Kecskeméti Ujság, 1910. július (3. évfolyam, 149-175. szám)

1910-07-01 / 149. szám

Kecskemét, 1910. julius 1. Ára 2 fillér. Péntek, III. évfolyam, 149. (338.) sz. KECSKEMÉTI UJSÁG POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ár egész évre 8 korona. Vidékre egész évre 14 korona. Főszerkesztő: Dr. Huszár Dezső. Felelősszerkesztő: Dr. Réti Gyula. Felelősszerkesztő 15­. Szerkesztőség 176. sz. ... .- - Telefonszámok: :-------­ Trónbeszéd és obstrukció. Kecskemét, június 30.­­ (e.) Az egész ország a megelége­dettség hangulatával honorálja a ki­­i­rályi trónbeszédet, amely a kormány és az új parlament jövő működését körvonalazza, csak a hatalomról le­került ellenzék hirdeti elégedetlenségét. Kossuth nagy bölcsen megjósolja, hogy most már megbukik a kormány­párt és Justhék meg már elkezdik fittogtatni, forgatni azt a fringlát, ami­vel egymás fejét verték be, míg kor­mányon voltak. Úgy látszik tehát, megtalálták az ürügyet az ellenzéki pártok, hogy a sokat emlegetett harcot megkezdjék. Kossuth obstrukciót nem hirdet, Justék elhatározása az obstrukció ár­nyékát veti előre. De hisz erre már a választások előtt, alatt és azóta olyan erős hajlandóságot mutattak. A józan ész azt tanácsolná pe­dig, hogy amikor a király a komoly, nagyjelentőségű feladatoknak a trón­beszédben foglalt sorozatát jelöli meg, amikor az évtizedek óta sürgetett gaz­dasági, belügyi, igazságügyi, kultusz- és katonai reformok megvalósítására nyílik alkalom, erre ők ne álljanak oktalanul és eszeveszetten útjába en­nek a nagy, korszakos jelentőségű, tovább nem halasztható munkának. Magukra veszik a felelősséget, amelylyel az ország haladását gátló, pusztán gyűlöletre, sértett hiúságra és a letöretés fájdalmára visszavezethető­­ obstrukcióra jár? Mi még bízunk ab­ban, hogy nem fogják tenni. Az ellenzékre e helyett sokkal szebb, rokonszenvesebb feladat hárul, ők tartsák számon, ők sürgessék, el­lenőrizzék, váljon ezek a tennivalók, ezek a programmpontok idejére és a kellő módon be fognak-e váltatni vagy sem. Másutt így képzelnék az ellenzék hivatását. Ám nálunk, amikor Justh Gyula áll az ellenzék egyik frakciójá­nak élén, nem tehető fel, hogy ezek az urak komolyan akarják betölteni hivatásukat. Ezek az urak ellenzéknek sem elég komolyak, annál kevésbé le­hetne tehát komoly munkálkodásuk a kormányszékeken. Csak most látszik meg igazában, hogy a nemzet ítélete milyen helyes volt, amikor Justhék táborát így meg­­kisebbítette. A keddi véres katasztrófa. Újabb nyomok, — újabb adatok. Lázong a munkásság . Nem akarnak dolgozni ! — Saját tudósítónktól. — Még mindig előttünk fekszik a rémes katasztrófa a maga borzalmai­val, de előttünk van az új­abb katasz­trófa lehetősége is, mert a veszedelem nem szűnt meg, ha egy-két viskót lerombolnak is, vagy egy-két falat, úgy, ahogy feltámogatnak. Minden percben előállhat a veszedelem a maga bor­zalmasságával, amint előállott, mert előrelátható volt a keddi véres szeren­csétlenség is. Ma a következő érdekes és szen­zációs adatokat kaptuk: A katasztrófa oka. A legelső kérdés, természetesen, oda­irányult, vájjon mi idézhette elő a katasz­trófát? Emberi könnyelműség, felületesség, avagy más valami külső ok. A nyomozás adatairól, a hivatalos szakértői véleményről e sorok írásakor nincs még semmi pozitív adatunk, de több szakértő mérnök vélemé­nyét hallottuk, akik a katasztrófa kezdő okául azt a naiv, büntetendő eljárást emlí­tik, hogy egy háromvagyonnyi oltott mész elraktározására egy düledező, magában álló pincelyukat használtak fel, amely egy erős, épített göröt is alaposan próbára tesz, nem­csak egy alig-alig megtámogatott régi rossz épületdüledéket. A mész (három vagyon) a tulajdonságában rejlő feszítő erőnél fogva a különben is rossz gödör egyik oldalát széjjel feszítette, amely az ott lévő szerencsétlen Tormási Sándor kocsist agyonsujtotta. A hatalmas, földrengéshez hasonló dübörgés a munkásokat megijesztette, akik hanyat-homlok rohantak kifelé s egyik-másik a segélyért kiáltó Kiss Sándort is kihúzni szerette volna, ámde a meszes „gödör“-höz támaszkodó silány fal, amely a Nyirády telken állott, most már támasz nélkül állván, rémes ro­bajjal dőlt az éppen alatta dolgozó, helye­sebben menekülni, igyekvő Kiss Sándorra, akire egy fél perccel előbb az egész mész-­­ keverék rázuhant. Hogy előbb a mész esett reá, erre mutat az, hogy a szerencsétlennek arcát és mellét, égbemeredő karjait vastag oltott mész fedte és valósággal a mész ölte meg inkább, mint a rázuhanó vályogfal. Kis Sándor kinyújtott, meredő karjai is legalább arra mutatnak, hogy kapaszkodni, menekülni igyekezett még a rázuhant törmelékek alól is, de a reá folyó mésztömeg csakhamar megölte. A mészgödört egyetlen u. n. „dúc“ nem támogatta s akkora volt a vakmerőség és emberi, józan számítás hiánya, hogy erre a tájékozatlan, tapasztalatlan vezetőség nem is gondolt, vagy legalább eléggé gondolni sem tartotta fontosnak. Kecskemét, június 30. A Nyirády-ház rejtelmeiből. Tavaly valamelyes csekély tűz volt Nyirády László kereskedő udvarában, akkor állapította meg a tűzoltóparancsnok, hogy a ház a város legveszedelmesebb tűzfészke. Ahol a szerencsétlenség történt tegnapelőtt, ott benzines, kátrányos, petroleumos­­hordók vannak rozoga színben felhalmozva, a szin padlásán több ezer doboz gyufa s tovább a másik tető alatt ca. negyedmázsá­­nyi lőpor szokott lenni, amely épen ele­gendő arra, hogy a félvárost levegőbe röpítse, vagy legalább is lángba borítsa. Ezt a súlyosan büntetendő állapotot leg­elsőbben ajánljuk városunk vezetőköreinek figyelmébe. Ott a város szívében, a város közepén egy gyufa eldobása a „halálkamrában“ (mert ez volt az igazi halálkamra, habár nem gyújtott, nem robbant) elegendő arra, hogy a petróleum és benzin robbanása százakat és ezreket egy pillanat alatt megöljön s hozzájárul mindehhez az ott lévő tömér­dek lőpormennyiség, amely nem egy-két utcának, de egy város elpusztulásához is épen elegendő. S ezt tudva­ tudja a hatóság, mégis megtűrték ezt a pokoliasan borzalmas álla­potot, mert hogy tudta ezt, a tavalyi tűz­­szemle világra nem bocsájtott adatai is fényesen igazolják. Még­sem tett semmit az illetékes hatóság, még­sem intézkedett egy vonásnyit sem, legalább nyomát nem láttuk, s eltűrte, hogy ez is orvoslás nélkül marad­jon. Ki a bűnös, ki nem, azt majd más alkalommal tesszük szóvá, de ígérjük előre, kíméletlenül. Magunkat is vádoljuk, hogy mindenről már akkor részletesen nem írtunk, de mi akkor is, ha rövid vonásokban is, de megtettük a kötelességünket. Maga a Nyirády-ház különben is, kívülről, már t. i. a „hátsó oldala“ maga a legvéresebb vád. Kezdjük a „halálkamránál“. Ez a rozoga épület, amelyből barátságosan kandikált ki ma is a benzin, petróleum, kát­rány és gyufa, valamint a mellette lévő kamra közbiztonsági szempontból is a legkriminá­­lisabb állapotban van s csodálatos, a bizott­ság rögtön észrevette, hogy ezek veszélyesek és azonnal lebontandó. De csak most, mert még embervér nem száradt a köveken, ad­dig csak esetleg volt veszélyes, de különben még akkor sem lett volna egyáltalában „ve­szélyes“, ha t. i. éjjel történt volna­­ katasztrófa vagy legalább akkor, mikor m­*­­alatta senki, vagyis szóval, ha két em holtan nem húznak ki, akkor a ke tudott volna arról, hogy valami lebt, mert legalább erre mutat ez a mulasztás, amióta halált váróan .

Next