Kecskeméti Ujság, 1910. augusztus (3. évfolyam, 176-199. szám)

1910-08-02 / 176. szám

Kecskemét, 1910. augusztus 2. Ára 2 fillér. Kedd, III. évf., 176. (365.) sz. _ _ ______ & POLITIKAI NAPILAP ______________ Előfizetési ár: egy évre 8 kor. Főszerkesztő: Vidékre egy évre.............14 kor. DR. HUSZÁR DEZSŐ Felelős szerkesztő: DR. RÉTI GYULA Társadalmi főmunkatárs: Telefon­számok: Szerkesztőség DR. KOVÁCS PÁL 176. — Felelős szerkesztő 151. Beszámolás: Kecskemét, augusztus 2. (d.) Nemsokára megkezdődik a parlament nyári szünete. Az első ta­nácskozási időszak véget ér és bár­milyen rövid volt, elegendő arra, hogy megállapítsuk: váljon az új ország­gyűlés olyannak mutatkozik-e, mint aminőnek hittük és vártuk. Csináljuk meg hát az új éra eddig való műkö­désének mérlegét. A munka jelszavá­val hódította meg a többség az or­szágot, amely bízott abban az első pillanattól kezdve, hogy amivel a bi­zalmáért jönnek, nem puszta jelszó, hanem megvalósításra szánt meggyő­ződés. Nos, ha ennek a parlamentnek a működése úgy tart tovább, mint ahogyan megkezdődött, akkor méltán fogja elnevezni a történelem munka­pártnak. Összesen öt hétig tartott a mos­tani tanácskozási idő. És alig 30—40 nap alatt a képviselőház helyre pó­tolta hosszú hónapoknak, sőt egy egész esztendőnek törvényhozási mu­lasztását. Nem hiányoznak már azok a törvények, amelyekre évről-évre szüksége van az állam­háztartásának. Ámbár az öt hét jelentékeny részét lefoglalta a fölirati vita, meg van már mégis szavazva a költségvetési fel­hatalmazás, az újoncozás törvényjavas­lata és rendezve vannak jogviszonya­ink a Balkánállamokkal. Mindezt a nagy, alapos munkát, ha az alakulás­hoz szükséges hét napot leszámítjuk, egyetlen hónap alatt végezte el a kép­viselőház. Meglepő és örvendetes ez a gyorsaság, amely annak a jele, hogy felülkerekedett a magyar politikában a rendre való törekvés, diadalmaskod­tak a jobbérzések és vége, talán mind­örökre, a cél- és ok nélküli zavargá­soknak. Az ország ügyei minden irányból a rendes mederbe kerülnek majd. Nincs végzetesebb mulasztás, mint amely egy egész nemzet gazdasági és társadalmi életének kárára történik. A munka parlamentjének legnagyobb ér­deme, hogy fölismerte a politikai, illetve törvényhozási restanciák vesze­delmét és elsősorban azokon igyeke­zett segíteni. Ennek a törekvésnek a jogos voltát még az ellenzék is elis­merte, mert leküzdötte a pártszenve­délyt és talán a felirati vitától elte­kintve, nem gördített komoly akadályt a gyors munka elé. Ezt feltétlenül, minden tekintetet félretéve el kell is­merni az ellenzékről, különösen pedig a leghiggadtabban viselkedő Kossuth­pártról. Azonban az ellenzék maga­tartásának vannak oly szimptómái is, amik kizárólag a közvélemény hangu­latából következnek. A választásokon szenvedett súlyos vereség arra taní­totta meg az ellenzéket, hogy le kell térnie a mindig akadékoskodó politika országrontó útjáról, le kell mondania anarchisztikus módszereiről, mert csak így lehet komoly, igazán számbavehető tényezője a közéletnek. Pszichológiai tünet, hogy a nemzeti munkapárt túl­súlya elhallgattatta a leglármásabb, legvéresebbszájú obstrukciós vitéze­ket is. Ha tovább kutatjuk az első tanács­kozási idő körülményeit, még egy fontos körülményre, illetve mozzanatra bukkanunk. Azok a törvényjavaslatok, amiket a képviselőház elfogadott, a felirat kivételével tulajdonképen nem is a jelenlegi kormány alkotásai vol­tak. Programmegvalósítás volt, illetve a programm egy részének megvalósítása a mások eszközeivel, amikkel má­sok nem tudták, vagy nem akarták az ország javát előmozdítani. A közélet rendje most teljesen helyreállt. Szabad a fejlődés útja, el vannak takarítva arról azok a romok, amiket a koa­líciós gazdálkodás rajtahagyott és most már úgyszólván csak néhány erőteljes lépést kell tennie Magyarországnak, hogy elérje a kulturális és gazdasági haladás eddig elzárt, gyümölcsökkel, jóléttel megáldott paradicsomát. Mivel pedig a kormány a régi mulasztásokat pótolta, a régi bűnökből származott betegségeket gyógyította ki, igazán ezek miatt nem érhette gáncs a kisebbség oldaláról. Az ellenzékben ezúttal élt a felelősség érzete. Azokat a törvény­­javaslatokat, amiket nagyrészt a maga emberei dolgoztak , s nem vethette, a máglyára nem kívánhatta. Ennek a második lélektani mozzanatnak is kö­­­­szönhetjük, hogy az új parlament pótló munkája nemcsak alapos, hanem gyors is volt. Most, néhány nap múlva, szét fognak oszlani az új parlament tagjai a jól megérdemelt pihenésre. Nem akarjuk azt állítani, hogy nagyon ki­merültek, de kétségtelenül dolgoztak. És ezt régen lehetett megállapítani a magyar politikusokról. Hogy aktuális hasonlatot mondjunk : az új képviselő­ház rendbehozta az ország kertjének gyümölcsfáit. Gondoskodott arról, hogy a hernyók többé be ne lephessék,­­ rothadttá ne rágcsálhassák azokat. Majd jön az ősz, amikor a munkás­had ismét elfoglalja helyét és friss erővel, istenes bizalommal lát hozzá az élő gyümölcsök Maratásához és A beocsini kazánrobbanás. Mi is tanulhatunk. Irta: Stern Sándor főmérnök. Kecskemét, 1910. augusztus 2. Határtalan elkeseredés kell, hogy erőt vegyen minden józan és tisztességesen gon­dolkodó emberen, amikor a napilapok nap­ról-napra kazánrobbanások és ebből kifo­lyólag szerencsétlenségekről hoznak hírt. — Önkénytelenül felmerül a kérdés, hogy vájjon mi okozhatja a gyakori szerencsétlen­ségeket ? Nem áll a technika azon magaslaton, hogy elkerülhetővé tegye a gyakori robba­násokat ? Mint minden robbanásnál, a hatóság a vizsgálatot megindítja, hogy vájjon kit terhel a felelősség, legtöbb esetben — sajnos — a vizsgáló­bizottság, mely a kerületi ipar­felügyelőből, mint szakközeg és az ügyész­ség kiküldötteiből áll, alig képes magának tiszta képet alkotni és a robbanás okát megállapítani, mert rendszerint a robbanás oly mérvben pusztít, hogy úgy a gépészt, mint a fűtőt elnémítja, magát pedig a kazánt darabokra tépi. Tehát, akik vallomást tehet­nének azok halottak s a tárgy, amely a pusztítást véghez vitte nem létezik. Ily kö­rülmények között természetes, hogy a leg­több esetben a vizsgáló­bizottság kénytelen az eljárást beszüntetni. Alig készül el a jegyzőkönyv már­is új robbanásokat jelentenek. Számos évi gyakorlatból határozottan állítom, hogy száz eset közül kilencven eset­ben a szerencsétlenséget könnyelmű, gon­datlanság, szakértelem hiány és kapzsiságból keletkeznek. A modern technika, bátran állíthatom, teljes biztonságot nyújt robbanások ellen. A biztosító készülékek, önműködő huzatsza­bályzó és tápláló készülékek ma már olyan tökéletesek, hogy rendes kezelés mellett az üzembiztonságot minden tekintetben bizto­sítják és a szerencsétlenséget, kazánrobba­nást nem zárja ki teljesen, de legalább a minimumra csökkentik. Egyetlen országot nem ismerek, a civilizált államokat értem, ahol a kapzsiság és lelketlenség annyi emberéletet követel, mint minálunk. Új gyárak keletkeznek, száz­ezreket ölnek az építkezésbe, de a lelkét és indító erejét a gyárnak, mely a gőzkazánt és gőzgépet magában foglalja, mint har­madrendű kereskedelmi cikknek tekintve, ócskán lesz beszerezve, hisz elég, hogy az ipartörvény által előírt próbanyomást kitartja, tehát a gőzkazánokra vonatkozó törvénynek megfelel és ezzel a lelkiismeret, mely lágy, mint a gummi, meg van nyugtatva, hogy azután 12 ember az életét veszti az mellé­kes a gyárvezetőség biztosítva van a kazán­könyvben igazolt próbanyomás által a gé­pész és a sütő nem szólhat, mert meghalt, tehát minden rendben van.

Next