a hősök­­ nyugvóhelyét. Komor némaságban álltam meg a bejáratnál s lelkemig elfogadva néztem a kopár, alacsony sirdombot. Több szikla­darab, mint föld borul csendesen porladó hold tetemeikre s szürke, komor sziklák mozdulatlan némaságba állnak őrt körülöt­tük. A sírral szemben pedig a leszálló szürkületben elmosódva áll Klobuk vára rombadőlt falaival . . . Egy-egy üres lőrés, keret nélküli ablak, csonka, rombadőlt falak maradványai mint óriási kisértetek fenyegető némaságban,­­ zordonon néznek le ránk. A féloldalt romba­dőlt kapu, úgy tetszik, cinikusan neveti a mi emberi mindennap meg-megújuló küz­delmünket . . . Megborzadtam e kép zordonságától s­­ mintegy vigasztalást keresve, a petróleummal töltött konzervdobozokból kiraktam a sír­­halmon egy keresztet. A megváltás és sze­retet földi jelképét hívtam fel küzdelemre e komor látvány megdöbbentő hatása ellen.­­ Pár pillanat múlva ég felé szálló vékony füstfelhőktől kisérve piros lángok lobbantak­­ fel a sötét éjszakában. A sirkant és kör­nyéke fényárban úszott s már alig lehetett Klobuk vár düledező romjait látni. Kardomra támaszkodva, szótlanul néze­t­tem a lángok piros lobogását. Az égésnek­­ nem volt semmi nesze, nem sercegett, nem pattogott semmi szikra, mintha csak a­­ messze végtelenben égne a sok mécses s­­ én csak távolról láthatnám. Egy-egy gyönge­­ szélroham megpróbálta leverni a láng-­­ nyelveket, de azok újra meg újra ég felé iparkodtak. Úgy rémlett, mintha a halottak­­ akarnának a piros láng s az ég szálló füst s útján rég­­elröpült lelkükhöz feljutni . . . Az ég felé szálló láng pedig egyre­­ nagyobb lett s most már távolabb is el-­s világított. A kíséretemben levő katonák s úgy áltak a simái mozdulatlanul mintha­­ szobrokká váltak volna. Egy hang, egy­­ köhintés sem zavarta meg az áhitatos­­ csendet s úgy tetszett nem a petróleumos­­ szösz, de a kegyelet magasztos lángja ég az alacsony kopár sirkant­ó fölött! E perc oly megható volt, hogy hatásának nem tudtam ellentállni; térdem megcsuklott s ott térdeltem bajtársaim keresztjénél a földön . . . Egyszerre csak tompa zuhanással le­vált egy hatalmas szikla s mennydörgő robajjal rohant le a vár keleti részénél levő hatalmas mélységbe. A csendes némaságban szinte borzalmas volt a megindult szikla távoli döreje. Kecskeméti Napló 254. szám. Hirdessen J KSS Beiratások a munkásgimnáziumba. A helybeli munkásgimnázium 1913— 14. évi folyamára a beiratások f. évi nov. 7-én veszik kezdetüket és bezárólag nov. 9-ig tartanak. Beiratkozni lehet dr. Kovács Pál munkásgimnáziumi igazgatónál naponként d. e. 9—12-ig és este 6—8-ig Nagykőrösi­­ utca 40. sz. alatti lakásán, valamint Hor­váth Ambrusnál, a „Munkás Otthon“-ban naponként az estéli órákban. A munkásgimnáziumban e tanévben a II. és III. évi tanfolyam nyílik meg. De a II. évi tanfolyamra beiratkozhatnak azok is, akik az I. évi tanfolyamot még nem hall­gatták. Mert az egyes tanfolyamok tárgyai egymástól teljesen függetlenek és bárminő sorrendben hallgathatók. Aki tehát az idén a II. évi tanfolyamra beiratkozik, anélkül, hogy az I. évi tanfolyam tárgyait már hall­gatta volna, a jövő tanévben az I. évi tan­folyam tárgyaira minden hátrány nélkül be­iratkozható; két év múltán pedig a III. évi tanfolyam tárgyait fogja lehallgathatni. A tanfolyamok hallgatása teljesen ingyenes. Beiratkozhatik mindenki, aki legalább négy elemi iskolát vagy egy évi munkás­gimnáziumi tanfolyamot végzett, sőt min­den előképzettség nélkül is bárki, aki 16-ik élet­évét betöltötte és írni és olvasni tud. A tanfolyamokra férfiak és nők egy­aránt felvétetnek. A munkásgimnázium előadói: Gróz János főreáliskolai tanár, Hajdú József ref. főgimnáziumi tanár, dr. Kováts Andor jog­tanár, dr. Kovács Pál munkás­gimnáziumi igazgató, Marton Sándor ref. főgimnáziumi tanár, Tímár Dezső felső keresk. isk. tanár. Az 1913—14. évi tanfolyamokban a következő tárgyak fognak előadatni: A középkor és újkor történelme. Ázsia, Afrika, Amerika és Ausztrália földrajza. Magyar­nyelvtan és irodalom. Számtan és mértan. Könyvviteltan és kereskedemi levelezés. Alkotmánytan és egyéb jogi ismeretek, u. m. a váltójog, kereskedelmi jog, csőd­jog, ipartörvény, polgári perrendtartás és telek­könyv rövid vázlata. Az előadások megkezdéséről a hall­gatóság annak idején pontosan értesíttetni fog, amikor a tanórák időpontja és a tan­anyag-beosztás is közölve lesz. Az igazgatóság.

Next