Kecskeméti Ujság, 1910. július (3. évfolyam, 149-175. szám)

1910-07-01 / 149. szám

2. oldal, szomszédos házak összerepedezett, rozoga, vén falai. De eljutottunk a Nyirády-ház bolthelyi­ség külső falához is, s borzadva látjuk, hogy az öt téglának nekitámaszkodó ágas meny­nyire nem képes a dirib-darab téglákból álló faltömeget sokáig feltartani már azért sem, mert alatta és alá dolgoznak a mun­kások és minden pillanatban attól kell tar­tani, hogy a helyéről kimozdult fal minden percben alásújthatja az ott dolgozó munká­sokat. És ismét csodálatos, hogy épen ezt a legveszedelmesebb pontját a kitűnő szakértő­mérnök bölcs tanácsára nem bontják le. A városi építész-szakértő kijelentette, hogy nem írja alá a szemle-jegyzőkönyvet, ha azt a részt, t. i. ahol az üzlet van, se nem nye­sik, mert nem áll jót egy pillanatra sem, hogy nagy katasztrófa nem lehet kívül és belül az üzletben. Nem szólnánk, ha egybeálló kőtömeg volna ez a hátsó fal, de borzalmasan látjuk, hogy csip-csup kődarabok képezik az egész ház falát, melyet csak a lehellet tart, s amely rémesen fenyegetve tekint a mély funda­mentumra. Dehát Nyirády úr, aki tekintélyes ke­reskedő, tb. bizottsági tag és nagy familliáris összeköttetései vannak, nem azért jó és élelmes kereskedő, hogy még a katasztrófa perceit is üzletének támogatására ki ne használja. Mert legalább erre mutat az, hogy amidőn izgatottan igyekeztünk vala-­­ mennyien a mentési munkálatokhoz, nagy lelkendezve rohant a katasztrófa színhelyén álló egyik vezető férfiuhoz, a magisztrátus egyik kiváló tagjához, hogy az azonnal rendelje el a kordont és építőanyagok eltávolítá­sát, mert az üzletbe nem megy senki és így neki nagy kára van! Borzadva tekintettünk Nyirádyra, hogy ennek az embernek 9 óra 30 perckor, a katasztrófa után 15—20 perc után, mikor a holtakat keressük ilyen gondolata támadjon és ilyennel traktálja az ottlévő magistrátus tagjait! Hát minden már üzlet, akkor is, amidőn életek megmentéséről van szó, mert Nyirádynak — legalább úgy látszott — első és legfontosabb kötelessége volt, hogy üzletét, amelyet körig le kellene bontani, mentés helyett elmaradt napi, vagy mondjuk egy-két órai kára miatt csapjon akkora lármát. „Le kellene bontani“, ezt mondottuk két sorral fentebb. Hogy a fentiek mellett még mennyi igazság áll, utalunk a házban levő Klein Adolf-féle vaskereskedésre, mely-­­ nek plafonja, ezer szerencse, hogy a télen agyon nem vágott egy csomó embert. Ma is­­ rozoga oszlopok támogatják „az üzlet“ tete­jét, belsejét és ezt is — sajnos — eltűrik s nem hisszük, hogy azért, mert Nyirády úré az épület! Kövig le kellene bontani az egész rozoga tűzfészek vackot, amely minden pilla­natban százak és ezrek életét veszélyezteti!... " „Kedélyes arcot!“. Fantó fényképész, akit tán a hivatalos szemle rendelt ki, szintén csakhamar meg­jelent a tett színhelyén és még Kiss Sándort meg se találták, már ő fenn állt a Népbank udvarában és szokott előzékenységgel kérte az izzadó katonákat és tűzoltókat, hogy ba­rátságos arcot vágjanak, mert ő fotografál. Azaz, hogy nem mondta, hogy „barátságos“ legyen az arc, de a tekintete elárulta a kí­vánságát. S így történt az a kedves dolog, hogy úgy látszott, mintha már-már kihúzták volna Kiss Sándort a romok alól, de . . . megjelent a fotográfus és lefotografálta Kiss Sándor­­ ideiglenes sírdombját. Hogy azután is ráértek volna fotografáltatni, az csak ter­mészetes. De mint kedves epizódot, meg kellett említenünk s különösen azért, mert széles körben kellemes érzéseket keltett a figyelem a szerencsétlen Kiss Sándor hátra­maradottjai irányában! Lázongnak a munkások. Nem tudjuk, igaz-e vagy sem „egészen“, de hire járt, hogy a munkások a vállalkozók miatt roppant fel vannak bőszülve és hara­gos szavakban adtak már tegnap is ennek kifejezést. Nagyon valószínű, hogy mind­addig, míg életük ott teljesen biztosítva nin­csen, addig dolgozni nem fognak, ami csak természetes, mert egy bőre van a legtöbb embernek és ez az egy, amennyire­ annyira, mindegyiknek egyformán kedves. Intézkedések. Holnap már, de lehet, hogy ma meg­teszik azokat a szükséges óvóintézkedéseket, amelyeket 3—4 héttel ezelőtt elfelejtett a vállalkozó, no meg az „osztály“ „fölös óva­tosságból“ megcselekedni. Igazán már itt az ideje ennek is, mert az a három oldalt emeletmagasságban meredő rozoga falkolosz­­szus nem igen soká embereli meg magát és feltűnési viszketegből lerántja annak a pisz­­licár kis kamraoldalnak gyilkosságba vezető rekordját. Elvégre amit 3—4 méteres falnak meg lehetett cselekedni, azt nem nagy dolog utánozni 15—20 méter magas, különben is isten jóvoltából, no meg emberi gyarlóságból még itv önálló öreg, kivénhedt falóriásoknak. No majd résen leszünk, hogy a nem későn­­ érkező „intézkedés“ ügyesen lett-e keresztül-­­ vezetve ?! Az utolsó fuvar. Tegnap, Péter-Pál napján egy szürke meg egy kesely ló húzott szomorúan egy gyászkocsit, rajta egy 33 éves ember össze­törött csontjait. Oly szomorúan húzták, oly keservesen, mintha csak érezték volna, hogy az a fuvar, amelyet most tesznek meg, a legdrágább fuvar, amit az életben megtettek. Olyan kelletlenül vonták a cifra kocsit ma­guk után, hiszen nem csoda, most nem a gazdájuk, Tormási Sándor kommandérozta­­ őket, hanem egy idegen kocsis, aki maga is nem valami szívesen teljesítette szomorú kö­telességét. S mikor visszafelé jöttek a teme­tőből, oly megható volt látni, a nagytakarék sarkánál, szokásukhoz híven, megint be akar­tak fordulni arra a szomorú helyre, ahová még vígan, nagy kedvvel tegnap reggel haj­totta az ő ma már meggémberedett tagú, üveges szemű szerencsétlen gazdájuk. — Élt 33 évet. Ez volt a koporsóra írva, de elfelejtették mellé írni: „és egyhavi boldog házaséletet“, mert ez legalább többet jelentett­­ volna. A másik társát, Kiss Sándort is tegnap adták át az anyaföldnek. KECSKEMÉTI ÚJSÁG HÍREK Kecskemét, június 30. — Iskolaszéki ülés. A tanügyi bizott­ság iskolaszéki ülést tart szombaton dél­után 4 órakor. — Az érdem ünnepe. A helybeli csendőrségen tegnap lélekemelő, szép ün­nepség folyt le. Két derék tagját ékesítették fel az érdemek ritka szép rendjével: Székely Ármin járás-őrmester és Purgely József őr­vezetőt. Székely Ármin régi, kiváló képzett­ , ségű tagja a helybeli csendőrszárnyparancs-­­­noságnak, aki kitűnő szorgalmával, odaadó buzgalmával valóban rászolgált a koronás ezüst érdemkeresztre, amelylyel a király őt újból kitüntette. Utóbbi kitüntetéséhez csak a legjobb kívánságainkat fűzhetjük. A másik kitüntetett Purgely József alpár-őrsbeli őrs­vezető volt, ak­i a múlt nyáron Csepregi Szabó János lótolvajt, aki őt üldözés közben nyolc lövéssel akarta leteríteni, két lövéssel megölte. Ebben a ritka és kiválóan bátor tényben, amidőn halálmegvetve golyózápor­­ közepette tette ártalmatlanná veszedelmes ellenfelét, látta a királyi kegy a magas ki­tüntetésnek magvát, odajuttatván neki a ritka érdemrendet, az ezüst vitézségi érmet. Hu­­nyecz Károly százados szárnyparancsnok, gróf Bissingen Ernő ezredes és vagy 120­0 csendőr, a helybeli lovasság kiküldött tiszt­jei, altisztjei, nagyszámú közönség és a sajtó előtt lendületes, szép szavakban emlékezett meg a kitüntetettek kiváló érdemeiről, akiket a nagyközönség zugó éljenzéssel ünnepelt. — Német tudósok Kecskeméten. Mint értesültünk, július hó első hetében a porosz kormány megbízásából két német tanár archeológiai tanulmányutat tesznek Magyarországban, mely alkalommal hozzánk, Kecskemétre is ellátogatnak s megtekintik a városi múzeumot, hol két őskori állatcsont­vázról rajzfelvételt is fognak eszközölni. E látogatás a múzeumunknak fényes bizony­sága annak, hogy városunk nagynevű pol­gármestere, Kada Elek sem pénzt, sem fá­radságot nem kímélő ügybuzgósága milyen jó hírnévre emelte városunk múzeumát. — Ösztöndíjas joghallgatók. Az 1909—1910. iskolai évben ösztöndíjjal jutal­mazott joghallgatók ösztöndijjaikat a követ­kező adományokból kapták: 1. Nagy—Tor­­mássy alapból Szőke Aladár II. é. 77 K, Bencsik Sándor II. é. 77 K. 2. Szeless László alapból ifj. Tóth Róbert III. é. 100 K. 3. Sárközy-alapból Szalontay Barnabás IV. é. 196.88 K. 4. Muraközy-alapból Révész László II. é. 100 K, Muraközy Sándor I. é. 50 K. 5. Szél­-alapból Bozó László II. é. 100 K. Dékány Pál I. é. 100 K. 6. Csilléry— Dékány alapból Busay Béla III. é. 80 K. 7. Beniczky Ferenc alapból Bicskey Lajos II. é. 38.50 K. 8. Tatay-alapból Kovács Géza II. é. 20 K. 9. Kiss Miklós alapból Baky Péter III. é. 20 K. 10. Keresztes-alap­ból Sprenger Kálmán I. é. 20 K. 11. Kalica­­alapból Horváth Béla I. é. 50 K. 12. Csikes­­alapból Kiss Dezső III. é. 100 K. 13. Polgár Mihály alapból Baktay Béla I. é. 50 K. 14. Leszámítoló Bank alapból Ádám Dezső III. é. 50 K. 15. Népbank alapból Hunyadi Já­nos II. é. 50 K. 16. Központi Takarékpénz­tár alapból Julica Demeter IV. é. 40 K. 17. Takarékpénztár Egyesület alapból Szabó Mihály II. é. 50 K. Baky Péter III. é. 25 K. 18. Németh Gábor alapból Garzó József IV. é. 200 K. 19. Németh Tábornok alapból Draskóczy Ede I. é. 84 K. — Az országos patronage-ügy, melynek áldásairól lapunkban már többször megemlékeztünk, július hó 26-án hatalmas lépéssel haladt előre. Ekkor alakult meg Budapesten az „Országos Patronage­ Egye­­sület“, amelyen az üdvözlő beszédet dr. Székely Ferenc igazságügyminiszter tartotta. Az alapszabályok letárgyalása után az igaz­gató-tanácsot alakította meg a közgyűlés. Elnök lett Széll Kálmán v. b. t. t. A társ­elnöki, alelnöki és jegyzői kar, valamint az igazgató tanács, ennek a nemes ügynek leg­kiválóbb apostolaiból s egytől-egyig orszá­gos nevű férfiakból alakult meg. Az igaz­gató-tanács vidéki tagjai sorába városunkból Kada Elek polgármester és dr. Kovács Pál jogtanár választottak be. Mindketten buzgó harcosai a patronage-ügynek. — Milyenek a kilátások? Nemcsak a hivatalos jelentésből, hanem a hozzánk érkezett tudósításokból is megállapíthatjuk, hogy Magyarország az idén szőlőben jó ter­mésre számíthat. A tőkék fakadása kifogás­talan és szép fürthozam mutatkozik. Ha baj nem lép föl, akkor 6,7 millió hektoliterre biztosan tehetjük az idei termést, tehát a tavalyit túl fogja szárnyalni, sőt lehet, hogy megközelíti az 1908. évi nagytermést. Ez a baj azonban máris mutatkozik a peronospora képében, amely vagy 7—8 vármegyében lé­pett már föl. Még pedig az idén is föllép a fürtökön is, ami pusztítását természetesen még terjedelmesebbé teszi. Ahol előzetesen nem védekeztek ellene és most nem perme­teznek és kénporoznak (a lisztharmat ellen), ott sokkal gyöngébb lesz az idei szüret. Ausztria pláne gazdag szüretre számít. Hogy­­ ez a mi szempontunkból semmiképen örven­detes dolog, az köztudomású, mert hiszen Ausztria úgyszólván egyedüli kiviteli piacunk, amennyiben oda egymillió hektoliter, több­nyire házasításra való bort szállítunk, míg a vámkülföldi borkivitelünk alig tesz ki 50 ezer hektolitert. Elvesztettük Svájcot, Német­­­­országot és Oroszországot. A borüzletben a karácsony óta beállott csend még egyre tart. Az utolsó hetekben alig 15—20 száza­léka a borkészletnek cserélt gazdát, számot­tevő forgalomról szó sincs. Az árak ugyan tartják magukat még, azonban a közeli he­tekben valószínűleg le fognak szállani, mert 149. szám.

Next