Kecskeméti Ujság, 1910. augusztus (3. évfolyam, 176-199. szám)
1910-08-02 / 176. szám
Kecskemét, 1910. augusztus 2. Ára 2 fillér. Kedd, III. évf., 176. (365.) sz. _ _ ______ & POLITIKAI NAPILAP ______________ Előfizetési ár: egy évre 8 kor. Főszerkesztő: Vidékre egy évre.............14 kor. DR. HUSZÁR DEZSŐ Felelős szerkesztő: DR. RÉTI GYULA Társadalmi főmunkatárs: Telefonszámok: Szerkesztőség DR. KOVÁCS PÁL 176. — Felelős szerkesztő 151. Beszámolás: Kecskemét, augusztus 2. (d.) Nemsokára megkezdődik a parlament nyári szünete. Az első tanácskozási időszak véget ér és bármilyen rövid volt, elegendő arra, hogy megállapítsuk: váljon az új országgyűlés olyannak mutatkozik-e, mint aminőnek hittük és vártuk. Csináljuk meg hát az új éra eddig való működésének mérlegét. A munka jelszavával hódította meg a többség az országot, amely bízott abban az első pillanattól kezdve, hogy amivel a bizalmáért jönnek, nem puszta jelszó, hanem megvalósításra szánt meggyőződés. Nos, ha ennek a parlamentnek a működése úgy tart tovább, mint ahogyan megkezdődött, akkor méltán fogja elnevezni a történelem munkapártnak. Összesen öt hétig tartott a mostani tanácskozási idő. És alig 30—40 nap alatt a képviselőház helyre pótolta hosszú hónapoknak, sőt egy egész esztendőnek törvényhozási mulasztását. Nem hiányoznak már azok a törvények, amelyekre évről-évre szüksége van az államháztartásának. Ámbár az öt hét jelentékeny részét lefoglalta a fölirati vita, meg van már mégis szavazva a költségvetési felhatalmazás, az újoncozás törvényjavaslata és rendezve vannak jogviszonyaink a Balkánállamokkal. Mindezt a nagy, alapos munkát, ha az alakuláshoz szükséges hét napot leszámítjuk, egyetlen hónap alatt végezte el a képviselőház. Meglepő és örvendetes ez a gyorsaság, amely annak a jele, hogy felülkerekedett a magyar politikában a rendre való törekvés, diadalmaskodtak a jobbérzések és vége, talán mindörökre, a cél- és ok nélküli zavargásoknak. Az ország ügyei minden irányból a rendes mederbe kerülnek majd. Nincs végzetesebb mulasztás, mint amely egy egész nemzet gazdasági és társadalmi életének kárára történik. A munka parlamentjének legnagyobb érdeme, hogy fölismerte a politikai, illetve törvényhozási restanciák veszedelmét és elsősorban azokon igyekezett segíteni. Ennek a törekvésnek a jogos voltát még az ellenzék is elismerte, mert leküzdötte a pártszenvedélyt és talán a felirati vitától eltekintve, nem gördített komoly akadályt a gyors munka elé. Ezt feltétlenül, minden tekintetet félretéve el kell ismerni az ellenzékről, különösen pedig a leghiggadtabban viselkedő Kossuthpártról. Azonban az ellenzék magatartásának vannak oly szimptómái is, amik kizárólag a közvélemény hangulatából következnek. A választásokon szenvedett súlyos vereség arra tanította meg az ellenzéket, hogy le kell térnie a mindig akadékoskodó politika országrontó útjáról, le kell mondania anarchisztikus módszereiről, mert csak így lehet komoly, igazán számbavehető tényezője a közéletnek. Pszichológiai tünet, hogy a nemzeti munkapárt túlsúlya elhallgattatta a leglármásabb, legvéresebbszájú obstrukciós vitézeket is. Ha tovább kutatjuk az első tanácskozási idő körülményeit, még egy fontos körülményre, illetve mozzanatra bukkanunk. Azok a törvényjavaslatok, amiket a képviselőház elfogadott, a felirat kivételével tulajdonképen nem is a jelenlegi kormány alkotásai voltak. Programmegvalósítás volt, illetve a programm egy részének megvalósítása a mások eszközeivel, amikkel mások nem tudták, vagy nem akarták az ország javát előmozdítani. A közélet rendje most teljesen helyreállt. Szabad a fejlődés útja, el vannak takarítva arról azok a romok, amiket a koalíciós gazdálkodás rajtahagyott és most már úgyszólván csak néhány erőteljes lépést kell tennie Magyarországnak, hogy elérje a kulturális és gazdasági haladás eddig elzárt, gyümölcsökkel, jóléttel megáldott paradicsomát. Mivel pedig a kormány a régi mulasztásokat pótolta, a régi bűnökből származott betegségeket gyógyította ki, igazán ezek miatt nem érhette gáncs a kisebbség oldaláról. Az ellenzékben ezúttal élt a felelősség érzete. Azokat a törvényjavaslatokat, amiket nagyrészt a maga emberei dolgoztak , s nem vethette, a máglyára nem kívánhatta. Ennek a második lélektani mozzanatnak is köszönhetjük, hogy az új parlament pótló munkája nemcsak alapos, hanem gyors is volt. Most, néhány nap múlva, szét fognak oszlani az új parlament tagjai a jól megérdemelt pihenésre. Nem akarjuk azt állítani, hogy nagyon kimerültek, de kétségtelenül dolgoztak. És ezt régen lehetett megállapítani a magyar politikusokról. Hogy aktuális hasonlatot mondjunk : az új képviselőház rendbehozta az ország kertjének gyümölcsfáit. Gondoskodott arról, hogy a hernyók többé be ne lephessék, rothadttá ne rágcsálhassák azokat. Majd jön az ősz, amikor a munkáshad ismét elfoglalja helyét és friss erővel, istenes bizalommal lát hozzá az élő gyümölcsök Maratásához és A beocsini kazánrobbanás. Mi is tanulhatunk. Irta: Stern Sándor főmérnök. Kecskemét, 1910. augusztus 2. Határtalan elkeseredés kell, hogy erőt vegyen minden józan és tisztességesen gondolkodó emberen, amikor a napilapok napról-napra kazánrobbanások és ebből kifolyólag szerencsétlenségekről hoznak hírt. — Önkénytelenül felmerül a kérdés, hogy vájjon mi okozhatja a gyakori szerencsétlenségeket ? Nem áll a technika azon magaslaton, hogy elkerülhetővé tegye a gyakori robbanásokat ? Mint minden robbanásnál, a hatóság a vizsgálatot megindítja, hogy vájjon kit terhel a felelősség, legtöbb esetben — sajnos — a vizsgálóbizottság, mely a kerületi iparfelügyelőből, mint szakközeg és az ügyészség kiküldötteiből áll, alig képes magának tiszta képet alkotni és a robbanás okát megállapítani, mert rendszerint a robbanás oly mérvben pusztít, hogy úgy a gépészt, mint a fűtőt elnémítja, magát pedig a kazánt darabokra tépi. Tehát, akik vallomást tehetnének azok halottak s a tárgy, amely a pusztítást véghez vitte nem létezik. Ily körülmények között természetes, hogy a legtöbb esetben a vizsgálóbizottság kénytelen az eljárást beszüntetni. Alig készül el a jegyzőkönyv máris új robbanásokat jelentenek. Számos évi gyakorlatból határozottan állítom, hogy száz eset közül kilencven esetben a szerencsétlenséget könnyelmű, gondatlanság, szakértelem hiány és kapzsiságból keletkeznek. A modern technika, bátran állíthatom, teljes biztonságot nyújt robbanások ellen. A biztosító készülékek, önműködő huzatszabályzó és tápláló készülékek ma már olyan tökéletesek, hogy rendes kezelés mellett az üzembiztonságot minden tekintetben biztosítják és a szerencsétlenséget, kazánrobbanást nem zárja ki teljesen, de legalább a minimumra csökkentik. Egyetlen országot nem ismerek, a civilizált államokat értem, ahol a kapzsiság és lelketlenség annyi emberéletet követel, mint minálunk. Új gyárak keletkeznek, százezreket ölnek az építkezésbe, de a lelkét és indító erejét a gyárnak, mely a gőzkazánt és gőzgépet magában foglalja, mint harmadrendű kereskedelmi cikknek tekintve, ócskán lesz beszerezve, hisz elég, hogy az ipartörvény által előírt próbanyomást kitartja, tehát a gőzkazánokra vonatkozó törvénynek megfelel és ezzel a lelkiismeret, mely lágy, mint a gummi, meg van nyugtatva, hogy azután 12 ember az életét veszti az mellékes a gyárvezetőség biztosítva van a kazánkönyvben igazolt próbanyomás által a gépész és a sütő nem szólhat, mert meghalt, tehát minden rendben van.