Kecskeméti Ujság, 1910. június (3. évfolyam, 124-148. szám)

1910-06-01 / 124. szám

Kecskemét, 1910. junius 1. Ára 2 fillér. Szerda,_1II. évfolyam, 124. (313.)^^ KECSKEMÉTI UJ­SÁG POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ár egész évre 8 korona. Vidékre egész évre 14 korona. Főszerkesztő: Dr. Huszár Dezső. Felelösszerkesztő: Dr. Réti Gyula. Telefonszámok: --------— Felelösszerkesztő 151. Szerkesztőség 176. sz. Éljen Nemeskéri Kiss Pál, Kecskemét város alsókerületének képviselője! A küzdelem napján. Hock János lemondása. Oláhfalvai küldöttség Kecskeméten. — Saját tudósítónktól. — Kecskemét, 1910. Május 31. (1.) Mire ez a mi szerény lapunk, amely a kecskeméti munkapárt meg­alakításában és hihetőleg a holnapi nagy siker kivívásában óriási mérték­ben vett részt — újból a közönség elé lép, már a küzdőfelek mindkét kerületben összemérték erőiket. Azért írtuk mindkét kerületben, mert dacára, hogy Hock János lemondása küszöbön van, mégis a párt kortesei folytatni fogják a harcot, amely rájuk föltétle­nül meddő fog maradni. Tegnap utánanéztünk annak, vál­jon mi igaz Hock János lemondásá­ból, mi igaz az oláhfalvai jelöltségből és tapasztalatainkat, kutatásainkat a következőkben adjuk közre. Hock Jánost a hét valamelyik napján az oláhfalvaiak küldöttsége kereste föl a jelöltséggel, akiknek Hock kijelentette, hogy amennyiben Kecske­méten is megválasztanák (ebből ugyan nem eszik) úgy csakis az oláhfalvait fogadná el. Igaz, hogy mindez bizal­masan, nagy titokban történt, de nincs olyan titok, amit a lyúk ki ne kaparna. Erre jött azután a vasárnapi fő­városi lapok jelentése, amelyet közöl­tünk is: Just Gyula ma délután Kecs­kemétre utazott Szappanos István felsőkerületi s Hock János alsókerü­leti Justh-párti jelöltek támogatására. Hock János áll rosszabbul a kettő közül s miután hir szerint, a jelöltségről lemond, már jelöl­tette magát Oláhfaluban is. Hock kijelentette, hogy megválasz­tása esetén az Oláhfalvit fogadja el. Tehát már gondoskodott mandá­tumról, az oláhfalviról, amely — hir szerint — az ő szűkebb hazája, de hogy ott megválasszák, aligha tételez­zük föl a józan oláhfalviakról. Hockot felkérő küldöttség, amely a múlt hét valamelyik napján, kedden vagy szerdán volt itt, még aznap esti vonattal utazott vissza Oláhfalvára. Az egész titok pedig onnant pattant ki, hogy a küldöttek az egyik helybeli vendéglőben étkeztek és a vendéglős kérdezősködésére naivul szépen lead­ták jövetelüket. Hock állítólag már nem tagadja az oláhfalvai jelöltséget, sem nem ta­gadhatja a kecskeméti jelöltségről való lemondást, amely ennek termé­szetes folyománya, mindezideig cáfolni meg nem kisérelte és ha megkísérelné, az emberek úgy sem hiszik el, mert a lapunkban közölt és a fővárosi lapok­ból vett híradásunkat úgy sem bírná megcáfolni. Maga a „Hock“-párt valósággal kétségbe van esve nemcsak a lapunk­ban közölt szenzációs leleplezések miatt, de leginkább azért, mert a szer­vezés ügye nagyon rosszul áll a vá­rosban, de különösen a pusztákon, ahol alig kapnak 30—40 szavazatot. Egy tiszta és mocsoktalan „cáfo­latot“ oszt a 8 (nyolc) tagú vezér­bizottság, amely 100-nak van ugyan feltüntetve és amely a sajtóbíróság elé tartozó illemes és lelkipásztor jelölt­höz nem éppen illő kifejezéssel néhány rövid sorban „cáfol“. Ne bennünket cáfoljon a vezérüresbizottság, hanem azt, ami a fővárosi lapokban benne van. Azt persze ujjából szopja talán a fővárosi egyik-másik hiteles lap ? Miért éppen azt írta, hogy „Hock János lé­pett fel Oláhfalván“, miért nem azt, hogy „Kenőcs Miska, vagy Bücsök Gyuri bátyánk“. Hogy mennyire „ha­zudtunk és rágalmaztunk“, bárkinek felkínáljuk a vasárnapi fővárosi lapok idevonatkozó számait. Ezt tessék elő­ször lehazudni, azután jövünk mi, akik ezeket átvettük a fővárosi lapokból. No de hát mi Kőbányán nem jártunk és a mi tollunkhoz nem tapad olyan illatos kifejezés, amilyenek a kőbányai hizlaldák körül „szalonképesek“ és épen azért gyönge a mi tollunk az ilyen ki­fejezések reprodukálására. — Majd a választás­­ után nem kímélünk se jelölteket, se korteseket, addig azon­ban kortes célra nem használjuk fel senkinek se a múltját, se a jövőjét, még kevésbé a jelenjét. Majd csak azután, akár bukunk, akár nyerünk, de lesz bőven szerencsénk! Mert hogy a Hock-féle förmed­­vény zárószavaival éljünk: „Ilyen esz­közökhöz csak olyan párt nyúlhat, a­melyik bukását biztosan érzi!“ Le akartuk zárni ezt a „vitát“, de figyelmesen átolvastuk a förmed­­vényt még egyszer, amelyben csak az van írva: „Hock János közöttünk van, Oláhfalván meg sem fordult“. Tetszik látni egyetlen egy szóval az egész förmedvényben azt nem írja, hogy a „Hock nem mondott le s hogy Hock az oláhfalvai jelöltséget elvállalta.“ Mi csak erre voltunk kiváncsiak: 1. Igaz-e, hogy Hock lemon­dott? 2. Igaz-e, hogy Hock Oláhfal­ván fellépett? Egyetlen szóval nem merték megcáfolni, se az egyiket, se a mási­kat. Csak azt írják, hogy „közöttünk van“ és „Oláhfalván meg se fordult“. Hát állítottuk egy sorban is, hogy „nincs köztük“, vagy az „élők között“, avagy állítottuk-e, hogy „Oláhfalván meg se fordult“. Nem, mi csak azt állítottuk, hogy lemond, amit egyetlen szóval se cáfoltak meg és hogy Oláh­falván is fellépett és megígérte, hogy megválasztása esetén az oláfalvi man­dátumot tartja meg. Nem bennünket kellett volna a sárgaföldig lepocskondiázni, hanem megcáfolni azt, amit irtunk. Miután ezt meg se kísérelték, észszerű követ­kezmény, hogy Hock János fellépett az oláhfalvi kerületben is és hogy Hock János lemond vagy talán már le is mondott a kecskeméti jelöltség­ről. Ez az igazság! Végtelen hálával és igaz köszö­nettel tartozunk a „100-as“ Hopp-féle vezérügybizottságnak, amely lehetővé tette az alsó kerület polgárságának azt, hogy megtudja a cáfolatból azt az igazságot, hogy Hock fellépett az

Next