Kecskeméti Ujság, 1910. szeptember (3. évfolyam, 200-225. szám)

1910-09-01 / 200. szám

Kecskemét, 1910. szeptember 1. Ára 2 fillér. Csütörtök, III. évf., 200. (389.) sz. ________________ POLITIKAI NAPILAP^ Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Előfizetési ár . . . 8 kor. Helyettes szerkesztő: Társadalmi főmunkatárs: DR. HUSZÁR DEZSŐ DR. RÉTI GYULA Telefonszámi '.'.'4' H. VIRÁNYI GYULA, DR. KOVÁCS PÁL Fejlődésünk feltételei. Kecskemét, augusztus 31. II. (6). A küszöbön levő népszámlálás hajszálnyi pontossággal meg fogja állapítani, hogy városunk az elmúlt tíz év alatt hány lélekkel szaporodott. Nem ismervén a számláló lapok kérdéseit, nem tudjuk, váljon az ezek alapján összeállítandó statistika figyelemmel lesz-e arra, hogy a város lakossága természetes vagy mesterséges módon gyarapodott-e? A születések növelték-e a lélekszámot, vagy a betelepedést ? Valószínűnek tartjuk, hogy lakosságunk inkább mesterségesen, betelepedés által gyarapodott. A tíz év alatt számos új intézmény létesült városunkban, melyek vezetése, administratiója, üzemben tartása sok olyan foglalkozású egyént igényelt, aminő foglalkozásra városunk benszülöttei más hivatásuk folytán alkalmasak — legalább egyelőre alkalmasak — nem voltak. Az új foglalkozások művelői aztán — itt találván fel megélhetésük feltételeit — legnagyobb részben családjaikkal telepedtek meg nálunk. Ha nem is amerikai arányú a lakosságnak ez a gyarapodása, azt mindazáltal megállapíthatjuk, hogy mégis nagyobb, mint amennyit a város a kívánalmaknak megfelelően befogadni képes, sőt állíthatjuk, hogy a jövőben még nagyobb lesz. A város nem terjeszkedett a lakosság szaporodásának arányában. Kinőtt abból a ruhából, melyet annak idején kényelmesen viselhetett s amely most már nagyon szűk rája. Határozottan lakásszükségben szenvedünk. És mint a lóval a kötőfék, együtt jár ezzel a szépséghibával — a lakásdrágaság. Sőt a lakáshigiénia rosszabodása. Igaz, hogy a tíz év alatt minden élvezeti és használati cikk ára — hogy nagyot ne mondjunk — legalább 50 százalékkal emelkedett s ennek folytán az ipari munka is természetszerűleg drágább lett, tehát az épitkezés is több költségbe kerül, mint ennekelőtte, ámde ez nem azt jelenti, hogy csak szükséglakásokban lehessen lakni. Egy jobb javadalmazásu, intelligensebb iparos, akinek már némi igényei vannak, aki fogalommal bír a lakás egészségügyéről s otthont szeretne találni lakásában, kénytelen családjával együtt, drága pénzért, esetleg csak egy egészségtelen szobában meghúzódni, mert Kecskeméten neki megfelelő lakást nem találhat. A hivatalnokról, a lateinerről nem is szólunk, akiktől pedig a külsőségekben különösen szigorú társadalom, a legtöbbször anyagi képességüket meghaladó magatartást követel. És tapasztalati tény az — ami a vázolt tünet interitását csak emeli — hogy a külterületeken lakó földműves is, állandó tartózkodásra a városba húzódik. Kecskeméten a lakásviszonyok hála istennek még nem fajultak anynyira, mint a fővárosban, de félő, hogy ha így gyarapodunk számban, nemsokára nálunk is hangosabb kifejezésre fog találni a már is jelentkező elégületlenség. Talán elejét lehetne ennek venni. Csak egy csekélyke jóakarattal kéne ezt a fölötte fontos kérdést kezelni. Hosszú évek óta húzódik például a tisztviselő-telep kérdésének megoldása is. Hol felbukkant egy-egy idea, hol lelohadt a hirtelen támadt láz, de az érdeklődés az eszme megvalósítása iránt azért folyton élt. Sőt minél jobban érlelődött ez az eszme, a megvalósítás szükségessége, annál követelőben jelentkezett mindig, valahányszor álmából fölébredt. Nos igen! Mert a szükség mindig jobban és jobban szorította azokat, akik a telep létesítésével tisztességes lakáshoz remélnek jutni. Hát ebben a kérdésben — mint minden más helyen, hol a tisztviselők érdekeivel valamicskét is törődnek — ismét a város egyetemének kell áldozatot hozni. Azaz nem is áldozni, csupán közvetlen érdekeit szem előtt tartani. Dehogy is kíván az a tisztvi-selő áldozatot. Nincs szokva ahhoz, hogy érette bárki is áldozatot hozzon. Hiszen nem akar ő ingyért semmit. Pénzért óhajt csak jóakaratat. Némi kis támogatást, hogy régi álmait megvalósíthassa. Csak a telep céljaira szolgáló telek átengedését kérné. Persze nem olyan arért, hogy annak fizetését még az unokái is nyögnék. Szó esett több ízben a mostani gyalogvásár teréről, amint hogy az egész város területein ez tényleg legalkalmasabb hely erre a célra, melyet a város rendezésének legújabb terve különben is házhelyeknek jelölt ki, de még a természetes fejlődés is arra irányul. Az idővel végig kinyitandó Rákóczi-út, mint a városi élet fő lüktető ere, abba az irányba viszi a fejlődést, melynek — legalább egy jó darabon — semmi nem állja az útját s ennek a fővonalnak a külső része szinte kívánja a villaszerű épületekkel való szegélyezést. Miért ne lehetne ezt már a kinyitás előtt így elkészíteni? Miért kelljen akkor amikor már kell a „Gewalt marsch“-féle megerőltető rohanással a Rákóczi útnak azt a részét is megcsinálni? Az úgynevezett Citromsziget előtt a külső Rákóczi út két oldalán elhelyezkedve, egészen jól is festene egy olyan cottage rendszerben épült kis városrész, csinos parkkal, ugyancsak csinos kis templommal kövezett utakkal szép iskolával, sportteleppel stb. És ezt meg lehetne két-három esztendő alatt csinálni. Hogy aztán ez a tisztviselő-telep, a széktó, az ott esetleg felállítandó városi nagyvendéglő forgalmát mennyire emelné s hogy javítaná meg általában a közegészséget — ez már más lapra tartozik. Kecskemét, augusztus 31. A Duna-Tisza csatorna. A Dunát a Tiszával összekötő csatorna építése tudvalevőleg Hieronymi Károly terve. Ő pendítette meg az eszmét még az első minisztersége idején, sőt már akkor terveket is készíttetett. A dolog annak idején a Tisza-kormány elé tornyosuló politikai kalamitások miatt késedelmet szenvedett. A Kossuth-rezsim a terveket átdolgoztatta, illetve bizonyos érdekek szolgálatában elrontotta. Azonban — ezúttal szerencsére — ez a módosított terv sem került kivitelre. Most Hieronymi miniszter ismét átvizsgáltatta a terveket és valószínűleg már az ősszel lép a nagy munkával a parlament elé. A csatorna Budapesttől Csongrádig fog vezetni, s a híres solti elágazás természetesen elmarad. A mai reggeli lapok híreivel ellentétben a csatornaépítés költségei még nincsenek és nem is lehetnek megállapítva, mert az építkezés költségei részben az ásatások alatt mutatkozó talajviszonyoktól, földmozgósítástól s a munkásviszonyoktól függnek. A minisztérium még azt sem határozta el, hogy az állam maga építse-e meg a csatornát, vagy pedig vállalatba adja-e ki ezt a nagyarányú építkezést. Mindezek a dolgok azonban részletkérdések, melyek eltörpülnek amellett a tény mellett, hogy a csatorna végre komolyan munkába jön. Ezzel ugyanis nemcsak az általa érintett vidék nyer öntözővizet s becses, jól kihasználható erőforrást, hanem a csatornanyitásnak nagy általános gazdasági jelentősége is van, amennyiben tömegáruknak olcsó és gyors szállítási alkalmat teremt és főleg a budapesti malmokat gyorsabban látja el az őrlendő anyaggal.